“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kész az én szívem
“Ének. Dávid Zsoltára. Kész az én szívem, óh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek: az én dicsőségem is kész. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön! Hogy megszabaduljanak a Te szeretteid, segíts a Te jobb kezeddel és hallgass meg engem! Az Ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm. Moáb az én mosdómedencém, Edomra az én sarúimat vetem, Filisztea felett kacagok. Kicsoda visz el engem a kerített városba? Kicsoda vezérel engem Edomig? Nem Te vagy-é, óh Isten, aki megvetettél minket, hogy ki ne menj, óh Isten, a mi seregeinkkel? Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! Istennel hatalmasan cselekszünk, és Ő megtapodja ellenségeinket.” Zsoltár 108,1-14
Hálát adunk Uram, hogy dicsőíthetünk Téged. Hadd legyen tele a mi szívünk magasztalásoddal. Méltó vagy Uram, hogy végy tőlünk dicséretet és hálát. Áldd meg ezt a hetet számunkra, szólíts meg, végezd el munkádat szívünkben. Kérünk, hadd legyünk igazán boldog, szabad gyermekeid. Áldd meg az Igét számunkra, és légy közöttünk.
Ámen.
Olyan megdöbbentő az első mondat, hogy “Kész az én szívem.” Ilyenkor mindig azt kell mondanom, hogy az enyém nem kész. Isten elkezdte bennem a munkát, de még nem kész. Nagyon nagy szó ez, hogy kész a szívem. Vajon kész-e a szívem arra, hogy odaálljak az Úr elé?
A Zsoltárosnak arra kész a szíve, hogy dicsérje az Urat. De mi erre sem vagyunk mindig készek. Az 57. Zsoltár ugyanezt mondja el, csak egészen más körülmények között. Azt mondja ott az Ige: “Dávid miktámja: mikor Saul elől a barlangba menekült.” Életének legrettenetesebb időszakában, amikor üldözte Saul, Dávid ugyanezeket a szavakat írja le. És amikor már megszabadult minden ellenségétől, amikor már király, és győzelmei vannak, ugyanezt írja a 108. Zsoltárban. Akkor is kész volt a szíve, amikor menekülnie kellett Saul elől. Nagyon sokszor, mikor nehézségek vannak körülöttünk, nem tudjuk dicsőíteni az Urat. Nemrég mondta valaki: most adjak hálát, amikor minden a feje tetején áll?
Dávid a legnehezebb időszakában is úgy dicsérte az Urat, mint a jóban. Ezért mondtam, hogy az én szívem még nincsen kész. Szégyenkezve álltam Dáviddal szemben, akinek kész volt a szíve a nehezekben is dicsérni az Urat. Mikor volt kész a Dávid szíve? Az első idő, amit mond így hangzik: “Serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt.” Kora reggel kész a szíve. Amikor hajnalodik, akkor kész-e a szívem, hogy dicsérjem, magasztaljam és hálát adjak az Úrnak? A kora hajnalnak megvan a varázsa. Olyan más az, ha így kezdem a napot. Később már felszárad a harmat, és nem olyan üde az egész.
Szoktál-e négyszemközt lenni az Úrral? Később elmondja az ige: “Hálát adok néked Uram a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között!” Ez a másik, nem mikor, hanem hol? Kész vagyok-e a népek között dicsérni, az emberek előtt nem szégyenlem-e az Ő nevét? És meddig ér ez a dicséret? “Mert nagy, egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!” Az egek fölött, a felhőkig, a földön. Minden tele az Ő dicsőségével. Olyan jó volt nekem ez a mondat: “Egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod.” Nagyon szeretem a Bibliában ezt a szót, hogy “felhők”. Nemcsak a testi, hanem a lelki életben is vannak felhők. Vajon dicsérem-e az Urat akkor is, mikor felhők vannak az életemben? A felhőkig ér az Ő hűsége. A nehézségekben is ott van az Ő hűsége.
