“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS CSODÁI (4/5)
Az Azyának akarata
“Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk, és higgyjünk néked? Mit muvelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint az meg van írva: Mennyei kenyeret adott enniök. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. De mondom néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne,örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon.” Jn 6,30-40
Uram adj igazi áttörést a mi hitünknek minden akadályon, akármilyen szívós, akármilyen kemény. Kérünk hogy add felülről hitedet, amelyik mindenen áttör, halálon, bunön, poklon. Kérünk ajándékozz meg minket győzelmes hittel nevedért. Kérünk, hogy végig tudjuk járni győzelmesen az előttünk levő útat. Úgy szeretnénk ha életünkben neved dicsőíttetne.
Ámen.
Nem tudom a testvérek nem gondolkoztak-e még azon, hogy Jézusnak a legcsodálatosabb csodái után is az emberek még mindig jelt kívánnak. Végigélték a kenyércsodát, és a végén azt mondják Jézusnak: “Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit muvelsz?”
Megértettük, a jel és jelek nem elégítenek ki. Akármennyi jelt tenne az életünkben, mások életében, nem elégítenek ki. Újabb jel kellene és újra vágynánk valamire, hogy egészen biztos? – hátha mégsem biztos, – Uram mutass már valamit, ami egészen biztos.
A jelek nem elégítenek ki. De rögtön megmondják az emberek, mire van szükségük. “A mi atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott enniök.” Teljesen érthető, teljesen igaz, mennyei kenyérre van szüksége ennek a világnak, neked is, meg nekem is. Olyan éhes az ember lelke a mennyei kenyérre, mint amilyen szüksége van a testi kenyérre. Ahogy Jézus mondta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” Rögtön meg is mondja Jézus: “Bizony, bizony mondom néktek, nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek a mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá és életet ád a világnak.”
Gondoljunk csak arra, milyen csodálatos előképei vannak az Ószövetségben mindannak a mennyei kenyérnek, amely a mennyből szállot alá. Végiggondoltam, mannaszedéskor napfölkelte előtt kellett kimenni kenyeret szedni.
Nem az a bajod, hogy reggel nem méssz korán oda?! Watchman Nee könyvének van egy fejezete: Kelj fel korán! Mire feljött a nap, elolvadt a manna. Nagyon sokszor mire felkelünk, elolvad a manna. Sok ember mondja: előbb megetetem az állatokat, aztán tartok csendességet. Nem félsz, hogy elolvad a manna?
Mannát napfölkelte előtt kellett szedni. Olyan érdekes ez az egész manna dolog. Senkinek nem volt többje, kevesebbje, amennyi kellett annyi volt. Amennyire szüksége volt, annyi volt. Mindenki más ízt érzett. Ilyen az Ige is, mindenki mást ért belőle. Valaki kérdezte, – nem gondolsz arra, hogy mindenki ugyanazt olvassa? – De mindenkinek mást mond.
Nagyon sokszor ez a baj, hogy nem kelek fel korán reggel. Mindig számolok és kiderül, hogy ez azért még kevés, amit aludtam. Az Úr tudja mire van szükségem, és nem szabad mindig az eszemmel rendezni életem dolgait.
Az író azt írta: kelj fel korán, hajnalban lehet találkozni az Úrral. Ne azért kelj fel, hogy több időd legyen a munkára, hanem hogy találkozz az Úrral. Jézus olyan sokszor kora reggel ment fel a hegyre, hogy találkozzon az Atyával.
Ezt a hasonlatot most végig láthatjuk, azt kapom meg, amire szükségem van, és azt értem meg az igéből, amire szükségem van. Az az Isten kenyere, – mondja az Ige, amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Isten kenyere valóban az Ige, amelyik a mennyből száll alá. Csak az Ige, amely Isten szájából származik. Ne gondoljunk arra, hogy minden Igét magunknak vehetünk, ami a Bibliában van. Nem válogathatunk, hogy mire van szükségünk. Csak amit Ő ad, az az Ige, Ő tudja mire van szükségünk. Isten most elénk adja a vezetés feltételeit.
Az első feltétel, hogy valóban éljek az igével. Tudjam azt, hogy számomra mi az üzenet, hogy ne össze-vissza vegyek magamnak igéket. Hány emberrel beszéltek, akinek az egyik döntésre ugyanannyi igéje volt, mint a másikra. Nem kapott, – vett magának igét. Ha nem az Úr szájából származik, rettenetes csalódások fognak érni. Vezetés az, ha tényleg az Úr szájából származik az Ige. Ne én adjam az Úr szájába, mit mondjon. Hány házasság ment ezen tönkre, hogy az Úr szájába adta, hogy mit mondjon most, és előbb-utóbb jön egy olyan Ige, ha az ember keres és vár, de az nem a mennyből szállott alá, és nem az Úrtól való.
