“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BOLDOG SZOLGA (1/5)
KI A SÁFÁR?
“Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjővén, szolgál nékik. És ha megjön a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek; mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia. Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-e ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.” Lukács 12, 37-42
Jó volna, ha megszólításként hallanád most ezt, hogy boldog szolga. Ha nem vagy az, akkor valahol komoly baj van az életedben, nem kívül, belül.
Az ige szerint azok a szolgák boldogok, “kiket az úr mikor hazamegy, vigyázva talál.” Tehát az a szolga nem boldog, akit az úr nem talál vigyázva, amikor jön. A 36. vers mondja:”az ő urukat várják, mikor jő meg a mennyegzőről.” Jó arra gondolni, hogy az Úr mindig a mennyegzőről jön. Örök mennyegző van az Ő országában. Mindig vannak tékozló fiak, akik hazatalálnak, és akiknek levágják a hízott tulkot.
A mi Urunk a mennyegzőről jön. A ruhája tele van illattal, árad belőle a szeretet, a béke. És mikor jön? – Nem tudjuk! Ne arra gondoljunk, hogy mikor jön. Ő most is jön, mindig találkozhatunk Vele. Az Úr visszajövetele elsősorban annyit jelent, hogy most hozzánk jön. Nem majd egyszer – akkor is jön majd, de minden nap várhatjuk Őt. Melyik szakában várhatjuk a napnak? “És ha megjön a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!” Az ige csak a napszakról beszél. Az a baj, hogy annyira el vagyunk foglalva saját dolgainkkal, hogy nem vesszük észre, amikor Jézus megszólít. Nincs rá beállítva az életed. Pedig, hogy ma jön – nem talán, hanem biztos. El ne mulaszd a találkozást vele. Örömmel számíthatsz rá, hogy az Úr ma a szolgáját meglátogatja.
“Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, mikor hazamegy,” – a másik kérdésem: hozzád hazamegy?! Otthon van nálad? Ott lakik az Úr Jézus? Azért nem vagy boldog szolga, mert nem várod, mert nem vigyázol, hogy mikor jön meg a mennyegzőről, amikor hozza magával a legjobbat, a legszebbet, és a legnagyobb boldogságot.
“És ha megjön a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!” Az Úr ma zörgetni fog nálad. Vajon meghallod-e, amikor az életeden zörget? Meghallod-e, hogy rólad van szó? Megnyitod-e azonnal az ajtót? Hányszor mondta nekem az Úr, hogy most imádkozz. Most nem –, fontos dolgom van. Később hiába próbáltam, hiába térdeltem le.
Az Úr szeretné elmondani, mit akar velünk tenni. Rólunk van szó. Azért vagyunk most itt, hogy Ő szolgáljon nekünk. Engeded-e, hogy szolgáljon neked? Azok közé tartozol-e, akik tudják, hogy az Ő szolgája vagyok, de talán rég nem szolgálhatott neked. Az a nyomorúságunk oka, hogy nem hagyjuk Őt szolgálni. Nem moshatta meg lábaidat, nem ajándékozhatott meg sok mindennel, amire szükséged volna. Most azért jön Jézus, mert szolgálni akar neked.
Az első dolog, hogy Jézus szeretne leültetni. Mindent tudunk, csak leülni nem. Milyen jó, ha nem kell állni a lábadon. Pihentető, ha egy jó székre leülhetsz. Minden terhedet levetheted, nem kell hordoznod semmit. Most ülj le, mert az Úr szolgálni akar neked. Ne okoskodj, ne te akarj valakinek valamit mondani, vagy adni. Magadat se mond, mert úgyis mindig azt szoktad. Másokat se terhelj, nekik sincs rád szükségük. Ha az ember leül, minden tagja elernyed, pihenhetek, ülhetek. Amikor Jézus elvitte a tanítványokat egymagukban, azt mondotta: pihenjetek egy kissé.
Szeretném mondani, amit János mondott Péternek: “Az Úr van ott!” Itt nincs szükség emberi erőlködésre, most mindent, mindent elengedhetsz, ülj le, ahogy akkor Mária, az Úr lábaihoz (Lk 10, 39). Az Úr van itt, és mindent megváltoztat egy perc alatt, mert szolgálni akar neked. Mi annyira fontosnak tartjuk magunkat. Azt hisszük, minden összedől, ha nem mi tartjuk a dolgokat.
Azt mondja az ige: “Bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjővén, szolgál nékik.” Jézus itt van, Ő az, aki mindig jelenlevő, és hozzád jön. Külön – hozzád. Mindent hoz, amire szükséged van, ami neked kell. Valaki mondotta: majd ha minden jó lesz, akkor tudok hinni. Jézus azt hozza magával, amire szükséged van. Ha ítéletre van szükséged, nem fog simogatni. Ha arra van szükséged, hogy megnyugtasson, hogy megerősítsen, azt hozza számodra.
Milyen komoly szó ez, hogy: “és előjővén, szolgál nékik.” Hogy-hogy előjön? Ő elrejti magát. Az És 54, 6. versét olvasom: “Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr.” Nem tudom, ki hagyott el, és hogy hagyott el? “És mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened. Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtelek; Búsulásom felbuzdultában elrejtem orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.” Amiről beszél az ige, azt ketten tudjátok, Ő, aki végiglátta, és te, aki végigszenvedted. Aki elrejtette magát előled, eljön, és előjön.
Az És 55, 6 mondja: “Keressétek az Urat, amíg megtalálható.” Keresni kell, mert elrejtette orcáját előled. Volt oka rá. Tudod-e, hogy miért kellett elrejtenie magát előled? Ha nem, kérdezd meg most: Uram, miért volt búsulásod felindulása? Ha ebben az állapotban vagy, Jézus is tudja, előjön, és szolgál neked. Ő jön elő, mert te hiába fogsz erőlködni. Az első szolgálata, hogy felragyog neked a Krisztus.
