“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Feddhetetlen utak
“Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait, és teljes szívből keresik Őt. És nem cselekesznek hamisságot, az Ő útaiban járnak. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrízzük: Vajha igazgattatnának az én Utaim a Te rendeléseid megőrzésére! Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! Hálát adok Néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a Te igazságod ítéleteire. A Te rendeléseidet megőrzöm, soha ne hagyj el engem!” Zsoltár 119,1-8
Hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy azért hoztál ide, mert szólni kívánsz hozzánk, és jól tudod, mire van szükségünk. Kérünk, Igéd és Lelked által add meg, amiért éhesen és szomjasan jöttünk ide. Dicsérünk, hogy itt voltál már, amikor jöttünk. Áldunk, hogy szereteteddel fogadtál, és itt lehetünk közeledben. Áldd meg az itt tartózkodásunkat.
Ámen.
Az első szó, amivel fogad minket az Úr, így hangzik: “boldog”. De kik a boldogok? Olyan különféle elképzelése van a világnak arról, hogy kik a boldogok.
Egy fiatalasszony azt mondta: a boldogsághoz öt dolog kell. Egy jó férj. Ez nagyon fontos. Aztán szép lakás, egészséges gyerekek, jó fizetés, és egy szép kocsi. Ennyi kellett neki a boldogsághoz. De olyan volt ez, mintha azt mondanátok: egy dobozba öt bogarat kell összefogni. Mikor négy benn volt, a harmadik kiröpült. Mikor az ötödiket betettem kettő röpült ki. Soha nem jött mind össze. Mikor a gyerekek megvoltak, a férjem elhagyott.
Ti mit gondoltok, mi kell a boldogsághoz? A világ szerint az előbb elmondottak kellenek. Jó volna, ha megkérdeznétek, mi van meg belőle, és vajon lesz-e olyan idő, mikor mind az öt együtt lesz? Valaki elmondta: a legrémesebb az volt, mikor mind az öt megvolt, akkor sem voltam boldog. Ültem a szép lakásban, de boldog nem voltam.
Isten szerint egészen más kell a boldogsághoz. A mostani igénk elmondja: “Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak.” Isten szerint három dolog szükséges a boldogsághoz. Az első így hangzik, “útjuk feddhetetlen, és az Úr törvényében járnak.” Röviden így mondhatnám: rendezett múlt. A mögöttem levő út, tiszta út, megbocsátott, feddhetetlen. Az a feddhetetlen, akit Isten már megfeddett, bocsánatot kaptam bűneimre. Múltam Istennel és emberekkel rendezett. Egy könyvben amit olvastam, az volt a kérdés, mi a győzelmes élet? És ez volt az első feltétel. A győzelmes élet akadálya a rendezetlen múlt. Szeretnék előremenni, de nem tudok, mert hátulról valami visszafog. A rendezetlen múlt. Jó volna egy percig megállni, és megnézni, nem azért nem boldog az életem, mert a múltamban sok minden van ami rendezetlen? Istennel, vagy emberrel. Minden el van rendezve az életemben az Úr tövénye szerint? Bocsánatom van mindarra, ami volt, tehát már feddhetetlen vagyok?
A második, ami szükséges az Ige szerint, azt röviden így mondhatnám: kapcsolat az Úrral. “Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait, és teljes szívből keresik Őt.” Az Ő bizonyságai, amit Ő mond. Azoknak az embereknek vannak bizonyságai az Úrtól, akikkel beszél az Úr. Akiknek elmondhatja az Ő dolgait, tehát kapcsolatuk van Vele. Vannak-e kijelentéseid az Úrtól? Vannak-e bizonyságok az életedben, amiket Ő mondott, és amire gondolhatsz? Vajon mindig újra Őt keresed, és teljes szívből? Van-e most kapcsolatod az Úrral? Mióta nincs már, és miért nincs? Megvannak életedben az Ő bizonyságai, amik már beteljesedtek, és amiket még vársz, az Ő ígéreteit? Vajon a jelenedben egész szívből keresed-e az akaratát? Egymásután ebben a pár versben mindig ez van, hogy Ő, Ő, Ő. Neked a jelened az Úr? A Vele való kapcsolatod? Az Ő szeretete, az Ő szava? Ez a másik dolog, ami kell a boldogsághoz. Lehet hogy a múltadban rend van, de vajon most kapcsolatban vagy-e Vele, vagy valahol megszakadt, és nem teljes szívből keresed az akaratát.
