“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA! (1/5)
Jó úton, viharban
“Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt, úgy, amint a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.” Mk 4,35-37.
Áldunk Urunk, hogy látod életünk viharait. Köszönjük, hogy teljesen ismersz és értesz minket. Könyörülj rajtunk, hogy szívünkben bizalom ébredjen Feléd, hogy csak Te tudsz ezeken a viharokon átvezetni. Hadd ismerjünk meg, és hadd merjük életünket Rád bízni ebben az életben, és az örök életben.
Ámen.
Ezen az estén egy nagyon áldott nap után vannak a tanítványok. Az előző igerész elmondja, hogy Jézus tanított. A hajóban volt, a sokaság pedig a szárazföldön, és úgy hallgatták. Jézus csodálatos dolgokat mondott nekik. Azt mondták utána: soha ember úgy nem szólt, mint ez az ember.
Jézus egész nap tanítja őket. Beesteledik. Itt tartunk a történetben. Így mondja Igénk: “Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra.” Milyen jó azoknak az embereknek, akiknek Jézus azt mondja: menjünk. Ha Jézus vezet, mondhatom: Uram, menjünk. Vagy Ő mondhatja nekem: most megyünk – te meg én – együtt. A tanítványok együtt jártak Jézussal.
Valaki azt mondta: az a bajom, hogy nagyon egyedül vagyok. A legtöbb ember így van, mert nem Jézussal jár. Ha tanítvány akarsz lenni, meg kell szoknod, hogy Jézus mondja meg, hova megyünk. Hallgathatsz a szavára, engedelmeskedhetsz Neki.
Jézus ez után a nap után fáradt volt. Ez is mutatja, hogy teljesen ember. Világosan mondja a János 1,14: “Az Ige testté lett.” Isten testben járt ezen a földön, és a test fárad. Jézusnak is olyan teste volt, amelyik éhes, szomjas volt. A tanítványok elmentek kenyeret venni, mert Jézus éhes volt. A samáriai asszonytól vizet kért, mert szomjas volt. Szüksége volt ételre, italra. Egy ilyen nap után Jézus fáradt volt, és tanítványai megértették Őt. Azt írja itt az Ige, hogy: “Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt, úgy, amint a hajóban volt.” Jézus föl sem kelt, nem csinált semmit; elaludt úgy, amint a hajóban volt. A tanítványok vitték Jézust. Az a nagy lehetősége van a tanítványnak – ha ott van az életében -, hogy viheti magával Jézust. Jó volna, ha ezentúl úgy járnál, hogy a szívedben viszed magaddal Jézust. A tanítványok vitték Jézust a túlsó partra.
Jézus elbocsátotta a sokaságot, azután azt mondta: “Menjünk át a túlsó partra.” Soha semmi nem olyan sürgős, hogy ne tudnánk elbúcsúzni, hogy ne mondhatnánk egy kedves szót, ne tudnánk megköszönni valamit. Jézus is fáradt volt, de azért még elbocsátotta a sokaságot. Volt benne olyan szeretet azok felé, akikkel egész nap együtt volt és beszélgetett, hogy nyilván megáldotta, és úgy bocsátotta el őket. Jó volna mindig úgy menni valahova, hogy az Úr megáldott: elmehetek.
Sokszor ide is úgy jöttek emberek, hogy otthon összevesztek, és becsapták az ajtót. – A férjem nem akart elengedni – mondta valaki -, de egyszeruen eljöttem, egy szót sem szóltam. Így nem lehet. Ez nem jó. Úgy kell jönni, hogy elbocsátottak. Különösen asszony csak engedéllyel jöhet, ha otthonról szeretettel elbocsátották.
Van még egy mondat, amit nem szeretnék kihagyni. “De más hajók is voltak vele.” Mindig vannak más hajók, amikben nincs benne Jézus! Lehet, hogy te is úgy mégy majd el, mint a “más hajók”, hogy nem fogadtad be Jézust az életedbe. Hallgattad tanítását, mondtad is, hogy szép, de ha nem fogadtad be Jézust. A “más hajók” közé tartozol. Azon gondolkoztam, hogy azokkal vajon mi lett a viharban? Egy szó sincs arról, mi lett azokkal a hajókkal, amikben nem volt ott Jézus. Nagyon kérlek, nehogy azok közé tartozz, mert azok valószínu elvesztek! Hisz ezek a nagyon jó hajós emberek, a tanítványok sem bírtak a viharral. Nem írja az Ige, mi lett velük, hova érkeztek a “más hajók”. Szeretném, ha nem a “más hajók” közé tartoznál, hanem olyan élet, olyan hajó volnál, amelyikben ott van Jézus. Mi történhet velem, ha Jézus itt van?