Nem tudod, melyik órában jön el. Vigyázz, hogy boldog szolga légy. Vigyázz éjjel és nappal. Az őrváltások éjjel voltak. Ne bosszankodj, ha éjjel nem tudsz aludni. Hátha éppen akkor jön. Ha várod, örömmel fogsz ébren lenni, mert Ő itt van. Életem sok-sok döntő kijelentését éjjel kaptam. Egy darabig bosszankodtam, miért nem tudok aludni? Aztán rájöttem: az Úr van itt, és szólni akar.
“Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.” Miután ezt Jézus elmondta, elhangzik a kérdés – ami a mi kérdésünk is: “Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-e ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?” Az Úr a kérdésre egy kérdéssel válaszol: “Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár?” Hű, és bölcs sáfár vagy? Mindenki tudja, mint jelent ez a szó: sáfár. A régi időben jószágigazgató volt, aki szabadon dönthetett a rá bízott dolgok felett. De egyszer számot kellett adnia mindenről. A gazda időnként eljött a sáfárjához, és akkor derült ki, hogy hű, és igaz volt-e. Hozzánk minden évben eljön augusztus végén, hogy beszámoljunk neki. Ezért vagyunk most itt.
Testvér, te, meg én, sáfárok vagyunk. Olyan megdöbbentő volt nekem a heti igénk: “Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle” (Lk 12, 48b). Számadáson vagy. Jó volna megnézni, hogy hű és bölcs voltam-e, vagy pedig önfejű és bolond. Mert ez a kettő együtt jár. Amikor a magad feje szerint teszel dolgokat, akkor bolond vagy.
A hű, és bölcs sáfárt az úr gondviselővé teszi az ő háza népén, hogy “adja ki nékik élelmüket a maga idejében.” Vajon téged gondviselővé tehetett Isten, hogy kiadd az eledelüket? Kiadni csak akkor tudsz, ha be is veszel. Ha valóban kapcsolatod van az Úrral. Az ötezer ember megvendégelésénél mindig oda kellett menni Jézushoz, mindenki számára átvenni a kenyeret. Ha nem veszed át Jézustól, ha neked nem szolgálhat, mit tudsz továbbadni? Emlékeztek arra az emberre, aki azt mondta, hogy először töltöttünk, aztán lőttünk. De olyan nagy lett a harc, hogy már csak lőttünk. Félek, hogy te, meg én is olyanok lettünk, hogy nem vettünk be semmit, csak régi dolgokat lövöldözünk, és csodálkozunk, hogy nem történik semmi. Neked is kell eledelért menni az Úrhoz. Mégy-e naponta az Úrhoz, és igazán ott vagy-e nála?
Ő adja ki az élelmet, méghozzá “a maga idejében”. Nálunk az a baj, hogy tömjük az embereket igével, mindennel, csak nem idejében, nem akkor, amikor kellene. Akkor kell etetni valakit, amikor éhes. Az embereknél is meg lehet látni, hogy mikor éhes. Amikor veszekszik, amikor mérges, amikor olyanokat mond, amit nem vártál volna. Miért mondja? Mert éhes szegény. Mert nincs gondviselője, aki alkalmas időben enni adjon neki. Nincs, aki akkor adna szeretetet az illetőnek, amikor a legjobban kiabál, amikor a legvadabb dolgokat mondja.
Jézus azt mondja: “Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem” (Jn 4, 34). Eszed-e ezt az eledelt, engedelmes vagy-e, cselekszed-e az Atya akaratát? Ahányszor cselekszel, eszel. Gondoltatok-e arra, hogy Jézus az örömét mondta ebben, hogy az az eledele, hogy Atyja akaratát cselekedje. Ha csak egy kicsit is cselekszem, már eszem, már jól laktam, már nem kell semmi örömpótlék. Nagyon sok éhes ember szemetet eszik, polyvát, és nem kenyeret. “Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér?” – mondja az Ézs 55, 2. Minden nap gondolj arra, hogy nagyon sokat szeretnék enni, minden nap szeretném cselekedni akaratát.
Mit iszol? Azt mondja Jézus: “Óh, mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre” (Ézs 55,1a). Iszod-e az élő szeretetet, van-e szeretet kapcsolatod az Úrral? Ma reggel olthatta-e az az ige a szomjadat, amit olvastál? Áradt-e belőle Isten szeretete feléd? Ülj le, egyél, és igyál – most ezt várja tőled a jelenlevő Úr – hogy aztán te is tudj adni ételt és italt a körülötted lévőknek.
Imádkozzunk!
Uram, tudom, ha nem vagyok boldog szolga, annak mindig én vagyok az oka, mert nem engedem, hogy szolgálj nekem. Mert nem ülök le, mert mindig tennem kell valamit, mert olyan fontosnak érzem magam. Köszönöm, Úr Jézus, hogy ezen a héten senki nem fontos rajtad kívül. Köszönöm, hogy Te akarsz szolgálni. Köszönöm, hogy Te tudod egyedül, mire van szükségünk.
Hadd adjunk hálát azért, hogy mindent elengedhetünk, elsősorban önmagunkat. Áldunk, hogy itthon lehetünk Nálad. Kérünk, hogy teljesen Rád bízhassuk magunkat. Kérünk, hogy szabadok lehessünk egymástól, önmagunktól. Hadd legyünk csak Veled. Hadd mehessünk majd tovább, mint hű és bölcs sáfárok, akik ki tudják adni az eledelt sok-sok éhes embernek. Nevedért kérünk!
Ámen.