“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS CSODÁI (5/5)
Én vagyok az életnek kenyere
“Zúgolódtak azért a zsidók Őellene, hogy azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállot alá. És mondának; Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? Felelt azért Jézus és monda nékik: : Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem, én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Ésmindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá;ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” Jn 6,41-51
Urunk! légy áldott az egész hétért. Hadd köszönjük meg, hogy ide hoztál, és hadd dicsérjünk azért amit mondtál, cselekedtél életünkben. Urunk hadd tudjuk mindig, hogy hálaadással tartozunk. Hadd legyen az ezutáni életünk hálaadás feléd kegyelmedért, szeretetedért. Áldd meg még így a mai napunkat, hogy amire még szükségünk van megkaphassuk. Hadd adjunk előre hálát, hogy meg is fogod adni.
Ámen.
Talán ez az egy szó az, ami a mai Igénk fölött álló: “kenyér”. Jézus Krisztus az élő kenyér. Megdöbbentő az a mondata az Igének: “Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonja azt.” Akkor azt is mondhatnánk, nem tehetek róla, hogy nem megyek, nem vonz az Atya. Nem rajtunk múlik, – Őrajta. Az Atya időnként, alkalmakként vonz minden embert. Vannak vonzási időszakok, amikor belekerülök vonzásába, akkor jöhetek.
Mindig szívdobogtató nekem egy csendeshét elmúlása. Lehet volt olyan közöttünk, most jöhetett volna, és nem akart. Valamit nem akart világosságra hozni, valamiben nem akart engedni. Olyan szomorúan mondta Jézus: “hányszor akartam, – te nem akartad.” Senki nem mondhatja, engem nem vonz az Atya. Csak nem mindig, és nem egyformán. Vannak a kegyelemnek időszakai, amikor közelebb kerülök, és belekerülök a vonzásába. Azt hiszem senki nem mondhatja, hogy nem került az Ige vonzásába, csak megint sikerült ellenállni, megkeményedni.
Senki nem jöhet hozzám, – mondja Jézus, csak amikor az Atya vonja. El ne mulasszuk ezt az alkalmat. Lehet ide vonzott Isten ki tudja milyen messziről. Minden nap hangzott Isten Igéje, kiáradt Szentlelkének vonzása. Mindig úgy érzem, a Szentlélek elleni bun egyik formája, amikor ellenállok a vonzásnak. Lehet, hogy csak egy ponton. Elég az embernek egyetlen fában megkapaszkodni, amikor jön a sodrás. Lehet ezt a hetet sikerült megint túlélned. Emlékezzünk Heródesre, aki sok dologban engedett, csak ebben az egyben nem: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned! Pedig biztosan világosan tudta, hogy ebben kellene engednie, denem akart.
A hitnek első formája a vágy. Amikor felébred benned a vágy, már történik valami. Már felébred a honvágy az Atya után, Jézus után. Ha benned van ez a vágy, adj hálát, mert az Atya vonz. Az első amit a Szentlélek tesz amikor von, hogy megítél. Szememre hányja dolgaimat. Ha itt engedek, akkor odavon egészen Isten közelébe. Ez a vonzás visz el Jézus közelébe, a kereszthez, a bunbocsánathoz, üdvösséghez.
Amikor engedek a vonzásnak, akkor lesz a vágyból hit. Ismered ezt a boldogságot, amikor már reggel úgy veszem kezembe az Igét, alig várom, hogy szóljon hozzám az Úr. “Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Máté 5,6).
Soha nem tudtam úgy kérni valamit, amit az Ő Lelke vonzásából kértem, hogy meg ne adta volna. A vágy már annyit jelent, hogy Isten cselekszik. Meg akarja adni, és azért ébreszt vágyat. Nagyon kérlek, soha ne állj ellen az Úrnak, mert lehet nem vonz többé vissza. Rettenetes, amikor valaki megöli magában a kezdődő életet.
A vágyból hit lesz, odavon az Igéhez. A hit hallásból van. Megtörténik a fogamzás, és megszületik az új élet. Egyszer azt mondtam, ha nem tudnám, hogy Isten teremtette ezt a világmindenséget, akkor csodálkoznék azon, hogy minden ugyanúgy történik. Minden élet, minden születés magvetéssel kezdődik. A növényi, állati, emberi, a lelki élet. Az Úr Jézus azért hozott példázatokat a teremtettségből. Megláthatom a lelki folyamatokat, ha nézem a természet folyamatait.
A hit hallásból van, a hallás Isten igéje által. Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonzza azt. Később elmondja az Ige: “Valaki azért az Atyától hallott és tanult, én hozzám jő.” Tehát mindenen keresztül Jézushoz vonja. Aztán mondja: “Bizony, bizony mondom néktek, aki én bennem hisz, örök élete van.” Így keletkezik az élet, az Atya odavon Fiához, Isten Szentlelke kijelenti a váltságot, hittel megragadom, és örök életem van.
