“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN HÁZA ÉPÍTÉSE (3/5)
Megtérés, engedelmesség
“És meghallotta Zorobábel, a Sealtiél fia, és Jósua, a Jehosadák fia, a főpap, és a nép minden többi tagja az Úrnak, az ő Istenüknek szavát és Aggeus próféta beszédeit, amiként elküldte őt az Úr, az ő Istenük, és megfélemlett a nép az Úr előtt.
És szólt Aggeus, az Úr követe, az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr. És felindította az Úr Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, a Júda fejedelmének lelkét, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak lelkét, és a nép minden többi tagjának lelkét is, és bementek és munkálkodtak a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában. A hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius királynak második esztendejében.” Agg 1,12-15
“A hetedik hónap huszonnegyedik napján szólt az Úr Aggeus próféta által, mondván: Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, a Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván: Ki van még életben köztetek, aki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna? De most légy bátor Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura, Az Igét, amellyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!” Agg 2,1-5
Imádkozzunk!
Várunk Uram, hogy beszélj most velünk. Kérünk, hogy vidd véghez bennünk, amiért idehoztál! Végy el belőlünk minden ellenállást, nemakarást, ítéleted elől. Köszönjük, hogy tudsz és akarsz bennünk cselekedni. Kérünk, hogy ne akadályozzunk ebben. Áldd meg az Igét most számunkra.
Ámen.
Az Igénk így kezdi: “És meghallotta Zorobábel.” Te meghallottad-e? Nagyon sok mindent hallunk. De lehet, hogy olyan számunkra, mint a gyermeknek a szidás. Egyik fülén bemegy, a másikon kijön, nem fog rajta semmit. Itt ülhetünk talán egy hétig, nem történik velünk semmi, mert az Igét nem halljuk a magunk számára. Meghallani annyit jelent, hogy a szívemmel hallom.
A bűnnnek a legsúlyosabb következménye, hogy süketté tesz. Sokan elmondták már, hogy máskor úgy sírtam, most pedig csak ülök. Kérjük az Urat, hogy halljuk meg az Igét. Vegyük észre, hogy annyi szolgálatra, erőlködésre sem történik semmi körülöttünk.
Legyen nagyon komoly, amit az Úr mond, és vegyük a szívünkre. Ne menj tovább érintetlenül. Zorobábel, Jósua és a nép többi tagja meghallotta az Aggeus próféta beszédeit, amikor az Úr elküldte őt, és megfélemlett a nép az Úr előtt. Ez lett a következménye annak, hogy meghallották a próféta hangját.
Ne tudom, megfélemlettél-e már egyáltalán? Ha ez nincs meg benned, semmi nem történik veled. A Bibliában láthatjuk, hogy az ébredések mind így történnek. Amikor Gedeon meghallotta az Úr szavát, megfélemlett és megtette, amit az Úr mondott. Lerontotta a bálványokat, – pedig nem volt könnyű dolog.
Illés, amikor összehívja a népet a Kármel hegyére, az Úr tűz által felel. A nép azt kiáltja: “Az Úr az Isten!” És azután Illés parancsára elfogják és megölik a Baál-papokat. A megfélemlésnek mindig cselekvés a következménye. Isten tudja, hogy ez nem érzelmi ügy. Az igazi megtérés mindig cselekvéssel jár.
Jósiás király is megfélemlett, és akik körülötte voltak azok is, amikor megtalálták a törvénykönyvet. Jósiás minden utálatos bálványt kipusztított Izráel földjéről. Megteszed-e te is? Kidobod-e a bálványokat? Hiszen azt mondja az Ige, hogy a nép megfélemlett, és cselekedett. Hogyan állsz az Úr előtt? Visszautasítod az ítéletét? Hordod haza a követ, a fát, az építőanyagot, csak azért, hogy a magad kis házát építsd? Mert nem érdekel igazán az Úr háza, az Úr ügye. Vajon megfélemlettél-e már az Úr előtt? Mert abban a pillanatban, ahogy ezt meglátja az Úr, elküldi Aggeust, és az üzenet így hangzik: “Én veletek vagyok.”
Ha a komoly bűnbánat nem történik meg az Úr előtt, akkor semmi nem történik benned belül, akármilyen szép szöveget viszel is magaddal haza. A komoly bűnbánat mindig cselekvéssel jár együtt. Ha igazán megszomorított az Úr, elkezdted-e az igazi imádságot? Fölmentél-e reggel a hegyre, vagy megint csak szép szöveg volt minden? Csak Isten tudja felindítani a szívünket. Az eszünk nem indul, bármilyen szép emberi szavak hangzanak is. Igazi megindulás csak akkor van, ha megfélemlettél az Úr előtt.
