“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK (2/5)
Egy férfi csődben
“És mikor a tanítványokhoz ment, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengtek. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietvén köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte az írástudókat: Mit versengtek ezekkel? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy uzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén, monda néki:Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.”Márk 9,14-19.
Urunk szeretnénk ezen a napon is Benned bízni egyedül. Kérünk azért, amire szükségünk van, add meg kegyelmedből. Kérünk Téged Úr Jézus, hogy szereteted, kegyelmed mindig megtölthesse szívünket, életünket. Kérlek áldj meg így most minket
Ámen.
A tanítványok miután látták Jézus mennyei lényét, mennyei arcát, leérnek a völgybe, belekerülnek a sokaságba. Jézus a tanítványokhoz ment, akik körül nagy sokaság volt. Így olvastuk: “És az egész sokaság meglátva Őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietve köszöntötte őt.” Amikor Jézust meglátják az emberek, mindig csodálkoznak, mert Ő egészen más. Minden megnyílvánulásában, egész lényében más. Jó volna, ha mi is meglátnánk az Igén keresztül, és csodálkoznánk rajta, hogy milyen Ő, hogy annyira más, mint mi. Ha meglátnánk, vonzana minket is. “Ha én felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (János 12,32.) Jézus lénye vonz. Ahol Őt látni lehet, oda mindig sietnek az emberek. Nem kell harangozni, egyszeruen elterjed a hír, és a tömeg odasereglik. Vannak helyek, ahol olyan kevesen hallgatják az Igét. Pontosan azért, mert nem látják Jézust.
Jézus ma is vonz! Ahol felemeltetik, ott mindeneket magához vonz. Ítélet, ha nem jönnek emberek. Annyit jelent, nincs úgy jelen Jézus, hogy látható legyen, és hogy a sokaság hozzá siessen. Azt mondja itt az Ige, amikor a tanítványokhoz ment Jézus, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengtek. Az egész sokaság hozzásietett és köszöntötte Jézust.
Jézus a megdicsőülés hegyéről jött, különösen ragyogó lehetett az egész lénye. Azt a mennyei fényt hozta magával, amit a tanítványok is láttak. Amikor Mózes Istennel beszélt és utána a többiekhez ment, sugárzott az arca. Tulajdonképpen ez az, ami Isten gyermekeiből hiányzik. Ez a ragyogás, ami belülről kifelé árad. Jézushoz azért vonzódtak az emberek, mert amikor meglátja valaki ezt a belső világosságot, felébred benne a vágy: ilyen szeretnék lenni, ezt keresem. Itt is azt mondja az Ige, a sokaság hozzáment. Nem a tanítványok voltak érdekesek, nem is a beteg fiú, egy pillanat alatt Jézus lett a középpont.
Egy másik férfit látunk, akiről beszélni szeretnénk. Ez az ember nem volt különleges ember, egy a sok közül, valaki, akárki. A bukott ember mind egyforma. Nincs köztünk különbség. A Biblia így mondja egy helyen: mindnyájan egy vérből teremttettünk. Pedig mindig azt hittük, különbek vagyunk a többinél. Őszíntén megmondom, senki nem tud olyan bunt mondani, amire belül ne mondanám, hogy én is. Ha valaki azt mondja: irígy, akaratos vagyok, csendben azt mondom: én is. Mindnyájan Ádám véréből teremttettünk. El kellene végre fogadnunk, nem vagyok én extra ember. Olyan jó, ha erre ráébredünk.
Egyszer arról beszélgettünk, hogy mindannyian bunösök vagyunk. Megszólalt egy férfi: bünösök vagyunk, de nem olyan, mint a Sós. Akkoriban volt a rendőr-gyilkosság. Azt mondtam, pontosan olyanok vagyunk, mint Sós, ha a harag ugyanolyan bun, mint a gyilkosság. Hányszor mertem haragudni? A Biblia szerint a gondolat ugyanaz mint a cselekedet. Akkor kicsit rosszabb vagyok mint Sós, ha már találkoztam Jézussal, és még mindig tudok haragudni. A Biblia azt mondja, aki haragszik embergyílkos az. Isten szemében egyforma. Talán a neveltetésünk más, és azért nem jutottam oda, hogy gyílkoljak.