Valaha bennetek volt-e a nagy öröm, hogy mit jelent ez a szó, hogy élet? A legszebb szó, amit ismerek. Milyen mély vágy van bennünk az új élet után. Elkezdődnek belül az új élet mozdulásai. Minden élet csoda, mert Istenből van. Az élet első jele az éhség. Figyeljétek meg a kisgyermeket, amint megszületik, már éhes. Számára még a folyékony tej a kenyér. A benne levő élet abban mutatkozik meg, hogy egyre teljesebben éhes. Egy éhes élet kielégíthetetlen. Frissen hitrejutott emberek jönnek, kérdeznek, húzzák ki az emberből a szót. Ez a nagy öröm, ha látom, hogy éhes.
Átélted már ezt a vágyat, amelyik odavitt az Úrhoz, és megmozdult benned az új élet? Benne vagy már abban a boldog éhségben, hogy nem tudsz eleget hallani, eleget enni? Vajon napról-napra éhesebb, szomjasabb, vágyódóbb, keresőbb leszel majd? Boldog éhség! Akik éheznek és szomjúhoznak, azok újra és újra megelégíttetnek.
Az emberek azért éhesek a világra, a szórakozásra, mert lelkileg nincsenek kielégítve. Aki lelkileg éhes, az mindig éhes lesz, aztán teletömi magát szeméttel és eloltja étvágyát. Gondoljunk arra, mennyi szemetet összeeszünk, és már nem kell a kenyér. Úgy örülök ennek az Igének: “”Ímé napok jönnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok-e földre; nem kenyér és víz után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.” (Ámós 8,11). Te éhes vagy a lelki kenyérre? Ma éhesen ébredtél? Az volt az első gondolatod, hogy mit mond az Úr? Aki étvágytalan az beteg, azzal kezdődik, hogy örömtelen, csüggedt, elkeseredett, szomorú, fáradt lesz. Amikor Illés fáradtan fekszik egy fa alatt, az angyal első szava hozzá: Kelj fel és egyél!
Jó lenne minden reggel meghallani az Úr szavát: kelj fel, egyél, mert neked is erőd felett való utad van. “Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon.” Kelj fel, egyél, hogy meg ne halj, és ne légy egyre erőtelenebb, fáradtabb csüggedtebb. Le ne szokj az evésről, Isten szeretetének, békességének befogadásától meg ne szünj.
Útravalóul szeretném adni, hogy eszedbe jusson minden reggel: kelj fel és egyél, és elindul a napod örömmel. Egy mindig újra megújuló, megerősödő életed lesz. “Én vagyok az életnek kenyere.” Jézust sokféleképpen be lehet fogadni. Egyik komoly lehetősége az Ige. De mindig mindenen át Őt eheted. Egy ének így mondja: “Megismerni Téged, ez az örök élet.” Jézus megismerése annyit jelent: hogy eszem, hogy befogadom, hogy egyre jobban hallom, látom, értem. Nagyon kérlek, Vele foglalkozz. Mi rengeteget foglalkozunk önmagunkkal, eseményekkel. A Biblia azt mondja: Jézus a kenyér, Vele foglalkozz. Őt nézd, Őt haldd, minden érzékszerved felé forduljon. Mindenen keresztül lehet Jézust enni, tapasztalni, látni. A testvéreken keresztül is láthatom, ahogyan munkálkodik bennük. Minden esemény mögött ott van, a nehézségekben is ott van. Sokszor fekete papirban érkeznek ajándékai, de benne van, ha kicsomagolod megtalálod, – Tőle jött. Milyen más lesz az életed, ha minden kicsi dologban felfedezed Őt.
El ne múljon a nap, hogy nem látod Jézust. Ne magadat nézd, hogy milyen ügyes voltam, ne másokon, akiken bosszankodsz. Rengeteg mérget összeeszünk, és csodálkozunk, hogy éhesek vagyunk. Őt egyed, kínálja magát egész napon át. Ott van Ő mindenben. Ha nem látod Őt, hová visz az útad? Ha elveszett szemed elől, akkor merre mégy? Bele ne törődj, ha nem látod Őt. Akkor nem látod a kenyeret, és nem tudsz enni. Jézus az élő kenyér, akit azAtya adott.
Isten lenyújtotta a földre az Ő Egyszülött Fiát, hogy legyen mit enned, legyen mit nézned, és legyen kin keresztül erősödnöd. Egy édesapa mondta kisfiának: ha valamire szükséged van, gyere hozzám bátran és kérjél. Egyszer csak bejön hozzá a gyerek, – jó hogy jöttél, mit akarsz kérni? Nagy csend. Édesapám nem azért jöttem, hogy kérjek, csak engedd meg, hogy itt üljek, és nézhesselek. Mentél-e már így az Úrhoz? Uram most nem azért jöttem, hogy ez kell, az kell, szeretnék előtted lenni, Téged nézni. A lelkednek ez a kenyér, és ez az amit tovább adhatsz.
Testvér kelj fel, egyél, hadd legyen kenyérrel teli a szíved, amit tovább lehet adni, ami erővé, életté lesz. Isten küldte Jézust, láthatóvá lett, az Ige testté lett, itt élt közöttünk, láthatod a mozdulatát, tapintatát, türelmét, szeretetét. Isten gyermekei miért ődöngenek éhesen ebben a világban? Mert a szemétből esznek, tévéből, muvészetből. Pedig ott a kenyér, amit az Atya adott. Soha nem leszel kielégített ember, ha ezt nem fogadod el.
