“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN HÁZA ÉPÍTÉSE (5/5)
Áldás
“Jól gondoljátok meg hát e naptól fogva az elmultakat is! A kilencedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, amelyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok! Van-é még mag a csűrben? És bizony a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.
Másodszor is szólott az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván: Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtuk ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.” Agg 2,18-23
Imádkozzunk!
Uram, imádságunkban is szeretnénk rajta állni ígéreteden, és az elkövetkezendő időkben is. Taníts meg erre minket. Áldd meg számunkra még ezt a reggelt! Szólíts meg Igéd és Lelked által, nagy nevedért.
Ámen.
Az Úr minden reggel szólt hozzánk. Az a legnagyobb dolog a világon, ha az Úr szól. Ha ezen a héten beleszólhatott az életedbe, akkor veled minden megtörtént, amiért idehozott.
Miért kérdezi az Úr: “Van-é még mag a csűrben?” Az utolsó napon hadd kérdezzen meg az Úr: ezek után a súlyos ítéletek után még mindig van valamid? “Boldogok a lélekben szegények.” Milyen jó volna, ha mondanád, hogy semmim sincs. Ha igazán szegénnyé lettél, ha üres kezeket tudsz felmutatni, akkor kezdhet veled valamit az Úr. A tanítványokat is megkérdezte Jézus: “Van-é valami ennivalótok? Feleltek néki: Nincsen” (Jn 21,5). És azután jött a nagy halfogás. Ha nem tudod kimondani, hogy nincsen, akkor az Úr azt mondja, hogy csináld azzal, amid van. Ha nem tudott az ítélet igazán szegénnyé tenni, meglátni a múltadat, ha még mindig azt mondod, hogy kicsit azért termett az olajfám, egy kicsi van még a csűrben, – akkor Istennek nincs több mondanivalója. Akkor kénytelen a következő ítéletet hozni, amíg el nem jutsz ide. “Van-é még valami a csűrben?” Valaki vagy még? Képes vagy még a fejedet mások fölé emelni?
Nincs áldás, hiába futok, hiába változtatok az életemen, utamon, hiába csinálom másképp. Hányszor hallom, másképp kellene csinálni, modernebbül, a mai embernek már más kell. Hiába csinálod képekkel, játékkal, tapssal, hiába van új technikád, érdekes történeteid. Terem-e még a gránátalma? Terem-e még a szőlőd, a gondolatvilágod, a szíved, az életed? Eljutottál-e már oda, hogy két üres kezet tudsz csak felemelni és azt mondani, hogy Uram, nincsen.
Ha már igazán boldog szegény, és rászorult vagy, akkor szól a következő mondat: “E naptól fogva megáldalak!” Kétszer szól az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván: “Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének.” Isten Zorobábelnek szól, aki Jézus előképe. Jézusnak, aki megvetette az egyház alapját, és akinek kezében lesz majd a csúcs-kő. Jézus királyi pap. És az övéire azt mondja: “Királyi nemzetség, szent papság.” A Krisztus-testnek ugyanaz kell hogy legyen a jellemzője, mint a Főnek, mert a kettő egy személy. Mi olyan mélyen egyek vagyunk Jézussal, hogy amit Ônéki mondott az Úr, az mind a miénk is. “És lesznek ketten egy testté”, mondja az Efézusi levél. “De én a Krisztusról, és az egyházról szólok.” A Krisztusról, és az övéiről. “Többé nem kettő, hanem egy test. “Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mt 19,6).
Isten egybeszerkesztette Krisztust az övéivel, és egyetlen célja van ezen a földön: Krisztus. Csak benne gyönyörködik az Atya. Ebben benne vagyunk mi is, ha igazán Hozzá tartozunk. “Avagy nem tudjátok-é, hogy aki a paráznával egyesül, egy test vele? Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ôvele” (1Kor 6,16-17). Eggyé lettél-e ezen a héten az Úrral? Gondolataid az Ô gondolatai? Céljaid az Ô céljai? Útjaid az Ô útjai? Vágyaid az Ô vágyai? Munkád az Ô munkája? Neked is egyetlen gondolatod ezen a földön a Krisztustest? Az Ô népe, az épülő, megvalósuló, Urával egyesülő menyasszony? Nem tudom, valaha megértetted-e ezt a csodát?
“Akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat” (1Kor 9,24). Krisztus veszi el a jutalmat. Koronáját mindenki Jézus lábai elé teszi majd le. Övé a dicsőség, az imádat, a hódolat.
Elmondja Zorobábelnek, – és ha beletartozol a királyi papság, az Ô népe közé szív szerint, – akkor neked is elmondja, mi a jövő. Nem kell megijedni attól, ami felé megyünk. Az Úr elmondja az utolsó időket. “Én megindítom az eget és a földet.” Minden megindul. “És felforgatom az ország királyi székét.” Észrevetted már, hogy benne élünk? Istentől kezdve a királyi székig, mindenféle uraságig, minden fel van forgatva. A szülői tekintély fel van forgatva. Ezen a földön minden felfelé áll. A fiatalok semmibe veszik a felnőttek tekintélyét és minden tekintélyt. Minden hatalmasság fel van fordítva, mindegy kinek hívják, szülő, tanár, feljebbvaló, minden fejjel van lefelé. Egy felforgatott világban élünk.
