“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK (3/5)
Egy férfi sírva könyörög
“Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vitték azt; és mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng. És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tuzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.”Márk 9,19/b-24.
Uram arra kérünk, tegyél minket nemcsak boldoggá, hanem áldottá. Szeretnénk úgy hazamenni, hogy áldásod velünk volna. Kérünk végezd ezt el bennünk. Szabadíts meg mindentől, ami akadályozza életünkben közelségedet, áldásodat. Áld meg ezt a napot, hogy sokan átjuthassunk oda, ahol valóban boldog és áldott emberek lehetünk. Kérlek könyörülj és segíts rajtunk
Ámen.
A megdicsőülés hegyéről lejövő Jézusról beszéltünk, aki több mint férfi, – Isten-ember. Aztán láttunk egy embert a sokaságból, aki olyan mint mi, – bukott ember. Ádám az első bukott ember, és aki Ádámban van, az bunös természetben van.
Róma 3,10-19 versekben olvassuk, milyen az ember. “Nincsen csak egy igaz is. Nincs aki keresse, nincs aki megértse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keseruséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az Ő szemök előtt. Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.” Ezeket a verseket olvastam annak a lánynak, akit Klárinak hívtak és állította, hogy ő mindig rendes ember volt. Minden vers végén odatettem: kivéve a Klárit. Nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, kivéve a Klárit. Egyszer csak megszólal: de ugye ez nincs ott? Nincs. Lehet mi is azt mondjuk: ilyenek az emberek, de azért én más vagyok. Mindnyájan egyformák vagyunk: egy vérből születtünk. A kérdés csak az, hogy ráébredtünk-e már a Tízparancsolat alapján, hogy senki nincs aki elmondhatja, hogy megtartottam. Emlékszünk a gazdag ifjúra, aki azt mondja: mindezeket megtartottam kora ifjúságomtól fogva. Ez nem igaz! Azt gondoljuk, hogy rendes ember vagyok, nem igaz. A született emberi természetünk egy vérből való.
Bármelyikünk lehetne az az egy ember a sokaságból. Ez az ember most már külsőleg is csődbe került. A belső csőd mindig külső csődbe visz. Először belül látom, hogy baj van, aztán Isten megengedi, hogy kívülről is bajok legyenek. Isten nagy ajándéka ez, mert ebből jövök rá, hogy milyen vagyok. Az ember keresi a kiútat, mint egy egér, minden lukba bebújna. A rettenetes az, hogy nincs kiút. Amikor valaki anyagi csődbe jut, próbál más üzleti dologba kezdeni, más útat keres. És ez az út is csődbe visz! Csődbe jut a házasság, elválok, majd találok valakit, aki jobban megért, akivel majd együtt tudok élni. Van aki már a harmadik válásnál tart.
Amikor Isten az embert csődbe viszi, nincs kiút. Lehet a csődöm, hogy haragban vagyok a szomszéddal. Volt valaki, aki az összes szomszédjával így volt. Azt mondta: eladjuk a házat és máshol veszünk. Azt feleltem: kár. Ott is haragban leszel mindenkivel. Volt aki disszidálni akart, mert nem bírta már az országot. Azt mondtam: a természeted magaddal viszed. Ebből a csődből nincs kiút. Ha betegség csődjében vagy, azt gondolod megoldásnak, más orvost keresek, mert ez nem találta meg a betegség okát. Van aki már a sokadik orvoshoz jár.
