“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Hívlak Téged
“Dávid Zsoltára. Uram! hívlak Téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak Téged. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztévő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értük nyavalyájukban.” Zsoltár 141,1-5
“De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggnek; Hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! Őrízz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!” Zsoltár 141,8-9
Uram, hallottad, kértünk az énekben, hogy egyikünk számára se szóljon az Igéd hiába. Könyörülj rajtunk és adj nekünk nyitott szívet, készséget arra, hogy megértsük szavadat. Áldd meg így az életünket, és az első Igét, amit hallunk. Kérünk, hogy szólíts mindjárt nevünkön.
Ámen.
Az első versben kétszer egymásután mondja az Ige, hogy “hívlak”. “Uram! hívlak Téged, siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak Téged.”
Azt hiszem minden faluban van egy segélykérő telefon, amin keresztül mindig lehet segítséget kérni. A Bibliában is van egy mennyei hívószám: Zsoltár 50,15: “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” Tehát Istennél is van egy hívószám, van segélytkérő telefon. Ahogy olvassuk ezt a Zsoltárt, úgy gondolhatjuk, Dávid a segélykérő telefonjához folyamodott.
Voltatok-e már úgy, hogy valakit hívtatok és nem válaszolt? Ha nem nagyon fontos, akkor abbahagyja az ember, de ha életbevágóan fontos, akkor hívom, hívom. Voltál-e már kétségbeesésedben úgy, hogy nem tudtál mást csinálni, csak mindig újra az Urat hívtad? Hiszen az Úr maga biztat arra, hogy hívj segítségül. A Zsoltáros így mondja: “Siess én hozzám; figyelmezz szavamra”. Hát Isten nem hall, hogy figyelmeztetni kell: figyelj, siess?
Valaki azt mondta: az egész világ olyan, mintha Isten nem hallana. Ha van Isten, hol volt akkor, mikor a nagy háború volt, mikor emberek cafatokban repültek a levegőbe a bombázástól és belövések által? Hol volt akkor Isten, mikor emberek tömegét vitték Auschvitzba, vagy amikor gyerekek halnak éhen Kinában? Mennyi kérdése lehet az embernek, és akkor hall az Isten, ha ezeket nézni tudja? Ha a világot nézzük és az eseményeket, akkor idejutunk.
Pedig látjátok van Isten és hall. Ő mondja: hívj segítségül engem! Hány ember elmondja, hol volt akkor az Isten, mikor az egész családom autóbaleset áldozata lett és egyedül maradtam. Egy csomó ilyen kérdés van talán a ti életetekben is, vagy a körülöttetek levők életében. Lehet hívták ők, benne volt szívük, életük az imádságban, és mégsem jött válasz. Ugye komoly kérdés ez. Isten biztat, és a Zsoltár így mondja: “Uram! hívlak Téged, siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak Téged.”
Utána azt mondja: “Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.” Mintha azt mondaná ezzel a Zsoltáríró: hát én mindig imádkoztam. Mint jó illatú füst szállt minden este az imádságom Hozzád és nem hallod? Talán van olyan közöttetek, aki elmondja: gyerekkoromtól kezdve mindig imádkoztam, és mégis történtek olyan dolgok, amiket nem tudok megmagyarázni, hogy miért engedte meg Isten. Miért nem segített, miért nem figyelt, és miért nem sietett?
Olyan jó, hogy Biblia van a kezünkben és megmagyarázza a kérdéseket. Egyet kérek, ha ilyen kérdéseid vannak, mindig mondd el Istennek. Isten, nem hiszem, hogy vagy, hogy jó vagy, nem értem az életemet, a mások életét sem. Isten tud válaszolni erre a kérdésre is, hogy miért nem figyelt, miért nem segített. Ézsaiás könyve 59. részéből olvasok pár mondatot, ahol Isten világosan megmagyarázza. “Ímé nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. Nincsen, aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szülnek.” (Ézs 59,1-4). Nagyon komoly fényképet kapunk magunkról. Isten világosan megmondja, hogy a sok miértünknek megvan Isstennél az azértja. Most világosan megmondta: vétkeitek és bűneitek választanak el Istentől, hogy meg nem hallgatott.
A Zsoltár így mondja tovább: “Tégy Uram závárt az én szájamra, őriztessed ajkaim nyílását!” Nagyon vigyázz, mert lehet, hogy azzal van a baj, ami kijön a szádon. A hazugságaink, az indulatos mondataink, minden bűn ami kijön a szánkon. Most azért mondja: Tégy závárt szájadra! Vigyázz a beszédedre! Énekeltétek: “Ajkunkon hazugság bélyege,” és lehet, hogy igaz. Nem a hazugságaid választanak el Istentől? Nem a nagyzoló beszéded, nem a sok eltitkolt dolgod? Jó volna eldönteni, itt most nem akarok sokat beszélni. Sok beszédben sok a vétek. Majd ha felmentek a szobátokba, próbáljatok csendben lenni, hagyjátok egymást imádkozni. Nem kell az utolsó lélegzetig beszélgetni haszontalanul, értelmetlenül. Isten első mondatként mondja most neked erre a hétre: tégy závárt a szádra! Nem könnyű.
