“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A nagyobb öröm
“Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid Zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! Haragudjatok, de ne vétkezzetek; beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, óh Uram! Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájuk és boruk. Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert Te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást.” Zsoltár 4,1-9
Mindenekelőtt hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk. Te tudod igazán, hogy milyen sok mindenen keresztül jöttünk ide. Áldunk, hogy szólni szeretnél hozzánk. Köszönjük, hogy szeretsz. Látod, nem tudjuk, hová visz útunk ebben az évben, de dicsérünk, hogy Téged követhetünk ezen az úton. Kérünk, hogy áldd meg elejétől a végéig és add, hogy Hozzád vezethessen ez az út.
Ámen.
A német Bibliában a 4. Zsoltár fölé ez van írva: “Első imádság.” Annyira tetszett nekem ennek a Zsoltárnak az utolsó verse: “Békességben fekszem le, és legott elaluszom, mert Te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást.”
Nem tudom ti is úgy vagytok-e, annyira izgalmas minden új év, mert nem tudom, mit hoz. Az is olyan jó, hogy lehet újat kezdeni. Az Úr az időt évekre, hónapokra, napokra osztotta, és minden nap lehet új napot kezdeni. Ebben az évben ez az első csendeshetünk, és várakozással kérdeztem: Uram, mit mondasz most nekünk?
Ennek a hétnek az a nagy ajándéka, hogy Isten beszél. Megszólít minket. Azt mondja itt: Emberek fiai!” Isten most így szólít meg bennünket. És ha figyelünk, látjuk, hogy van egy kérdés, egy parancs, és egy ígéret.
A kérdés így hangzik: “Embernek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot és kerestek hazugságot?” A kérdés ez: meddig? Jó volna kimondani: eddig és nem tovább. Szeretném, ha komolyan szembenéznétek ezzel, mivel kapcsolatban kérdezi tőlem Isten, hogy meddig? Talán már sokszor mondta valamivel kapcsolatban: ezt nem szabad folytatnod, abba kell hagynod. Lehet azt kérdezi: meddig maradsz még indulatos? Meddig leszel ilyen a gyermekeddel? Nem tudhatom, mivel kapcsolatban kérdezi most tőled az Úr, hogy meddig?
Az Ige megmondja, mire vonatkozik ez a kérdés. “Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem?” Miért van gyalázatban? Úgy érzem, mindig az én dicsőségem miatt. Az ember magának tulajdonítja, ami sikerült. Én csináltam jól, és magamnak tulajdonítom a dicsőséget. A családokban legtöbbször az a baj, hogy ketten hárman hadakoznak a dicsőségért. Mindig kiderül, az a jó, ahogyan én mondtam, én csináltam, és már tied a dicsőség.
“Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem?” És olyan megdöbbentő ez a másik mondat, amelyik dőlt betűvel van, annyit jelent, hogy nincs benne az eredeti szövegben: “Meddig kerestek hiábavalóságot és szerettek hazugságot?” Az Úr megkérdezi, meddig szeretsz hiábavalóságot, meddig keresed a saját hiúságodat? Olyan siralmas testvér, nem kell ahhoz fiatalnak lenni, hogy az ember hiú legyen. Lehet hogy nem a szépségedre vagy hiú, hanem az ügyességedre, a gyorsaságodra. A hiúságod mellett ott van a hazugság. Ha valami nem sikerül, másra kell fogni.
Jó volna szembenézni ezzzel a három “meddig”-gel, és a tiedet megtalálni benne. Mire vonatkozólag kérdezi most az Úr az év elején: meddig akarod folytatni? “Haragudjatok, de ne vétkezzetek;” Az Efézusi levélben így hangzik: “Ám haragudjatok”, – ez annyit jelent, ha előfordul, hogy haragszol, akkor ne legyen benne vétek. Lehet haragudni vétek nélkül? “A nap le ne menjen a ti haragotokon,” mondja tovább az Efézusi levél. A 4. Zsoltár pedig így folytatja: “Beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban.” Vagyis: ne vidd át másnapra a haragot!
