“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KERESZTELŐ JÁNOS (1/5)
Ígéret, születés
“Heródesnek, a Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevu pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való volt, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak voltak az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten immár idős emberek voltak.
Lett pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Isten templomába, jó illatott gerjesszen. És a népnek egész sokasága imádkozott kívül a jó illatozás idején; Néki pedig megjelent az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. És láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg őt. Mondta pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vígasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez őelőtte fog járni az Illés Lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. És felelt az angyal, mondta néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben.” Lk 1,5-20
“Erzsébetnek pedig betelt az ő szülésének ideje, és szült fiat. És meghallották az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ővele, és együtt örültek vele. És lett nyolcad napon, eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. És felelt az ő anyja, mondván: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. És mondták néki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék. És intettek az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? Az pedig táblát kért, ezt írta, mondván: János a neve. És elcsodálkoztak mindnyájan. És feloldódott az ő szája és nyelve azonnal, és szólt, és áldotta az Istent.
És félelem szállott minden ő szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettettek mind e dolgok. És szívükre vették mindenek, akik hallották, mondván: Vajon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze volt ővele. És Zakariás, az ő atyja beteljesedett Szentlélekkel, és prófétált, mondván: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét. Lk 1,57-68
Urunk, köszönjük, hogy ezen a héten színed elé akarsz bennünket állítani. Köszönjük személyes szavadat, amellyel szólni kívánsz kívánsz hozzánk. Kérünk, vigyél minket olyancsendbe, hogy valóban Elotted állhassunk, és úgy hallgassunk Téged, hogy minden szavad mélyen a szívünkbe hullhasson. Az Úr Jézus nevéért kérünk.
Ámen.
Isten minden cselekvése csoda. Az Ő belenyúlása ebbe a mi emberi világunkba mindig csoda. Egyszer valaki azt mondta: ha volna egy magasabbrendu lény mint az ember, akkor annak minden cselekvése csoda lenne az ember számára, mint ahogy az állat számára is csoda amit az ember tesz. Ha kimegyek este és villanyt gyújtok a sötétben, az állatok ámulnak: kicsoda ez, hogy nappalt tud csinálni? Cselekvéseink az állatvilág számára csoda, és Isten természetes cselekvései is az embervilág számára csoda. De ahhoz, hogy Isten cselekedhessen, ahhoz az embernek először csődbe kell jutnia.
Így mondja az Ige: Minden száj bedugassék, és minden száj lepecsételtessék, hogy Isten cselekedhessen. Először be kell dugni a számat. Az előbb megfigyeltem, ahogyan itt beszélgettünk, hányszor mondtátok: hogy én mióta, én már, ahogyan én. Ezért kell bedugatni a szájnak, mert nem bírja ki, hogy ne mondja folyton: én.
Az Arénában címu könyvben Kuhn Isobel leírja, hogy a Biblia iskolában elkezdett egy imaórát. Amikor tíz év múva visszatért a Moody intézetbe, csak ámult, hogy az imaóra még mindig megvolt. Valaki feltette a kérdést: vajon ki kezdhette el? És azt írta: az Úr megőrzött attól, hogy kimondjam: én. Vajon bennünket megőrízhet-e az Úr attól, hogy ne magamat mondjam és mutogassam?
Az első amit ebben az Igében látunk, az Erzsébet csődje: a meddőség. Izráelben nagy szégyen volt, ha valaki meddő volt. Anna is a meddősége miatt sírt a templomban. Erzsébeten is itt van a szégyen, pedig azt mondja az Ige, hogy az Úr szerint jártak, engedelmes gyermekei voltak. Mégis itt a csőd. Erzsébet biztosan sokat kérte az Urat: vedd el a szégyenemet! Milyen fájó, ha nem történik semmi.
A csőd az, amikor megsemmisül valaki, amikor már le is mond róla, hogy történjen valami. Csődjeinket Isten sokféleképpen készítheti el. Valaki azt mondta: Isten mindig a semmiből teremt. Akikből formálni akar valamit, azokat előbb megsemmisíti. Talán hosszú évek telnek el addig, amíg veled is tehet valamit. Erzsébet már semmit nem várhatott, már öreg volt, elmúlt az asszonyi természet nála, nem volt már lehetőség arra, hogy történjen vele valami.
