“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Hatalmasan cselekedett az Úr
“Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!. Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” Zsoltár 126,1-6
Köszönjük Uram, hogy a szívünkben, életünkben igazzá tudod tenni ezt az éneket. Köszönjük, hogy ismered szolgaságunkat. Tudod, mennyit szenvedtünk ez alatt a szolgaság alatt. Te tudod, hogy milyen boldogtalan és felszabadulatlan az életünk. Kérünk, mutasd meg, mi az útja annak, hogy igazán szabaddá legyünk. Kérünk, szólíts meg minket most, az első alkalommal.
Ámen.
Az első kérdés így hangzik: kik a Sionnak foglyai? Azt mondja az Úr: “Visszahozta az Úr Sionnak foglyait”. Az Ő népe közül, az Övéi közül kik a foglyok? Lehetnek olyan emberek, hogy ismerik az Urat, meg is tértek, el is fogadták Őt, és mégis foglyok?
Milyen fogoly lehet egy ember, aki már megismerte az Urat? Ugye tudjátok, a Biblia lelki könyv. Belül vagyunk fogságban, belül a lelkünk nem szabad. Milyen fogság teszi tönkre az ember életét? Mert minden fogság, szolgaság, keserves állapot. A legismertebb fogság a bűnök fogsága, amiben benne lehet valaki, aki ismeri már Jézust, és mégis megmaradt egy-egy bűnnek a rabságában és nem tud szabadulni. Sokkal nehezebb annak a szabadulása, aki már megtapasztalta a szabadságot, aki már egyszer átélte, hogy Jézus megszabadított, és újra elkezdődött a bűn szolgasága.
Pár dolgot sorolnék fel. Talán a legfeketébb bűnnel kezdem. Valaki azt mondta: a bűnök között legsötétebb a harag szolgasága. A Biblia azt mondja: Aki haragszik embergyilkos. És mégis vannak emberek, akik magukat hívő embernek mondják és benne vannak a harag szolgaságában. Nagyon sokszor én is benne voltam, és rettenetes, hogy nem tudok megbocsátani. Értitek már mi a szolgaság, akarok megbocsátani, de nem tudok, el akarom felejteni, de képtelen vagyok rá. Nem vagy már talán nagyon régen ennek a rettenetes sötét, fekete, gyilkos bűnek a szolgaságában? Meg is bocsátok, de felejteni nem tudok. Amíg nem felejted el, benne vagy a szolgaságában. Iszonyú gondolatok tudnak jönni ezzel kapcsolatban. Valaki azt mondta: amíg nem látom az illetőt, azt gondolom, szabad vagyok. Amint meglátom, valami összeszorul bennem, végem van, már haragszom.
A másik az indulat szolgasága. Ez nem olyan mint a harag, hogy éveken, évtizedeken keresztül tart, hanem hirtelen fellobbanó indulat. Semmi bajom nincs vele, csak váratlan pillanatban elkap az indulat, a harag és tönkretesz. Lehet, hogy a másik fél is pontosan úgy haragszik rám. És ő is azt hiszi, jogos a haragom. Vajon nem vagy-e foglya az igazadnak, a haragnak, az indulatkitörésnek, talán olyankor kiabálsz, veszekszel, és utána fáj, miért kellett ez megint? Újra ugyanaz vagyok.
Sok minden van, aminek még rabja lehet az ember: versengés, irigység. Nagyon sokszor van versenytársam, mikor úgy látom, a másiknak jobban sikerült valami, az szerencsésebb az életben, jobban mennek a dolgai, és irigy vagyok. Ezért bántom nagyon sokszor, hibát keresek, szemére vetek dolgokat. Sokszor benne voltam az irigység és versengés szolgaságában. Olyan sokszor teszünk valamit hiúságból, csak azért, mert embereknek akarok tetszeni. Szeretném, ha mindenki jót mondana felőlem. Belső és külső hiúság egyaránt rabság.