Olyan nagyon jók ezek a kérdések, hogy mikor, hol, meddig lehet Őt dicsérni. “Hogy megszabaduljanak a Te szeretteid.” Hallgattam ennél a szónál. Kik az Úrnak szerettei? Az Úr családjába tartozol, az Ő szerettei közé? Jó volna ezt bizonyosan tudni, hogy oda tartozol-e? Tudjuk, hogy a bárkába egyetlen család ment be. Az üdvösség is egyetlen családé: az Isten családjáé. Jézus az Egyszülött Fiú, és elsőszülött lett sok atyafi között. Beleszülettél már ebbe a családba? Mondhatja most az Úr: itt vannak a szeretteim.
“Segíts a Te jobb kezeddel és hallgass meg engem.” Jó volna ma este imádkozni nemcsak magunkért, hanem mindnyájunkért, hogy megszabaduljunk. Mindenkinek van megszabadulnivalója, mindenki tudja, jó volna mássá lenni. Ezt az imádságot adja most szánkba az Úr, hogy “Segíts a Te jobb kezeddel, és hallgass meg engem.” Mindenkinek az a legfájóbb, ha családjában valami baj van, ha valaki szenved. Istennek is ez a legnagyobb szomorúsága. Azt akarja, hogy a Szentlélekkel együtt imádkozzunk, hogy megszabaduljanak a te szeretteid. Vannak körülöttünk emberek, akik nem szabadok. Ez a legszomorúbb, amikor valaki az Úré és mégsem szabad. Az Ő szeretett családjába tartozik és nem szabad.
Mondhatjuk, hogy jó volna külső bajoktól, nehezektől is megszabadulni. Úgy szeretném mondani, ezek azért vannak, hogy megszabaduljanak az Úr szerettei. Valaki elmondta, hogy nagyon nehezeken mentem keresztül, de tudtam, hogy minden az én neveltetésemért történt. Ezért adta Isten a nehezet, a majdnem elviselhetetlen szenvedést, mert ezen keresztül formált az Úr, és láttam, hogy mindenre szükségem volt, hogy megszabaduljak.
Az Úr mindent megtesz a mi neveltetésünk érdekében. Kicsit jó volna körülnézni, nem ezért vannak a bajok a családban? Nem ezért van a sok nehéz a gyerekekkel? Nem ezen keresztül akar tisztítani, hogy megszabaduljanak a szeretteim? “Minden ti érettetek van”, mondja az Ige. Mindent azért ad az Úr, hogy megszabaduljak. Testvér, te miből szeretnél szabadulni? De még komolyabb kérdés, hogy az Úr miből akar megszabadítani? Talán bűnöktől, megkötözöttségektől, szenvedélyektől?
Tovább mondja az Ige: “Az Ő szentélyében szólott az Isten.” Halljuk meg, hogy mit szólt az Isten. Isten azt mondja, hogy “Örvendezek.” Félek, hogy bennünk nem sok öröme volt. Isten most azt mondja: örvendezek, de talán nem rajtad. Van-e oka rajtad örülni? “Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. Enyém Gielád, enyém Manassé.” Elmondja, mit oszt el az Ő népe között. Minden az Úré, és örül, ha szétoszthatja. Gondolj arra, ebben az osztásban neked is megvan a részed. Elégedett vagy-e azzal, amit neked osztott Isten? Itt Izráelnek osztja az Úr, de neked is van egy részed, amit neked oszt, talán azt a lakást, családot, körülményeket, munkahelyet. Valaha adtál-e hálát azért, amit Isten neked osztott? Nagyon sokszor nem vagyunk elégedettek. Pedig az Úr örült, hogy oszthatott nekünk, nemcsak embereket, képességeket is, mindazt, amit adott, ami a te részed. Valaha hálát adtál-e, vagy csak morogtál, hogy miért ez a család, miért ezek a körülmények?