Az Igében azt olvastuk, hogy az Úr felindította szívüket, bementek és munkálkodtak az ő Istenük házában. Bementél-e ma reggel az Úrral való közösségbe – vagy csak a küszöbön maradtál? Ha nem tudtál bemenni, nyilván megvan az oka, hogy miért nem. Nagyon kérlek, el ne menj innen úgy, hogy nem tudtál bemenni! Saját életemből emlékszem, előfordult, hogy akárhogyan próbálkoztam, kívül maradtam az Istennel való közösségen. De olyan jó akkor elmondani az Úrnak, – itt állok a Veled való kapcsolat küszöbén, nem megyek el innen, várom, hogy megnyisd az ajtót. Várom, hogy megmondd, miért nem jutottam eléd. Ebbe nem lehet beletörődni.
A 2. részben azt mondja az Úr az Ô szolgáján keresztül: “Ki van még életben köztetek, aki látta ezt a házat az ő első dicsőségében?” Láttad-e az Igén keresztül, amikor a Szentlélek kitöltetése után az első ébredést adta az Úr? Olvastad-e dobogó szívvel, hogy milyen volt az első keresztyének közössége? Lásd meg kitárt szemmel, milyen volt az, amikor ébredést adott az Úr!
Jóel könyvében olvassuk, hogy amikor a nép megalázkodott, az Úr megnyitotta kezét. Elmondja az Ige: “Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez” (Jóel 2,13a). Mi nagyon sokszor csak ruha szaggatást végzünk, nem szaggatjuk meg a szívünket, és nem történik semmi. “A tornác és az oltár között sírjanak a papok” (Jóel 2,17a). Ha megalázkodunk, jön a nagy áldás, kiárad, és rád árad Isten szeretete. Arra az első kicsi egyházra kiáradt Isten szeretete az első dicsőségében. Láttad-e a hívők közösségét, ahogy leírja az Ige, hogy szívük lelkük egy volt, senki nem mondta semmijét a magáénak. Senki nem mondta, hogy az én szolgálatom, az én kijelentésem, az én igehirdetésem, az én kegyelmi ajándékom, amit az Úr nekem adott. Ez mind a magad háza. Mikor hagyod már abba? Sokszor hallom, hogy ez hozzánk tartozik, az hozzátok, – Istenem, hát lehet ezt így mondani, és csinálni? Az első keresztyéneknek mindenük közös volt.
Láttad a házat az első dicsőségében? Van-e szemed arra, hogy az első keresztyének “Foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és a könyörgésekben” (ApCsel 2,42). Mutassa meg neked az Úr, kivel nem egy a szíved, lelked. Kire irigykedsz, kivel versengsz? Hogy vársz így áldást!? Testvér, hordd ki a bálványokat, ahogyan Jósiás király is megtette! Minden szemetet dobálj ki az életedből!
Láttad-e azt a házat, az egyházat, a Krisztus-testet az ő első dicsőségében? Minden vagyonuk közös volt, a lelki is, a testi is. Egy-egy Anániás és Safíra nem tudott közöttük megmaradni. Mi lenne, ha most itt mindenki, aki magának visszatart valamit, holtan rogyna össze? Maradna-e itt közöttünk valaki, ha Isten úgy ítélne, ahogyan akkor ítélt?
Láttad-e a házat az első dicsőségében? Isteni erők áradtak ki, amikor imádkoztak és kérték, hogy Uram, nyújtsd ki a kezedet és cselekedj! És az Úr kinyújtotta. Vajon láttad-e? Persze szemünkkel ezt nem láthattuk, hiszen azt mondja az Ige: “Ki van még köztetek életben, aki látta ezt a házat az ő első dicsőségében?” De vannak még közöttünk, akik az első nagy magyar ébredést látták. Ki van még közülünk életben, akik látták, hogy tele voltak a templomok vágyódó emberekkel? Amikor Budapest utcáin özönlöttek az emberek és énekeltek. Ebben az országban is megvolt Isten népének az első dicsősége, ebben a mi időnkben. Lehet, hogy akkor még nem voltál az Úré. De vannak, akik életben vannak, és látták a hívők boldog közösségét, ahogy együtt tudtak imádkozni, és áldani az Urat.
De milyennek látod most ezt a házat? Próbáljunk egy kicsit józanok lenni, és azt mondani, hogy romokban áll. Ahol valamikor húsz-harminc tagú közösség volt, most van talán két-három ember, azok is szemben állnak egymással. Hát nem látod a romokat? Hiába erőlködtök és próbálkoztok, nincs semmi. Isten kérdez: Láttad-e, és milyennek látod most? Nézz szembe vele őszíntén, becsületesen, nem olyan-é, mintha semmi volna?
Jó volna az egyéni életedet is meglátni. Milyen voltál, amikor igazán felébredtél, és megtölthetett Isten Lelke? Amikor nem tudtál hallgatni, amikor mondani kellett, mert tele voltál Szentlélekkel, örömmel. Nem tudtál úgy találkozni emberekkel, hogy el ne mond, mit nyertél Krisztusban. Láttad-e az életedet az első dicsőségében? És milyennek látod most? Bár megvallanád most igazán az Úr előtt, hogy milyennek látod, és engednéd Ôt cselekedni először magadban.
