Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Mindennapi kenyér, mindennapi bocsánat, mindennapi begbocsátás
“A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” Mt 6,11-12
“Mindenki szemei te reád vigyáznak és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élot ingyen.” Zsolt 145,15-16
Hálát adunk Uram, hogy valóban azért lehetünk itt, mert kitártad felénk hu kezedet. Köszönjük, hogy ittlétünk már kezed muve. Tudod mennyi akadálya volt jövetelünknek, mennyi minden akart elfordítani ettol. Köszönjük, hogy felénk kitárt kezed hozott ide. És azért hozott, mert van mondanivalód. Uram hadd halljuk meg amit mondani akarsz. Nyisd meg fülünket, szívünket, hogy halljunk. És kérünk, áldj meg Igédnek való engedelmességgel.
Ámen.
A Miatyánknak ez a két mondata az éhes világról beszél. Hihetetlenül éhes világban élünk. Talán az éhség legjellemzobb világunkra. Keleten a kenyér után való éhség, – láttuk a képeket, amint csontvázra soványodott emberek keresik a kenyeret, ahol gyerekek nyújtják ki kezüket éhesen, nyomorultan a kenyér után. A világnak az egyik fele hihetetlenül éhes testileg. A világ másik fele pedig lelkileg. Ha nézem az anyagiakban bovölködo nyugatot, ha valaki járt arra, akkor tudja, milyen lelki sivárság van ebben a nagy-nagy boségben.
Ezek az éhes emberek nagyon sokszor belekerülnek a keleti vallásokba, az okkultizmus különféle áramlataiba, mert valamit keresnek, amit nem találnak. Amit testi kenyérben nem lehet megtalálni. A kelet testi kenyérre éhes, a nyugat lelki kenyérre. Belekerülnek a kábítószer rabságába. Franciaországban a legkülönbözobb boszorkány-jelenségek vannak. Klubokba jönnek össze és a legfantasztikusabb dolgokban keresnek megoldást. Mágikus szertartásokban, ördög-vallás, a legkülönbözobb dolgokat olvashatja az ember, hogy milyen iszonyú módon keresik, amit nem találnak meg.
A lelki-éhség: Isten-éhség. Azt a szeretet és örömet keresik, amit csak Isten tud megadni. Bove, ez a francia lelkész világosan leírja a Félelem és elrejtettség címu könyvében, hogy minden ember az elrejtettség után vágyik. Így mondja: az anyaölbe vágyik, ahol körülveszi a szeretet. Belso melegségre, nyugalomra, megpihenésre vágyik az ember lelke a hajszoltságából. Hihetetlen éhség van öröm és szeretet után. És közben mi mindenbe belekerül az ember.
Egy Igét szeretnék elolvasni Ámós könyvébol, ami nemrégen volt napi Igénk. “Ímé, napok jonek,” – azt kellett mondanom, hogy eljöttek a napok – “azt mondja az Úr Isten, éhséget bocsátok a földre, nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertol tengerig és északtól fogva napkeletig. Futnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.” (Ám 8,11-12). Az emberek keresnek, ezért van az a sok-sok disszidálás, az utazási orület, – benne van ez az ország is, – hogy megyek tengertol tengerig. Most voltam Spanyolban, de megyek Németbe. Innentol odáig futnak és keresnek. A legtöbb holtfáradtan jön vissza. Alig várják a pillanatot, hogy hazaérjenek, végre kipihenjék futásukat. Benne vagyunk ebben, futnak az emberek és keresnek. Mit keresnek? Az Urat! De nem találják.
Az egyik evangéliumban olvastam: Jézusnak mondják a tanítványok: “mindenki téged keres.” Á, hát ki keresi itt az Istent? Mindenki szeretet keres és az Isten szeretet. Mindenki örömöt keres és Nála van az öröm. Ezért fut napkelettol napnyugatig. Mindenki keres valamit, nem is tudná megmondani, hogy mit és jön vissza fáradtabban mint ahogy elmegy. Belekerülnek a legkülönbözobb dolgokba. Nagyon sok ember a szexbe találja meg az örömöt. Hány emberrel beszélek itt, aki elmondja, hogy most szakítottam valakivel, de nem tudok egyedül élni. Nekem kell valaki. Azt hisszük, hogy a következo kapcsolatban van a megoldás.