Mi van a te csődöddel? semmivé tehetett már az Úr általa? Erzsébet már öreg, elgondolta: már lehetetlen, hogy gyermekem szülessen. Olyan jó, hogy Máriánál elmondja az angyal: “Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,37). Eljutottál-e már oda a természeteddel: lehetetlen, hogy mássá legyek, százszor megpróbáltam. De ez a nagy reménységünk, és ezért vagyunk itt ezen a héten, mert Isten bele akar nyúlni az életünkbe. Ha csődben vagy, akkor alkalmas vagy már arra, hogy Isten cselekedjen valamit az életedben.
Nézzük meg a Zakariás csődjét. Az Ige azt mondja, hogy mindketten feddhetetlenek voltak az Úr előtt. Zakariás csődje a hitnek a csődje. Nem rettenetes, hogy a hitnek is csődbe kell jutni? Zakariás ott van a templomban az ő papi tiszte szerint, amikor megjelenik néki az angyal. Megrázó dolog számunkra egy másik világnak a követe. Amikor Isten cselekszik, az üdvtörténeti eseményeknél, láthatóan belenyúl a világ természetes rendjébe. Látjuk az Úr Jézus születésénél, a megdicsőülés hegyén, a kereszthalál előtt, hogy mindig egy természetfölötti esemény történik.
Zakariásnak megjelent az Úrnak angyala a füstölő oltár jobbja felől, hogy megmondja a csodálatos örömöt. Zakariás megrettent, és félelem szállta meg. Úgy érzem, hogy minden, ami igazán felülről jön, az a földi, testi embert mindig félelemmel tölti el. Nekem mindig olyan ijesztő, mikor valaki nagyon örül, és nincsen benne félelem. Az Ige azt mondja: “Örüljetek reszketéssel.” (Zsolt 2,11b). A kettő együtt van. Mindig félek, mikor az Isten kezd valamit az életemben, és testi öröm lesz belőle. Amikor nem tudok mit csinálni az örömtől, viccelek, tréfálok. Ilyenkor mindig megállok: ez valahogy nem jó, – eltünt a szentsége.
Tudjátok mi ez, hogy félelemmel örülni? Zakariást is elfogta a félelem. Isten az embert mindig ezzel a két szóval közelíti meg: “Ne félj!” Mert az ember fél, amikor az élő Istennel kerül szembe. Az angyal örömüzenetet mond: “meghallgattatott a te könyörgésed.” Lehet Zakariás is régen imádkozott már. Nagyon sokszor úgy vagyunk a meghallgatott imádsággal, hogy az ember nem is akarja elhinni. Amikor Péter kiszabadult a börtönből, és megjelent a háznál, ahol a többiek együtt imádkoztak érte, nem akarják elhinni a kis szolgálólánynak, hogy Péter van ott. Pedig együtt imádkoztak érte.
A meghallgatott ima mindig megdöbbenti az embert, – hát ennyire ismer Isten!? “Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezd az ő nevét Jánosnak.” János annyit jelent: Isten ajándéka. Nem a cselekedeteim eredménye, mert hittem, mert imádkoztam. Egy felülről jövő csodálatos meglepetés, ajándék. Isten ajándéka mindig jobb, mindig teljesebb, mint amit elképzelek, vagy elhiszek.
János lesz a neve! “És lészen tenéked örömödre és vigasztalásodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén,” Elmond mindent, amit csak el lehet mondani egy emberről, aki Isten ajándéka.
Megdöbbentő, amit Zakariás mond az angyalnak: “Miről tudhatom én ezt meg?” Mária majdnem ugyanezt kérdezi, és nem némul meg. “Mimódon lesz ez?” (Lk 1,34). A kettő között azért nagy különbség van. Mária elhiszi, csak az útját kérdezi. Zakariás azt kérdezi: “Miről tudhatom én ezt meg?” Nekem valami még kell, hogy biztos legyek benne. Nekem nem elég a szavad.
