“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
NŐI HIVATÁSOK (3/5)
A háziasszony Márta
“Lett pedig, hogy mikor az úton mentek, hogy Ő bement egy faluba; egy Márta nevu asszony pedig befogadta Őt házába. És ennek volt egy Mária nevezetu testvére, ki is Jézus lábainál leülve, hallgatja az Ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az én tetvérem magamra hagyott engem a szolgálatban? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog, és Mária a jó részt választotta, mely el nem vétetik tőle.” Lk 10,38-42.
Hadd áldjunk Urunk, hogy mindegyikünkhöz egészen közel vagy. Áldunk, hogy Benned élünk, mozgunk. Kérünk, ne mulasszuk el most azt a lehetőséget, hogy lépjünk Feléd, egészen nálad legyünk. Kérünk mutasd meg mindnyájunknak azt a lépést, amit vársz tőlünk.
Ámen.
Újra egy asszony képét szeretnénk látni, és abban magunkat, az ügyes háziasszonyt. Maga Jézus is elmondja Mártáról dicséretképpen, szorgalmas, és sokra igyekszik. Márta jó háziasszony: ügyes, tiszta, rendszerető. Jézus otthon érezte magát náluk, nyitva volt előtte a ház. Nagyon nagy dolog, ha valaki befogadja Jézust házába. Egyetlen betu van, aminek nem kellene itt lenni. Mártának háza az “ő” háza. Nagyon rossz mikor minden fölött ott van, az “enyém”. Az én házam, az én konyhám, az én butorom. Ha valaki az Úré, akkor már nincs én házam, konyhám, kertem. Az egész Márta-féle szolgálat mögött ott van ez az egy szó: “én”.
Márta befogadta Jézust házába, pedig ugyanúgy Mária és Lázár háza is volt. Márta úgy érezte, hogy az övé, mert ő tartja rendben, ő a háziasszony, az ő akarata teljesül, ő dönt dolgokban. Az Úr most azt kérdezi tőled, – a lakásod a tiéd? Oda ne hordja be senki a sarat.
Márta befogadta Jézus házába. Jézus jól érezte magát náluk. Vendégfogadó ház volt, ahol szerették a vendéget. Örülsz a hozzád jövőknek? Vagy arra gondolsz, hogy megint minden rendetlen lesz? Jézus otthon van nálad? Lelkészek mondják; mióta az emberek meggazdagodtak, szebb náluk minden, nagyon kevés helyen kérnek háziistentiszteletet. Szép a szőnyeg, a bútor, félti a háziasszony. De azt is átéltem, a parókiára sem mennek be, mert ott is nagy rend van.
Szereted, ha sokan jönnek hozzád? Házadat félted, vagy az embereket szereted? Házad vendégfogadó ház? Mártáé az volt! Persze most jön 13 ember, Jézus és tanítványai. Örömmel befogadta őket, pedig lehet éppen reggel takarított ki. Egy budapesti asszony mondta mikor sokan jöttek hozzá: tudod nem izgat, ez szent sár, emberek az Urat keresték, azért hozták ide, boldogan takarítottam utánuk. Sokkal rosszabb lenne, ha már nem jönnének az Úrért, és nem volna sár. Ha már az Úré vagy, sem a szőnyeg, sem a butor nem a tied, nem kell féltened a dolgokat.
Márta a tiszta, a vendégszerető háziasszony befogadta házába Jézust. Jézus azt mondotta: aki befogad egyet a legkisebbek közül, engem fogad be. Mindenkivel úgy kellene bánni, mintha Jézus jönne rajtuk keresztül. Jézus jól érezte magát abban a házban. De baj van, Jézus ott csak vendég volt. Gyerekkorunkban így imádkoztuk: “Jöjj Úr Jézus, légy vendégünk.” Mikor megértettem Jézus nem vendég, többé nem imádkoztuk. Van, aki vendégnek hívja, időnként ott van Jézus, de elmegy majd. Az a jó, ha Jézus nem vendég, – házigazda, – mi vagyunk vendégek Nála. Ő ad meg mindent. Mindnyájan egy házigazdának vagyunk vendégei, nekünk van megköszönnivalónk.