Sokszor elmondtam már, ha itt az erdőszélen ősszel leesik két makk, az egyik köves helyre esik, még a következő ősszel is ott van. Ha a másik jó földre esik, sőt esőt is kap, már kis fa lett belőle. Minden azon múlik, milyen talajba hullott az életem, milyen hatások értek, hogy az az indulat, ami bennem van, harag marad, vagy gyílkosság lesz belőle. Életem egy időszakában olyan nőkkel beszélgethettem, akik erkölcsileg voltak internálva. Olyan megrázó volt nekem, mikor egy leány elmondta az életét. Legszívesebben vele sírtam volna. Gyermekként kidobták az utcára, hogy hozzon pénzt. Ha én kerülök azok közé a körülmények közé, pontosan ott vagyok ahol ő. Az az ember, akinek jobbak voltak a körülményei, és nem jutott oda ahova a másik, az úgy érzi, jobb vagyok, a másikra pedig azt mondja: hogy lehet ilyen egy ember. Tudsz-e még csodálkozni, ha bunözőt látsz, vagy teljesen tönkrement embereket? Olyan vagy, mint ők, csak éppen más körülmények között nevelkedtél. Az Ige elmondja: majd eljön az igaz Bíró, és akkor világosságra hozza a szívnek rejtelmeit. Idő előtt senkit ne ítéljetek. Ő látja miben bunös a másik ember. Nem vagyok egy hajszállal sem különb. Nem érdemem az, hogy ezt vagy azt nem követtem el, hogy nem lettem nyilvános paráznává. Ugyanazok a lehetőségek bennem vannak, a körülményektől és sok minden mástól függ, hogy kiből mi lesz.
Egy férfi a sokaságból odamegy Jézushoz és azt mondja: “Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van.” Egy férfi, aki nyomorúságban van. Sokféle nyomorúság van. Lehet anyagi, lehet baj az egészséggel, testi-lelki problémák. Lehet hogy iszol, és ezért van minden tragédia. Jó volna most nem az övét nézni, hanem a magunkét.
Látjuk, hogy ennek a férfinek nyomorúsága az egyik legnagyobb nyomorúság. A gyerekekkel való baj mindig dupla baj. Olyan sok ember elmondta már: nem számít velem mi van; de a gyerekem! Tudjuk mikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, a tizedik csapás a gyermek volt. A fáraó nem indult meg arra, hogy a vetés tönkrement. Sok csapás volt, de mikor a gyermekről volt szó, egy pillanat alatt azt mondta: nincs tovább, menjetek! Nagyon sokszor nálunk is, ha az Úr nem boldogul velünk, a gyermekhez nyúl.
Ennek a gyermeknek epileptikus rohama van. Életem egy időszakában ilyen gyermekek között dolgoztam. Néztem őket és az volt bennem: szegények, miért kell nekik így szenvedni, valóban tuzbe-vízbe vetették magukat. Volt, ki összeégett, mert a kályha mellett kapott rohamot. Kiszámíthatatlan a pillanat, mikor jön rá a roham. Már hívő voltam, és kicsit érthetetlen volt előttem, miért születnek így gyermekek? Egy idő után megértettem, ők nem boldogtalanok. Amikor bejöttem az otthonba, odarohantak a kerítéshez, örömmel fogadtak, egy kis ceruzavégért a nyakamba borultak. Amikor jöttek a szülők, értettem meg, nekik szól ami a gyerekekkel történt. Láttam síró apákat, anyákat, akik ott értették meg, hogy miattam lett ilyen a gyermek.
Szegény apa, ki tudja hány helyre vitte már gyermekét. Mester, idehoztam a fiamat. Talán nem hoztad magaddal fiadat, lányodat, bajaidat, mégis hoztad, mert ezeket ott legbelül nem lehet elhagyni, velünk jönnek. A baj nincs megoldva. Biztos hogy sok helyre vitte már előtte is. Gondoljátok el, mikor valaki észreveszi gyermekéről, hogy nem beszél, süketnéma. Valaki elmondta, már nagyocska volt mikor észrevettük, hogy nagyot hall. Nem fordította felénk fejét mikor szólítottuk, mint a többi gyerek. Iszonyú dolog a szülőnek gyermekével kapcsolatos nehezeket elviselni. Minden baj könnyebben viselhető, mint a gyerekkel kapcsolatos… Láttatok már epileptikus gyermeket, amikor rángatózik és tajtékzik? Itt egy világos leírása van az epilepsziás rohamnak. Egy orvos sem tudná világosabban leírni. Mindig azt kérdezik, mikor rosszul van valaki: habzott a szája? Ha igen, epileptikus. Az apa elmondja: előfogja, szaggatja, ide-oda dobálja, tajtékot túr, fogát csikorgatja és elfonnyad. Pontosan elmondta, milyen egy epileptikus roham. Mit szenvedhettek már ezek a szülők, mikor észrevették, hogy gyermekük önkivületi állapotban van. Mennyi helyre vihették már ezt a gyermeket, míg végül a tanítványokhoz jutottak vele.
A vérfolyásos asszonynál elmondja az Ige, hogy sok orvostól sokat szenvedett. Ez az apa is sokat szenvedhetett, amíg végigjárta ezeket a lehetőségeket, hogyan lehetne segíteni ezen a gyermeken. Egy szülő mindent megpróbál gyermekével, mindenhova elviszi.