Az Ördög is adhat Igéket. Sorozatokat tudnék elmondani, amikor az Ördög szájából származott az Ige. Mikor Jézusnak mondja: Vesd alá magadat, mert meg van írva.
Vigyyázzunk az Igével, az Ige gyógyszertár, és csak a Szentlélek az, aki adhatja. Ha nem Ő adja, akkor méreg. Az Ige Isten szájából, kezéből a legnagyobb áldás. De ha kedved, tetszésed szerint szedegeted, saját magad teszed tönkre. A másik meghatározás is olyan világos. Ha Tőle kérsz Igét, már benne van az élet. A legnagyobb öröm a világon, ha szól Isten. Mérhetetlen boldogság, ha beleszól a dolgaimba, hát élet árad azon keresztül. Belül az új életem azonnal egyet mond vele.
Valahol olvastam: vigyázz, mi nem a jó és gonosz tudásának fájáról ettünk, hanem az életnek fájáról. A bennem levő új élet mindig eligazít, hogy mi az Ő akarata, és ettől mindig erősödök. Erzsébetről van megírva, hogy a magzat elkezdett repesni benne. Bennem az új élet elkezd ujjongani, ha az Ő szájából kapok Igét. Ez olyan boldogság, amit nem cserélnék fel semmivel.
Vigyázz az új életedre, amit Ő adott, erősödik azon keresztül, amit Tőle kapsz? Táplálja azt? Ha az Ő szájából származik rögtön erőt ad, örömmel mégy tovább. De ha belül csend van, ha nem kapsz életet, akkor a halál munkálkodik. Vigyyázzunk, nincs közömbös Ige, – élet, vagy halál. Olyan jó volna mindig világosan megérteni, mi az, amit most nekem mond az Úr. Olyan sokszor mondom az Úrnak, ítélj, csak szólj, csak ne hallgass. Isten Igéje ítél, de meg is vigasztal, megsebez, de be is kötöz. Hallottad-e már egyszer igazán a szájából: Bízzál fiam, megvannak bocsátva a buneid. Vigasztalása, erősítése csodálatos.
Jó volna úgy előtte lenni, hogy mindent adhasson, amire szükségünk van, bátorítást, vezetést. Az Ige megtartja bennem a hitet. Sokan mondják, hiába akarok hinni, nem tudok. Isten majd Igéjén keresztül megteremti, csak engedd, hogy Ő szóljon. Légy csendben előtte, szedd a mannát komolyan, szentül, keresve azt, ami most neked szól. A vezetésnek az első komoly feltétele, hogy tehessen veled az Ige azt, amit akar, és rajta keresztül az Úr. Nagyon sok ember úgy áll az Úr előtt, hogy már programja van az Úr számára. Soha ne mondjuk, Uram várom, hogy erre most mit fogsz mondani. Ő azt mond, amit akar. Jó volna úgy szedni a mannát, és úgy állni előtte, – Uram azt add, amire szükségem van, mindent elfogadok.
Minden reggel hull a manna, – felszeded-e, amire szükséged van?
Azt mondja az Ige: “Az az Istennek kenyere, amely amennyből száll alá, és életet ád a világnak.” Ezt a kettőtt kellene világosan látni, – a mennyből szállott alá, vagy én vettem magamnak. Válaszolt bennem az élet? Ott volt-e bennem igazán az öröm? Ezek az emberek felfigyelnek és azt mondják: “Uram mindenkor add nékünkezt a kenyeret!” Ugyanaz, mint mikor a samáriai asszonnyal beszél Jézus és azt mondja: Uram add nékem ezt avizet. hogy meg ne szomjúhozzam, és nem kelljen idejönni.
Mindenkor add nékem ezt a kenyeret, – bár ez az imádság teljes szívből megfogalmazódna bennünk, hogy Uram minden reggel, minden nap add nekünk ezt a kenyeret. Jó volna nyitott, üres kézzel odamenni, mint a koldus: Uram adj kenyeret! Azt a kenyeret, ami a szádból származik, ami élő Ige.
Azután tovább mondja az Ige: “Én vagyok az életnek ama kenyere.” Láthatjuk a testi kenyeret, a tapasztalható, ízlelhető kenyeret. Készülünk az úrvacsorára, és olyan jó ez a mondat: Ízleljétek, hogy jóságos az Úr. Láthatod, foghatod, ízlelheted.