Amikor kiírtuk “Isten Háza”, kérdés volt számunkra, megtehetjük-e? Méltó-e Hozzá, ahogyan csináljuk a dolgokat? Akarata érvényesül itt mindenben? Azért imádkozunk, bárki aki belép ide, azonnal a Házigazdával, Jézussal találkozzon. Harminc éve lesz, hogy itt vagyunk, de előtte húsz évvel már hívők laktak itt. Ezzel az Igével építették: “Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.” (Aggeus 1,8.) Ezt az Igét ismételte Isten mikor idekerültünk. Akik építették egy kicsit más célra adták oda, akkor változtatott Isten gazdát, és minket hívott ide. Mindent úgy építettünk tovább, hogy az Úrnak. Ha elmegyünk, az Úr marad. Itt mindig az Ő munkája folyik, mert erről Ő gondoskodik. Milyen nagy dolog, ha egy házban ilyen élet folyik. A ház átveszi a légkört, és a falak is szent falak lesznek. Mondhatjátok-e: Uram magammal együtt a házamat is szeretném Neked adni.
Jézus jön tanítványaival, a vendégekkel sok dolog van. Elég ha valahova csak 2-3 vendég érkezik, már felborul az egész ház. Aki a saját dicsőségét keresi, mindent rosszul csinál, és sorozatosan bukik. A kérdés: az Úrnak csinálod, vagy magadért? Azt akarod, hogy minden mintaszeru legyen és mondhassák: ez háziasszony!
Betért oda ez a 13 ember, és Márta azonnal kapkod, sürög-forog, ahogy szoktál. És közben sajnálja magát. Szoktad sajnálni magad, és talán mondod is, hogy ebben a házban mindent nekem kell csinálni? Hány asszonynak az a baja férjével, hogy nem segít, magára hagyja. Hazajön, leül, ujságot olvas, nem veszi észre mennyit dolgozom. Márta ügyes volt, gyorsan csinált mindent, közben ott volt benne a feszültség, hogy ez a Mária pedig csak üldögél. Felháborító, hogy erre van ideje! Benned is ott van; mindent csak én? Mártában gyult a felháborodás, az igaza. Ez a legveszedelmesebb! Kevésbé félek a buneimtől, azok megaláznak, az Úrhoz visznek. Az igazam megkeményít, és elválaszt az Úrtól. Magadban morogsz, az elégedetlenség és önsajnálat légkört csinál és légkört ront. Ne csodálkozz, ha férjed nem szeret otthon lenni. Mindig érzi a sértődött, feszült hangulatot. Megint nem tetszik valami, mert nem úgy van, ahogy ő akarja. Sajnos forr belül, és a forró gőz felemeli a fedőt, és kijön.
Rettenetes abban az öngőzben élni, ami Mártát hajtja. Látjuk hogy nála is kijön a fölös gőz, de a légköre addig is megvolt. Márta ingerült, mert nem veszik észre. Ez a mi bajunk is! Az otthoniak megszokták, minden természetes, minden készen van. Engem pedig nem vesznek észre. Ez a rettenetes ebben a jó háziasszonyban, ebben az énközpontú életben, hogy egyszer tényleg kijön a gőz; van egy testvérem, neki is csinálni kellene. Van férjem, nagylányom, csinálják ők is. Nyugodtan tanul, soha meg nem kérdezi; segítsek valamit? Valaki azt mondta: ebben a házban nyugodtan meg lehet szakadni, senki nem veszi észre. Voltál-e már úgy: senkinek nem szólok, csinálom némán, én vagyok az áldozat. Milyen rettenetes ilyen gondolatokkal élni. Volt mikor odajutottam, este megsirattam magam, potyogtak a könnyeim önmagam fölött. Később megtanított az Úr, – sajnálod magad? Akkor itt baj van!
