“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
URALMA NÖVEKEDÉSÉNEK NEM LESZ VÉGE (5/5)
Uralma növekedésének nem lesz vége
“Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az O vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, eros Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerosítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme muveli ezt.” Ézs 9,6-7
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük azt a végtelen szeretetet, amelyik beloled áradt reánk egész héten. Köszönjük, ahogyan hívtál, és vártál reánk, hogy megnyissuk szívünket elotted. Áldunk, hogy még most is van mondanivalód számunkra. Kérünk, hadd tegyük meg, amit még a mai napon vársz tolünk, hogy boldog, szabad szívvel térhessünk majd meg otthonainkba.
Ámen.
Az Ige a suru sötétrol beszélt azoknak az embereknek, akik a másik hatalomra hallgatnak, akiket a másik kéz, egy fekete kéz vezet.
Az Ige így mondja: “Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” (Péld 44,18). Jó volna most annak örülni, hogy akiknek most ragyoghatott fel ez a világosság, hazamenve nem kevesebb lesz, hanem az Ige szerint egyre növekszik. A kérdés az: hogyan? “Akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük.” De hogyan? Jézus azt mondta Nikodémusnak: “Szükség néktek újonannan születnetek.” (Jn 3,7). Nikodémus is azt kérdezte: Mimódon, hogyan? Jézus azt mondja: “Én vagyok az út.” Én vagyok a mód, ahogyan ez történik.
Az Ige így válaszol a hogyan kérdésünkre: “Mert egy gyermek születik nékünk.” Nem egyes embereknek születik, hanem ennek az egész világnak. Isten egy gyermeket adott, Aki összeköt a mennyel, és Aki megold mindent. Ahogy közeledünk az adventi hetekben karácsonyhoz, egyre inkább felcsendül majd az örömhír a betlehemi gyermekrol, az egyetlen gyermekrol, aki mindenkinek született. Adventben Isten teleírja a földet, az eget ezzel az egy szóval: Jön! Az az egyetlen gyermek jön, aki adatott nékünk, és aki mindent megold. Volt-e már neked advented? Az az ido, ami megelozi Jézus születését az életedben. Egészen más az, hogy mindenkinek megszületik, és hogy nekem születik meg Jézus. “Jön néked a te királyod.” Mit használ, ha az egész világnak jön, csak nekem nem. Van egy dönto nap annak az életében, aki Jézust befogadja, hogy most az én szívemben, az én istállómban, – amelyik piszkos ugyan, – de mégis megszületett bennem Jézus.
Egy gyermek születése mindig csoda. De úgy érzem, a betlehemi gyermek születése valóban csoda. Énekeltük is: “O az Úr, csodák csodája.” Az egyetlen, az igazi, a legnagyobb csoda a földön, hogy Jézus megszületett, és egyetlen, igazi csoda számodra, ha a szívedben megszülethetett. Ha az Ige magva belehullik a szívedbe, megtörténik a fogantatás. Aki ezt átélte, annak már nem probléma a szeplotelen fogantatás. Ha mozdul belül az élet, azt észrevesszük. Olyan érzések, gondolatok jönnek, – nemcsak a bunbánat, – valami egészen új, ami eddig nem volt bennem. Asszonyoknak könnyebben tudok róla beszélni, ok átélik, mikor a magzat megmozdul az anyaméhben. A testi születés az anyaméhben történik, a lelki születés a szívben.
Mondhatod-e már, bennem, belül új öröm, új vágy mozdult, ami eddig nem volt. Tudom, hogy ez most bennem élet. Egy gyermek adatik néked. Isten most akarja adni az Igén keresztül, az Ige magván át. Ez a hogyan-ja az egész új életnek, hogy “Egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nékünk.” Adatik! Nem cselekedetekbol, nem abból, hogy valamit megteszek. Egyszeruen felülrol adatik. Karácsonyi ajándék. Figyelj most befelé, – és nálam? Nálam itt van? Ezt az életet csak elfogadni, befogadni lehet, megköszönni, és van. Mert adatott.