Emlékszünk a Bibliából arra az asszonyra, akinek azt mondja Jézus, hogy öt férjed volt, a mostani már nem férjed. Házasságok bomlanak, újakat kötnek, talán a másikkal jobb lesz, boldogabb leszek. Elképzelhetetlen, mibe mennek bele emberek, milyen piszkos pocsolyából isznak. Rettenetes az iszákosság ebben az országban. Mit keresnek szegények? Lassan rájönnek, hogy végso nyomorúságot, betegséget, bajt. Mégis megy tovább, egyik kocsmából a másikba, egyik kapcsolatból a másikba. És nincs kielégülés. Nincs, mert nem ezen a síkon van! Nem a testben van.
Kétféle viszonylata van az embernek. Egy testi és egy lelki élete. Hiába adok meg a testnek mindent, ha a lelke éhes. Az Úr most ezt az egyetlen megoldást mondja el nekünk abban az imádságban, amire megtanított. Nem találod amire vágysz? Imádkozz! “Ti pedig így imádkozzatok!” Egy másik világra mutat, ahova át lehetne lépni. És ahova, amikor imádkozol, mindig átlépsz. Átlépsz a láthatatlan világba. Valaki azt kérdezte: miért csukják be a hívok a szemüket, amikor imádkoznak? Mert átlépnek a látható világból a láthatatlanba. Becsukják szemüket, ezt a legnagyobb ajtót, amin keresztül bejön a látható világ. Isten rámutat, másutt keresd. Azért mondja azt, hogy imádkozzatok.
Nem az a baj, ami nincs. Nincs aki szeressen, megértsen. Az a baj, ami van! Ami elválasztja az embert Isten világától. Egy rettenetes fal. Biztos sokan olvasták a Bujufában a nagy falat, ami a dzsungelben egyszer csak váratlanul ott volt. Ebben a világban is ott van a nagy fal Isten és ember között. Ennek a falnak neve a bun. Azt mondja a Biblia: “Nem rövidült meg az Úrnak keze, hogy nem hallgatott meg.” Nem az a baj, hogy nem tud kielégíteni. “A ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektol és buneitek fedezték el orcáját ti elottetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ézs 59,1-2). Van egy nagy fal, azért van úgy, hogy mikor imádkozol, azt gondolod, a plafonba ütközik imádságod, nem megy tovább. Mert ott van a fal Isten és ember között. A ti buneitek választanak el Istentol.
Talán Franciaországban van az a kegyetlen kivégzési mód, hogy az embert bezárják, egy szobába, mindent megkap, de a plafon mindennap lejjebb jön egy centivel. Ezt észlelheti és egy váratlan napon összenyomja a plafon. Valaki azt mondta, ilyen kivégzési mód nincs. Dehogynem, benne vagy ebben a cellában. Halad az ido, mindennap egy centivel közelebb jön a plafon, ami elválaszt Istentol, a buneid, az ítélet. Fiatalok lehet úgy nézik: ugyan már, mikor ér az ide? Van akire váratlanul rázuhan. De biztosan jön, mindennap egy centivel lejjebb. Amikor már öregszik az ember és nem tud egyenesen járni, amikor csak ülni tud, aztán csak feküdni, – vigyázz te is odajutsz, csak ido kérdése, mert jön a plafon, ami most elválaszt Istentol. Jön az ítélet a buneid miatt.
Újra szeretném mondani, vigyázz, nem az a baj, ami nincs, az a baj, ami van, a Tole elválasztó buneid. Ezért nem hallgat és nem lát meg Isten. Hány ember mondja: nem lát engem Isten, ugyan már. Én sem látom Ot! A faltól nem látod! De amint egyszer Isten áttöri a falat, akkor meglátod. S akkor boldogan mondod: minden igaz, van, van, van! Egy asszony sokáig nem tudott hinni és egy csendeshéten itt nyílt meg neki az ég és nem tudott mást mondani, minthogy van Isten, van bocsánat, van üdvösség, boldogság. Addig nem látott, azt hitte, a többi csak képzelodik, valami mesét mondanak, ami nincs. Nincs, mert a fal ott van közted és O közte.