Jó volna ha megállnál az önsajnálatban. Azt mondja a Biblia: “A világ szerint való szomorúság halált szerez.” ( 2 Kor 7,10/b.) Sok öngyilkosságnak ez az oka, annyira sajnálja magát az ember, hogy odajut; legjobb volna meghalni. Talán nem vetted még a mérget, vagy kötelet kezedbe, de a gondolat ott volt benned.
Szegény Márta! Itt a döntő pillanat, nem bírja tovább, kijön a száján. Márta előáll! Ránk is jellemző ez a mondat. Azt mondja az Ige: “Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Előállván azért, monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?” Márta rendre utasítja Jézust: nincs-é arra gondod? Hányszor utasítottad rendre Istent: Uram nem látod, hagyod, hogy belepusztuljak ebbe az egészbe?
Eszembejutott Péter. Tulajdonképpen Márta egy Péter-szeru asszony. Péter félrehívta és megdorgálta Jézust: nem eshetik ez meg teveled! Márta ugyanezt csinálta, Uram nincs-é erre gondod? Jó, hogy a többiek nem veszik észre, – de már Te sem veszed észre? Nem érdekes, hogy megszakadok, hogy össze fogok esni, és egyszer végem lesz? Márta azt is megmondja, a másiknak mit kellene csinálnia. Sok hívő ember imádságban diktál Istennek. Te is adsz tanácsot Istennek?
Jézusban nincs felháborodás. “Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívu vagyok.” (Máté 11,29.) Jézus válasza tele van szeretettel. Első szava a dicséret. Lehet egy ilyen önsajnálkozó, énközpontú embert dicsérni? Márta, Márta. Mindig mosolygok, ha az ember kétszer mond egy nevet. Nem biztos, hogy dicséret jön utána, ha annak hangzik is. “Szorgalmas vagy és sokra igyekszel”. A dicséret tulajdonképpen megrovás. Figyeljétek meg, az Úr nem úgy beszél, mint mi, mindig meglátja a jót, nemcsak a hibát.
Figyeljük meg a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írott levél mindig dicsérettel kezdődik. Az efézusiaknak, így ír: “És terhet viseltél, és béketurő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el.” (Jelenések 2,3.) Aztán mondja: “De!” Itt is van egy de. “Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog.” Jó volna egyszer meghallgatni, mit mond neked az Úr a “de” szó után?!
Egyszer erről a “de” szóról beszéltem egész héten. “Naámán… vitéz hős volt, de bélpoklos.” (2 Kir 5,1.) “De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2,6.) Mártánál is azt mondja Jézus: de elvesztetted a jó részt. Ez az egy “de” szó áthúz minden dicséretet.
Lehet úgy vagy, minden rám marad. Egy a szükséges, a dolog. Az az egy szükséges dolog, amit Mária választott: Jézus, Ő maga. Mária Őt hallgatta. Jézus ott volt a házban, de Márta nem vette észre, ő csak magát látta.
Egy a szükséges: az Úrral való kapcsolatod, Ő maga, hogy Őt lásd meg mindenben, és mondhasd: ez megint az Úr volt. Minden napom elveszett, ha nem látom Őt. Egy a szükséges dolog: hogy megismerjék Jézust.
Mária ott ül Jézus lábainál, megtalálta helyét. Márta nem volt Jézus lábainál. Egy magasságban volt Vele, sőt magasabban volt, mert kritizált is. Eljutottál-e valaha Jézus lábaihoz, amikor semmivé lettél, és Ő lett Valaki, a Nagy, a Csodálatos. Mária a jó részt választotta. Látod Márta, nem a világi, nem az anyagiak a fontosak, nem a munka a dolgod. Azt mondja az Ige: “Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6,33.) A többi ráadásul adatik. Ha tudnád mennyire így van. Mielőtt talán fáradsz és erőlködsz, mellesleg megadatik.