Igen komoly mondat a következo vers, és azt hiszem itt szokott a legnagyobb baj lenni. “Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” Ha megmozdult benned ez az élet, akkor a legfontosabb, hogy azonnal add át neki az uralmat. Amikor beszéltünk a harci saruról és a vérbe áztatott ruháról, nem mondtam, hogy a háború az uralomért van a világban is, és a családban is. Mindenki uralkodni szeretne. Ahogyan én akarom, úgy van jól. Az a baj, hogy nem hallgattok rám. Akkor lesz igazán béke nálatok, ha az uralom az O vállán lesz.
Ennek a gyermeknek az elso neve: “Hívják nevét csodálatosnak.” Éveken keresztül bosszankodtam, mert a tanári karban volt néhány hívo tanárno, akik mindenre azt mondták: Csodálatos! A hideg rázott tole, hogy ezeknek minden csodálatos. Lekéste a vonatot, félórát késett a vonat, és csodálatos volt, hogy mégis elérte. Bosszankodtam, hogy miért nem kelt fel idoben. Ezek a hívok már azt hiszik, hogy a vonat miattuk késik. Amikor Jézust befogadtam, rövid idon belül én is mindenre azt mondtam, hogy csodálatos. Sokszor ki akartam kerülni ezt a szót, de nem lehetett, nem tudtam másképp mondani. Amikor kimondtam, a Jézus nevét mondtam ki: “Hívják nevét csodálatosnak.” Egy életen keresztül nem gyozünk csodálkozni. Az a baj, amikor már nem csodálkozunk, és nem csodálkoznak rajtunk. Amikor már kezdek olyan lenni, mint sok más ember, akkor már nem csodálkoznak. Ha emberek már nem kérdezik, hogy miért így csinálod, akkor valami nagy baj van. Akkor már nem látható az életedben Jézus.
“Hívják nevét…tanácsosnak.” Testvér, ki tanácsol téged? Sokszor fuhöz-fához megyünk tanácsért. Mennyi mindent mondanak az okosok. Vannak nagyon rossz tanácsosaink. Van akinek saját szíve a tanácsosa. Nagyon rossz tanácsos az érzelem. Egyetlen tanácsosod legyen: Jézus. O felajánlja magát, hogy tanácsol téged, nem kell mást keresni. A legerosebb, a leghatalmasabb, az egek Ura akar tanácsosod lenni. Ha valami nehézség van az életedben, Tole kérj tanácsot, O minden helyzetben tanácsos.
Tovább mondja az Ige: “Hívják nevét … eros Istennek.” O eros, mindent megtehet. Olyan sokan mondták már: gyenge vagyok, semminek nem jutok a végére. Ne a magad erejében bízz! A Biblia azt mondja: “Eros O, megtart!” (Sof 3,17).
“Hívják nevét … örökkévalóság atyjának.” O az, aki úgy szeret, mint az Atya gyermekét. “Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérol?” (Ézs 49,15). Azt gondolod, O elfeledkezhetik rólad?
Az utolsó név, ami leginkább a szívünkig érhet: “Hívják nevét … békesség fejedelmének.” Valaki mondta: nyugodt élet a hívo élet. Tévedés, ez két dolog. Más a nyugalom, és más a békesség. Valaki, amikor utazás közben találkoztunk, – éppen sok nehézség közepette volt az életem, – megkérdezte, hogy van? Pontosan úgy vagyok, ahogyan Túrmezei Erzsébet verse mondja: Nyugalma nincs, de békessége van. Ez egészen más. Lehet, hogy mindig kell valamit csinálni, soha nem ülhetek egyhelyben, annyi az elveszett ember, annyi a tennivaló. Hogy volna nyugalmam, mikor minden pillanatban elvész egy ember. De a legnagyobb mozgás között, az események sorozatában, van valami, ami örökkévaló. Ha a békesség fejedelme a szívedben van, akkor, ha nincs is nyugalmad, békességed van. Senki nem adhat békességet a földön, Jézus a békesség fejedelme.
“Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” Ez az uralom növekszik, egyre nagyobb lesz. Átadtad-e már Neki az uralmat? Kérted már, hogy ezentúl Te ülj a trónon Jézus. Hadd növekedjen ez az uralom utánam a családomban, hogy egyszer ok is meghódolhassanak Neked.
“A seregek Urának buzgó szerelme muveli ezt.” Emlékezzünk vissza, hogy vasárnap este a 24. Zsoltárban találkoztunk eloször a seregek Urával, aki a dicsoség királya. Hétközben annyiszor beszélt az Ige a seregek Uráról. Így mondta a 24. Zsoltár: “Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsoség királya! Kicsoda ez a dicsoség királya? Az eros és hatalmas Úr, az eros, hadakozó Úr. Kicsoda ez a dicsoség királya? A seregek Ura, O a dicsoség királya.” Itt hangzott eloször, hogy a mennyei dicsoség királya, és most hadd mondjam, hogy a földi seregek Ura. Ezen a földön is nagy népe van. Seregek, akik mennek, hogy embereket mentsenek. Együtt imádkoznak azért, hogy emberek megmeneküljenek. Vajon beletartozol-e ebbe a földi harcos seregbe? Azért szeretem a hívo életet, mert katonaélet. Valaki azt mondta, hogy azért nem tudok hívo életet élni, mert utáltam a katonaságot. A hívo élet fegyelmezett élet, háborúba megyünk. A Lukács evangéliuma beszél arról, hogy a király háborúba megy. A mi Királyunk mindig háborúba megy az ellenséggel, a sötét hatalmakkal szemben. Vajon mégy-e Vele? Odaadod-e egészen magad a seregek Urának? Beletartozol-e a földi seregébe? Elfogadod-e azt a fegyelmezett életet, amelyik rendes idoben kel, parancsszóra végzi a dolgát? Jó volna rájönni, – nincs szebb élet a katonaéletnél. Testvér, ha száz életem volna, mind a százzal katonaéletet élnék.
Az egész hét a seregek Urának nevében folyt le. A seregek Urának buzgó szerelme muvelte ezt. Régen mindig bosszankodtam ezen a szón, hogy szerelem. Mi köze a szerelemnek Istenhez, Jézushoz? Mikor megismertem az Urat, azt mondtam: Nem is lehetne jobb szóval kifejezni. Mikor nagyon szerelmes voltam, csak egy gondolatom volt, vele voltam tele, oérte dolgoztam, ovele beszéltem meg mindent az életemben. Valakinek azt mondtam,hogy pontosan olyan, mint a szerelem, csak sokkal jobb. Buzgó szerelem. Obenne buzog, és belole jön ki az irgalmas szeretet, amire minden ember vágyik. Ami veled és velem történt a héten, ez a szeretet végezte. A csodálatos, újra és újra felbuzduló szeretet.
Az elso parancs ez volt számunkra: nyisd meg az ajtót! A mennynek az ajtaja megnyílt. Isten szeretete Jézusban nyitotta meg az ajtót, amikor kimondta: “Elvégeztetett!” Az a véres, kínos szeretet nyitotta meg az ajtót. Ha ezt valaha megláttad, akkor megértetted, mit jelent a buzgó szeretet. A szenvedéstörténetben nekem a legtöbbet az elso csepp vér jelenti, amikor Jézus a Gecsemánéban magára veszi a bunt. Amikor azt mondja: Atyám, ha lehetséges, a világ bunét ne kelljen magamra vennem. Teljesen értheto, hogy ezt mondta. Gondoljátok el, mit jelenthetett annak a tiszta szívnek a világ minden bunét, paráznaságát, hazugságát magára venni. Nem csoda, ha homlokán megjelent az elso csepp vér. Jézus vért verejtékezett. Talán verejtékeztél már kínodban, szenvedésedben, de vért soha, senki. Mekkora lehetett az a kín, hogy kéz érintése nélkül, anélkül, hogy valaki ütött, vagy vágott volna, megjelenik az elso csepp vér, amire majd kinyílik az ajtó. Amikor olvasod a szenvedéstörténetet, dobbanjon meg a szíved, hogy mit szenvedhetett Jézus. Aztán már emberi kéztol, ütéstol jön a többi vér, folyik a vérpatak, hogy nyílhasson az ajtó.