Az előbb azt mondtuk, az Atya adja a kenyeret. Most pedig Jézus mondja: “És az a kenyér, amelyet én adok,” – látod a mennyei Atya odaadta a kenyeret, de Jézus törte meg. Az igazi kenyértöörés a Golgotán történt. “Senki nem veszi el az életemet, én magam adom”. Nem kényszer, nem erőszak, – szeretet. Én magam adom.
Egyszer végignéztem a szenvedéstörténetet. Az egyetlen cselekvő benne Jézus. Senki nem tud vele semmit csinálni. Ő maga adja magát azoknak, akik a Gecsemánéban megkötözik. Maga adja magát a főpapoknak, maga tartja oda hátát a verőknek, maga fekszik a keresztre.
Amikor most úrvacsorához készülünk, lásd meg azt a szeretetet, amelyik maga adta magát. Jó volna, ha szemed megnyílna ma erre a legnagyobb csodára. Soha többé nem leszel szeretet-éhes, ha egyszer ez a szeretet megelégít. Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja barátaiért. Látod a Valakit, aki életét adta a Golgotán?
A kenyértörés ott kezdődik a Gecsemánéban, az Ő imádságában. Ne az én akaratom legyen meg. Gondoljunk az első csepp vérre, amelyik kéz érintése nélkül megjelenik a homlokán, mikor magára veszi a világ bunét. Ott tört meg a kenyér, belülről kifelé. Az Atyaával való közösséget törte meg önként, Ő maga. Jézus tudta, mit jelent bunösen megjelenni Isten színe előtt. Ő tudta, ha magamra veszem a bunt, nincs többé Atyám.
Karácsonykor az Atya adta a Fiút, a Gecsemánéban a Fiú adta az Atyát. Atyám, ha lehetséges, csak ezt ne! – csak Téged ne! Akkor törik a kenyér mikor ezt mondja: a te akaratod legyen meg. Belülről kifelé az Atyával való közösség tört meg, és ettől a pillanattól kezdve az emberek kezébe adatok, nincs védelem, nincs Atya. Attól kezdve mindent lehet vele csinálni. Törik a kenyér. Jönnek a legfájóbb dolgok, az árulás, a tagadás. Mit élhetett át Jézus, hiszen három éven át együtt járt tanítványaival.
Aztán jönnek a verések, az első arculütést ott kapja. Törik a kenyér belülről kifelé. A megbecsülés semmivé lett. Jeruzsálem utcáin megkötözve viszik végig. Mit jelent az emberek megvetése, lenézése. Átélted-e valaha, hogy igazságtalan vádakat mondtak reád sorozatban? Biztos mondtad volna: ez nem igaz!
Törik a kenyér, – a lelki szenvedés. Aztán az a tömeg, amelyikért mindent megtett, gyógyította, szerette, akikért életét adja, ordítja, – feszitsd meg! Látod, hogy törik a kenyér? Legvégén törik a héja, – a test. Sokszor nézzük a korbácsot, a szögeket, és nem gondolunk arra, hogy ez csak a külső réteg. Itt már belül vérzik minden. Mi a külsőt látjuk, mert mi testi emberek vagyunk. Ezt el tudjuk képzelni, az első pofont, az első ütést, egy katonát, aki játszik ezzel az egésszel. Aztán odaadta hátát a verőknek, majd töviskorona, gúny. Ez már a héja ami törik. Nincs már testében semmi épség. Kívül-belül összetöretett azért, hogy ma neked is jusson belőle egy darab. Érted töretett meg! Nincsen senkiben nagyobb szeretet, – elég ez neked? “Elég néked az én kegyelmem!” (2Korinthus 12,9).
Nagyon kérlek, ma ne úgy gyere az úrvacsorához, ahogy jönni szoktál, olyan megszokottan, olyan természetesen, mintha járnak neked. Csoda, hogy odamehetsz, csoda, hogy nem nyílik meg a föld alattad, hálátlan gyermeke alatt.
Így mondja az Igénk: “Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.”
Megtört kenyér. Kelj fel, és egyél! Életedben talán először éld át: az Ő testét eszem, az Ő vérét iszom. És akkor megtapasztalod: “Elég néked az én kegyelmem.”
Imádkozzunk!
Uram, olyan súllyal nehezedik rám minden könnyen vett, semmibe vett úrvacsora vételem. Könyörülj rajtunk Uram, hogy ami az Atyának annyiba került, ami Neked Jézus leírhatatlanl, kimondhatatlan kínokba került, – segíts Uram, hogy most megbecsüljük ezt a kenyeret.
Hadd legyen ma nagyon komoly, hogy aki könnyelmuen veszi, az ítéletet eszik és iszik önmagának. Bocsáss meg minden ilyen úrvacsora vételünket, és bocsásd meg az egész életünket. Taníts meg élni Általad, a minden nap adott kegyelem által, és hadd áradjon belőlünk szereteted neved dicsőségére.
Ámen.
1986. július 20-26