A harmadik, ami kell a boldogsághoz: a jövő, a többi versek mondják: “Vajha igazgattatnának az én lábaim a Te rendeléseid megőrzésére.” Vajon hogy igazgattatnak a jövőd útjai, a terveid, az elgondolásaid, az Ő akarata és rendelései szerint? Tovább így mondja: “Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!” Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a Te igazságod ítéleteire.” Vajon megtanultam-e az igazsága ítéleteit? Ha jön az ítélet, igazat adok-e Neki abban? Mert ettől függ a jövő. Ha nem, akkor tovább kell, hogy beszéljen az Ő ítéleteiről, és az én tévedéseimről, a bűneimről. Vajha igazgattatnának az én utaim, vajha figyelnék parancsaidra, ha megtanulnám az ítéleteidet. Vajon a jövőd ebből áll-e? “Hálát adok Néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a Te igazságod ítéleteire. A Te rendeléseidet megőrzöm.” És van még egy mondat: “Soha ne hagyj el engem!” Látjátok, ez is a jövő dolga, hogy Ő soha ne hagyjon el téged.
Egyetlen valaki az egész boldogságod titka: az Úr. Aki rendezi a múltamat, akin keresztül van a bocsánatom, aki a mai napomnak az Istene, akivel boldogan járok ma, és akinek kezében van a jövő. Egyetlen titka van a boldogságnak, nem valami, hanem Valaki. Olyan megdöbbentő ez a mondat: “soha ne hagyj el engem.”
Egy könyvben olvastam, hogy valahol egy faluban pestis járvány dúlt, és hiába imádkoztak, rimánkodtak az emberek, egy idő múlva odajutottak, hogy elhagyott az Isten. Vagy talán nincs is. És elkezdtek teljesen a mának élni. Rettenetes dolgokat csináltak minden vonalon, úgy voltak vele: mindegy, holnap úgyis meghalunk. Itt már semminek nincs értelme. Éppen benne voltak a legborzalmasabb dolgokban, amikor jött egy csapat, élükön egy pappal és a kereszttel. Megdöbbentő volt, hogy az egész falu kiabált: menj innen, nem kellessz nekünk, nincs Isten, mit keresel itt? A pap egyenesen bement a templomba a kereszttel, a csőcselék utána és ott ordítoztak, nevettek. A pap elkezdett prédikálni és azt mondta: mi lett volna akkor, amikor Jézus a kereszten volt, és mindezt látja, ami történik és akkor azt mondaná, hogy ezekért haljak én meg, ezekért, akik semmibe sem vesznek engem, – és leszáll a keresztről. Isteni erejével kihúzta a kezeit, a szögek engedtek. Ahol ott kockáztak a ruhája körül, fölvette a ruháját, és fölment a mennybe. Akkor nincs bocsánat, nincs kegyelem, nincs segítség, akkor nincs menekvés, – ott marad az üres kereszt.
Azt írta a könyv, hogy a leghangosabb, a legvadabb szitkozódó egyszer csak odaállt a pap elé és azt mondta: tedd vissza Jézust a keresztre! Ott ijedtek meg abban a pillanatban, ha mindez nincs, mi lesz velünk? Jézus nem szállt le a keresztől, pedig látta életünket és a világ életét.
Egy kisfiút egyszer nagyon megvertek a többiek, de valahogy sikerült kicsúszni a kezeik közül. Elmenekült, de könnyel tele szemmel visszakiabált: megálljatok, szólok a testvéremnek! Ennek is volt valakije, akire számíthatott. Volt valakije, akinek elmondhatta a dolgokat, akihez futni lehetett. Gondolj arra, Jézus neked is lehet testvéred, akihez minden pillanatban odafuthatsz, akinek elmondhatod az összes bajodat. És van egy Atyád, aki szeret téged, és akitől kérheted: “Soha ne hagyj el!” Ez a boldogság, hogy Ő van. Olyan Jézusom van, akihez futhatok, aki szeret, aki megvéd, és aki nem szállt le a keresztről. Ez a boldogság. Ha Ő a tied, akkor ma este rendezheted a múltadat, akkor minden bizalmaddal Hozzá fordulhatsz, és kérheted, ahogyan itt sorban vannak a kérések a Zsoltárban: “Boldog az, akinek útja feddhetetlen.” Ha bocsánatot kapsz, feddhetetlen lesz az utad. Aztán azt mondja: “Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait és teljes szívből keresik Őt.” Ma hadd kérjelek: szeresd Őt teljes szívből. Egyikünktől sincs messze. Csak oda kell Hozzá fordulnod, és már meg is találtad. És akkor kérheted: “Vajha igazíttatnának az én utaim a Te rendeléseid megőrzésére!”
Kérdd Őt ma este: “Soha ne hagyj el engem!”
Imádkozzunk!
Uram, nem Te hagysz el minket, hanem mi hagyunk el Téged. Kérlek, könyörülj rajtunk. Adj ma este olyan egyszerű, visszautat Hozzád, hogy tudjunk teljes szívből keresni, és megkaphassuk most a bocsánatot a múltunkra. Kérünk, hadd merjük egészen kezedbe tenni utainkat, hogy Veled járhassunk tovább, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. augusztus 13.