“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK (5/5)
Egy férfi, aki győz
“Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás, és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogta kezét, fölemelte, és az fölkelt.”Márk 9,26-27.
Uram arra kérünk, hogy necsak szánk, hanem a szívünk is feleljen Neked. Áld meg számunkra elkészített üzenetedet. Hadd halljuk és értsük meg szavadat. Köszönjük a megterített kegyelmi asztalt. Készíts el mindent, hogy valóban igazi találkozásunk lehessen Veled az Úr Jézus Krisztusért
Ámen.
Egy férfit láttunk, aki mindenkinél több ezen a földön. A Biblia azt mondja Róla: Áldott aki jött az Úrnak nevében. Az áldott egy átkozott világba jött, amelyen rajta van a bun és halál átka. Milyen nagy dolog, hogy az egyetlen bun nélkül való, tiszta, Áldott jött, és hozta magával az áldást.
Láttunk a sokaságból egy embert, egy apát. Az Áldott azért jött erre a földre, hogy találkozzon az átkozottal. Jézus azért jött, hogy keresse az elveszettet.
Ennek a történetnek az a lényege, hogy a férfi, aki átok alatt van, találkozik az Áldottal. Mikor megtértem úgy éreztem, mintha hegyre kerültem volna és visszanézve látom egész életemet. Meg kellett állapítanom, hogy minden baj, csalódás, nehéz, összetörettetés azért volt, hogy az Úrhoz kerüljek. Ha nincsennek gondok, nehezek, talán soha nem lettem volna Jézusé.
Ami életedben eddig történt azért volt, hogy előkészítse ezt a találkozást, hogy olyan lehess mint egy felszántott föld, hogy beléd hullhasson a jó mag. Kemény földbe hiába vetnek. Isten mindannyiunk életében sok mindenen keresztül szántott.
Ennek az apának életében is azért volt a csőd-sorozat, hogy végső kétségbeesésében eljusson Jézushoz. Amikor már nem tudott magán segíteni, sírt és könyörgött. Eszembe jutott Jákób, aki mindig tudott magán segíteni. Egy ügyes akarnok volt, aki mindig keresztül vitte akaratát. Nálad nem így van, hogy végül is az lesz meg amit te akarsz? Jákób sok-sok csalással érte el egyetlen vágyát, az áldást. Mindent megtett érte, apjától kezdve mindenkit becsapott. Mégsem volt áldás. Megkapta apja áldását, de az nem volt Isten áldása. Életeden ott van-e Isten áldása? Vajon megnyerted-e? Az egyetlen amiért érdemes élni, hogy áldott emberré légy az átkozott világban. Jákóbnak minden sikerült, óriási vagyonra tett szert, sok-sok gyermeke lett. A végén elérkezik a Jabbók révéhez, találkozni kell Ézsauval, aki a legnagyobb ellensége. Mindent átvisz a másik oldalra, feleségét, gyermekeit, vagyonát, nyáját, és egyedül marad Istennel. Egy férfiú tusakodott vele, és ekkor mondta: “Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.” (1 Mózes 32,26.) Az apai áldást megkapta, testvérétől elvette az elsőszülöttségi áldást, és mégsincs megáldva?! Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz.
Átvittél már mindenkit akit szeretsz a Jabbók révén? Jó volna, ha ez még ma megtörténne. Annyit jelent: mindent átadtam az Úrnak. Jákóbban azon az éjszakán megtörtént a döntő fordulat. Tusakodott vele egy férfiú, és közben megkérdezi: mi a neved? Jákóbnak ki kellett mondani: csaló. És akkor hangzik felé: “Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel, és emberekkel, és győztél.
Izráelben a névnek komoly jelentősége volt. Az illetőnek a lényét jelentette. Nem az a lényed, aki eddig volt. Jó volna most végignézni életemet, eljutottam-e oda, hogy Isten új nevet adta nekem? Ezentul Izráel lesz a neved. Itt egy ember ujjászületik. Más névvel megy tovább. Csípője kifordult helyéből, sántán megy tovább, de újjá lett.
Ugyanez történik ezzel az apával. Az ember úgy érzi, neki is át kellett vinni mindent, és ott marad egymaga az Úr előtt. Tulajdonképpen megszületik nála is valami egészen új. Mikor elmondja Jézus: Ha hiheted, minden lehetséges a hívőnek, akkor kezd sírni és kiáltani. Nem tudom érzitek-e, ez vajúdás, új élet születik. Ennél az embernél megszületik a hit. Mintha napvilágot látna úgy mondja ki: Hiszek Uram! Mondtad-e teljes szívvel mindent átadva: Hiszek Uram, Rád bízom magamat.
Olyan jó, hogy így folytatja: légy segítségül az én hitetlenségemnek. A szülésnél segíteni kellett. Többször végignéztem már gyermek születését, és segítettem, de borjú születésénél nagyon sokszor. Ha kint van a fej, segíteni kell, húzni kell itt-ott. Itt a szülést Isten hajtja végre. Az ember azt kéri: légy segítségül. Mintha azt mondaná: segíts a születésnél. Hiszek Uram, de még nem tudom, kint van-e már egészen a hitem? Ha kint van a feje, ha úgy érzem levegőhöz jutottam, akkor a többi is kijön majd után. A legnehezebbet, kell először mondani, azt amit nem akartál, amire elhatároztad, ezt nem. Mert akkor kint van a feje.
