“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Lenyúlt a magasból és felvett engem
“Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, aki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta ,amelyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott fülébe.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálamnál. Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.” Zsoltár 18,1-7. 17-20
Köszönjük Uram, hogy ebben a sötétségben is látsz minket. Hadd dicsérjünk, hogy van szavad hozzánk. Segíts, hogy amit mondasz, megértsük. Adj nekünk szívet és fület a hallásra. Áldd meg számunkra az Igét.
Ámen.
A Biblia lelki könyv. Vigyázzunk arra, hogy lelki dolgokról van szó és nem testiekről. Amikor a Biblia azt mondja, hogy ellenség, akkor ne a szomszédra gondoljunk és ne arra, aki a munkahelyen ellenünk fordult. Lelki ellenségről beszélünk. A bűneink, a belső ellenségeink, azok teszik tönkre az életünket.
A Lk 19. rész beszél arról, hogy Jézus állt Jeruzsálem felett és sírt. Így mondta: “Mert jőnek reád napok, mikor a Te ellenségeid te körülted palánkot építenek és körülvesznek téged és mindenfelől megszorítanak téged.” (Lk 19,43). Miért sír Jézus? Mert mindent lát, nemcsak a jelent, hanem a jövőt is. Ennek a városnak jó dolga volt és mégis milyen rettenetes dolgokat mond reá Jézus. Látja a jövőjét, hogy ellenségei palánkot vonnak körülötte.
Az ellenség mindig palánkot von. A bűneid is. Tudod mi tesz magányossá? A bűn! Elválaszt a másik embertől. A bűn nagyon sokszor ember és ember közé építi a palánkot. Közötted és a gyerek között ott van a fal. Talán a férjed és közötted. Isten szeretete összeköt, a bűn elválaszt. Talán már nem lehet átlépni, át sem tudok nyúlni, átszólni sem tudok. Ott éltek egymás mellett és szólni sem tudtok egymáshoz, mert az ördög épített egy palánkot. Valaki elmondta: Ott feküdtünk egymás mellett és az volt bennem; nyúlj már át! És nem tudtam. Egy lépés, egy mozdulat kellene, de nem tudom megtenni. Az ellenség hihetetlenül gyorsan építkezik. A végén teljesen magányos leszek, senki nem ért már meg, mert körös-körül vagyok véve és a bűn elválaszt. Lehet hogy a nyelved a megkötözött, mert nem mozdul. Szólni kellene és nem tudok. Imádkozni kellene de nem tudok. Hihetetlen kötelékek vannak rajtam, mint ennek az asszonynak a kezén, aki nem tudott a szomszéd ágyig nyúlni.
Egészen megdöbbentő dolgokat mond itt az Ige: “Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.” Tőrök, kötelek. Voltam már úgy, hogy haragudtam valakire és ránézni sem tudtam. Másfelé néztem, vagy lesütöttem a szemem. A bűn kötöz és mögötte az ördög kötöz a halál köteleivel.
Dávid ezt a Zsoltárt akkor írta: “Amelyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.” Dávidnak volt egy ellensége, aki mellette élt, állandóan az életére tört. Saul nagyon közeli ellensége volt Dávidnak. Emlékszünk, hogy feléje dobta a lándzsát.
Ez a Zsoltár az egyik legemlékezetesebb Zsoltárom. Ebből értettem meg, hogy nekem is van egy nagyon közeli ellenségem. Nem a bűn, nem a megkötözöttségem – önmagam vagyok a legközelebbi ellenségem. Tapasztaltuk-e már, hogy saját magam teszem tönkre az életemet, mert a nagy sértődékeny én egy pillanat alatt tönkre tud tenni. Mennyire tud fojtogatni ez az ellenség: Ne hagyd magad, majd bolond leszel.
Az Úr szeretne megszabadítani mindentől, még a Saul kezéből is. Mert Saultól szenvedek a legtöbbet. Mennyivel kevesebbet szenvednénk, ha nem volna olyan nagy az énünk. Valaki azt mondta: Olyan érzékeny szívem van. Érzékeny éned van! Sajnálod a bűszke, hiú, sértődékeny énedet. Isten a legközelebbi, a legnagyobb ellenségedtől is meg akar szabadítani. Vajon lesz-e neked is ilyen napod? Mert Dávid azon a napon írta ezt az éneket. Bár ma lehetne az a nap, amikor megtapasztalod: Megszabadított az Úr, semmi közöm az ellenségemhez.