Jézus átszakította ezt a falat. Akik ismerik a Bibliát, emlékeznek arra, amikor Jézus ott a kereszten, a két kezét fölemelve, így imádkozik: “Atyám bocsáss meg nekik!” Testvér a falon a rés, a szakadás, a bocsánat. Ha neked nincs bocsánatod, akkor nincs elotted egy nyitott ajtó. Ha nincs nyitva semmi, akkor egy zárt fal van körülötted. De ha egyszer odaálltál ez alá a két átszögezett kéz alá, ez alá az imádság alá, hogy Atyám bocsáss meg nekik, – mondhatta-e Jézus helyetted, éretted az Atyának, – nem tudta mit cselekszik, fogalma sem volt, – bocsáss meg neki.
Most már oda jutottunk a Miatyánkhoz: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg a mi vétkeinket” – nyiss ajtót! Valahol mondja az Ige: Vajha valaki ajtót nyitna az égbe. Megtörtént, amikor Jézus kimondta, hogy “Elvégeztetett!” Akkor a falat a Jeruzsálemi templomban a kárpit jelképezte. Senki nem léphetett be a fopapon kívül, az is csak vérrel. A kárpiton nem volt szabad keresztül lépni, egy teljes fal volt Isten és ember között. Áthághatatlan, átléphetetlen. Mikor Jézus kimondta, hogy elvégeztetett, a kárpit az aljától a tetejéig kettérepedt. Nyílás van a falon! Jézus imádságára, – hogy Atyám bocsáss meg nekik, – ez volt a válasz, hogy Isten megnyitotta az ajtót.
Ismered már ezt az ajtót? Neked már megnyílt? “Adtam elodbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.” (Jel 3,8). Azt szeretném kérni a testvérektol, ezen a csendesnapon tanuljuk meg ezt a két kérést: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket.” Isten válasza Jézus bocsánatot kéro imádságára: egy kéz nyúlt le az égbol. Egy kéz, amiben van a kenyér és van a bocsánat. Ismered ezt a kezet? Beletetted életedet ebbe a kézbe? Ezért olvastuk a másik Igét. Ma az egész világon aratási hálaadó ünnep van és ezért van a másik Ige, amelyik így hangzott a Zsoltárból: “Mindenki szemei te reád vigyáznak és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élot, ingyen.”
Mikor eloször értettem meg ezt az Igét, az volt bennem, a zsoltárírónak fogalma nem volt, hogy Isten hogy nyitja meg kezét ott a Golgotán. Az a két szög nyitja meg, ahonnan folyik a bunbocsánat vére. Két nyitott kéz emelkedett fel a mennybe és kérte a bocsánatot az egész világ számára. Nekik, nekik, minden idoben aki ide fog jönni, Istenem, bocsáss meg nekik.
Isten megnyitotta kezét. Mert Jézus két keze az O keze. Egyszer testet öltött az isteni kéz, lenyúlt erre a földre. Onála van a bocsánat, mondja az Ige. Ismered ezt a kezet? Azért adta ma Isten ezt a két mondatot, hogy megtanuld végre a Miatyánkot. “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket.” A mindennapi kenyér és a mindennapi bocsánat. Lehet, hogy egyszer kaptál bocsánatot, de neked minden nap kell a bocsánat. Mégy-e Hozzá a mindennapi bocsánatért? Ma reggel mentél-e újra? Este lefekvés elott mégy-e? Uram annyit vétkeztem ma, újra szükségem van a bocsánatra.
Vele kapcsolatban rögtön a másik: a mindennapi megbocsátás. “Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezoknek.” Azt mondja az Ige: “A nap le ne menjen a ti haragotokon.” (Ef 4,26b). Isten színe elott kérdezem, hány nap múlt el már a haragodon? Nem adtad meg a mindennapi bocsánatot. Az elso napon meg kellett volna adni, mikor megbántad. A ketto összefügg, ezt ma már megértettük. Ha nem tudsz megbocsátani, akkor minden bunöd után ott a fal. Már úgy voltam, hogy nem tudtam imádkozni. Egy pillanat alatt elmúlt az örömöm, a békességem, a szeretet, a kapcsolat az Úrral. Amikor bezárod az ajtót valaki felé, neked is bezáródik az ajtó a menny felé.
