“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Eleveníts meg engem
“Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a Te ígéreted szerint. Utaimat elbeszéltem előtted és Te meghallgattál engem; taníts meg a Te rendeléseidre! Add értenem a Te határozataidnak útát; hogy gondolkodjam a Te csodálatos dolgaidról! Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a Te igéd szerint! A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a Te törvényeddel ajándékozz meg engem! Az igazság útját választottam, a Te ítéleteid forognak előttem. Ragaszkodom a Te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! A Te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!!” Zsoltár 119,25-32
Szeretnénk hálát adni Uram, mert azért hívtál ide, hogy új lapot kezdhessünk. Kérünk, áldj meg és segíts mindent meglátni, ami tönkreteszi életünket, ami boldogtalanná, nyomorulttá tesz. Segíts újat kezdeni, szabadulást várni. Köszönjük, hogy itt lehetünk és szólsz hozzánk. Kérünk, áldd meg számunkra már ezt az első Igét és szólíts meg bennünket.
Ámen
Az Igében az első mondat így hangzik: “Lelkem a porhoz tapad”. Gondolkoztam, mit jelent ez az Ige. Arra gondoltam: A test por, porból vétettünk, porrá leszünk. Nagyon sokszor a testhez tapad a lelkem, a gondolkozásmódom. Ebben a porhüvelyben sokszor testies a gondolkozásunk, csak a test dolgaira gondolunk. Tudjuk, mennyire lehúz ez a por test bennünket, amikor baja van, beteg, mindene fáj, és nem tudunk az Úr felé fordulni. Voltatok-e már olyan állapotban, hogy képtelenek voltatok imádkozni, az Úrra figyelni? Lelkem a porhoz tapad, nem tudom Istenhez emelni.
“Hozzád emelem Uram, lelkemet,” – mondja a 25. Zsoltár 1 verse. Nem könnyü dolog, amikor minden lehúz. Emelném, de valami visszahúz. Ezért mondja az Ige, hogy “Lelkem a porhoz tapad”. Nemcsak testi dolgok lehetnek amik lehúznak. Nagyon sokszor anyagi, családi bajok, nehéz körülmények. Nemrég mondta valaki: Nem tudok másra gondolni, mint a fiam házasságára, hogy most teszi tönkre az egész életét. Lehet, hogy emberek állják útját annak, hogy lelkedet az Úrhoz emeld.
Vajon most mihez tapad a lelked? Mi miatt nem tudsz igazán szárnyalni? Miért tapadt lelked a porhoz? Énekeltük: “Repülj hát felfelé víg madár.” A Zsoltárírónak ez a kérése: “Eleveníts meg engem a Te ígéreted szerint!” Pár verssel később elmondja: “Sír a lelkem a keserűség miatt”. Sokszor vidám vagyok, talán nevetek is, de belül sír a lelkem. Senki nem hallja és valaki mégis pontosan hallja szíved szavát, lelked sírását. Ő mondja most, hogy ismer, ért, tudja, hogy sír a lelked. Lehet, nagyon vidáman beszélgetsz majd ma este, de a Biblia azt mondja: Nevetés közben is fáj a szív. Talán pontosan azért sír a lelked, mert a porhoz tapadt.
Ma este jó volna mindent elmondani neki. “Útaimat elbeszéltem előtted, és Te meghallgattál engem.” Nagyon kérlek, ma este beszéld el Őelőtte az életedet. Jó volna, ha hagynánk egymást imádkozni, mert van akinek valóban sír a lelke, aki úgy érzi, nagyon nehéz most nekem felemelni a szívemet Őhozzá. Isten csak egyet vár az embertől, – nagyon kicsit – őszinteséget. Döntsd el, hogy utaimat igazán elmondom.
Amikor elutazásom után visszaérkeztem valahonnan, édesapám leült mellém és azt mondta: Mondj el mindent attól kezdve, hogy elmentél. Ha egy-két hónapig voltam oda, akkor is el kellett mondanom mindent. Valakit igazán érdekelt az utam. Voltatok már úgy, hogy elmondtatok valamit és a másik nem is figyelt oda? Egyáltalán nem érdekelte. Mikor édesapám meghalt, azt mondtam: Soha senki nem hallgat végig többet ilyen érdeklődéssel. Ha abbahagytam, azonnal mondta: És azután? Csupa figyelem volt.
Szeretném elmondani: Van Atyád a mennyben, akit mérhetetlenül érdekel minden, amit elmondasz neki. Akinek szíve együtt dobog a tieddel, akinek érdemes elbeszélni utaidat. Tedd meg, hiszen ezt várja tőled, mint ahogyan az én földi édesapám is várta, hogy elmondjak neki mindent igazán. Beszéld el neki, hogy miért sír a leked, hogy miért tapad a porhoz? Már az első estén kipanaszolhatod magad az Úrnak. Másnak úgysem lehet.
