“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7

AAA
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1998. március


Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 
EGY BUZGÓ EMBER (3/5)

Mit kergetsz engem

“És leestem a földre és hallottam szót, mely mondta nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Én pedig feleltem: Kicsoda vagy Uram? Az Úr pedig mondta nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek, de annak szavát, aki velem szólt, nem hallották.” ApCsel 22,7-9

Uram hallottad hogy énekeltük: várunk parancsodra. Kérünk, hogy megérthessük most, mit akarsz életünkkel. Álld meg számunkra Igédet. Jézus segíts ma megtenni, amit mondasz.
Ámen.

Első reggelen, egy végtelenül magabiztos ember, a tárzusi Saul mutatkozott be. Vajon nem vagyunk-e mi is ugyanilyen magabiztosak? Nem vagyunk-e mi is meggyőződve arról, hogy, jó az az út, amelyen járunk, életvitelünk tökéletes.

Pálról megtudtuk, hogy tanult, vallásos, buzgó ember. Számára a keresztyének üldözése annyit jelentett: védem az Istent. Hányszor van bennünk ilyen gondolat: majd én megvédem vallásomat, hitemet, Istent. Csak merjen valaki valamit ellene mondani.

Emlékszünk Péterre, aki ugyanígy gondolkozott, amikor előrántotta kardját, és semmi más nem történt, minthogy megsebesített egy embert, akit aztán Jézusnak kellett meggyógyítani. A mi vagdalkozásaink, és az Úrért való harcolásaink nagyon sokszor ilyenek, hogy azzal is Jézust kergetem, amikor nagyon mondom és vitatkozom dolgokról, és próbálom védeni Istent. Nem érezzük, hogy Isten mellett való harcolásunk milyen torz? Sokszor ellenkezőt bizonyít az egész életünk. Előfordul, hogy szesszel a fejükben bizonygatunk dolgokat, közben saját magunk vagyunk a torzképe mindennek.

Ez a magabiztos ember ment a maga útján. Az Efézusi levél pár szóban így mondja ezt nagyon világosan: “cselekedvén a testnek és gondolatnak akaratját” (2,3). Amit én gondolok, helyesnek és jónak tartok, az a magam útja. Magam szerint teljesen jók és helyesek a döntéseim, sokszor még azt is mondom, hogy Isten szerinti döntések. De az Efézusi levél így folytatja: “és természet szerint haragnak fiai voltunk” Semmi nem kell ahhoz, hogy elvessz, csak cselekedd egy életen keresztül saját gondolataidat és akaratodat.

Az Ige nem azt mondja a harag fiaira, hogy: öltek, loptak, hazudtak, paráználkodtak, csak jártuk a magunk feje szerinti útat, azt, amit jónak gondoltunkk, amiről azt hittük, hogy Isten útja. Pál üldözte a keresztyéneket, és úgy gondolta: ez az Isten útja, amit ő csinál.

Hányan mondják vallásos emberek, azért túlzás, amit az úgynevezett hívők csinálnak, ez csak árt az egyháznak és Isten ügyének. Az a jó, amikor az embernek megvan a saját rendes élete, akarata, elképzelése, csinálja egész héten a maga dolgát, és vasárnap eljár a templomba, Igét is olvas, ha ráér.

Pál nem vette észre, amikor ment azon az úton, ami a maga útja volt, hogy milyen indulat van benne. Mert azt ti is tudjátok, indulat nélkül nem lehet öldökölni. A maga útján ott volt a harag, az ítélkezés, a szembenállás, a keménység. Cselekedte a gondolatnak akaratját.

Ez a komoly kérdés ma: hiszed, hogy van Isten? Mert ha igen, akkor van akaratja. Milyen megrázó, hogy erre soha nem gondoltam, hogy Istennek, aki egy létező Személy, akaratát keressem, és magamat alárendeljem, ez eszembe sem jutott. A vallásos embernek ez a jellemzője: az én gondolataimat, útaimat, akaratomat áldja meg Isten. Persze imádkozom én, segíts meg Istenem a mai munkámban, amit elterveztem, gyerekeim azzá legyenek akivé én szeretném nevelni. Ebben segíts nekem!