Az Ige másik mondanivalója, a vezetéshez ez a másik ami szükséges: “Aki hozzám jön semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” Hozzá kell menni. Jössz-e kenyérért Jézushoz? “Jöjjetek én hozzám mindnyájan.” Mi annyi mindent csinálunk, csak nem megyünk Jézushoz. Menj hozzá ne csak minden nap, hanem minden helyzetben, minden problémával, – Uram Hozzád jöttem, mutasd az útat.
Jöjj hozzám, “Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” Jézus Krisztus leszállot a mennyből erre a földre, és megmondja, hogy miért. Hogy az Atya akaratát cselekedje. Egyetlen pillanat volt, amikor ez mérhetetlenül nehéz volt, amikor azt mondta a Gecsemánéban: “Atyám, ha lehetséges, ne!” Ha lehetséges ezt ne kelljen. És ennek a végén mondotta: “Mindazáltal a te akaratod legyen meg, ne az enyém.”
Jó volna ezt megtanulni az Úrtól. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje, még ha az életébe kerül akkor is. Jézus azért jött testben, azért vette fel az emberi testet, hogy kárhoztassa a bunt a testben. Neki emberré kellett lennie, hogy az emberek bunét magára vegye. Jézusnak testben kellett megfizetnie azért, amit mi vétkeztünk. Ő jött, mint embernek Fia, alászállott a mélyre emberi testben, és Isten akaratát cselekszi. “Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen.” Ez az üdvösség útja: látni a Fiút, és hinni benne. Láttad-e Őt? Emlékezz arra a napra, amikor felragyogott neked Krisztus és hittél benne, és örök életet adott.
Olyan jó a másik mondat:” Az pedig az Atyának akarata, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek.” Jézus nemcsak megkeresi, de meg is tartja az elveszettet. Jó volna ebbe kapaszkodni: ez az Isten akarata, hogy senki el ne vesszen. Jézus ezért jött testben, ezért ment a keresztre, ezért szerzett bunbocsánatot és örök életet mindenkinek, aki hisz benne.
De aztán felment az Atyához és azt mondta: “Nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok.” (János 14,18). “Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (János 14,24). Ezt mondja a Szentlélekről. Jézus valóban olyan alakban jött, hogy befogadható legyen. Ha Jézus nem egy a Szentlélekkel, akkor hogyan fogadod be Őt? Mert a testi Jézust senki nem fogadhatja be. Hogy akarsz valakit befogadni, aki test szerint járt ezen a földön? Hogyan lakhat a szívedben valaki?
Egy németországi rokonom, aki megismerte az Urat, különös Igét küldött. “Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.” (1Korinthus 15,45). Azt mondtam, én ezt nem tudtam. Jézus lett Szentlélekké, mert Ő az utolsó Ádám. A legkomolyabb Ige volt, ami a rajongás ellen szólt nekem. A rajongás a kettőt szétválasztja. Befogadtad Jézust, most fogadd be a Szentlelket. Hát az által lakik a szívemben, és nem lehet, hogy utána fogadjam be a Szentlelket, mikor Ő csak a Szentlélek által lakhat a szívemben.
Eljövök ti hozzátok, nem hagylak titeket árvákul, veletek maradok, hogy bennetek lakjam mindörökké. A Szentháromság Isten, maga az Isten lett emberré, hogy meghaljon értem, és hogy ugyanaz az Isten Szentlélek formájában lakjon bennem. Nem választhatók szét, egy személy.
Annyira megrázott engem ez a mondat: “azért szállottam le”, – testvér nagyon mélyre szállt le Isten, amikor egyetlen tiszta szent testben élt ezen a földön, amikor magára vette az emberi élet korlátait. A mindenütt jelenlevő, és mindent tudó Isten egy kicsi testben, a Jézus testében. De úgy érzem még lejebb szállt, amikor ilyen piszkos istállóba mint az én szívembe és életembe bele alázkodott. Azért szállott ennyire alá, és azért hajlandó benned és bennem lakni, hogy végre komolyan eldöntsd: semmi nem érdekes mostmár a földön, csak hogy az Ő akaratát cselekedjem.