“A hamisságnak útját távoztasd el tőlem”. A hamisságnak útja sok fájdalmat, keserűséget okoz. A legkisebb hamisság rettenetesen fizet. Egy hazug szó iszonyú következményeket von maga után. Ahogy kimondtam, már sír a lelkem. Mi a hamisság útja életedben, amiről most az Ige beszél? “Utaimat elbeszéltem előtted: Add értenem a Te határozataidnak útját”. Isten útja nem a te utad. “Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én útaim, így szól az Úr!” (Ézs 55,8). Rettenetes tekervényes utaink vannak, tele hátsó gondolatokkal. Előre kigondolod: Ennek ezt mondom, annak azt. Megvannak az útjaim, az eljárási módjaim, ahogyan emberekkel, dolgokkal eljárok. Vannak céljaim és ennek eléréséhez az útjaim kellenek, amik nagyon sokszor hamis utak. Nem kell-e ma este kimondani az Úrnak: gondolataid nem az én gondolataim, utaid nem az én utaim.
Valaki elmondta, olyan jó céljaim voltak, de közben hazudni kellett. A cél nem szentesíti az eszközt. Azt csak a jezsuiták gondolták. Hiába a jó cél, talán gyermekeid megtérése, ha közben az utak hamisak, amik ahhoz vezetnek. Jézushoz csak tiszta út vezet. Isten célját csak az Ő útján lehet elérni. Isten ismeri céljaidat, útjaidat. Jaj, ha az a hamisságnak útja. A hamisság miatt sír a lelked.
“Add értenem a Te határozataidnak útját; hogy gondolkodjam a Te csodálatos dolgaidról! A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a Te törvényeddel ajándékozz meg engem!” Ha ma az igazság útját választod, mit kell helyesbítened? Nekünk mindig lehet választani. Emlékszem, mértan órán tanítottam, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes. Csak sajnos nagyon sokszor nem a legrövidebb utat választjuk, nem az egyenes beszédet és cselekvés útját. Csak az Úr tudja, miért mondja ezt most neked. Eldöntöd-e most, hogy az igazság útját választom és mindent megmondok neki, akármilyen nehéznek tetszik is. Olyan sokszor, mikor valóban így tettem, olyan mérhetetlen nyugalom és öröm kezdődött bennem.
Választod-e most az igazság útját? “A Te ítéleteid forognak előttem.” És még egy mondat: “A Te parancsolataidnak útján járok”. Az igazságnak útja mindig az Ő parancsolatainak útja. Az Ő ítéletének útja a kereszt. Ezt az utat járta Jézus a Gecsemánétól a Golgotáig. Az Isten jogos ítéletének az útját. Eljutottál-e már oda, hogy ezt az utat, ezt az ítéletet én érdemeltem? Bűneimnek büntetése rajta van. Uram, olyan rossz vagyok, hogy halált érdemeltem. Álltál-e már úgy a kereszt alatt, hogy az én keresztem, én érdemeltem? Amikor Isten Jézusban megítélte a bűnt, a tiedet és az enyémet, kimondtad-e rá: Ámen, úgy van. Igazad van Uram, hogy halálra ítéltél. Csak akkor ismerheted meg az Ő kegyelmének útját.
A végén két mondatban azt mondja az Ige: “Ragaszkodom a Te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! A Te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!” Az ítélet a kereszt és a vigasztalás is a kereszt. Megvigasztalt-e már téged csak egyszer is a kereszt? Vajon érted-e az üzenetét? Jézus meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt a mi megigazulásunkért. Eljutottál-e már oda, hogy egyetértesz azzal a mondattal: “Élek többé nem én, él bennem a Krisztus.” Uram, ragaszkodom hozzá, hogy a Krisztus éljen bennem. Ha ez megtörténik benned, akkor úgy mehetsz haza, ahogyan énekeltük: “Repülj hát felfelé víg madár.” Akkor egyszerűen megoldódott az egész életed. Ez a rettenetes harc a bűnnel, az újra és újra való visszaeséssel. Eljutsz-e most ennek a keserves útnak a végére? A vége a kereszt.
Isten azért hozott ide, hogy bűnbocsánatot kaphass, és újat kezdhess Vele újra. “Minden nap új lapot kezdhetünk.” Vizsgáld meg utadat, állj vele az Úr elé és lásd meg, az Ő útja-e a te utad? Ragaszkodol az Ő útjához? Az igazság útját választod? Válaszd hát!
Imádkozzunk!
Úgy szeretném Uram, ha ma este minden hamis utat eszembe juttatnál. Ismered az eljárási módjaimat. Jézus, könyörülj rajtam, segíts, hogy megláthassam a Te eljárási módjaidat, amikor értem adtad magadat. Segíts ezen az úton járni. Úr Jézus, tisztíts meg a ravasz, önző, magunkat kereső útjainktól, kívánságainktól. Kérünk, vezess a Te utadra, a szeretetnek, a békességnek, az örömnek az útjára. Áldd meg a csendünket, hadd mondjunk el igazán mindent Neked. Nagy nevedért kérünk.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. szeptember 15.