Mit kell kihordani ahhoz, hogy Isten megáldhasson? Mi az, ami bálvány, ami magadat dicsőíti? Mert csak utána mondhatja ki az Úr ezt a két szót, ami itt van az Igében: “De most!” Ez a “de” szó ellene fordul mindannak, ami eddig volt, az egész hívő életednek. Rajtad és rajtam múlik, hogy Isten kimondhatja-e most ezt a szót, hogy minden megváltozzon az életünkben. De csak akkor, ha megláttad a magad házát és megalázkodtál. Ha megláttad az “én” templomot, és az “én” bálványt, aki előtt hajlongani kell. Csak akkor mondhatja ki az Úr, hogy “De most légy bátor Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura.” Milyen nagy ajándék ez, hogy cselekedjétek. Most teheted, engedelmeskedhetsz, mert Ô veled van, és Ô cselekszik.
Ha ezen a héten eljön ez a fordulat az életedben, akkor érdemes volt eljönnöd. Amit Ô mond azt cselekedd, és veled marad az Úr. Elkezded-e most az alárendelt engedelmes életet, amelyik azt mondja és azt teszi, amit az Úr parancsol? “És az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!” Bár személyes szó lehetne most ez számotokra. Köztetek marad majd otthon is, a szolgálatban is, az engedelmes életben is.
Isten azt akarja, hogy megszomorodj, és megvigasztaljon, és elküldjön egy egészen új, Neki tetsző szolgálatra. Bár megszaggatnád most szívedet, hogy buzgóbb lehetne az Úr szerelme! Az első szeretet után jön a második, a harmadik, amelyik egyre erősebb lesz, egyre nagyobb, tisztább, boldogítóbb. Mígnem egyszer majd ott állunk a Bárány trónja előtt.
Megáldhat-e most az Úr? Mondhatja-e most, hogy Légy bátor, és cselekedj! Minden ezen múlik, meghallod-e szavát, megfélemlesz-e, engedsz-e Isten Szentlelkének, hogy adhasson új ébredést?! Az első amit cselekedned kell az Ô házáért, a nagyon komoly imádság. Már most elkezdheted. Ha itt most nem teszed meg, otthon sem fogod. Ha most nem kezded el hordani az építőanyagot, a fát, a követ, otthon sem fogod. Már most odaállhatsz a törésre! Isten háza építésének mindig ugyanez a kezdete.
Olyan sokszor figyeltem meg, a nagy ébredések mindig így kezdődtek, hogy egy-két ember elkezdett életre halálra imádkozni. Finny, a nagy amerikai ébresztő írja le, hogy valahova ment szolgálni, és útközben meglátogatott egy barátját azért, hogy imádkozzon vele. Ahogy belépett, a feleség azzal fogadta: – Jaj de jó, hogy jön, valami nagy baj van a férjemmel, napok óta nem jön ki a szobából, mert imádkozik. – Nincs semmi baj, – mondta Finny – , ébredés lesz.
Az ébredésnek megvannak az előjelei. Isten ráhelyezheti egy-egy emberre, vagy embercsoport lelkére az elveszettek ügyét. Ne várjunk áldást, ha magunk nem akarunk megelevenedni. Ha nem akarsz megszomorodni, és bemenni az Úr házába, és elkezdeni az építést. Ha lusta vagy, ha még mindig az élvezeteidet keresed, akkor ne várj semmit! Építőanyagot hordani fárasztó dolog. Ott oda kell adni magad a teherhordozásra. Aztán majd Isten Lelke felhasznál akarata szerint. Vagy itt bemégy most az Ô házába, és elkezded építeni, vagy otthon sem lesz semmi.
Az itteni együttlétünk nem élvezet, nem az, hogy jól érezzük magunkat, és sok-sok mindent elfecsegjünk egymásnak. Ittlétünk Istennek nagy hívása arra, hogy menj be az Úr házába, az Ô jelenlétébe, és kezdd el az építést!
Imádkozzunk!
Uram, Te látod, hogyan lett a néped elesett néppé, szétszórt néppé, nemcsak azok, akik között élünk, hanem mi magunk is. Senki és semmi nem tud megeleveníteni minket, csak a szavad, a Lelked. Kérünk, segíts szívünkre venni az ítéletedet.
Hadd könyörögjünk Hozzád Uram, ha nem tudunk bemenni, hadd álljunk ott a Veled való kapcsolat küszöbén. Kérlek Úr Jézus, hogy ne távozzunk el onnan. Segíts Úr Jézus széttörni minden akadályt, segíts megtisztulni mindentől ami útban van. Ismered életünket és szívünket. Jöjj az ítéleted tüzével, és hadd tudjon engedni megkeményedett szívünk. Urunk cselekedj most, hadd engedjünk mindenben.
Könyörülj rajtunk, hogy meg ne rontsuk itt egymást, és népedet, ügyedet. Kérünk, áldjál meg minket nevedért!
Ámen.