Családomat megkérdeztem: miért tértetek meg? Azt felelték: mert láttuk milyen boldog vagy, és mi is azok akartunk lenni. “Akik Őreá néznek, azok felvidulnak.” (Zsoltár 34,6.) Az öröm titka: Jézust nézd. Ha magamat nézem, tönkremegyek. Nézd Jézust, és akkor a családod is meglátja Őt. Egy a szükséges dolog, ne erőlködj tovább, kerülj a lábaihoz, onnan csodáld, és hallgasd Őt, és akkor a jó részt választottad, mely el nem vétetik tőled. Nem elvétetik, hanem adatik hozzá, és megszaporíttatik.
Jó volna, ha most megtalálnád az igazi helyedet, ahol Jézus csinál mindent. Sokszor azzal a gondolattal keltem föl: lehetetlen elkészulni mindennel. Olyan jó meglátni: nem nekem kell csinálni, majd az Úr. Valaki mondta, nem ér rá reggel csendességet tartani, annyi a munkája. Azt mondtam: olyan vagy, mint az az ember, akinek furészgépe van, és kézzel furészel, nem ér rá bekapcsolni az áramot. Azt mondtam akkor este: Uram minden kész, és még fáradt sem vagyok. “Mindenre van erőm a Krisztusban.” (Filippi 4,13.) Mintha azt mondanám: mindnere van erőm az erőforrásban, csak kapcsolatban kell lennem Vele.
Jó részt választani annyit jelent, kapcsolatban lenni Vele, ülni a lábainál, miközben a dolgom végzem. Miközben végzem a dolgom, legyek ott a lábainál. Márta vagy, vagy Mária? Mártával még egyszer találkozunk Lázár halálánál. Megy Jézus elé, szemrehányás van benne: “ha itt lettél volna!” Amikor Jézus megteszi a csodát, akkor is beleszól: nem lehet elvenni a követ, szaga van! Márta mindig mindent jobban tud, és van mondanivalója.
Jézus ezen a szomorú alkalmon, Lázár sírjánál talákozik még Mártával. Mindkét testvér ugyanazt mondja: “ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem.” A nagy különbség, hogy Mária megint odaesik a lábaihoz. Márta megint fölülről mondja a dolgokat. A szöveg ugyanaz, – de a szív egészen más. Lehet imádkozol, de vajon milyen szívvel?
Amikor Lázár kijött a sírból, sokan látták a csodát, sokan hittek a zsidók közül, akik Máriához jöttek. Ha azt szeretnéd, hogy Isten megvilágosítson, és áldás ragyoghasson rajtad keresztül, az emberek az Urat találják meg körülötted, akkor számodra egy a szükséges dolog: a Vele való kapcsolat.
Eljutottál-e már Jézus lábaihoz? Hiába hallgatod az Igét, ha nem jutsz el oda. Ha majd a kemény, büszke, önhitt szíved összetörik úgy, hogy teljesen megsemmisülve odajutsz Jézus lábaihoz, akkor jönnek majd Jézushoz sokan rajtad keresztül.
Imádkozzunk!
Tudod Uram, hogy test szerint pontosan olyan ember vagyok, mint Márta. Mindig valamit csinálni kell, dolgozni kell, még a lelki munkában is. Uram olyan sokszor elmulasztom azt az időt, amikor ott lehetnék lábaidnál, hogy jobban megismerhetnélek Bocsásd meg, hogy Nálad is magamat keresem, a tisztábbat, a jobbat, a megszenteltebbet, az igazabbat. Kélek segíts, könyörülj rajtunk, hogy Téged keressünk. Áldalak, hogy az asszonyoknak is azt mondták az angyalok: ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Azt is tudod most, mit keresünk itt. Hadd legyenek itt olyanok, akik már Téged keresnek. Olyan jó volna, ha áradhatna rajtunk keresztül a szereteted, a lényed
Ámen.