“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Sionnak foglyai
“Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” Zsoltár 126,1-6
Az Ige első mondata arról beszél: “Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait”. A Bibliában Sion az Ő népét, az Övéit jelenti. Vannak Sionnak foglyai? Lehet fogoly az, aki már az Úré, aki olvassa a Bibliát, aki istentiszteletre jár? Akik keresik Istent, azok között is lehetnek foglyok?
Ez a Zsoltár akkor íródott, amikor Izráel népének egy része fogságban volt. Azok is Isten gyermekei voltak, az Úrhoz tartoztak és mégis a babiloniai fogságban voltak. Hogyan lehetett ez? Hiszen Isten erősebb, hatalmasabb az ellenségnél, és mégis fogságban volt a népe?
Isten népe hosszú időn keresztül bálványokat imádott. Ez volt a középponti bűne. Lehet, hogy mi is bálványokat imádunk? Ez a panasza Istennek. Nem csinálunk faragott képet, oltárokat, és mégis. Isten népének óriási bálványa a munka. Bálvány az, amivel többet foglalkozunk, mint az Úrral. Ami jobban betölti szívünket, gondolatvilágunkat. Amivel reggel ébredek, és ami este utolsó gondolatom. Még amikor az Igét olvasom is eszembe jut, hogy mit kellene csinálni. Mi volna a fontos. Aki így van, annak a munka a bálványa.
Sokféle bálvány lehet. A család is óriási bálvány. Talán első gondolatod a gyerek, a vele kapcsolatos gondok, nehézségek. A családban a házastárs, vagy az unoka. Nem tudom melyik foglalja el a szívedet. Ezért mondja a próféta újra és újra Isten népének: Hányjátok el az idegen isteneket!
A pénz is óriási bálvány. Futnak utána az emberek, hogy minél többet keressenek, pedig tudják, hogy a pénz nem boldogít. Tőle várják a segítséget, nyugodtabb életet, öregséget, és sokszor ezért középpont a pénz. Családokban a legtöbb veszekedés a pénz miatt van. A pénz az isten és nem az Úr. Bálvány lehet a kert, a lakás. Nagyon sokszor bálványom egy ember is. Ki az idegen istened? Lehet évek óta mondja már az Úr, hogy hányd el az idegen isteneket. Nemcsak olyan bálványok vannak, amik élvezetet okoznak, vannak gyötrő bálványok is, akik keserűséget, fájdalmat okoznak.
A próféták figyelmeztetését Izráel nem vette komolyan, ezért volt a babilóniai fogság. A bálványimádásból mindig fogság lesz. Lehet hogy szeretnék, de már nem tudok szabadulni. Az indulat, a harag már rabságában tart, ha nem úgy történnek dolgok, ahogyan elképzeltem. Felháborít valami és már mondom. Hiába fogadtad meg, hogy soha többet nem mondom. Gyerekkoromban rájöttem a rabságomra. Szeretetlen voltam édesanyámmal. Fájt, hogy nem akarok ilyen lenni, szeretem az édesanyám, mégis miért beszélek így vele?
Gyötrő rabság a féltékenység. Sok embernél már gyerekkorában elkezdődött. A keresztfiam azt kérdezte, amikor megszületett a kisebb gyermek és már nem ő volt a középpont: Mi lenne Mamikám, ha egy rossz kisfiú felborítaná a testvérke kocsiját? Mindenki a testvérkével foglalkozik, mi lenne, ha titokban felborítanám a kocsiját!
Később a házasságban lehet, hogy rád volt féltékeny a férjed, és nem tudod, mit jelenthetett ez neki. Az egész házaséletet tönkreteszi. De lehet, hogy te voltál féltékeny. A múltkor mondta valaki, nézem, hova megy be a férjem. – Mi vagy te, detektív? Iszonyú fétékenység, mikor azt lesem, kivel áll szóba a férjem. Vagy nem bírom elviselni, ha a másiknak sikerül valami. Az kínoz, hogy a másiknak jól megy, hogy megáldja Isten és felhasználja.
Mennyiféle kötelék, Sionnak foglyai, Isten gyermekei között. Az anyagiasság, a fösvénység. Hány ember nem mer megvenni egy jobb falatot, mert pénzbe kerül. Nem mer élni azzal, amit Isten adott neki. Pedig hányan átéltük már, hogy napokon belül semmivé lett a pénz.
Annyiféle rabsága van Isten gyermekeinek. Nem vagy-e a sértődékenyég rabságában? Ha valaki nem úgy néz rám, vagy nem úgy szól hozzám, vége a világnak. De legkomolyabb rabság az igazam rabsága. A másiknak be kell látni, hogy nekem van igazam. Mindenkinek elmondom, hogy nekem adjanak igazat. Sionnak foglyai, – nem tartozol közéjük? Még súlyosabb, amikor szenvedély lesz a rabságból. Hányszor elhatározza egy iszákos, hogy abbahagyja és nem tudja megtenni, hogy ne igyon. Egy asszonynak mondtam: Te nem iszákos vagy, hanem eszékes. Abban keresi az élvezetet, amit eszik. Gyermekkoromban nyakig voltam az olvasás szenvedélyében. Nem tudtam abbahagyni, mert izgalmas volt.
Még borzalmasabb megkötözöttség: a gondolatok. Nem csinálok semmit, de szennyes, istenkáromló gondolataim vannak. Talán nem vagy képes szabadulni az öngyilkosság gondolatától. Hány ember kerül elmegyógyintézetbe félelmei miatt.
Sionnak foglyai, – hozzád szól Isten? Te vagy az az ember, aki már ismeri rabságát? Látod a haragból, gyűlöletből, indulatból kötelék lehet. Kötelékekből láncok lehetnek. Tudjuk, hogy a rabtartó mindig ugyanaz. A Sátán egy sötét, rettenetes hatalom.
De most ne magadra gondolj, hanem azokra, akik körülötted élnek. Talán tudod, hogy a férjed is fogoly, a gyermeked is rab. Így mondja az Ige: “Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait”. A tieidet, akikért imádkozol, akik reménytelennek látszanak, és valahol mégis reménykedsz. Azt mondja az Ige, hogy: “Akik könyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” Bár volna valaki közöttünk, aki elkezdené a szeretetet könnyhullatással vetni. Tovább vetni akkor is, ha nem látszik semmi eredmény. Akik tovább vetnek, azoknak igéri az Úr, hogy vigadozással aratnak majd. Hol hagytad abba a vetést? Kinél? Az Úr figyelmeztet: ha reménytelen, akkor is vesd tovább.
Tudod-e mondani: Uram, hozd vissza! Ha én estem fogságba, engem, ha a férjem, a gyermekem, az unokám, hozd vissza. Tudsz-e sírva vetni, imádkozni? Ne várj vidám aratást, ha nem végzed komolyan a vetés munkáját. Bár személyes lehetne most számunkra: “Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.” Amikor az Úr megszabadított, én is olyan voltam, mint egy álmodó. Emlékszem egy családra, ahol egy leány került vissza az Úrhoz, az egész család sírt, nevetett egyszerre. Mert hatalmasan cselekedett velük az Úr.
Isten azt szeretné, ha meglátnád a körülötted élők fogságát és azért hozott ide, mert először benned akar cselekedni. Nem cselekedhet körülötted, csak akkor, ha először benned cselekedett. Tudod-e most kérni az Urat: Uram, hozz vissza engem a fogságból, és utána hozd vissza az enyéimet, hadd tudjunk igazán egész szívvel örülni Neked és egymásnak.
Ámen.
1983. november 20.