Életem döntő fordulata volt, amikor megértettem ezt az Igét: “Szánjátok oda a ti testeteket.” (Róma 12,1). Uram, nem a szívem, nem a lelkem kell? A testem, a kezem, lábam, szájam, szemem. Eddig mindig azt hallottam, add szívedet az Úrnak. Az Ige azt mondja: Adok nékik új szívet. Tehát a régi rossz, kőszív nem kell az Úrnak. A lelkem sem kell. Új lelket adok belétek. Belőled semmi más nem kell testvér, csak a keret, a tested, amibe beköltözhet. Istennek mindene van, – mit adhatsz neki? Csak teste nincs itt a földön, mióta az Úr Jézus mennybe ment, amin keresztül cselekedhetne. Ezért kell magadat egészen odaszánni. Olvasd el a korinthusi levelet, ahol elmondja az Ige, hogy nem egy tag van, hanem egy test.
Van-e neked test tudatod? Tudod-e, hogy beletartozol a Krisztus testbe? Tudod-e, hogy sokkal mélyebben eggyek vagyunk, mint hogy mi azt el tudjuk képzelni. A Krisztus test egy élő szervezet, amibe csak beleszületni lehet, amelyikben csak benne lehet élni, ha élő tag vagy. A Krisztus test egy élő szervezet, nem szervezés. Nem úgy van, hogy összeszervezzük a hívőket, és itt a Krisztus test. A Krisztus test élő szervezet, amibe csak beleszületni lehet, amelyikben csak benne élni lehet, ha élő tag vagy. Minden holt tagot kidob a szervezet, nem maradhat benne. Tagja vagy a Krisztusnak? Az Ige azt mondja: egy lélekkel egy testté kereszteltettünk meg. Gondolkozz ezen. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az Övé. Az nem fogadta be Jézust. Jézust befogadni annyit jelent, odaadom magam lakásra, használatra.
Olyan komolyan mondja Pál: Kérlek titeket az Isten irgalmasságára, mintha azt mondaná: a Golgota keresztjére, – szánjátok oda magatokat. Isten nagyon komolyan kér, – megteszed-e? Amikor Ő megváltott, akkor drága véren megvásárolt. Amit Ő megvett drága véren, add oda neki. Olyan komoly ez az Ige: “Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.” (Máté 22,21). Ha elfogadtad Őt, akkor Övé az életed. Milyen hazugságban élünk sokszor, óh igen, Jézus megvett engem drága áron, de azt csinálok, amit akarok. Nem érezzük, hogy ez becstelen dolog? Vagy mondjam azt, hogy nem vett meg, és akkor a magamé vagyok.
Azt mondja a Biblia: “nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok?” (1Korinthus 6,19). Tudod ezt? Megvett, beköltözött, és mindent úgy használsz, mintha a tied volna? Hogy mered? Valaki mondta, – tudod soha nem loptam. Ilyet ne mondj, loptál te kicsit is, de a legnagyobbat is, magadat Istentől.
Ma tisztázzuk: elfogadtam, hogy megvett engem Jézus a Sátántól, buntől, akkor most kié vagyok? Mondjuk, hogy az Úré, de úgy használom az életemet, mintha sajátom volna. Testvér, ha az Úré vagy, akkor bármit csinálhat veled, akkor semmire nem mondhatod, hogy ezt nem. Nagyon komoly dolog ez, és ez a vezetés kérdése. “Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” (Róma 8,14). Akik átadták életüket az Úrnak úgy, hogy csinálhat velük azt, amit akar.
Emlékszem amikor hitre jutottam azonnal átadtam az életemet, azt mondtam: Uram ez az élet nem az enyém, ha akarod utcaseprő leszek, ha akarod Indiába megyek misszionáriusnak, ha akarod visszamegyek tanítani. Teljesen mindegy. Elmondod-e ma az Úrnak, – Uram megvettél, egy kérdésem van, mit akarsz, hogy cselekedjem, hogy ne a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki megváltott.
Isten ma elmondta neked és nekem annak az előfeltételeit, hogy vezethessen és használhasson.
Imádkozzunk!
Uram annyiszor fedezek fel magamban akarásokat és nemakarásokat. Nagyon kérlek Úr Jézus, hogy gyökerében fedd fel ezeket.
Kérlek Uram, hogy azt, amit egyszer Neked adtam, azt minden helyzetben, minden körülmények között maradjon a Tied. Hadd áldjalak, hogy a részletekről is beszéltél, nagyon világosan elmondtad, semmire nem mondhatom Neked, hogy nem.
Hadd kérjelek, áldd meg testvéreimet, hogy végre megadják Istennek azt, ami az Istené, amit olyan régen megvettél. Nemcsak a szánkkal, hanem egész életünkkel hadd legyünk mi a Tieid.
Ámen.