Azt mondja az Ige: gyakran vetette őt tuzbe és vízbe. Ez a rettenetes az epilepsziánál, hogy kiszámíthatatlan, váratlan pillanatban jön, és ahol van az illető, ott esik el. Ehhez képest talán a mi bajunk kicsi, de nagyon jó volna azt hozni. Ez a szegény apa látja, hogy szenved gyermeke, ő is vele együtt szenved. Talán először otthon tesz meg mindent. Hányszor voltam ilyen helyen, párnát tettek rá, erőszakkal lefogták. Kár ezt csinálni, csak rosszabb, eltörhet valamilye.
Ezen a gyermeken otthon sem tudtak segíteni, és az orvos sem tudott. Jön a tanítványokhoz, jön Jézushoz. És most jut végső csődbe. Ez az egy reménysége volt még, talán mondták neki: Jézushoz kell vinni. Van Valaki, aki bélpoklosokat, és minenkit meggyógyít, vigyük Hozzá. Nem tudjuk milyen körülmények között jutott el a tanítványokhoz, lehet az utolsó erejével. Itt jut végső csődbe: azok sem tudnak segíteni. Mennyire végére juthatott már ez az ember minden lehetőségének, mikor Jézusnak mondja: idehoztam hozzád az én fiamat…Kértem tanítványaidat hogy üzzék ki a néma lelket és nem tudták.
Voltál-e már úgy, hogy tudtad, segíteni kellene, de nincs erő, nem tudom. Nagyon sajnáltam a tanítványokat, mert el tudom képzelni, mindent próbáltak, és semmi nem sikerült. Utolsó pillanatban jön oda Jézus, hogy felsóhajthattak a tanítványok, mikor látták jönni, és abban a percben minden megoldódik. Egy lelkész testvérem mondta el: nagyon félős gyermek volt. Édesapja éjszakai muszakon volt, későn jött haza. Végig gondolta, mit csinálna, ha tuz ütne ki? Amikor éjféltájban meghallotta édesapja lépteit, felsóhajtott, és öt perc múlva nyugodtan aludt. Amikor Jézus közeledett, a tanítványok felsóhajtottak, nem kell már semmit csinálni, itt van Jézus. Velünk az Isten! Ez a csoda nagy ajándék, hogy Szentlelke által bennünk van. Szegény apa a végső csődben van. Talán már arra gondolt, viszem haza a fiam, itt sincs semmi remény. De jön Jézus, és ezzel megoldódik minden.
Nemcsak az ember volt csődben, a tanítványok is. Ők kapták először a szemrehányást, a vádat. Mert Jézus is szenved, szenvedi a tanítványokat. Szenved az apa, a gyermek, a tanítványok, és most látjuk, hogy Jézus is szenved. “Óh hitetlen nemzetség…Meddig szenvedlek még titeket?” Jézusnak szenvedés a tanítványai tehetetlensége. A szenvedéstörténet nem a kereszten kezdődik. Jézusnak végig kell szenvednie az övéit, akik nem tudnak segíteni, nem mernek igazán hinni Benne. Meddig szenvedlek még titeket?”
Nézzük meg magunkat az apa és tanítványok helyzetében. Tudod-e, milyen rettenetes dolog egy tehetetlen tanítvány? Már az apa is azt gondolhatta: vihetem vissza a fiamat, itt sem változott semmi, ide is kár volt jönni. Olyan jó, hogy nem itt ér véget a történet. Van egy mondat, amit szeretnék nagyon a szívetekre helyezni: “Hozzátok őt hozzám.” Ma reggel evangélium volt számomra ez a mondat. Nincs itt semmi baj: hozzátok őt ide hozzám! Hozd azt, akit szívedben hordozol, akivel idejöttél, a feleségedet, a gyermekedet, a problémádat. Lehet hogy csak magadat hozod, a saját reménytelen állapotodat. Úgy érzem az evangélium benne van ebben a rövid mondatban: hozzátok őt hozzám.
Könnyü volt nekik, ott volt Jézus, a gyermek is, csak fogni kellett és vinni. Nekünk nehezebb? Nekünk is megvan a lehetőségünk, hogy mindent Jézushoz vigyünk. Ő itt van! Nekünk a legnagyobb bajunk az, hogy Jézus nem valóság számunkra. Egy gondolat, elmélet, valami szép tan. Ő valóságos személy, aki itt van velünk minden napon. Számolhatsz Vele! Nem láthatod, de itt van. Van Hozzá út, amit úgy hívnak: imádság. Hozhatod Hozzá, azt aki nehéz, azt ami nehéz, a saját lelkedet, saját megkötözöttségedet, problémádat. Imádkozni annyit jelent: őszintén elmondani Jézusnak mindent.