Csodálatosan kezdődött ez a szabadítás. “Szükségemben az Urat hívtam és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.” Nem tudom, hogy szükségben vagy-e már? Érzed-e már, hogy baj van nemcsak a családban, hanem köztem és a többiek között. Ha valaki úgy érzi, hogy így van, belül van a baj, akkor az a tanácsa az Úrnak, hogy hívd Őt. “Szükségemben az Úrhoz kiáltottam.” Tudsz-e kiáltani? Otthon biztosan tudsz, de vajon imádságban tudsz-e? Ez nem hang kérdése. Ha igazán szabadulni akarsz, még ma este kiáltasz és kiáltásod eljut füleibe.
Egy csodálatos válasz van a 17. versben: “Lenyúlt a magasból és felvett engem”. Milyen csodálatos mozdulat ez. Isten hatalmas keze megmozdul a kicsi, féreg ember felé. “Ne félj férgecske Jákób … én megsegítlek”. (Ézs 41,14). Isten azért hozott ide, hogy lenyúljon a magasból és felvegyen téged. “Kivont engem a nagy vizekből,” mondja tovább az Ige. “Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálamnál.” De nemcsak lenyúlt és felvett, nemcsak megszabadított, hanem “Kivitt engem tágas helyre”. Mit jelent a tágas hely? Amikor nem vagyok szorultságban, szorosságban, hanem bátran lépegetek, mehetek, mert tágas hely van körülöttem.
Milyen jó volna, ha otthonod tágas hellyé változhatna, ahol szabadon énekelhetnél, és dicsőíthetnéd az Urat. Még egy mondat, ami annyira közel jött a szívemhez: “Mert kedvét leli bennem.” Semmi ok nincs arra, hogy kedvét lelje bennem. Semmi nincs, ami Istennek kedves lehetne bennünk. Egyedül Jézusért leli kedvét bennünk. Csak azért, mert Ő szeretett minket és ezt Jézusban mutatta meg igazán.
Az egyik legkedvesebb Zsoltárom a 18. Zsoltár. Amikor elmondja Dávid, hogy “Az Úr megszabadította Őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből,” utána azt is elmondja: Szeretlek Uram, én erősségem!” Olyan sokszor mondom el az Úrnak, amikor igazán közel vagyok Hozzá. Bár benned is megszülethetne ez a vallomás az Úr felé. Akkor mondhatnád tovább: “Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.” Egyetlen szóval így lehetne mondani: Mindenem. Ha az ember nagyon szeret valakit, annak szokta mondani. Bár mondanád: Uram, mindenem vagy. Olyan egészen kinyílna a szíved felé és az a szeretet, amivel Ő keres téged, végre viszont szeretetre találna.
Az Úr elmondja, mit akar veled tenni, hogy úgy mehess haza, hogy tele legyen a szíved szeretettel, amelyik majd kiárad családodra, szomszédaidra, mindenkire. Az Úrnak ez a terve veled. Rajtad múlik, elhangzik-e a kiáltás az Úr felé, hogy meghallgathasson téged. Hogy az erős ellenségtől, önmagadtól megszabadíthat-e?
Imádkozzunk!
Óh Uram, bár elkövetkezhetne az a nap az életünkben, amikor megszabadíthatsz minden ellenségünktől. Kérünk, könyörülj, hiszen látod, hogy már olyan szükségben vagyunk. Körül vagyunk véve palánkkal, nincs tágas tér, mozdulni sem tudunk. Add, hogy a szűk helyen, a szükségben tudjunk Hozzád kiáltani.
Úr Jézus, legyél váram, kősziklám, szabadítóm. Hadd tudjunk egész szívből imádkozni, hogy lenyúlhass a magasból, cselekedhess, hogy dicsőíthessünk Téged életünk végéig.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. február 3.