Amikor Jézus elbocsátotta a sokaságot, és elindultak, csendes volt még a tenger. Aztán azt mondja az Ige: “Akkor nagy szélvihar támadt.” Akkor! Nem tudjuk mennyi ideig hajóztak, a közepén voltak-e már a tengernek.
Életünkben mindig megvan az ideje a viharnak. Lehet, hogy elindultatok egy házasságba, minden jól sikerült, egy darabig minden csendben ment, és valahol “akkor” elindult a baj. Lehet, hogy valami szépen indul, úgy néz ki, minden rendben van. Nagyon sokszor váratlan ez az “akkor”. Lehet, hogy a tanítványok sem vették észre a felhőket; éjjel volt, sötét volt, nem figyeltek fel arra, hogy baj lesz.
Vannak váratlan viharok. Az ember nem is gondolja. Reggel még elbúcsúztunk, ki gondolta volna, hogy jön valami, ami mindent felborít. Nagyon sokszor váratlan vihar csap le egy ember, egy család életére. Megszólal a telefon, és kiderül, baleset érte a gyermekem. Reggel még vidáman indult el itthonról.
Komoly szó ez az “akkor”. De mindig “akkor”, amikor Istennek tetszik. Mert semmi vihar nem jön úgy, hogy Ő ne tudná. Akik az utolsó időkben élünk, előtte állunk a nagy viharnak. Vannak viharjelzők: a hajósokat figyelmeztetik, jelzik, mi következik. Biztos helyet kell keresni, menedéket, ahol átvészelem a vihart.
A Biblia jelzői régen szólnak már: ember, vigyázz! A Máté 24 leírja az utolsó idők jeleit. “Hallanotok kell majd háborúkról, és háborúk híreiről…”. Nem veszed észre, hogy benne vagyunk már? Szól a viharjelző, és nyugodtan alszol, nem veszed észre. A 2 Timótheus 3 is elmondja nagyon világosan: “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Lesznek az emberek magukat szeretők” – nem így van? – “pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok.” Hallod a vihar jeleit? Hányszor mondják pedagógusok: a gyerekek fütyülnek mindenre. Azt mondtam valakinek: nem csoda, mert ahol Istent buktatják, minden tekintély sorban bukik. Föntről lefelé minden tekintély – a szülői, tanári, hatósági – bukik. Ebben élünk. Hány szülő mondja: annyit nem tud a gyermekem, hogy köszönöm. “Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.” Semmi nem elég. “Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” Nem a templomba mennek az emberek, hanem a szórakozóhelyekre.
Aki nem hallja a vészjelzőt, az süket, vagy füldugó van a fülében. Váratlanul jöhet egy vihar. A Jelenések könyvében is olvashatod azokat az iszonyú dolgokat, amik az emberekre következnek; ránk is, ha a földön leszünk még. Isten Igéje elmondja, mi következik. Ne légy olyan, mint aki nem akarja meghallani a vihar jelzését.
Az egyetlen kérdés ez: a te hajódban ott van-e Jézus? Mert nemcsak a világra, hanem az egyéni életedre is következnek viharok, és lehet, hogy egy kicsit már érzed is, látod is ezt. A meg nem értés egy házasságban. Úgy indultatok el: mindent megbeszélünk, és mindent együtt csinálunk. És jön a meg nem értés. Ő sem ért engem, és én sem őt. Ha ez bekövetkezik, már úgy érzem, nem is szeret a másik. Már iszik! Ez már nagy hullám! Először úgy éreztem, csak kicsit, de már látom, hogy sokat iszik. Átcsap rajtad egy-egy hullám, majd az egész hajó felborul.
Aztán észreveszem, hogy már nem olyan, mint volt. Mást szeret! Jön a vihar, közeledik. Mi lesz ennek a vége? Már veszekszünk, kiabálunk: hol voltál? Jönnek a szemrehányások. Talán már tényleg úgy megy el, hogy bevágja az ajtót. Talán már nemcsak szavak hangzanak el, hanem komoly veszekedések, komoly viharok dúlnak köztünk. Ilyen viharok között nőnek fel a gyerekek. Már kicsi korukban hallják kemény szavainkat, látják durvaságainkat.
Mi lesz veletek, testvér, ha felborul a hajó?!
Lehet, hogy a gyerekkel van baj. Látod, hogy nem tanul. Ki tudja, hol járkál? Van neki valakije? Mi lesz velünk? Rettenetes. Nem tudunk semmit csinálni. Olyannak udvarol, akit nem szeretnénk, ha feleségül venne. Mi lesz, ha elveszi, és tönkreteszi az életét? Aztán majd nekem mondja: miért engedted, miért nem mondtad akkor?