Gondoljunk azokra, akik nyomorékon, vakon, elmebetegen születtek. te pedig egészséges vagy. és nem köszönted meg a részedet. Isten pedig örült annak, amit neked adhatott. A baj az volt az Ő népével, Izráellel, hogy nem foglalta el az ő részét. Isten munkájában is megvolna a részed, elfoglaltad? Hosszú évtizedek múlva biztatja az Úr az Ő népét, hogy foglalja el a részét. Rettenetes, hogy Izráel nem foglalta el, és lehet, hogy neked sincs meg az a kegyelmi ajándék, az a szolgálat, ami részed volna Isten országában. Talán egyszer már megmondta, de nem foglaltad el. Isten örült, hogy kioszthatta, a kereszten megszerezhette neked. Örültél-e, és elfogadtad-e a részedet? Azt kérdezi a Zsoltáríró: “Kicsoda visz el engem a kerített városba? Kicsoda vezérel engem Edomig?” Csak az Úr tudja odaadni a részedet.
Aztán elmondja: “Adj szabadulást nekünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség.” Van ellenség is. Nemcsak a Sátán, hanem a démonvilág, a saját természetem és bűneim. Nagyobb a belső ellenség, mint a külső. Az ellenség nem akarja, hogy szabad ember légy, hogy elfoglald részedet a szolgálatban. Lehet, hogy a saját hiúságod, dicsőségvágyad. Kéred-e ma, hogy Uram, adj szabadulást az ellenségtől, a természetemtől. Adj szabadulást a külső és belső ellenségtől. “Mert hiábavaló az emberi segítség. Istennel hatalmasan cselekszünk, és Ő megtapodja ellenségeinket.” Megtapodta ott a Golgotán, mert győzött a kereszten, Ő taposott a kígyó fejére. Ha Tőle kéred és várod, elvégzi az életedben is a szabadítást.
Milyen jó volna, ha ennek a Zsoltárnak a dicsőítő szavaival fejezhetnénk be ezt a hetet. Azt mondtam, kétszer hangzik el ez a Zsoltár rész a Bibliában, a legnagyobb nyomorúságban és a legnagyobb boldogságban. Milyen jó volna, ha kész volna a szíved, hogy most dicsérje az Urat. Még egyszer elmondom: “Kész az én szívem, óh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! Hálát adok Néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!” Nagyon jó volna, ha ez lenne az énekünk ezen a héten, Cantátának a hetében. Bár tudnád Őt dicsérni és magasztalni ezért a szabadításért, amit elvégzett, és életünkben is elvégzett.
Egy kis kínai könyvben olvastam, hogy egy fiatalembernek valahol igét kellett volna hirdetnie. Nagyon őszintén elmondta azoknak, akik összejöttek, hogy nincs igém, nincs mondanivalóm. Azt kérte: ha van itt valaki, akinek van, jöjjön ki és mondja el. A lélegzete elállt, amikor a 9 éves öccse jött ki és odaállt mellé. Elővette Újszövetségét, és miután elolvasta az Igét, elmondta, hogyan szabadította meg az Úr. Azt írta, olyan csend volt, hogy egy gombostű leejtését is meg lehetett volna hallani. Egy kilenc éves gyermek elmondta a világos, tiszta, egyszerű bizonyságtételét. Azt kérdezem: van-e neked mondanivalód? Tudod-e most dicsérni az Urat? Ha majd hazamégy, el tudod-e mondani, mit cselekedett veled az Úr? Életed, szavaid, az Ő dicsőségét fogják-e hirdetni?
Imádkozzunk!
Uram, olyan régen elhallgatott a lant és hárfa a szívünkben és életünkben. Kérünk, szabadíts meg. Tudod miben buktunk, hol ment tönkre az életünk. Köszönjük, hogy emberi segítség hiábavaló, de most imádkozhatunk és kérhetünk: szabadítsd meg a szerettünket. Hadd dicsérjünk Téged. Áldj meg ezen a héten, kezdj igazán újat velünk. Kérünk, rázd ki életünket a megszokottságból, hogy cselekedjünk a Te dicsőségedre, és valóban fel tudjuk kelteni a hajnalt. Hogy ne tudjunk aludni az örömtől, és vihessük ezt a kimondhatatlan nagy nagy örömöt a családunkba. Áldd meg az itt tartózkodásunkat, hogy dicsőíthessünk és magasztalhassunk majd Téged.
Ámen.
Biatorbágy, 1987. május 17.