Ma döntsd el teljes szívbol: megbocsátok, úgy, hogy el is felejtem, hogy említés sem lesz róla, sem ezen a világon, sem sehol. Ahogy Isten neked megbocsátott, úgy kell, úgy szabad megbocsátanod. A mindennapi kenyér, a mindennapi bocsánat és a mindennapi megbocsátás. Ha megtanulod, boldog ember leszel már itt a földön. Semmi nem terhel.
Isten ma kérdez: megtanulod-e a Miatyánkot, nem kívülrol, – belül. Mindenki el tudja mondani, még álmában is. Csak kérdezem, hogy elmondtad-e egyszer igazán? Nagyon emlékszem, már jó ideje az Úré voltam, mikor életemben eloször sírva mondtam el a Miatyánkot. Akkor igazán elmondtam.
Sokszor kérdezik, miért nem imádkozzuk többet a Miatyánkot. Azért, mert nem akarom, hogy hazudjatok. Ha nem mondtad el egyszer igazán teljes szívbol, akkor nem tudod elmondani, csak hazugsággal.
Újra mondom, – nincs megoldás, ebben a testi életben nincs. A látható világban nincs. Mehetsz tengertol tengerig, napnyugattól napkeletig. Járhatod végig az egész világot. Meglehet mindened amire vágysz. Minden élvezeted, minden örömöd. Mégis éhes vagy.
Isten ma azt akarja, hogy úgy menj el, mint egy megelégített ember. Egy megelégített embernek kínálhat a világ, amit akar. Semmi sem kell, mert elégedett vagyok. Akkor elmondhatod majd Pállal: “Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.“ (Fil 4,11b). Elégedett vagyok férjemmel, lakásommal, körülményeimmel, fizetésemmel, egészségemmel, mindennel.
Amikor tavaly eltörtem a karomat, ez volt az Igém: Isten ajándéka ez. Olyan jó volt embereknek a gipszre mutatni: Isten ajándéka ez. Boldogan mondhattam embereknek: olyan jó minden. Mert Vele minden nagyon jó. Mikor Isten befejezte a teremtést akkor azt mondta: Ímé minden igen jó. Ha benned az új teremtés megszülethetett, akkor mérhetetlenül elégedett ember vagy. Olyan, akinek nem lehet adni semmit, mert mindene van. Most megértettük. Ha kinyújtod ma kezedet Isten felé és kéred: add meg nekem, akkor a következo mozdulattal adhatod tovább. Az önzo, a magadat szereto szíved, az ökölbe szorult kéz egyszer csak kinyílik és úgy írja a Biblia: akkor megtanulod, hogy jobb adni, mint venni. Egy szabad, boldog élet, amelyik megtanult egyszeruen boldogan adni. Az Úrtól kapni és embereknek csak adni.
Mindig fordítva gondoljuk. Az Úrnak akarunk adni és emberektol kapni. Valaki azt mondta: nem érted, a víz föntrol lefelé folyik, nem lentrol fölfelé. Az áldás föntrol jön. Jó volna ma Neki engedni és a Miatyánkot annyi év után, annyi igehallgatás után teljes szívbol megtanulni. Te lehetnél már ma a világ legboldogabb embere. Ha panaszkodsz, nem vagy elégedett és akkor nem vagy boldog és nem vagy rendben. Engedd, hogy amit az Úr már régen rendbe akar hozni életedben, ma megtehesse.
Ma újra lenyúlik a kéz, “mely által van szegezve”. Mindent megold egy pillanat alatt, a bocsánatot, a megbocsátás készségét, az örömöt, a békességet, az életet.
Imádkozzunk:
Uram tudod, ki mindenkit okoltunk már, mert nem vagyunk boldogok. Hadd áldjunk, hogy most oda akarsz vinni a megnyílt ajtó elé. Hadd kérjünk, mint a tanítványok a Miatyánk elott: Uram taníts minket imádkozni! Hadd tudjuk teljes szívvel elmondani: Uram mindent Toled várunk és mindent adni akarunk.
Könyörülj meg rajtunk, hogy végre megoldódjon életünk, nemcsak egy pár napra, hanem egy örökkévalóságra. Köszönjük, hogy ezért hoztál ide és hadd kérjünk, hogy ezt a lépést hadd tehessük meg teljes szívbol.
Ámen.
1986. október 5