Állj meg egy pillanatra: elég neked Isten szava, vagy neked is jel kell, hogy valóban így lesz? Zakariás megkapja a jelt: “És ímé megnémulsz, és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek.” Egy rettenetes jel. Kilenc havi némaság. Majdnem egy évig nem tud beszélni Zakariás. Ez is Isten ajándéka? Ez is! Isten ajándékai nem mindig olyanok, amilyennek én szeretném. Zakariásnak ez a kilenc hónap volt a legnagyobb ajándék, amikor ő változhatott meg. Nem tudom gondoltatok-e arra, mi történhetett Zakariással ezalatt a kilenc hónap alatt? Nem beszélhetett, nem mondhatta el, ami vele, benne történik. Csak teljesen elzárva, teljesen az Úrral.
Mi lenne, ha nekünk most ennyi ideig nem lehetne mondani semmit? Csak annyit kérek most tőletek, öt napig próbáljátok meg, ne beszélgessetek, keressétek az Urat, a legcsodálatosabb ajándékot, a Vele való kapcsolatot. Isten a csendben lakik, és keresd meg Őt a csendben, hogy megszólalhasson neked. Az Úr ennek a hétnek az első reggelén kér tőled valamit: ennek az öt napnak minden estéjét. Odaadod-e neki, hogy lehess csak Vele. Nem kilenc hónap, csak öt nap, de lehet, hogy benned is megszületik majd valami, ebben a csendben, ahogy az a gyerek kilenc hónap alatt fejlődött. Közben valami Zakariásban is elvégződött. Nem mi csináljuk a nagy dolgokat, Isten csinálja csendben, a tudtod nélkül.
Zakariás csődje a hitnek a csődje. Keresztülmentél már ezen? Erzsébetnek testi csődje volt, Zakariásnak lelki. Emlékszem életem első nagy csődjére, nagy ajándéka volt Istennek, kicsivé tett, szegénnyé. Zakariás mielőtt megkapná Isten nagy ajándékát, át kell neki menni egy hosszú hallgatáson. Az Úr munkája ez a János számára is, amikor megszületett más apát kapott. Gyermekeidnek ajándék lesz-e az, amit benned formál most az Úr?
János már születése előtt is áldás volt szülei számára. Zakariás ígéreteket kapott az Úrtól vele kapcsolatban. “És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén.” Megmondja, hogy miért: “Mert nagy lészen az Úr előtt.” Szeretném ha értenétek: nagy az Úr előtt. Mi emberek előtt szeretnénk nagyok lenni. Csak valahol nehogy csődbe jussak, mi lesz, ha emberek csalódnak a szolgálatomban? Mit mondanak majd akkor? Figyeld meg, mennyire emberek szeme előtt élsz. Talán itt is úgy ülsz, figyeled, hogy mit szólnak ahhoz, amit mondasz? Mennyire másként mondja Jézus: aki nagy akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek szolgája. Ez az Úr előtt való nagyság.
Hol akarsz nagy lenni, az Úr előtt, vagy emberek előtt? Isten látja a testi életedet, látja azt a nagy-nagy hiúságot, dicsvágyat, ami ott van benned. Ami az emberek előtt magasztos, az Isten előtt utálatos. Vállalod, hogy emberek előtt légy utálatos? Mert Jézus ezt vállalta. “Utált, és emberektől elhagyott volt.” (Ézs 53,3a) Elfordították tőle fejüket. Te hogy keresed a tetszést, a szeretetet, hogy legyél valaki. Ma válassz: az Úr előtt akarsz nagy lenni, vagy emberek előtt? “És nagy lesz az Úr előtt.” Jó volna most arra gondolni: vagy itt, vagy ott.
A tanítványok is azon versengtek, hogy ki a nagyobb közöttük. Jánossal kapcsolatban ez a csodálatos első nagy ígéret: “Nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.” Az Ef 5,18 mondja: “Meg ne részegedjetek bortól, amelyben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szentlélekkel.” Nagyon rossz az, hogy mi sokszor csak a “nemet” látjuk, hogy mit ne, és nem látjuk, hogy “hanem”. Nagyon sokszor a hívők életében csak a minuszokat látják, ami nincs neki, és nem látják a nagy pluszt. Jó volna, ha az sugározna ki életünkből, hogy milye van ennek az embernek, és nem az, hogy milye nincs.