A következő a testi kívánságok rabsága. Hányszor eldöntik emberek: nem eszem édességet, mert attól hízom. És nem bírja ki. Nem is kell különösebben mondani az ivás rabságát. Van aki a vásárlásnak a szolgája. Olyan klassz cuccot vettem. Aztán valami mást lát és azt is megveszi. Mindig kell valami új, valami más. A pénznek is azért rabja az ember, mert azon mindent megvehetek. És amikor mindent megvettem, akkor sem vagyok boldog, mert kiderül, ez nem tesz boldoggá. Nagyon sok ember a családjának lesz a rabja. Nem is neki kell valami, hanem most már a gyerekeknek, hogy azoknak legyen meg mindenük. És szegényeket nem teszem boldoggá vele.
Aztán ott van a természetem rabsága. Szeretnék kijönni belőle, és képtelenség. Magában csendben mindenki mondja ki, minek vagyok a szolgaságában. Ilyen is van, hogy a munka rabja vagyok. Ismertem egy idős embert, nagyon komolyan beteg volt. Megkérdeztem: miért nem hagyja már abba a munkát? Szeretném én, de nem tudom. Egy életen keresztül csinálta és képtelen volt abbahagyni.
Próbáljátok most kimondani a magatok szolgaságát. Szabad ember vagy, vagy a gondolataid rabja? Nem tudom abbahagyni, mindig újra jönnek a gondolatok. Minek vagyok a foglya? Mert az Ige azt mondja: visszahozta az Úr Sionnak foglyait. Hova hozta vissza? Magához! Ki a rabságból, szabad életre. Voltál már valaha szabad? Jó volna most erre a kérdésre belül őszintén válaszolni. Ha voltál, Isten oda szeretne visszahozni. Ha soha nem voltál, akkor is oda szeretne hozni, amire Ő teremtett téged. Vissza az Édenbe, a Vele való kapcsolatba, az igazi életbe. Olyan jó volna most testvérek, ha hinnénk, Isten most ezt nekünk mondja. Azért van most ez a Zsoltár, mert Isten ezt meg akarja tenni veled. Mered-e hinni, Isten ezen a héten visszahoz a rabságodból az Isten fiainak csodálatos szabadságára. Ami az Isten gondolata volt felőled. Hiszed-e azt, hogy Isten szava igaz és ma este ez a Zsoltár nem véletlen.
“Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.” Voltál-e már úgy, hogy valami nagyon nagy dolog történt veled, valami nagy öröm ért, és azt mondtad: olyan az egész, mintha álmodnék. Meg kellett csípni magam, ébren vagyok, vagy álmodom? Nagyon sokan elmondták, mikor visszajött a férjem a fogságból, másnap reggel azt mondtuk: tényleg igaz, vagy csak álmodunk?
Isten ki akar hozni abból a szolgaságból, rabságból, amiben halálosan boldogtalan vagy. “Olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.” Sokszor mondta valaki: mikor új életet nyertem, össze kellett fogni a számat, hogy ne mosolyogjak folyton. A nyelvünk vigadozása, hogy mindenkinek mondani kellett: szabad vagyok, új életem van. Nem tudtam nem mondani. Ismered ezt az állapotot? Megtelt-e valaha így a szád nevetéssel és a nyelved ujjongással? Szeretnéd-e most ezt átélni?
“Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!” Talán otthon a családban, vagy a munkahelyeden, akik nem ismerik az Urat, azok is mondják majd: mi történt ezekkel? Hatalmasan cselekedett az Úr! “Azért örvendezünk!” Hiszed azt, hogy veled is tud cselekedni? Valaki azt mondta: mindenkivel tud cselekedni, de velem nem. Bárki megtérhet, én nem. Akármilyen állapotban vagy, hatalmasan cselekedhet veled az Úr.
“Hozd vissza Uram a foglyainkat, mint patakokat a déli földön!” Azoknak szeretném mondani, akik másokra gondoltak most. Lehet, van olyan a családban, akiről tudod, hogy fogoly. Talán évek, évtizedek óta imádkozol értük. Lehet a gyerekedért, aki az ital rabja. Nem tudom a férjed minek a foglya. Vannak rabok a családban? “A mi foglyaink.” Szeretném, ha a bizalom és hit felébredne benned: az Úr vissza tudja hozni. Akiért talán már nagyon sokat imádkoztál, és időnként elfogyott a remény, hogy nem lesz ebből semmi. Most biztat az Úr, kérjed teljes szívvel: “Hozd vissza Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földről.” Ismerjük biztosan mikor tavasszal elkezdenek a patakok csobogni. Fölenged a jég, ott valami történik. Elhiszed, hogy Isten azzal is megteszi, akire most gondolsz?
“Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.” Volt-e már úgy, hogy mondtad az Igét, és közben potyogott a könnyed? Talán magaddal kapcsolatban, hogy nem leszek én más soha. Uram, vethetek még? Aki vetett, az már tudja, hogy jó a magot megöntözni. Aki vetett vagy plántált, az tudja, hogy víz is kell hozzá. Nagyon sokszor vetéseinknek az a baja, hogy nem volt könnyhullatás, nem fájt igazán. Most nem is igazi könnyekre gondolok, hanem csak ott belül arra a mély fájdalomra. Akik sírva vetik a magot, azok jönnek majd elő vigadozással, kévéiket emelve.
Ugye tudjátok, a hallott beszéd csak akkor használ, ha hittel párosítjuk. Most hallod az Isten beszédét, nem én kerestem az Igét, az Útmutató ma esti Igéje ez. Tudod-e most hittel párosítani? Uram, Te mindent megtehetsz. Lehet hogy elkeseredetten jöttél ide, reménytelenül. Az Úr azt ígéri, hogy vigadozással arathatsz majd, kévéidet emelve.
Úgy érzem, először téged akar kihozni az Úr. Ki a hit földjére, a bizalomba, a Vele való kapcsolatba. Aztán majd a tieidet. “Higgy az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe.” (ApCsel 16,31). Engeded-e magadat kihozni az Úrhoz? Mondod-e: Uram keress meg engem, nagyon eltévedtem. Hozz vissza engem!
Szeretném ha megértenéd: érted folyt már a könnyhullatással való vetés. Tudod-e, hogy Jézus nemcsak a könnyét hullatta, hanem a vérét is amikor vetett. Láttad-e Őt valaha, ahogy ment fel a Gecsemánéból a Golgotára, és hullottak a könnyei, hullott a vére. Jézus így vetett. Biztos, hogy fölötted is sokat hullott már a könny és a vér. Annyira megdöbbentett egyszer, mikor az Ószövetségben olvastam: Az én Lelkem sírni fog a rejtekhelyeken és zokogva zokog a ti szívetek keménysége miatt. Nem vetted észre, pedig Isten Lelke sírt. Láttad Jézust, amikor Jeruzsálem fölött sírt és mondta: “Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!” ((Lk 19,42). Látod a síró Szentlelket, a síró Jézust és fölötte a bánkódó Istent? Ők vetettek! Vajon lesz-e aratás? Akarod-e? Isten soha nem tesz semmit akaratunk ellenére. Most kérdezi tőled, akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e boldog, szabad emberré lenni? Mert idehozott, azt jelenti, Ő akarja. Hogy ez az Ige a ma esti Igénk, annyit jelent: Ő elhatározta, hogy vetni fog egész héten. A kérdés az, hogy engedsz-e az Ő szavának?
Imádkozzunk!
Uram, egyenként tudod rólunk, hogy mennyi szomorúságot okoztunk már Neked szívünk keménységével, akaratosságával, ellenállásával. Áldalak, hogy van hited hozzánk. Köszönöm, hogy ezért hoztál ide. Kérünk segíts, hogy ma este elmondjuk Neked őszintén: Uram, én is akarom. Akarom, hogy kihozz a szolgaságomból, akarok egészen a Tied lenni. Hadd mondjuk el Uram, hogy jogot és szabadságot adunk Neked, tegyél velünk, amit akarsz, tetszésed szerint. Áldd meg az esténket, hadd válaszoljunk az Igére. Köszönöm, hogy hallod most a kérésünket. Látod mi is foglyok vagyunk, még imádkozni sem tudunk igazán. Kérlek, hogy oldd fel a szánkat, nyelvünket, hogy tudjunk szólni Hozzád. Köszönöm, hogy kérhetünk egy szívvel, áldj meg minket, nevedért.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. november 20.