Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Szemeim az ÚRra néznek
“Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert O húzza ki a torbol lábamat.” Zsolt 25,15
Urunk köszönjük, hogy Nevedben lehetünk együtt. Kérünk szemeink hadd tudjanak ma csak Reád nézni. Segíts Úr Jézus, hogy találkozhassunk ma Veled. Köszönjük, hogy olyan régen vársz már reánk. Kérünk adj nekünk újjá lett életet.
Ámen.
A húsvét elotti vasárnapoknak neve van. Mai vasárnapunk neve “Oculi”. Szemeim az Úrra néznek. Nem tudom a testvérek voltak-e már úgy, hogy sok szem nézett rájuk. Olyan különös érzés ez. Emlékszem az iskolában arra, mikor az egész osztály szeme rám nézett és világosan éreztem, hogy valamit várnak tolem.
A szem az a kis ablak, amin keresztül valaki kinéz. Te magad, a lelked néz ki. Ebben a házban, akit úgy hívnak, hogy test, valaki benne lakik, akit nem lehet látni. De a szemen keresztül kinéz és az ember látja, most rám néz, most figyel, vár valamit.
Nagy dolog ez, hogy szemeink állandóan néznek és velük együtt a hitem és a bizalmam is odafordul, aki felé nézek. Várok tole. A szemen nemcsak ki lehet nézni, hanem egy olyan kapu, amin keresztül sok minden bejön egy ember életébe. A ránézés ajtónyitás. Valakinek valamiféle ajtót nyitok, amikor fölnézek rá. Nagyon sokszor nyitott kapu a világnak és a bunnek is. Nagyon sok bun egy ránézéssel kezdodik.
Jó volna megállni és arra gondolni, ki mindenki és mi minden jött már be a szememen. Mi mindennek nyitottam ajtót azzal, hogy odanéztem, ránéztem és abban a pillanatban az az a valaki, vagy valami hatott rám. Kapcsolatba került a belso világommal.
Nem veszélytelen dolog nézni. Mire és kire nézel? Csak gondoljunk Évára, a bunesetre. A kísérto elmondja, amit elmond és azt mondja az Ige: “látá Éva”. Addig észre sem vette, hogy van egy ilyen fa, de felhívták rá a figyelmet és akkor Éva odanézett. Aztán elmondja a három dogot, ami a bunnek három nagy kapuja: jó az a fa az eledelre, kívánatos a szemnek és kívánatos a bölcsesség miatt. A szemen keresztül jött be, amikor ránézett.
Az egész Biblia a bunnek errol a három nagy kapujáról beszél. Az elsot így mondanám: élvezetvágy. A Biblia így mondja: a test kívánsága. Emlékezzünk vissza gyerekkorunkra, mikor megláttam a süteményt és felébredt a kívánságom, már mozdultam utána. De a szemen keresztül kezdodött. Evés, ivás, szex, élvezetvágy. Látsz valakit és ezen a kapun keresztül, egyszer csak benne van a szívemben, lelkemben. Hihetetlen veszélyes kapu a szemem. Milyen komoly kérdés, hogy mire nézek és hova nézek. Hány kapcsolat kezdodött már úgy, hogy valamit, vagy valakit láttam. Aztán felébredt a kívánság és olyan, mintha csapdában lenne az illeto, nem tud kijönni.
De ugyanolyan eros a második: a bírvágy, amire azt mondja az Ige: a szemek kívánsága, amikor azt mondom: ez szép. Az elsore azt mondottuk: jó. Jaj de jó volna ez az élvezet. A másikat meglátom és azt mondom, – szép. Ott is felébred a kívánság: pont ilyen kellene nekem. Figyeljük meg, a szemen keresztül mennyiféle hatás jut be a szívbe. Szép ruha, szép lakás, szép tárgyak. Nem hiszem, van-e köztetek, aki annyira rabja volt a szépnek, mint én voltam, mielott Jézust megismertem. Azonnal megláttam és már fogvatartott a szép. Hihetetlen komoly rabság a szépnek a rabsága. Aztán látok egy még szebbet és megint ott van: jaj de jó volna ez nekem!
Nem tudom melyikotökben mi az, ami azonnal felébreszti a bírni vágyást. Ha nekem ilyen lehetne! Abban a pillanatban bent van a bun a kapun, a szemen keresztül és attól kezdve nem tudok nyugodni. Felébred a kívánság és a kívánság megfoganván bunt szül. Az ember mindent megtesz, hogy meglegyen és sokszor amikor megvan, már nem is érdekes. Addig érdekes, amíg a kívánság bennem van. Szinte gyötör a kívánság a szemen keresztül.
A harmadik nagy kapu: a bölcsesség, a tudás utáni vágy. Hogy miféle tudás, az sem érdekes, csak nagyobb legyek általa. Egyszeruen belekerülök a csapdába, meghallgatok ilyen-olyan dolgokat, csak azért, mert nem akarok elmaradni. Ezt mindenki tudja, nekem is tudnom kell. Iszonyú utakra visz el. Valaki egyszer azt mondta, az elso látás nem bun, hát megláttad. De amikor már másodszor nézel oda, az már bun is. Akkor már döntöttem, akarom, kell.