A másik, ami megdobogtatja a szívem, az utolsó csepp vér, amikor a római katona dárdája átszúrja Jézus szívét, és vér és víz jön. Mindenki tudja, amikor már víz jön, elfolyt az utolsó csepp vér. Az utolsó cseppnek is ki kellett folynia, hogy megnyíljon az ajtó. Szeretném, ha meglátnád, mibe került Jézusnak ez az ajtónyitás. Érted már, hogy mit muvelt a seregek Urának buzgó szerelme? Isten meghasadt szívén keresztül mehetsz be a mennybe. Valaki úgy ábrázolta a keresztet, hogy a szögek, amikor átmentek Jézus kezén, mögötte az Atya kezén mentek át. A Fiúban minden az Atyát érte.
Valahol így olvastam, Jézus azt mondta Péternek: Legeltesd a juhaimat, hirdesd az evangéliumot minden embernek. A kis példa szerint Péter megkérdezte: Uram, ha találkozom azzal az emberrel, aki a szögeket a kezedbe verte, annak is hirdessem az evangéliumot? – Igen, Péter, mondd meg neki, hogy ez az átszögezett kéz nyúlik utána, hogy megmentse a kárhozattól. – És ha találkoznék azzal az emberrel, aki a töviskoronát tette a fejedre, annak is hirdessem az evangéliumot? – Igen, Péter, mondd meg neki, örökkévaló korona várja, ha enged a hívásomnak. Az utolsó kérdés: és aki átszúrta a szívedet dárdával, annak is hirdessem, Uram? – Igen, Péter, mondd meg neki, van közelebbi út a szívemhez, ha igazán megtér.
Lehet, testvér, hogy átszögezted a kezét, töviskoronát tettél a fejére, lehet, hogy te fogtad a dárdát. Most azt üzeni az Úr, neked szól az evangélium. A seregek Urának buzgó szerelme neked is szól. Egyetlen mozdulatot vár toled, hogy nyisd meg a kaput. Az örökkévaló kapu már megnyílt. Szíved ajtaja zárva van még?
Egyik várba a király érkezett látogatóba. Nagy volt az izgalom. A kapuort betanították, hogyan tisztelegjen, ha megérkezik a király. Tisztelgett is szabályosan egyszer, kétszer, háromszor. A király csak ül a lovon, az or nem tudja, mit nem csinált jól. A király megszólal: fiam, nem azt várom, hogy tisztelegj, – nyisd ki a kaput! Izgalmában elfelejtette kinyitni a kaput.
Testvér, az Úr azt mondja most neked: ne tisztelegj, nyisd ki a kaput.
Imádkozzunk!
Áldunk, Uram, hogy Szentlelked által kiöntötted szeretetedet az emberi szívekbe. Áldunk, hogy seregednek katonáit ez a szeretet mozgatja és viszi. Áldunk, hogy vannak katonáid ezen a földön, akiknek egyetlen vágyuk és céljuk, hogy emberek ajtót nyissanak ez elott a mérhetetlen szeretet elott. Könyörülj rajtunk Urunk, hogy ellen ne álljunk kereso, hívó szeretetednek. Úgy kérünk Jézus Krisztus, Aki lejöttél erre a világra, Aki zörgetsz a szívünk ajtaján, segíts ma teljes szívvel, egészen kinyitni az ajtót elotted, hogy szabadon élhess bennünk, akaratod szerint.
Áldd meg számunkra ezt a napot, amikor az úrvacsorán keresztül is zörgetsz. Amikor nemcsak a hallható, de a látható Igében is jössz felénk. Segíts, hogy mindenki, aki befogadja a kenyeret és bort, benne Téged fogadjon be, Jézus. Segíts, hogy amikor megnyitjuk a szánkat, megnyissuk a szívünket is. Úr Jézus, jöjj, és költözz a szívünkbe, és éljél ott úgy, ahogyan Te akarod. Áldj meg azzal, hogy a nagy karácsonyi ajándékot, Téged vihessünk haza.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. december 1-5.