“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Boldog ember
“Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és a csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.” Zsoltár 1,1-6
Hadd adjunk hálát Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Köszönjük azt az életutat, amelyik idáig vitt az életünkben. Köszönjük a lehetőséget a Veled való találkozásra. Kérünk, légy itt közöttünk, és vidd véghez mindazt a jót, amit elterveztél velünk. Kérünk, áldj meg minden napot számunkra. Szent nevedért kérünk.
Ámen.
Amikor ezt a két szót olvasom, hogy “Boldog ember”, mindig eszembe jut egy emlékem. Fogorvosnál voltam és egyszer csak azt mondja az orvos, – miközben a tömést készítette a fogamba, – hogy ő még nem látott boldog embert. Azt mondtam: Akkor jól nézzen meg engem, mert én az vagyok. Mire letolta a szemüvegét és fölötte megnézett. Olyan jó volt világosan megmondani: Boldog ember vagyok.
Ezzel kezdi igénk: “Boldog ember”. Téged meg lehet így szólítani? És miért nem, ha azt kell válaszolnod, hogy nem vagyok az? Miért nem vagyok boldog? Családi okok miatt? Saját magadban levő dolgok miatt, amik boldogtalanná tesznek? Nagyon sokan mondják, hogy nem vagyok boldog, de boldogtalan sem. Harmadik nincs. A boldogtalan annyit jelent: Nem vagyok boldog.
Jó volna megállapítani, miért nem vagyok az? Az Ige világosan elmondja, mit nem tesz a boldog ember, mi az, ami nincs az életében. Az Ige nemcsak azt mondja, hogy “nem jár, nem áll, nem ül; Hanem”. Tehát nemcsak nem, hanem elmondja: milyennek kellene lennie, mi az ismeretető jele. Most a három “nem”-et olvassuk el az első versből: “Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és a csúfolódók székében nem ül.” A kérdés az, hol nem jár? Gonoszok tanácsán. Ki a tanácsosod? Honnan szoktunk tanácsot kérni? Az ember olyan sokszor tanácstalan, nem tudja, hogyan oldjon meg egy-egy kérdést. Vannak külső tanácsosaink, de vannak belsők is. A régi világban volt egy ilyen cím: Belső titkos tanácsos. Nekünk nagyon sok belső titkos tanácsosunk van. Jó volna most ezeket meglátni.
Az Efézusi levél beszél azokról, akik a test kívánságai szerint járnak. Nagyon sokszor a test kívánsága tanácsol, és nem tudok ellent állni. Vajon jó ez a tanácsos? Gondoljunk arra, mennyi minden nehéz dologba vitt már bele, amikor hallgattunk reá. Mennyi boldogtalan órát, napot okozott, miután hallgattam tanácsára. Miután cselekedtem a testnek és gondolatnak akaratját. A másik tanácsos a gondolatnak akaratja. Nagyon-nagyon tud tanácsolni az eszem. Ezt tedd, azt mondd, nem kell mindig az igazat mondani, bolondság az, – mondja az eszem.
Talán a legveszélyesebb belső titkos tanácsos a szív. Elvisznek az érzelmeim. A Biblia világosan megmondja, hogy gonosz a szív. Hány ember rontotta már el az egész életét egy házassággal, amit a szíve, az a nagy-nagy szerelem tanácsolt neki. Vagy pedig a gyűlölet tett tönkre egy embert, amelyik megint csak a szív tanácsa. Nem az a baja az egész életemnek, hogy gonosz tanácsra hallgatok, amikor gondolkozom, amikor érzek, amikor akarok?
Ézsaiás könyve így mondja Jézusról, amikor születéséről beszél: “Hívják nevét: … tanácsosnak”. (Ézs 9,6). Azt hiszem, óriási dolog történne, ha életünkben “tanácsos” csere lenne. Ha arra hallgatnál, aki az igazi Tanácsos.
Így mondja tovább az Ige: “Boldog ember az, aki a … bűnösök útján meg nem áll”. Az út mindig az, ahogyan eljutok valahová, vagy megszerzek valamit. Nagyon sokszor megállunk, gondolkozunk, hogyan szerzett meg valamit az a másik ember, hogyan is boldogult? Ne állj meg a gonoszok útján, ne nézz körül, ne beszéljed meg velük, meg ne állj velük – menj át rajta! Az Ige mondja: “Hagyd el, át ne menj rajta, térj el tőle, és menj tovább.” (Péld 4,15).
A Bibliában a boldog ember útja: Jézus! “Én vagyok az út”. Az egyetlen út, amellyen el lehet érni mindent, amire szükséged van. Más úton ne járj, mert az a gonoszok útja, a hazugság útja, a csalások útja. Vajon neked valóban Jézus az út? Rajta keresztül kapsz mindent?