Vajon megszülethetett-e az új neved, új életed? Ha még úgy érzed, valami nincs rendben, mondd ki bátran. Még itt vagyunk a szülőkórházban. Még lehet vágni, ha kell. Ne menj el félig készen. Jó volna kérni az Urat, Uram ha van még valami mutasd meg, egészen Tied akarok lenni.
Ennél az apánál éppen úgy látjuk a vajúdást, mint Jákóbnál. Mindig újabb csalódás újabb próbája a hitnek, amíg kijön a fej, hogy ki tudja mondani: Hiszek Uram! A hit az, aminek meg kell születnie. Az új élet akkor kezdődik, amikor megszületik a hit az Úr Jézusban, a bunbocsánatban, és az örök életben. Amikor ez megszületik, utána azonnal szabadul a fiú. Ezért vár az Úr, ezért beszélget. Nem értik, hogy nincs még kész. Egy ember vergődik a vízben, odaszólnak egy úszóbajnoknak: nem látja mi van, miért nem ugrik már utána? Még várnom kell, ha most akarnám kihúzni, engem is lehúzna. Meg kell várnom míg mégegyszer lemerül, aztán már olyan fáradt, hogy ki lehet húzni.
Jákób eljutott oda, nem tudok segíteni magamon, megyek Ézsau elé, meg fog ölni, és jogosan. Amíg el nem jutott Jákjób a teljes csődig, nem lehetett rajta segíteni. Eljutottál már oda, hogy lehet rajtad segíteni?
Megdöbbentett, hogy mennyire egybeesik: az apa szabadulása a hitetlenségből, és a fiú szabadulása a gonosz lélektől. Egymás után azonnal. Egy férfi, aki böörtönben volt elmondta, evangélizációra vitték a rabokat, s az igehírdető azt mondta: ha valaki úgy érzi, hogy ítélete igazságtalan, tudja meg, Isten szerint nem az. A férfi akkor értette meg, miért van börtönben. Nem azért, ami a papírra van írva, hannem azért, amit senkinem tud, csak Isten, és ezért jutott börtönbe.
Pár nappal később a lelkész utazott, és a vasútállomáson utána szalad egy férfi, kérem várjon meg. Miért? Mert amikor én elfogadtam azt, amiért Isten szerint lecsuktak, azon a napon megjött a szabadulási papírom. Amikor megértettem, Isten miért engedte meg, azon a napon már szabad is voltam.
Az Úr Jézus alig várta, hogy segíthessen a gyereken, hiszen látta, hogy fetreng. Neki szíve van. Várta, de nem tehette az apa miatt. Vele kellett először történni valaminek. Abban a pillanatban amikor enged, az Úr cselekszik. Megszületik a hit, kijön a feje, – hiszek Uram, – valaki elkötelezte magát az Úrnak. Áttörte a gátat. A hitetlenség a gát. Áttörte a gátat, és Jézus segítségül jött. A következő versben: Jézus pedig amikor látta, hogy a nép összetódul, odalép a gyermekhez mondván: te néma és süket lélek parancsolom néked, menj ki belőle és többé bele ne menj!
Tudjuk-e, hogy a bunnek lelke van? A bun nem fogalom. A Biblia első lapjain olvassuk: “a bun, az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása.” A fogalom nem leselkdik, nem vágyódik. A bun valaki. Ott van mögötte a sátáni személy, a hazugság, a harag, az irígység, a paráznaság lelke. Ott van körülötted és rád van vágyódása. Most értjük meg, hogy ez a lélek ki s bejár az életünkben. Amikor az Úr kiuz egy tisztátalan lelket, a lélek azt mondja: visszamegyek az én házamba. Hogy-hogy az ő háza? Ha tested az ő háza, akkor megy be, amikor akar, akkor foglalja el amikor akarja. Ki-be járhat saját házában. Az ördög házakat tart, embereket, akikben ki-be járhat. Egyszer csak mint erre a fiúra váratlanul jön egy düh-roham. Utána nagyon bánt, ami történt, mintha nem is te lettél volna.
Tudod, hogy nálad is ki-bejár az ördög? Lehet most azt mondja: megvárom míg hazamegy, aztán újrakezdem. Látjuk már, hogy a bun nem valami, hanem valaki? Leselkedik, vágyódik, körülötted van, alíg várja, hogy kinyíljon az ajtó.