Álljunk már meg! Itt minden hiába, a csőd belül van, a külső csak következmény. Ezt az embert a tanítványok sem tudták kihúzni a csődből. Pedig most abban reménykedett: talán a vallás. Utolsó menedék a templom, majd többet járok oda imádkozni. És ez sem kiút, marad minden a régiben. De jó, hogy elhangzott: “Hozzátok őt hozzám!” Nem a templomhoz, nem a hívőkhöz, nem a Bibliához, – hozzám. Jézus mondja: “Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek…És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen.” (János 5,39-40.) A Biblia sem old meg semmit. A Biblia Valakiről beszél, akihez ha te nem akarsz menni. Itt a baj! Az egyetlen megoldás: Hozzátok őt hozzám! Mondottuk, hogy milyen egyszeru volt nekik, megfogták a gyermeket és odavitték. Jézus ott állt a tömeg közepén, ott volt közöttük. Nekünk még könnyebb dolgunk van, mert itt van közöttünk. Már hallottuk, az imádság az az út, amin keresztül hozni lehet azt, akivel baj van, a gyermeket, a feleséget, vagy önmagamat.
Így olvastuk az Igében: “És hozzá vitték azt.” Olyan jó, hogy nem okoskodtak., nem kerestek más megoldást. “Mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng.” Mi még rosszabbak vagyunk. Végre idejöttem Jézushoz ahelyett, hogy nyugodt lennék, minden roszabb, még nyugtalanabb vagyok. Ugye így van?
Valaki kérdezte: honnan tudhatom, hogy ez az epilepszia ördögi eredetu-e, vagy pedig testi? Ha démoni eredetu, imádkozásra sokszor még rosszabbul van, kitör, dühöng, vagy engedni, gyógyulni kezd. Sokszor akiben valóban idegen erők muködtek, és elkerülve Isten közelébe, olyan nyugtalan lett, hogy egyszerüen nem bírta ki. Megyek innen, nem bírom tovább, hagyjanak engem békében. Bekövetkezett, hogy rosszabb lett az állapota. Ez a fiú is azonnal a földre esik, rohamot kap, ott fetreng Jézus lábainál. Érezzük milyen rettenetes lehetett?
Egy érdekes emlékemet szeretném elmondani. Nem voltam otthon, és egy férfi volt nálunk, akire azt mondták, különösen megkötözött. Mikor hazajöttem elmondták, hogy mi mindent csinált. Az a kérdés volt bennem, biztos hogy valóban ördögileg megkötözött? Egy komoly hívő ember könyvében olvastam: vigyázz, mert ilyen dolgokban könnyen tévedhet az ember.
Leültem az ember mellé. nem volt egészen értelmes, kértem, mondja utánam: Köszönöm Úr Jézus, hogy meghaltál buneimért. Teljesen nyugodtan utánam mondta. Végig nyugodt volt, amíg imádkoztam. Azt mondtam a többieknek, ez testi betegség, mert különben nem tudta volna kimondani Jézus nevét, sem hálát adni nem tudott volna azért, hogy Jézus meghalt buneiért.
Találkoztunk-e már olyan emberekkel, akik Jézus nevét nem tudják kimondani, ha meghallják dühöngenek, kikelnek magukból. Nem ők, a bennük levő idegen lélek nem bírja sem az imádságot, sem az Igét, sem azt, hogy Jézus nevét kimondjuk. Annyira jó volt, hogy nyílvánvalóvá lett: ez a férfi nem ördögileg volt megkötözött. Rettenetes mikor beteg embereket ezzel gyötörnek.
Erről a gyerekről lehetett tudni, hogy epilepsziája idegen lélektől van, mert ahogy Jézus közelébe ért azonnal fetrengett, rohamot kapott, rángatta őt, tehát reagált Jézus jelenlétére, közelségére. A gadarénus odafutott és Jézus elé borult, mégis azt kiabálja: “Mi közöm nekem te veled Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.” Tudathasadásos volt. (Márk 5,7.) A szellemvilág ismeri és látja Jézust, de jelenléte számára kibírhatatlan. Körülöttünk egy láthatatlan világ van, Isten világa és az ördög világa. Ők látják egymást.