Nagyon sokszor úgy vagyok emberekkel, hogy rábízom magam. A nézés nagyon sokszor hitet ad az illetonek, bizalmat. Már másodszor nézek, már kapcsolatom keletkezik vele. Egy lelki kapcsolat nézésen keresztül. Épp a napokban kérdeztem valakitol: mondta neked? Nem. De azért mi mind a ketten tudjuk. Nem mondunk semmit, de a szemek beszélnek.
Olyan rettenetes, hogy a szem után megy a láb. Szemeim néznek és a lábam torbe kerül. Nagyon sokszor az elso lépésem, hogy a gondolataim forognak valami körül. Foglalkoznak valakivel, vagy valamivel. Ezzel már megvan a kapcsolat, már benne vagyok a torben. Egy gondolati torben. Olyan hamar tud lépni a lábam. Egy német közmondás azt mondja: a gondolatok vámmentesek. Nem vámmentesek. Amikor gondolsz, már léptél és már benne vagy a torben.
Mirol szoktam gondolkozni? Mi az amibol nem tudok kijutni, mert mindig újra odakanyarodnak a gondolataim. Majd rajtuk keresztül az érzéseim és benne vagyok egy érzelmi hálóban. Hány fiatal mondta el: tudom, hogy rossz, nem jó az út, nem ez a nekem rendelt társ. Nem is kívánnék házasságra lépni vele, de mozdul a szívem, és egyszer csak érzem, vágyom, kívánom. Mozdul az egész bensom a lábam után, amire azt mondja az Ige, hogy “O húzza ki a torbol lábamat.”
Nagyon sokszor nem ilyen gondolatok visznek torbe, hanem az igazammal kapcsolatos dolgok, sértodés, nem tudok kijönni belole, mert hogy volt képes arra, amit velem tett. Gondolat gondolatra jön. Haragos gondolatok és benne vagyok az iszonyú csapdában. Nem mindig kellemes és szép gondolatok torében vagy. Bár Isten most megmutatná, hol vergodik a lelked. Talán félelmekben? Hány ember nem tud szabadulni félelmi gondolatoktól, aggódásoktól, mi lesz, hogy lesz, rossz lesz a vége. El akarom felejteni, álmatlan éjszakák, gyötro gondolatok. Kényszer gondolatok, – benn a torben. Isten pontosan ismer, ma te is ismerd meg magadat. Lehet, hogy évek óta benne vagy a gondolati torben.
Lehet hogy a lábam még nagyobbat lépett, még határozottabbat a cselekedetek torébe és megtettem. Egy darabig csak gondolom, csak kívánom, benne vagyok az igézetében. Ugye tudjátok, mi az igézet? Valaki rám néz és nem tudok kibújni belole. Egyszeruen megigézett az a valami, az a szép, kívánatos, a jó, vagy az a kellemetlen, fájdalmas, s aztán jön a cselekedet. Milyen rettenetes, ha már megtettem azt a házasságtörést, azt a parázna lépést. Nagyon sok ember úgy szeretné visszacsinálni, de már késo.
Soha nem felejtem el azt a kislányt, akihez elmentem, a kislány rám nézett, szeme egy megsebzett oz tekintete volt. Egy pillanat alatt mindent tudtam. Valahol bukott. Bele volt írva a szemébe, ahogy nézett. Isten most azt mondja neked: nézz Rá, O látja miben vagy. Lehet, hogy már megtetted, talán elvetted azt, amit nem lett volna szabad. Sokszor gondoltam Évára, amikor elkövette az engedetlenséget, talán egy perccel utána már mindent tudott. Jaj megtettem, – késo. Lehet már kimondtad a hazugságot és azonnal tudtad, nem volt igaz, – miért mondtam? Mikor már rágalmaztál, valakinek háta mögött elmondtad, amit nem kellett volna, amikor továbbadtad a pletykát amirol hallgatni kellett volna, amikor már nincs kiút, kezded menteni, mondani, nem is úgy volt, nem is tehetek róla. Egyre jobban bonyolódik körülötted a háló, egy hazugságszál mindig van benne, úgy érzed, hogy teljesen körülszo, már mindenkinek hazudok. Torben, hálóban vagyok.
Aki ismeri a Bibliát, emlékszik Jónásra, amikor az engedetlen úton belekerül a tengerbe és azt mondja: “hínár szövodött fejemre.” Mint aki nem tud mozdulni. Körülvett, nem tudok kijutni belole. Próbálok egyet leszaggatni és másik három jön helyébe. Emlékszem, valakinek meg akartam vallani valamit és miközben mondtam, egy másikat hazudtam, hogy mentsem magam. Úgy éreztem, most már mit mondjak, hogy ez sem volt igaz, meg az sem? Egyre jobban körülszo ez a háló és egyre boldogtalanabb vagyok. Úgy érzem, most már nincs kiút. Már most kinek mit mondjak, hogy lehet ezt visszacsinálni?