Szeretném, ha felmagasodna előtted Jézus. Ha látnánk, ott áll a tömeg, a hitetlen nép, a tanítványok, ott áll Jézus, és egyszer csak előttük áll az Isten. Az ember, aki több, és benne az Isten. Senki nem mondhatja a földön a tisztátalan léleknek, hogy én parancsolom neked. Ő nem másnak, nem Isten nevében beszél. Az élő Isten ott áll teljes hatalommal. Senki nem mondhatta ezt, Ő az egyetlen maga az Isten aki mondhatja. Ott áll előttük teljes hatalmával, teljes erejével. És most megszólal. Milyen régen vártak erre a szóra. Jézus néven szólítja a lelket. A benned levőre mit fog mondani? Te hiú, dicsőségvágyó, parázna, önimádó lélek menj ki belőle. Mit kell mondania? Engedd most, hogy néven szólítson téged.
Jézus azt mondta: én az Isten ujjával uzöm ki az ördögöket. Az Isten ujjával csak Ő tud rámutatni. Az ördög el tudja magát rejteni, senki nem sejti, hogy dolgok mögött az ördög van. Jézus látja, és az Isten ujjával kiuzi. Mit mond neked, milyen lélek van benned? A tanítványoknak, mikor haragudtak azt mondta: Nem tudjátok minému lélek van bennetek. Bár hallanád most a szavát, mit akar kiuzni belőled végképp.
Olyan örömmel olvastam: “többé belé ne menj!” Talán nálunk is ki-bejár. Volt idő mikor nem ittam, nem káromkodtam, nem voltam parázna, szabad voltam, de jó is volt. Az Ige nagyon világosan mondja: “Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!” Ez az amire nekünk is szükségünk van. Tehetetlenek vagyunk vele szemben. Lehet hogy otthon váratlanul megint megjelenik majd. Istennek ez a szava most nem neked szól, a benned lakóhoz beszél. Jézus nem azt mondta a fiúnak: vigyázz, ne legyél olyan mint eddig voltál, – a lélekkel beszél.
Azt mondja az Ige: “És kiáltás és erős szaggatás között kiment”. Az apának ez volt az utolsó hitpróba. Ott fekszik a fiú, mintha meghalt volna, és a nép azt mondja: meghalt. Hitrejutottam, és most halott a gyermekem, – gondolhatta az apa. Milyen komoly mondat ez: “olyan lett, mint egy halott.” Mi történt itt? Valami kiment belőle. Tegnap este olvastam az Igéből: élek többé nem én. Hiheted azt, hogy ez a régi, átkos én, amelyik tönkretett téged, kimehet belőled, és akkor megtörténik a csoda: élek többé nem én, él bennem a Krisztus.
Az Úrnak olyan egyszeru minden. Ha van egy magasabbrendu lény, akkor annak a természetes cselekvése csoda. Figyeld meg Jézus milyen természetesen cselekszik, megdorgálja a tisztátalan lelket. Most ott fekszik mint egy halott. Jézus nem csinál semmi szertartást, egyszeruen megfogja fiú kezét és abban a pillanatban élet árad belé.
Érinthet-e most téged is az Úr? Engedted-e, hogy kiüzze belőled, ami tönkretett eddig? Jó volna úgy menni az úrasztalához, Uram érints engem. Abban a pillanatban amikor Jézus megfogta kezét, és fölemelte, a fiú fölkelt.
Meg vagyok győződve, hogy tudott beszélni. Ezt már nem mondja a Biblia, de nyílván hall, beszél, megszületett egy új élet. Emlékszem mikor bennem megszületett, amikor hallottam az első istentiszteleten, hogy: Kegyelem néktek és békesség, majdnem kiugrottam a bőrömből. Addig soha nem hallottam, Ez kell nekem. Mondták azt addig is, csak süket voltam.
Testvér hallassz már, hallod hogy veled beszél az Isten? Tudod-e mondani, amit szeretnél? Biztos vagyok benne, ez a fiú hallott, és beszélt, elhagyta őt a néma és siket lélek. Egy új élet kezdődött. Nem egy, – kettő. Apa, és gyermek. Kérem az Urat, hogy sok új élet kezdődjön most itt el.
Imádkozzunk!
Uram Neked adatott minden hatalom mennyen és földön. Köszönöm szavadat, amely most itt elhangzott: menj ki belőle. Kérlek segíts hittel párosítani a szót. Hadd higgyem, hogy a bennem levő gőgös, hiú, önmagamat imádó lélek kimehetett. Hadd áldjalak azért, hogy parancsszavadnak mindenek engednek. Kérünk erősíts meg minket az új életben. Fogd meg kezünket Úr Jézus, és el ne engedd már soha többé. Segíts, hogy Veled mehessünk haza, és Veled járhassuk az egész útat ami előttünk van. Kérünk add Szentlelkedet, erősíts meg Benned. Köszönöm, hogy időben és akaratod szerint cselekedtél velünk. Áldjad meg hátralevő életünket, hadd tudjunk hallani és beszélni. Először hallani Téged, aztán mondani a szót, amit szádból hallunk. Kérünk hadd lehessünk eszközeid, szolgáid, gyermekeid. Köszönjük mindazt amit mondtál, cselekedtél. Hadd mondjuk most Jákóbbal együtt: nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem
Ámen.
Biatorbágy, 1986. október 12-17.