Gondoljunk arra, ezt a hetet csendeshétnek hívják. Este legyetek csendben és próbáljátok felhívni a mennyei hívószámot, hogy az Úrnak mondhassatok el mindent. Nem tudom mennyire lesz ez a kérés valóság a héten: “Tégy Uram závárt az én szájamra”. A Zsoltáríró tudja, hogy maga nem tudja megtenni, ezért kéri: “Őriztessed ajkaim nyílását!” Mert csak beszélek akkor is, mikor nem kellene.
Vajon elmondod-e az imádságot, amit ezen a héten megtanít Isten, hogy mint jóillatú füst jusson elébe imádságom. Kezed felemelése, de különösen a szíved felemelése lesz-e estvéli áldozat? Jó volna ha este eszedbe jutna, sokat beszéltünk egész nap, most csak az Úrral beszélek.
“Ne engedd szívemet rosszra hajlani”. Tudjuk, hogy a szív és száj összefüggnek. “A szív teljességéből szól a száj.” Nagyon sokszor elhatároztam valamivel kapcsolatban, hogy nem mondom senkinek. Elmúlt egy pár nap, és mondtam. Minden, amit gondoltam, előbb vagy utóbb, de kijön. Lehet nem rögtön, lehet hogy egy év múlva, de bizonyos körülmények között előjön. Azért kéri, hogy ne csak a számra tégy závárt, hanem legyen hatalmadban a szívem. Ezért kéri: “Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe, és ne egyem azoknak kedvelt ételéből.” Nagyon fontos, hogy az ember mit eszik lelkileg. Mik azok a dolgok, amikről szeretnek beszélni? Rettenetesek a kedvelt ételek. Nagyon sokszor szennyes, tisztátalan beszéd, és egyszer csak te is eszel. A munkahelyeken vicceket beszélnek, és te is nevetsz.
Szeretném, ha figyelnéd, mit mond most nekünk az Úr. Jó volna ezt is komolyan venni: “Ha igaz fedd engem: jól van az”. Szokott-e valaki komolyan feddeni? Ha megmondják az igazat, belül mondod-e: igaz, jól van. Valakinek egyszer azt mondtam: nem úgy van. Pedig igaza volt. Ki tudod-e mondani: jól van. Emlékeztek, mikor az asszonynak azt mondta Jézus: te eb, – úgy van Uram. Ha neked mondanának ilyet, sértődötten kapnád fel a fejedet. A kananita asszonyt azért hallgatta meg az Úr, mert kimondta, hogy úgy van Uram. “Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem, mintha fejem kenné.” Engeded-e, hogy valaki dorgáljon, kimondod-e, hogy jól van?
Úgy szeretem a 8. verset: “De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; Hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! Őrizz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól.” Nem tudom észrevetted-e már, hogy tele van ez a világ hálókkal, csapdákkal, és mi belelépünk. Nagyon sokszor már akkor fáj, mikor benne vagyunk. Lehet hogy az ördög belevitt valami csapába, hazugságba, paráznaságba. Ki tudja, milyen csapdában vagy, és nem tudod kihúzni a lábadat. Bemenni nagyon könnyű, de a lábad kihúzni már nehéz. Egyetlen módon lehetséges: ha szemeid az Úrra néznek, Ő kihúzza lábadat a csapdából. Mert Ő volt az, aki helyetted lépett a bűnnek csapdájába. Gondolj arra, miért ment bele Jézus a csapdába? Hogy téged és engem kiszabadítson. Ha ezen a héten rájössz, hogy a csapda nyitva van, húzd ki a lábad!
Jézus kimondta: “Elvégeztetett!” Megvannak bocsátva bűneid. Nem kell benne maradnod. Nézz az Úrra és értsd meg, ott a Gecsemánéban Jázus csapdájában is benne volt a csalétek: az ember lelke.
Jézus annyi csapdán keresztüllépett. A farizeusok mindig állítottak valami csapdát, hogy elfoghassák, hogy bűnnel vádolhassák. Ott a Gecsemánéban ne tudta volna, hogy fel van állítva a csapda? Hogy rövid időn belül jönnek, hogy elfogják? Ő ne tudta volna, hogy Júdás elárulta Őt? És mégis belemegy a csapdába. Csak így tudott megmenteni, megváltani bennünket, hogy a bűn büntetését magára vette, hogy kinyitotta a csapdát.
Ma este adj hálát, hogy érted is meghalt, hogy számodra is van bűnbocsánat, akármilyen régen vergődsz is a bűn csapdájában. Bármennyire összetörted is már magad, van kiút. Ma este kérheted: Uram siess, régen kínlódom már. Hallgassd meg szavamat, szabadíts meg az Úr Jézus érdeméért.
Imádkozzunk!
Segíts Úr Jézus, hogy aki ma este valóban kiáltani akar Hozzád, aki most úgy érzi, hogy nem bírom sokáig, hadd mondhassa el ezt az esti Zsoltárt: Úr Jézus, siess segítségemre! Áldunk Uram a kegyelmi időért. Könyörülj meg rajtunk, hadd nyerjünk teljes szabadulást, teljes örömöt és örök életet halálod és áldozatod árán. Taníts meg teljes szívből kérni. Köszönjük, hogy hallassz. Áldunk, hogy kinyújtod kezedet minden utánad kiáltóért. Hadd dicsérjünk ezért.
Ámen.
Biatorbágy, 1988, július 31.