Kérdezem, – ki az Isten, – te, vagy Ő?! Kinek gondolatát szeretném megvalósítani: magamét, vagy az Övét? Érzed már, hogy Isten helyére álltál?! Azt mondod: persze, hogy van Isten, soha nem mertem azt gondolni, hogy nincs. De hogy akarata van, és egyszer számonkéri tőlem, hogy miért nem tettem, cselekedtem, – ez a bun.

Az önállóság, a magam feje szerinti élet, mégha Istent hívom is segítségül, – kötöz. A tékozló fiú azért ment el, mert neki otthon az atya akaratát kellett volna csinálni. Ezt nem akarta. Add ki a vagyonom, úgy akarok élni, ahogyan elgondoltam, elterveztem. Saját életemnek ura akarok lenni.

Ne mond ki soha ezt a szót, hogy “Uram,” amíg alá nem rendelted életedet Isten akaratának. Mert ez a legnagyobb bun. Olyan, mint mikor Jézus keresztje alatt térdüket hajtogatva mondogatták a poroszlók: Uram, Uram, – és közben megfeszítették.

Újra mondom, Pál azt hiszi, most a legjobb dolgot csinálja. Istentiszteletet végez, amikor szemben áll azokkal, akik szerinte nem helyes úton járnak. A maga útján mindig vakon megy az ember. Jézus azt mondja: “Ha vakok volnátok, nem volna bunötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bunötök megmarad” (Jn 9,41).

Te azt mondtad, hogy látsz. Jó volna, ha ma megállnál, és annyit meglátnál, hogy nem biztos, hogy látok. Szerintem így van, de hogy Isten szerint is így van-e, nem tudom. Hadd kerüljön ma oda Isten kérdőjele: és ha nem? Saulnak ezzel kellett szembekerülni. Eddig ment a maga útján, mint ahogy te is, és soha nem kérdezte és kérdezted: mi az Isten akarata.

Emberek sokszor ökölbe szorított kézzel kérdezik: Miért engedi meg Isten azt, ami ebben a világban van? Az ember megy a maga feje szerint saját veszedelmébe, aztán az öklét Isten felé fordítja, amiért megenged dolgokat.

Kértél te életedben engedélyt Tőle valamire? Ha egyszer az a mennyei világosság körülsugároz, nem kell keresni, hogy hol vannak buneid. Valaki kereste a buneit, és azt mondtam: maga olyan mint egy kéményseprő, aki azt keresi, hol fekete. Tetőtől-talpig az egész ember fekete. Milyen rettenetes, amikor nem látom a buneimet. Pálnak meg kellett látni, maga szerint a legjobb volt amit csinált, és az volt a bune. A legjobbal Jézust üldözte a saját útján. Bár ne életed végén kelle ráébredned, hogy minden rossz volt a magad útján. Majd egyszer, ha a nagy világosságba érkezel, – ha előbb nem látod meg, – ott tudni fogsz mindent. Ha igazán van Istennek veled akarata, akkor az egész életed bun.

Mit gondoltok, ha Billiy Graham, vagy Moody, vagy Istennek bármely nagy evangélistája azt mondta volna, amikor Isten előhívta: Uram inkább mérnök leszek, szép házakat építek. Nagyon becsületes, derék ember lett volna, jó családapa, – de elveszett ember lett volna, mert Isten nem erre szánta.

Biztos vagy te abban, hogy Isten arra rendelt, amit most csinálsz? Ki tudja, mi volt Isten terve veled? Isten az ítéletkor azokat a dolgokat sorolja fel, amiket az ember nem csinált meg. “Éheztem, és nem adtatok ennem. Szomjúhoztam, és nem adtatok innom. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem, beteg, és fogoly voltam, és nem látogattatok meg” (Mt 25,42-42). A mulasztási buneid miatt fogsz elkárhozni, amiket Isten beletervezett életedbe, de nem értél rá, mert megvolt a saját terved, nem lettél azzá, amivé Isten tenni akart, és most ott állsz, mint aki mindent elrontott.