Egy kicsit minden emberrel így van. Emlékszem mikor Jézusról hallottam, vonzott is, meg taszított is. Vágyom is, de nem is akarom. Aki még nem került az Úrhoz, az ismeri ezt. Vágy, és taszítás. A kettő között ott van az ember. Majdnem tudathasadásos. A vallásos emberek ebben élnek, vágyódom, megyek a templomba, otthon pedig veszekszem és káromkodom. Hogy lehet ezt kibírni, hát melyik vagyok én? Egy testben két erő, két lélek, egyik keresi az Urat, a másik nem akarja. Ha most ez van bennünk, tudhatjuk, harc folyik a szívünkért, két erőnek az ütközőpontjában vagyunk, és még nem dőlt el, hova fogunk állni. Mintha ketten küzdenének bennem. Amikor Jézust befogadom, túlsújba kerül a ágy, az Ő keresése
Amint a fiút Jézus meglátta, azonnal jön a görcs, rángatja, tajtékot túr, rettenetes állapotban fetreng a födön. A tömeg figyeli, hogy most mi lesz? A tanítványok már levizsgáztak. Ott van az egész tömeg, a farizeusok is, és megdöbbentő: Jézus nem csinál semmit. Ebben a helyzetben Jézus beszélget? Azt kérdezi: “mennyi ideje, hogy ez esett rajta?” Hát fontos ez most? Ráérünk most beszélgetni? “Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tuzbe is, vízbe is.” Válaszol az ember, de közben úgy érzi, Jézus sem tud tenni semmit, csak beszélgetni? A tanítványaid nem tudták meggyógyítani és te sem? Különben cselekednél.
Csodálatos Jézusnak ez a mérhetetlen türelme. Őt nem lehet cselekvésre kényszeríteni. Teljes nyugalomban áll ott a tajtékot túró gyerek mellett, és beszélget az apával. Válasza a kérdezősködésekre. “ha valamit tehetsz”. Nem biztos, hogy tudsz tenni, már nagyon gyanús, hogy Te sem tudsz tenni semmit Jézus. Úgy néz ki a helyzet, hogy Jézus is tehetetlen. Az apa hite pedig, az a pici pislogó gyertyabél utolsót lobban.
“Ha valamit tehetsz”. Nem tudom érezzük-e, mennyire szükség volt erre az utolsó csődre? Most már semmi nincsen! És akkor kezd el az apa igazán imádkozni. Elmondja itt: “ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.” Ezt “könnyhullatással monda”. Egy férfi, aki könyörög és sír. Már nemcsak a szája könyörög, folyik a könnye. Ez már a végső összetörés. Itt már nincs tovább.
Jákób azon az éjszakán, amikor tusakodott az angyallal ugyanide jutott. Az mondja Hóseás nagyon világosan, hogy sírt és könyörgött. Az Úr azt mondja: mivel hogy harcoltál, és győztél, – úgy győzött, hogy le lett győzve. Úgy győzött, hogy megadta magát, teljesen tehetetlenné lett, kimondta, ki vagyok én: Jákób, a csaló. Őszinte volt, sírt, és könyörgött. Eljutottál-e már ide?
Látjuk a férfit, aki sír és könyörög. A végső ponton van, a teljes összetörettetésben. És Jézus nem csinál semmit. Jézus tudja, mit akar tenni. Az ötezer ember megvendégelésénél, ott az éhes tömeg, és Jézus nyugodtan áll. A tanítványok kérdezik: honnan vehetnénk kenyeret? Ennyi meg ennyi pénz sem lenne elég. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Csak Jézus nyugodt. Ő tudta, mit akar tenni. Veled is tudja, mi a terve.