Jaj, át ne vidd a másik évre! Nincs benned tavalyi harag valakivel szemben, talán a rokonok közül? A parancs ez: át ne vidd a haragot! Nem egyik évről a másikra, hanem egyik napról a másikra. Az ágyasházadban beszélj a szíveddel. Soha nem tudod, felébredsz-e még, és ha átviszed a haragot, mint gyilkos fogsz meghalni. Úgy hallottam, a karthausi szerzetesek minden este a koporsójukba feküdtek le, az volt az ágyuk. Isten arra akarta őket figyelmeztetni: lehet hogy reggel rád csukják, nem kelsz már föl. Jó volna minden este úgy lefeküdni, – lehet hogy nem kelek fel többé.
Ma este beszélj az ágyasházadban a szíveddel, és csillapodj, gondolj arra: kire haragszom? Egyszer megértettem, hogy a másiknak a maga szempontjából éppen olyan igaza van, mint nekem. Egy lelkésztestvérem mondta el, hogy náluk a tanácselnök mindenkinek igazat adott. Ha valaki a panaszával ment hozzá, azt mondta: igazad van. Aztán ha a másik fél ment hozzá, annak is igazat adott. A tanácstitkár mindent hallott a másik szobában. Egyszer nem bírta már tovább, átment és megmondta az elnöknek: azért ez nem rendes dolog, hogy az egyiknek is igazat adsz, és a másiknak is. Mire a tanácselnök azt válaszolta: látod, ebben neked is igazad van. Egy darabig aztán mi is gyakoroltuk ezt, és olyan sok mindent megoldott. Ma ne feküdj le és ne aludj el addig, amíg szívedben ki nem mondod: ne haragudj, igazad van.
Látjátok, ez parancs. Ahhoz, hogy boldog új éved legyen, a kérdés hozzátartozik: “meddig?” Kimondod-e: Uram, tovább nem, nem akarok nagyhangú, dirigálós lenni, olyan mindentudó. Szabadíts meg a rossz természetemtől. Valaki elmondta: az anyósomnak nagyon rossz természete van. És neked? Neked talán jó van?
A második parancs, amit hallottál így hangzott: ne vétkezz, ne vidd tovább a haragot, ma este csillapodj le, döntsd el, a másiknak is igaza van. Annyi igazság van, ahány ember.
Az ígéret pedig így hangzik: “Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr.” Érzitek, mekkora ígéret ez? “Meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!” Egy másik fordítás így mondja: kedveltjeit vezeti az Úr. A napokban olvastuk: “Szerelmesének álmában ád eleget.” (Zsoltár 127,2b). Örülök, hogy az Övé lehetek, akit szeret, aki Hozzá tartozik. Azt mondja az Ige, hogy az Úr téged választott, mint ahogy a vőlegény a menyasszonyt választja magának.
Tudd meg hát, hogy Isten szeret, kiválasztott magának, kedveltjévé választott. Imádkozhatok Hozzá bátran, mert hallja. Nem a levegőbe imádkozom, nem a plafonnak, Isten hallja kiáltásomat.
A Zsoltár elején olvastuk: “Szorultságomban tág tért adtál nékem”. Kiálts hát Hozzá, tudod, hogy miben vagy szorultságban, mi az, ami most kibírhatatlan. Van kinek mondani, van aki meghallja, van aki szeret téged, és aki tud is cselekedni.
Eddig Isten beszélt, a következőben, az ember beszél. Így hangzik a kérdés: “Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót?” Sokan kérdezik, lehet hogy te is. Az emberek mindig elmondják: képzeld el, a sajt és egyéb mennyibe kerül. Hát hogyan fogunk megélni ebben az évben. Sok ember néz aggódással az év elé, mi lesz, gazdasági zűrzavar, mivé alakul az egész helyzet, mi lesz a vége? Az ember is kérdezhet Istentől. “Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, óh Uram!”
A legjobb ami történhet, hogy az Úr felhozza rád arcának világosságát. Mit jelent ez? Abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, minden világos lesz előtted. Az Ároni áldás azt mondja: “Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.” (4Móz 6,25). Milyen nagy öröm, amikor megláthatom az Urat, amikor valóban örülhetek a Vele való kapcsolatnak, amikor rám mosolyoghat Isten és vissza mosolyoghatok Reá.