Ezek szerint tökéletesen mindegy, hogy valaki jó családapa volt, felnevelte gyerekeit, keresetét hazaadta, templombajárt, – vagy pedig egy iszákos börtöntöltelék volt. Hogy a magam útján mit csináltam, tökéletesen mindegy, ha nem Isten akaratát cselekedtem, áthúzzák az egészet. Ezért mondja Jézus: “Bizony mondom néktek: A vámszedők és parázna nők megelőznek titeket az Isten országában” (Mt 21,32). Mert azok legalább rájönnek, hogy rossz úton vannak. Felismerik, hogy megint itt fekszem az árokban, és rettenetes amit csinálok. Megelőznek Isten országában, farizeus testvér! Mi lesz veled, te becsületes hívő ember, aki csináltad a magad akaratát, és elbizakodottan éltél, hogy jó úton járok. Ébredj fel, amíg nem késő! Vajon téged körül tud-e most sugározni a mennyből jövő fényesség?

Egyik vasárnapon erről az Igéről kellett beszélnem: “És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie, Hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,14-15). Ez a két szó, hogy “el ne vesszen”, már napokkal előtte beszélt velem. Ahogy ezen a szón gondolkoztam, elém jött az, amikor szétszedtem egy órát, és közben egy kis rugó elveszett. Hiába kerestem, nem találtam meg. A kis rugó pótolhatatlan volt, nélküle nem járt az óra.

Az Istentől rendelt helyeden fontos és pótolhatatlan vagy. Ha nem vagy a helyeden, elveszett, használhatatlan ember vagy Isten számára. Istennek nagy evangélistái is csak a helyükön voltak használhatóak, ahová Isten tervezte őket. Máshol ugyanolyan használhatatlanok lennénnek, mint bármelyikünk.

Egy kicsi imádkozó ember aki a helyén van, mérhetetlenül fontos. Sokszor elmondtam már, szolgálatunk titka a kicsi emberek, akik a helyükön állnak. Ha itt valaki nem végzi munkáját úgy, ahogyan Isten szerint való, az egész mu tönkremegy. Mérhetetlen felelős, aki a konyhán főz, de az is, aki az istállóban dolgozik. Ha nincsennek helyükön, minden felborul. Talán én leszek az első aki felborul, és nem hangozhat az Ige. Mi a szolgálat titka? Az óramu, ami velem együtt jár. Mi össze vagyunk szerkesztve, és mindenkinek megvan a helye. Ha én vagyok a mutató, mögöttem egy óramu mozgatja ezt a kicsi szolgálatot. De gondold el, ha a nagy Isten országában nem végzed a dolgod, felelős vagy, ha nincs ébredés.

Isten keres téged, mert fontos vagy a helyeden. És ha a magad útjáról nem térsz az Ő útjára, hanem tovább cselekszed a gondolatnak akaratját, ellensége vagy Istennek, és kergeted Jézust, és az Ő ügyét. Nézz ma szembe ezzel: helyemen vagyok, elveszett vagyok? Félek, hogy aki nincs a helyén, lassan az üdvösségét is elveszíti.

Veled is megtörténhet most, hogy egyszerre látsz. De nagyon sok emberrel úgy történik, ahogyan a Biblia mondja: Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig. Valahol elkezdődik egy pici világosság, – hátha valóban rossz amit csinálok? Talán egy bun felismerésén keresztül, amit tettél ezen az úton.

Egyetlen bunt láttam meg, amikor hitre jutottam. De ez a világosság egyre bővült, és nagyobbodott, és nagy világossággá lett. Isten mindenkivel úgy cselekszik, ahogyan akarja. Lehet, hogy egy pillanat alatt mint a villám hasít át a sötétségen, és látsz. Lehet, hogy lassan kel fel a nap, de a világosság ugyanaz, és meglátod az egész elhibázott életedet.