A jelenlévő Jézusnak akinek adatott minden hatalom mennyen és földön ez a parancsa most számodra: hozd őt Őhozzá! Mondd el a problémádat Neki, és meglátod, hogy abban a percben már történik valami. Megmozdul valami. Sokszor egy folyamat kezdődik, úgy alakítja Isten a körülményeket, hogy találkozunk valakivel, aki mond egy pár szót, aztán jön a következő kérdés, és egyszer csak ott vagy Jézus közelében. Hoztak engem Őhozzá. Téged ki hozott? Megköszönted már Istennek, hogy küldött neked valakit, aki beszélt neked Jézusról? Milyen nagy ajándék, hogy valami elkezdődött, Isten keresett téged. Imádságban mondd el Neki bátran ami nehéz. A többit rá lehet bízni, majd Ő munkálkodik, Ő véghezviszi akaratát és rájössz, hogy minden megoldódik.
Még egy pár mondat a néma lélekről. A betegségnek kettős oka lehet, külső, testi dolog, ahogy az epilepszia is egy agybeli elváltozásnak a következménye, gyógyszer is van rá. Itt az Ige alapján néma lélekről van szó. Egy idegen lélek. Hiába próbálunk beszélni, bármit tenni, valami visszatart. Olyan némaság, hogy nem tud se megszólalni, szeretne, akarna. Nem tud imádkozni. Valami erő tartja fogva, erre mondja az Ige, hogy néma lélek.
Hiszed, hogy van ördög? Azt még valahogy elhiszed, hogy van Isten. De hogy ördög…? Egyszer amikor láttam, hogy nem hisznek az ördög létezésében, azt kérdeztem: mondjátok meg, ki akarja a háborút, a rengeteg nyomorúságot, az elmegyógyintézetek tele vannak betegekkel. Van olyan aki eldöntötte, hogy az elmegyógyintézetben fogom végezni? Ki akarja az öngyilkosságot, ki dönti el, iszákos leszek és az árokban fogom végezni? A szülők nem akarják, a gyermekek nem akarják, hát akkor ki akarja Ti mindnyájan békességben szeretnétek élni, akkor ki akarja azt, hogy nézeteltérés legyen, hogy összevesszetek valamin?
Beszélek egy férjjel, aki elmondja, jó volna, ha szépen beszélnénk egymással. Kiderül, hogy erre vágyik a feleség is. Te ilyen szeretnél lenni amilyen vagy? Mondd meg nyugodtan: nem, dehogy. Ha nincsen Sátán, nincsen sötét hatalom, tisztátalan lelkek, gonosz erők, hát akkor ki teszi tönkre az emberi életeket? Akkor miért vagytok szeretetlenek, és miért bántjátok egymást? Belül érezzük, hogy van valami, ami nem engedi, hogy más legyek. Hiába ígértem, fogadtam. Egyszer egy emberről olvastam, aki anyja vérével írta alá, hogy soha többé nem iszik, és másnap részegen jött ki a kocsmából.
Igaza volt az apának, hogy gyermeke, hanem egy erő hatalma alatt van. Ezért van szükségünk Jézusra. Sem akarat, sem elhatározás, sem ígéret, sem esku nem segít. Csak az a Jézus, aki a kereszten a kígyó fejére taposott, aki győzött a sötét hatalmak felett. Vidd hozzá akár a gyermeked, akár a saját életed. Ő az aki segíthet rajtad, mert Ő győzött a sötét erők felett. Töviskoronásan, átszögezett kezekkel, lábakkal kivívta a győzelmet. Bajaidat, problémáidat hozd Hozzá. Csak annyit vár tőled: pár őszinte szóban mondj el Neki mindent.
Imádkozzunk!
Uram azt mondtad, aki eléd járul, annak hinnie kell, hogy létezel. Legnagyobb bajunk, hogy nem hisszük, hogy imádságunkat hallod. Könyörülj rajtunk Urunk, hadd tudjuk elmondani első igazi imádságunkat, hadd beszéljünk ma Hozzád, aki láthatatlanul itt vagy, aki ismersz és szeretsz, és aki idehoztál. Úr Jézus tudod bajainkat, tudod mi az, ami szívünket nyomja, miért vagyunk végső csődben önmagunkkal, vagy mással kapcsolatban. Úr Jézus nézz le ránk, cselekedj velünk. Uram könyörülj rajtunk, hogy senki ne legyen kénytelen úgy visszamenni, hogy ne találkozott volna Veled, hogy meg ne gyógyult volna. Könyörülj rajtunk, hogy azt a pár mondatot szívünkből igazán el tudjuk mondani. Köszönöm hívásodat: hozzátok őt hozzám. Légy ebben segítségül
Ámen.