“És csúfolódók székében nem ül”. Most jön a legveszélyesebb, mert megállni valahol, – de gonosz helyen leülni?! Milyen nehéz fölkelni, ha egyszer az ember leült. Ne ülj le a csúfolódók székébe. Nekem mindig ez a legmegrázóbb az egész tiltó sorozatban. Nagyon sokszor ültem ott és ülök ott. Nagyon komolyan megintett az Úr, mert tréfáimban, vicceimben mindig van csúfolódás. Nagyon sokszor fáj valakinek. A szellemeskedésnek mindig van éle. Lehet hogy mindenkinek tetszik. Olyan könnyen tapsolnak emberek egy-egy szellemes megjegyzésnek, egy gúnynak. És nem vesszük észre, hogy valakinek mindig fáj. Jaj ne ülj le a csúfolódók székébe!
Nem emlékszem rá, hogy amikor tanítottam, kemény szavakat mondtam volna, csak egy gúnyos megjegyzés, és a gyereket leszereltem vele. Olyan sokszor ültem ebben a székben. Hitrejutásom után jöttem rá nagyon világosan, amikor olvastam, hogy Jézus fejére töviskoronát tettek. Egy jópofa, szellemes katona kitalálta: királynak mondja magát, tegyünk hát koronát a fejére. Egy perc alatt megértettem: Vicceim mindig szúrtak valakit, mindig bántott, sebzett valakit. Jaj, ne ülj oda! Nehéz onnan felállni. Évekig tartott, amíg föl tudtam innen kelni. A jópofaság kísértése sokáig ott volt az életemben.
Ebben a székben senki nem lehet boldog ember. Mert utána ott van a lelkiismeret szava: Csak ezt ne mondtam volna! Nincs az a taps, az a tetszés, ami megérné, ahogyan utána fáj. Az ember sokszor rájön, mennyi nehéz órát okoztam öregeknek. Azoknak, akiknek már úgyis olyan nehéz az élet.
Három “nem” egymás után. Nem jár, nem áll meg, nem ül le. De olyan jó, hogy van egy “hanem”. Az Ige nemcsak azt írja le, ami boldogtalanná tesz. “Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” Valaha ráébredtél-e, milyen csodálatosan jó az Isten törvénye? Az egész polgári törvénykönyv az Isten törvénye alapján van. Meg kellett állapítanom, hogy Isten törvénye hihetetlenül jó. A boldog embernek ezen alapszik az élete. A törvényben ott a kegyelem. Isten azért szabott törvényt, mert ezzel lett kapcsolata az emberrel. Nagy dolog, hogy Isten szól az emberhez, hogy szövetséget kötött vele. Amikor Isten azt mondja valamire: “Ne”, ebben van a teljes szeretete. Isten szeretetből int, ahogyan egy szülő is. A törvény át van szőve Isten szeretetével. Minden intésben, minden keménységben szeretet van. A bűn itt kezdődik, amikor az embernek nem kell Isten szeretete.
Valaha gondolkoztál-e már Isten törvényéről? Aki elgondolkozik róla, egyre jobban szereti Istent, aki ezt a védő törvényt adta végtelen nagy szeretetéből. És egyre jobban megérted Őt, amikor rájössz arra, hogy Isten Jézus Krisztusban nemcsak törvényt adott, hanem betöltötte a törvényt.
Valaki így beszélt a tövényről, hogy egy asszonynak két férje volt. Az első férj precíz volt, mindent megkövetelt a legapróbb részletekig. Szegény asszony nem tudta teljesíteni. Meghalt a férj, jött a második, aki pont olyan precíz volt, mint az első, csak éppen maga csinált meg mindent, és az asszony mérhetetlenül boldog volt.
Jézus Krisztus azt mondta: Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem. Sőt! Még magasabbra teszi a mércét. “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek … Én pedig azt mondom néktek”. (Mt 5,27-28). De Jézus maga teljesíti, maga tölti be az utolsó cseppig. Gondolkozz el rajta: ilyen a szeretet. Helyettünk, akik a törvényt nem tudjuk megtartani, Jézus elszenvedi a büntetést is. Ha elkezdenél Róla gondolkozni, abban a percben boldog ember lehetnél.
Milyen jó volna, ha mint boldog ember vihetnéd haza Isten kiáradó szeretetét.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy minden olyan egyszerű. Köszönöm, hogy csak nemet kell mondani sok-sok dologra, ami úgysem boldogít, és úgysem volt jó. És csak igent kell mondanom arra a mérhetetlen szeretetre, amelyik rám árad. Úr Jézus köszönjük, hogy Benned öltött testet Isten szeretete. Amikor odafeszítettünk a fára, Te akkor is szerettél. Hadd köszönjük most ezt meg Neked. Segíts, hogy akaratod szerint és örömödre boldog emberek lehessünk.
Ámen
Biatorbágy, 1985. július 7.