Rengeteg vihar van. Talán egy betegség. Itt is van viharjelző. Talán régóta figyeled; valami van, valami fáj. Nem merek orvoshoz menni, mert kimondja a valóságot: rák. Vajon milyen vihar közeledik az életedhez? Valaki azt mondta: a férjem nem tud már úgy dolgozni, mint ezelőtt. Arra gondoltam: talán a szíve? Aztán váratlanul lecsapott a vihar: szívinfarktus.
A tanítványok szépen indultak el. Nyugodt este volt. De váratlanul jött a vihar! “Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.” Meg kell ezt várni? Nem kellett volna az elején megállni? Persze az ember az elején azt mondja: bírom én, majd csinálok valamit. Elég ügyesek vagyunk, gondolták a tengerhez szokott halász emberek. Ehhez értünk, nem kell mindjárt Jézusnak szólni. Megvárták, amíg már-már megtelt és elsüllyedt a hajó.
Nem tudom, nem vagy-e már úgy, hogy “már-már”. Már felmondja az idegrendszerem, a szolgálatot, már nem fogom bírni. Talán el kell menni egy jobb orvoshoz, és elmondani neki mindent.
Mennyi ideig gondolom azt, hogy még bírom, majd megoldom? Miért nem szóltak előbb a tanítványok? És miért nem szólsz te előbb? Persze, ha Jézus nincs a hajóban, nincs kinek szólni. Az egyetlen komoly kérdés, amit ma feltesz az Ige: a hajódban van-e már Jézus?! Ne mondd azt: remélem, gondolom, hiszem.
Egy misszionárius azt kérdezte valakitől:
- Asszonyom, befogadta már Jézust?
- Remélem.
- Nem azt kérdeztem, hogy mit remél. Befogadta?
- Talán, úgy gondolom.
- Azt sem kérdeztem, hogy mit gondol. Igen, vagy nem?
- Azt hiszem.
- Akkor azt kérdezte a misszionárius:
- Asszonyom, reggelizett már ma?
- Igen.
- Hogy-hogy ezt ilyen biztosan tudja? Miért nem mondja, hogy úgy gondolom vagy azt
hiszem? Amilyen biztosan tudja, hogy megreggelizett, olyan biztosan kell tudnia, hogy
Jézust befogadta.
Ha valaki megkérdezi: férjhez mentél már? Nem azt mondod, hogy talán, azt gondolom, remélem. Biztosan tudod. Emlékszel rá. Ha befogadtad Jézust, ezt is biztosan tudod. Ezt nem lehet gondolni, remélni. Nagyon kérlek, ma válaszolj. Igen vagy nem? Ha nem tudod kimondani a biztos igent, akkor nem. Akkor a legfőbb ideje, hogy most befogadd Jézust a szívedbe, életed hajójába, otthoni életedbe, mindenbe, amiben jársz.
A hajó nemcsak a szíved, életed, házasságod, családod, gyermekeid, gyakorlati életed. Megnyitsz-e most minden ajtót Előtte? Eez itt a komoly kérdés. Isten azért hozott ide, hogy megértsd, viharjelzés van. Nemcsak rád, hanem erre az egész világra hihetetlen viharok várnak. Isten szeret téged, és azt akarja, tisztázd ezt a kérdést. Nem szeretné, ha ebből a biztos öbölből, ahol itt vagy most öt napig, amikor azt mondja majd: “Menjünk át a túlsó partra”, úgy indulnál el, mint “más hajók”, – Őnélküle. Élet-halál kérdés ez számodra, a családod számára, hogy ott van-e a hajódban Jézus.
Ha nem tudsz biztosan válaszolni, kérlek, ne indulj el Nélküle. Nem érsz célba egymagad! A komoly figyelmeztetés hangzik: testvér, rólad van szó! Bármi fog érni, ha Jézus bent van hajódban, van kinek szólni.
Imádkozzunk!
Uram! Nélküled indultunk el az életbe gyerekkorban, fiatal korban olyan magabiztosan, hogy majd én. Elindultunk Nélküled a házasságba. Igaz, hogy az oltár mellől, de nem hívtunk, hogy vezesd az életünk. Elindultunk nehéz dolgokban, sok mindenben, betegségben. Köszönjük, hogy azért hoztál ide, hogy beléphess a hajónkba, hogy elfoglalhasd az életünket. Segíts rajtunk, hogy nagyon világosan, egyszeruen, tisztán megtörténhessen ez.
Szeretnénk kérni, ha majd hétvégén mondod nekünk: “Menjünk át a túlsó partra”, félelem nélkül tudjunk menni a régi körülmények közé, biztosan Veled. Kérünk, Úr Jézus, hadd tudjunk nagyon világosan, egyszeruen dönteni, Neved dicsőségére.
Ámen.