Azt mondja az Ige: “És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét.” Ez is el van már fogyasztva, nincs erő semmire. A maguk erőlködésével semmire nem mennek az emberek. Benne élünk ebben a világban, az energia korszakában, amikor nincs erő. Senki nem tud rendet tartani, karhatalommal sem. Nemrég mondták el, mit csináltak a rendőrökkel. Istenem, nincs erő, aki rendet tartana? Valóban mindent felforgatnak itt?
Isten mondja: “Felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtuk ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.” Máshol így mondja ezt az Ige: “Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.” (2Tim 3,2-3). Nagyon vigyázz, nehogy az atyádfiait öldököljed. Nehogy a nyelvedet azon élesítsd, amit a hívő testvérekről tudsz mondani. Rettenetes, amikor testvérek egymás ellen harcolnak. Aki egy kicsit jobban szolgál, abban már hibát kell keresni, azt már tönkre kell tenni.
Milyen rettenetes, ha az utolsó időknek ez a jele, közöttünk is érvényesül!
“Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám.” Amennyire Krisztushoz tartozol, amennyire élhet benned, akképpen tud felvenni, és leszel az Ô szolgája. Az Úrnak egyetlen szolgája van. Lásd Jézust! Nem te vagy, én sem, hanem a benned élő Krisztus. Válaszd el azért a jót a hitványtól! Benned van a pusztító óember, amelyik felforgat mindent, fegyverével nekitámad a másiknak. De ha befogadtad Jézust, Ô benned lakik.
Döntöttél-e, hogy a testedet, az életedet senki nem használhatja tovább, szolgája akarsz lenni. Ha Jézus mellett döntöttél, neked szól az Ige: “Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged.”
Kinek szolgáltál eddig? Saját magad dicsőségének, kényelmének, örömének, élvezetének? Kinek szolgáltál a rágalmaiddal, a pletykáiddal? Ne adjatok helyet az ördögnek, és ne szolgáld ki a nyelveddel.
Mondhatja-e most neked az Úr: én szolgám, – felveszlek téged.
Bár az a nap, amiről a Biblia beszél, ez a nap volna. “Azon a napon azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.” Milyen megrázó ez a mondat a pecsétgyűrűről, amelyik mindig rajta van a kézen, és mindig hozzánk tartozik. Fölvehet-e az Úr, mint egy pecsétgyűrűt? “Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre” – mondja az Énekek Éneke 8,6 verse. Vajon felvehet-e az Úr, mint aki egészen Hozzá tartozik? Eggyé lettél-e az Úrral annyira, hogy az Ô nevében szólhatsz? Hirdetheted-e a bűnbocsánatot, a szabadulást? Igaz-e, hogy amit megkötsz a földön, a mennyben is kötve van? Cselekszel-e az Ô nevében?
Egy szilveszteri igeosztásnál ezt az Igét kaptam: “Néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mt 16,19). Úgy néztem szembe vele, mint egy megbízatással, – Uram Tőled kaptam, – köszönöm a pecsétet.
Mennyi mindent mondtál már, és tettél megbízás nélkül az Ô nevében? Ha igazán jól meggondoltad az útjaidat, ha minden összetörhetett benned, ha úgy vagy, hogy semmid sincs már, akkor szól neked az a mondat: “Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged…és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.” Nem egy személyről van itt szó, egy népről, a menyasszonyról, Izráelről, akik odaadták magukat igazán az Úr szolgálatára.
Elválasztani annyit jelent, hogy kihívni. Eklézsia annyit jelent: kihívottak. Hozzá tartozol-e a szent néphez, azokhoz, akik Istennek szentelték magukat? Nem vegyes, nem felemás, – egészen az Úré. Egyetlen Személy szolgálatára odaszánt.
Választod-e most úgy az Urat, hogy Ô is választhat téged? Úgy mondod-e ki az úrvacsoránál hogy “Ígérem és fogadom,” mint egy házassági esküt? Mostantól fogva egy akarok lenni Veled. Nem kettő többé, hanem egy. Ha valóban így történik, neked szól az utolsó mondat: “Én szolgám, azt mondja az Úr, olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.”
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy egy népet választottál magadnak. Áldalak, hogy szerettél minket Jézus Krisztusban. Áldalak a keresztnek halálos szerelméért. Segíts egész szívvel Neked adni életünket! Nagyon szeretnénk Urunk, ha mind a két kezünk üres volna, ha Feléd tudnánk nyújtani, és újra egészen elfogadnánk Téged. Segíts ezt a szentjegyek elvételével egészen megtenni, hogy sokkal inkább beköltözhess a szívünkbe, mint eddig.
Áldd meg a napunkat, és végezd el, hogy úgy mehessünk el, mint egy pecsétgyűrű a szíveden, karodon, kezeden!
Ámen.
Biatorbágy, 1984. augusztus 19-24. Szolgálók hete.