Jánossal kapcsolatban a második ígéret, hogy bort nem iszik. Olyan sokszor elmondtuk már, hogy a dicséret az ördög pohara. Biztos, hogy te nem iszol? Talán azt mondod: annyira már nem, mint ezelőtt, de egy kicsit még. Úgy, hogy senki ne lássa, hallja, amikor magamat dicsérem. Tényleg letetted az ördög poharát? Kimondtad az óriási nemet? Tudod-e mondani a dicséretre: nekem ez nem kell. Tudjátok, mennyire szeretjük mi a mámort? Az Úrban való örömöt is lehet mámornak használni. Ez a rajongás, amikor valaki eljut oda, hogy mámornak használja. Nem az Urat keresi, hanem azt a jót, ami Vele jár. Azt az érzést.
Nem úgy vagy-e te is, hogy a hívőségben is a feldobottságot keresed, hadd ragyogjak, hadd lássa mindenki rajtam. Mit keresel az Úrnál? Az örömmámort? A részegséget? Le tudod-e ma úgy tenni, hogy nem iszom többet. Keresztelő Jánosnak egyszeruen nem kellett, mert anyja méhétől fogva beteljesedett Szentlélekkel. Ha valaki tele van, az nem éhes. Milyen jó volna, ha az Úrral volnál tele. Tudjátok, hogy az egyetlen vágyam ezen a földön, hogy úgy lehetne bennem az Úr, hogy minden ember találkozhatna Vele, hogy megtapasztalhatná Őt.
A harmadik ígéret Jánossal kapcsolatban, és azt hiszem, hogy ez a kettő összekapcsolódik: “És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istentükhöz. És Őelőtte fog járni az Illyés Lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse.” Túróczy Zoltán egyik könyvében olvastam, hogy a Fiúság Lelkét két es-sel írja. Fiússág Lelke. Arra gondoltam, így igaz. A Szentlélek mindig fiatal, bátor, erős, kezdeményező. Ahol a hívő élet nőiessé válik, érzelmivé, lággyá, ott mindig baj van. A Szentlélek bátor, erős, határozott, fiatal. Az atyák szívét a fiakhoz fordítja. Nem megavasodott, nem fáradt, nem régi, mindig új. Ez az Isten Lelke.
Engeded-e, hogy ez a Lélek töltsön be? Isten ezt akarja Jánossal, akiről egész héten beszélünk. Aztán beteljesedik minden, Zakariás szája feloldódik. Mindig megdöbbenek azon, hogy megszületik János, és Zakariás még nyolc napig néma. Milyen rettenetes lehetett a hitnek a nyolc napja, a próba. Az angyal azt mondta, akkor oldódik fel a nyelve, amikor ezek beteljesednek, ha eljönnek a szülésnek napjai. És nem teljesedik be semmi. Ez lehetett a legnehezebb, nem a kilenc hónap. Az a nyolc nap, amikor nem történt meg, amit Isten mondott.
Lehet már akkor odajutott Zakariás, hogy semmi nem lesz, örökre néma maradok. Csak amikor leírja ezt, hogy “János a neve” – Isten ajándéka, – akkor oldódik fel a nyelve. És aztán kezdi Zakariás dicsőíteni az Urat. Mi az első, ha kinyitod a szádat? Milyen jó volna, ha az első szavad minden nap, minden dologban ez lenne: “Áldott az Úr!”
Imádkozzunk!
Olyan jó, hogy most is az első szavunk ez lehet Hozzád: Áldott legyél Urunk! Köszönjük a csend ajándékát, a neveltetésünk ajándékát. Áldunk azért, amikor ítéltél. Kérünk, add meg nekünk azt a nagy ajándékot, hogy megértsük az ítéletedet, próbáidat. Kérünk azért Urunk, könyörülj meg rajtunk, és vigyél minket a csendbe.
Köszönjük, hogy valóban Előtted állhatunk, hogy önmagaddal akarsz megtölteni bennünket. Hiszen azért vagyunk ezen a földön, hogy minden ember megtapasztalhasson Téged rajtunk át. Kérünk, hogy amikor azt mondjuk: “Áldott az Úr,” közben Te is áldj meg minket. Kérünk, vidd véghez bennünk azt a jót, amit elterveztél. Köszönjük, hogy Veled beszélhetünk, hogy Tőled kérhetünk és várhatunk ezeken az alkalmakon mindent. Nyúlj bele életünkbe csodáiddal, cselekvéseiddel, neved dicsőségére.
Ámen.