Mindenki izgatott, az apa össze van törve. Jézus erre a pillanatra várt. Ő soha nem késik. Megtörtént aminek meg kellett történnie. Jézus most visszafordítja a felelősséget az apára. Most nem az a kérdés, tudok-e tenni valamit, hanem: “Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.” Nem rajtam múlik itt semmi. A hiteden! Amikor Jézus visszafordítja rá a felelősséget az apa sírni kezd. A 23. vers mondja: “A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással mondja: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” Valami megszületett. A legnagyobb dolog született meg: a hit. Ez az újjászületés, amikor valakiben megszületik a Jézus iránti és a Jézussal kapcsolatos teljes hit, könnyhullatás és kiáltás közben. Ugye tudjuk, a szülések általában így szoktak történni. Fájdalmak közben, görcsök közepette, könnyhullatás és sírás között.
Az apa kimondja: “Hiszek Uram!”. Erre várt Jézus. A tömeg összetódul, és az Úr Jézus cselekszik. Megtörténik a szabadítás! De az apának ki kellett mondani ezt a szót. A könyörgés élet és halál kérdése. A Biblia így mondja: “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltár 50,15.) Elhangzott a segítségül hívás. Ez nem imádkozgatás volt, mint ahogyan mi szoktunk imádkozgatni. Imádkozás az, amikor szíved mélyéből, teljességéből hívod az Urat. Ez ima! Ez áttör mindenen, és feljut a mennybe. Imádkoztál-e valaha így? Amikor így imádkozom, mindig történik valami. Amikor benne volt a teljes szívem, amikor életre halálra kértem, ahogy Jákób akkor ott a Jabbók révénél imádkozott. A Zsidókhoz írott levélben mondja: “Ki az Ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.” (Zsidók 5,7.) Láthatjuk a Gecsemáné rettenetes imaharcát, amikor Jézusnak nemcsak a könnye hull, hanem vért verejtékezett. Sokszor elmondtam, hogy a szenvedéstörténetben a legtöbbet jelent nekem az első csepp vér. Senki nem nyúlt Jézushoz. A gecsemánei imaharcban, amikor magára kell venni a bunt, kéz érintése nélkül csordul le a vér Jézus homlokán. Vért verítékezett attól a belső kíntól, a buntől való szenvedéstől. A veriték, a vér és a könny érted és értem kiáltott, és meghallgattatott istenfélelméért.
Vajon te tudsz-e most teljes szívből kiátani, segítségül hívni őt, mert azt mondja az Ige: “Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram!” Az a kérdés, eljutok-e ide? Eljutok-e oda, hogy a csőd teljes, itt már nincs más kiút, csak ha Jézus cselekszik valamit.
Látjátok az a csodálatos, hogy ott a gecsemánei imaharc után minden sorban történik: a szenvedés, a kín, a vért verejtékezés mindazért a tengernyi bunért, amit Jézus magáravett.
De Jézus már nem hullatja könnyeit, Jézusban már eldőlt a harc. Az Isten pedig megcselekszi a te szabadításodat, és az enyémet. A te újjászületésedet Jézus Krisztus szenvedésén és vérén keresztül.
A kérdés: eljutok-e oda: hiszek Uram! Hiszed-e, hogy a teljes változás, megváltozás, átváltozás, újjászületés az Ő halálának áldozatáért lehetséges.
Imádkozzunk!
Uram egyedül Te tudod, kinek az életében teljes már a csőd. Hogy nincs már reménység arra, hogy nélküled valami megváltozik. Úr Jézus van-e már közöttünk olyan, aki tudja, ha Te nem cselekszel valamit, akkor minden teljesen reménytelen. Könyörülj rajtunk Urunk, hadd tudjunk ma valóban kiáltani Hozzád, segítségül hívni Téged, hogy megmozdulhasson hatalmas kezed, hogy megszabadíthass az ördög hatalmából, buneink terhétől, mindentől ami kötöz és visszahúz. Kérlek Úr Jézus légy irgalmas hozzánk és könyörülj rajtunk. Segíts, hogy tudjunk engedni Neked abban, amiben szeretnéd, hogy engedjünk. Áldd meg a mai napot Urunk, hadd legyen igazán új életünk halálodon át.
Ámen.