Mécs László egyik versében elmondja, hogy a gyerek játszani akart és a szeme tükröt keresett. Elmondja a vers, hogy egymást tükrözték a szerelmesek, a bankár csak az anyagiakra gondolt. Majd így szól: “Én tükre vagyok minden mosolyoknak, azért születtem, hogy visszamosolyogjak, jó napokra, rossz napokra, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre.” Ha Ő rád mosolyog, azt várja, hogy visszamosolyogj. A vers így folytatódik: “Ha megharcoltam a bűnnel a harcom, a tükör tiszta, tiszta gyermekarcom.” Milyen jó volna, ha a te arcod is tiszta lehetne a vágytól, anyagiaktól, sok mindentől. És akkor Isten arca rád ragyogna, és te is tudnál ragyogni. Ha egy ember arcán meglátják a ragyogást, az semmi más, mint az Isten visszatükröződése. Olyan nagy ajándék ez, – várod-e ma Tőle? Minden zűrzavar, családi baj semmivé lesz, ha Ő rád mosolyog.
Az Ige azt mondja: “Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint mikor sok az Ő buzájuk és boruk. “Mikor volt igazán nagy örömöd? Igazi örömöd, mert kis örömeid vannak. Hétköznapi kis öröm rengeteg van, sikerült valami, vagy befejeztem valamit, nem vesztem össze a férjemmel, engedelmes volt a gyerek, – de nagy örömöd mikor volt utoljára? Az Ige nemcsak nagy örömöt ígér, hanem “nagyobb” örömöt akar adni szívedbe. Ismered a legnagyobb örömöt? Így mondja az Ige: “Teljes öröm van Tenálad”. (Zsoltár 16,11). Tudjátok hogy néz ki egy teljes kör és egy fél kör. Ha csak a földön van öröm, az nem teljes öröm. Hiányzik a mennyei fele. Teljes öröm akkor van, amikor örül Isten, örülnek az angyalok, örül Jézus és örül az egész menny.
Volt-e valaha teljes örömöd, amikor a szíved örült, és Isten szíve is örült. Teljes kör csak ennél az örömnél van. Jó volna ha eljutnánk ezen a héten a legnagyobb örömhöz. Én nem voltam örömtelen ember, sok minden sikerült, sok mindent megadott a világ, sok világi örömöm volt. De amikor megismertem a teljes örömöt, azt mondtam: ezt soha nem tudtam elképzelni. Voltam szerelmes is, de teljes örömöm soha nem volt.
“Nagyobb örömöt adsz így szívembe.” Akarod-e a legnagyobb örömöt, a soha el nem múló örömöt, ami nagyobb öröm, “mint amikor sok az ő búzájuk és boruk.”
Még egy mondat az esti Zsoltárból, amit már az áhítat elején is említettem: “Békességben fekszem le és legott elaluszom, mert Te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást.” Ma este szembenézel-e az Úrral? Uram, bátorságban fekszem le, egyszerűen rádbíztam mindent, bűneimet, kötözöttségeimet, bajaimat, és legott elalszom, nem kell álmatlanul vergődnöm az éjszaka, mert Te adsz nekem békességet.
Ezzel fogadott minket az Úr. Három mondanivalója volt, két kérés, és a legnagyobb kérés, Uram, ismertesd meg velem a teljes örömöt.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy erre a kérdésedre: “meddig”, azt felelhetem: eddig és nem tovább. Amivel eddig fárasztottalak, szomorítottalak, most kimondhatom: Uram, nem akarom tovább.
Áldalak, hogy ígéretedre örömmel válaszolhatok, és kérhetlek is: hozd fel reám és reánk arcodnak világosságát. Uram, ezt senki nem tudja megtenni, egyedül Te. Hozd hát fel reánk, hogy megértsük, mi az ami hiányzik, mi az, amire vágyunk. Kérünk, adj igazi békességet veled és emberekkel. Segíts ma teljesen elhagyni a haragot és neheztelést. Kérünk, áldj meg minket ezen a héten, végezzed el munkádat a szívünkben, hogy örömmel vihessünk Téged ebbe az örömtelen világba.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. január 8.