Így mondja Igénk: “Szemeim mindenha az Úrra néznek; mert O húzza ki a torbol lábamat.” Semmi nem segít, – torbol torbe jutok. Nagyon sokszor egyikbol kilépek és egy másikba be. Egyet rendezni próbáltam és egy másik történt közben. Ki húzza ki? Ki segíthet?
Azt mondja az Ige: “Hívj segítségül engem!” (Zsolt 50,15a). Vajon elhangzott-e már a hívó szó? Aki most magadra ismertél, ebben a pillanatban mondd azt a szívedben: Jézus segíts! “Szemeim az Úrra néznek.” A segítségül hívás már Ránézés. Abban a pillanatban tudni fogod: valaki lát. Régen lát már. Talán amikor mentél a csapda felé, valaki látott.
Az Ószövetség így mondja Istenrol: látván-láttam népem nyomorúságát. Ott voltak az egyiptomi nagy csapdában és küldött szabadítót. Isten látván-lát, szeret, megért, Valaki törodik veled. Küldött Szabadítót, Jézust. Ez a név, hogy Jézus, annyit jelent: Szabadító. Ma szeretném, ha az O szemét látnád. Mersz-e most Felé fordulni és életedben talán eloször meglátni azt a drága szempárt, ahogy O nézett a bunös nore, talán soha senki úgy. A többiek azzal voltak tele: ha az Úr tudná, hogy ki s miféle ez. És Jézus úgy néz rá: “Bízzál leányom, megbocsátattak néked a te buneid!” Látod, hogy húzza ki a torbol? Hogy oldozza meg a köteleket?
Ha látnád ezt a szempárt ahogyan Zákeusra nézett, aki a pénz igézetében volt, a bírvágy iszonyú kötelékeiben. Ahogy néznek Jézusra, hogy “bunös emberhez ment be szállásra.” Hogy-hogy odament? És Jézus oldozza ezt az embert: “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” És visszaad mindent amit összezsarolt. Zákeus, – hogy lettél ilyen szabad? Semmi nem érdekes, – négy annyit adok helyébe!
Nem is szóltunk még a betegség irtózatos köteleirol. Van aki nem tud kijönni, egyik betegség, baj, a másik után. Egyszer itt, egyszer ott fáj. Jézus ránéz arra az asszonyra, aki 18 éve meggörnyedten járt, mond egy mondatot és feloldozza: “Asszony, feloldattál a te betegségedbol!” (Lk 13,12).
Nézd a gadarénust, akit nem tudtak megkötni kötelekkel, még béklyókkal sem, mindent elszaggatott. Ott ül Jézus lába mellett szabadon, mert ránézett Jézus.
Ha ma rád néz ez a drága szempár és ha te rá tudnál nézni. Emlékszünk az Ószövetségben azt mondja az Úr Mózesnek: csinálj érckígyót és emeld fel póznára és ha valaki rátekint, megszabadul. Jézus ott van a kereszt-póznán, az a drága szempár könnyes és véres. Tudtál-e valaha úgy ránézni, hogy értem.
Nézni annyit jelent, mint hinni. Hidd el, minden bunöd büntetése rajta van. Hidd el, hogy azért veretett, azért köpték arcul, azért szögezték oda. Testvér nézz Rá hittel és szabad vagy. Olyan nagyon jó a 124. Zsoltár 7. versében ez a mondat: “A tor szétszakadt és mi megszabadultunk.” Amint fölnézel Rá, a tor szétszakad. Hiszed ezt? Mersz-e így Rá nézni? – hogy örökre szabad lehess! Szemeim az Úrra néznek “szüntelen”. Akkortól kezdve csak egyvalakit kell nézned mindig újra és mindig teljesebben. Egy élet, amelyben Ot nézheted, boldog, szabad, Ot dicséro élet.
Az Úr ezt kínálja neked a mai vasárnapon, Oculi vasárnapján: Szemeid az Úrra nézzenek szüntelen!
Imádkozzunk:
Köszönjük Urunk, hogy ebben a pillanatban ránk néznek Igéd szemei és ezt nekem mondtad és nekünk mondtad. Áldalak, hogy várod, hogy visszanézzünk. Köszönjük, hogy akármilyen mélyen benne vagyunk a hínárban, van hited hozzánk. És hadd áldjalak, hogy nekem is lehet hitem Hozzád. Kérlek hadd kapcsoljon össze ez a tekintet egy életre. Áldj meg minket Uram, hogy hadd szabadulhassunk meg kicsi és vastag köteleinkbol, szokásainkból, buneinkbol, súlyos kötözöttségeinkbol. Áldalak Jézus, hogy ilyen egyszeru ez. Segíts ma hittel Rád nézni, hogy mondhassuk majd, hiszem, tudom, szabad vagyok.
Ámen.
1983. március