Pál apostolt is hirtelen fény sugározta körül a mennyből. A következmény mindig ugyanaz, leesek, megsemmisülök, és aztán mondja az Ige, hogy szót hallott. A magyarázó szöveg azt mondja, hogy a hangot nem hallották a többiek. A világosságot látták akik vele voltak, de hangot nem hallottak. Azt a szót, amit az Úr neked mond, csak te hallod. Nem biztos, hogy igehirdetés közben hallod, lehet, mikor utána csendben vagy, akkor hallod meg ami neked szól.

Saul nevének jelentése: nagy. Alapjábanvéve mindegyikünknek ez a neve, csak mellette van még egy szó. Lehet azt mondja: te nagy kritikus, aki mindenkit tudtál kritizálni, mindenkivel szemben fölényes voltál. Lehet azt mondja amit Jákóbnak: csaló! Tulajdonképpen becsapsz mindenkit. És egyvalakit csapsz be, önmagadat. Sem Istent, sem embert, ők látnak téged. Jobban mint gondolod. Csak nem merik megmondani, hogy igazán nem vagy Isten szolgája. De amikor majd te látod és érted, akkor tudhatod, rám világított az Isten. Kimondta a nevemet.

Nekem egyszer azt mondta az Úr: te nagy vicces, tréfálkozó, akinek még mindig van valami tréfája. Hányan vannak, akik a mások szórakoztatásban tetszenek maguknak. Egyszer rádöbbentem, Sámson azon veszítette el elhívását, hogy mindig játszott. Ez a tréfa sokszor olyanná válik, hogy mást sebzek vele. De a nagy én tapsra vágyik. Hadd csodáljanak, hadd szórakoztassam őket.

Lehet azt mondja az Úr: te nagy üzletember, te számító, aki mindig kiszámolod, minek mi az eredménye. Talán még most is az anyagiak a fontosak. Még semmire nem vittem az életben, most már valamit csinálnom kell.

Vajon mit fog mondani az Úr, amikor néven szólít? Mert az Úr pontosan ismer. Te nagy önigaz, akinek mindig igaza van. Minden indulatod, haragod az igazadból származik.

Engedd most, hogy az Úr kimondja neked: “Saul, Saul!” És aztán azt a mondatot, ami meg kell, hogy állítson az úton: “Mit kergetsz engem?”

Elhangzik a kérdés: Kicsoda vagy Uram?” “Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz”.

Értsd most meg: amíg magadat szereted, keresed, csodáltatod, amíg te akarsz nagy lenni, addig Jézust kergeted. Ma választanod kell! Ebben a testben egyvalaki élhet, Jézus, vagy te. Egyiket ma el kell kergetni. Szívem minden szeretetével kérlek: el ne kergesd újra Jézust. Vagy elkergeted az óembert azzal, hogy kimondod: semmi közöm hozzá, – vagy elkergeted Jézust. Csak akkor dönthetsz Jézus mellett, ha elkergeted a nagy én-t, amelyik mindig kirakatban szeretne lenni, és mindig valaki akar lenni. Ha ma elkergeted magadat, sokminden múlik rajta. Lehet, hogy családod üdvössége, sokaknak megtérése.

Valaki megmutatja neked átszögezett két kezét, és megkérdezi, – elkergetsz? Ha egyszer Jézus zörgetett az ajtódon, soha nem tagadhatod le, ottmaradnak rajtad a véres nyomok. Az ítéletkor mindenki látja majd, hogy elkergetted. Ma ne tedd meg ezt újra.

Imádkozzunk!
Uram, egy halálos szerelmünk van, önmagunk. Tudod mennyire tetszünk magunknak, és hogy szeretnénk másoknak is tetszeni. Világiaknak is, hívőknek is. Szeretnénk úgy élni, hogy mindenki minket nézzen, nekünk tapsoljon, minket dicsőítsen. Olyan nehéz dönteni ennek a nagy arany bálványnak.

Mégis hadd kérjünk, légy ma segítségül nekünk megtenni ezt a döntő lépést. Uram senki ne legyen közöttünk, aki Téged kerget el. Álld meg így a napunkat, segíts megtenni, amit ma vársz tőlünk.
Ámen.