“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
URALMA NÖVEKEDÉSÉNEK NEM LESZ VÉGE (4/5)
A nyomorgató botját összetöröd
“Mert Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elotted az aratók örömével, és vigadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az ot nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján. Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertoztetett öltözet megég, és tuznek eledele lészen.” Ézs 9,3-5
Imádkozzunk!
Hadd adjunk hálát Uram, hogy Elotted állhatunk és kérhetünk arra, hogy szóljál hozzánk. Köszönjük mindazt, amit ezen a héten már mondhattál nekünk és cselekedhettél velünk. Kérünk, vidd véghez bennünk azt a jót, amiért idehoztál. Segíts meglátni, megérteni a minden értelmet felülhaladó szeretetedet. Köszönjük Úr Jézus, hogy eddig is minden utunkban szeretettel, vezettél. Segíts, hogy most Veled találkozzunk, és majd Veled is maradhassunk.
Ámen.
Az Igénk ma így kezdodik: “Megsokasítod e népet.” A kérdés, milyen népet sokasít meg? A Jelenések könyvében egy nagy sokaságot látunk, minden nemzetbol, és ágazatból, népbol, és nyelvbol. Elhangzik a kérdés: “Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnan jöttek?” A válasz így szól: “Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az o ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,13-14). Egy olyan hatalmas nagy nép ez, amelyet át sem lehet tekinteni. Ez a nép már most itt jár a földön. Már vannak olyanok, akik ehhez a néphez tartoznak.
Az ApCsel könyve beszél arról, hogy az Úr megszólított embereket, és azok hitre jutottak. Azután így olvassuk: “Az Úr pedig minden napon szaporítja a gyülekezetet az üdvözülokkel.” (ApCsel 2,47b). Olyan nép ez, amely naponta sokasodik az egész világon. Jó volt ma reggel olvasni az Igét: “Te megsokasítod e népet.” Egy nép születés által sokasodik. Tegnap olvastuk: “Valakik pedig befogadák Ot, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.” (Jn 1,12). Hogy beleszülessenek Isten népe közé. Isten azt akarja, hogy sokan újjászülessenek. Így akarja megsokasítani népét. És ugyanakkor “Nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elotted az aratók örömével, és vigadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.” Mint mikor öröme van egy embernek, egy népnek. Isten ezt a nagy örömöt akarja adni.
A földön sok kicsi öröm van, de nem lesz belole nagy öröm. A kis örömöket hiába próbáljuk egymás mellé tenni, soha nem lesz belole nagy öröm. Az egyetlen igazi öröm az, amire a Biblia mondja, hogy öröm van a mennyben egy megtéro bunösön. A Zsoltáros is azt írja: “Teljes öröm van Tenálad!” (Zsolt 16,11). Minden más csak fél öröm. Lehet, hogy a földön öröm van, de amíg az égben nincs, nem teljes az öröm. A kör mindig teljes kör. Ha itt a földön minden megvan, akkor is hiányzik a nagyobbik, a mennyei fele.
Ott van-e már az életedben az a teljes öröm, amire tudtad, hogy örül az Atya, örül a Fiú, örülnek az angyalok, és örül, örül a szívem? Gondolj arra, hiába kapsz meg mindent amire vágyik a szíved, még mindig nem lesz teljes az öröm, amíg Istennek rajtad szomorkodnia kell, amíg Jézusnak fájdalmat okozol, amíg az angyalok sírnak. A mennyben egy megtéro bunös fölött teljes az öröm. Bár ezen a napon öröm lehetne rajtad a mennyben. Ha a mennyben öröm van, a szívedben is az van. Mindent megkaphatsz ezen a világon, de ha a menny nem örül, te sem tudsz igazán örülni. Egyszer megkérdeztem itt testvéreket, hogy mikor örültek utoljára igazán. Olyan rettenetes volt, hogy nem tudtak rá válaszolni. Valaki így mondta: Gyerekkoromban tudtam igazán, felszabadultan örülni, azóta sem.
Isten nagy örömöt akar szerezni, és azt ígéri ma: “Megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elotted az aratók örömével, és vigadoznak.” Mikor örült a menny? Amikor a tékozló fiú hazament. Amikor az atya tiszta ruhába öltöztette, amikor gyurut húzott a ujjára, sarut a lábaira és azt mondotta: “Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,23-24). Örülsz-e, és vigadozol-e? Nem mu örömmel, mert azt sokszor próbálunk magunknak csinálni, ha másképp nem megy egy kis itallal, vagy bármi ilyennel, hogy felszabaduljunk. Amikor pünkösdkor a Szentlélek kitöltetik, azt mondják emberek: Édes bortól részegedtek meg ezek. Miért pont ezt mondják? Szegények, más örömöt nem ismertek. A Szentlélektol való öröm sokban hasonlít a nem józan ember öröméhez. Egyszeruen gátlástalan. Az a bajunk, hogy nekünk töméntelen gátlásunk van. A tanítványok hihetetlen bátor emberek lettek. A legveszedelmesebb idoben kimentek az utcára Igét hirdetni. A Szentlélektol való öröm gátlástalan, felszabadult, minden meggondolás nélküli. Volt-e valaha ilyen örömöd? Amikor az örömöd minden félelmet, meggondolást, ámítást elsodort?
Isten ilyen örömöt akar nekünk adni. Azt is megmondja, hogyan. “Mert terhes igáját és háta vesszejét, az ot nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján.” Az elso, amiért nem tudunk örülni, mert rajtunk van a terhes iga. Mi ez a terhes iga? Jézus azt kéri: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve. Mi fáradt, megterhelt emberek vagyunk. Sokszor mosolygok, amikor egy-egy családban azon vitatkoznak, ki a fáradtabb. Mi az a házimunka? – kérdezi a férj. Nem a munkától vagyunk igazán fáradtak. Gondoljunk csak arra, mindnyájan terhes igát viselünk. Mélyen nagy terhet, a buneink terhét. Ha megnéznénk, hogy hány bunt követünk el egy napon, vagy egy hónapban, egy évben, vagy egy életen keresztül, csillagászati szám jönne ki. Ennek a terhét cipeljük. Mert mese az, hogy elfelejtem, amit tettem. Ha nem emlékszem már, akkor is rajtam a terhe. Azt gondoljuk, hogy alszunk egyet-kettot, elfelejtjük, és nem lesz tovább. Így is szokták mondani, hogy nagy orvos az ido. Testvér, nem igaz! Olyan bolondság, hogy azt hiszem, csak annak a terhe van rajtam, amit tudok. Azért bolondság, mert olyan ez, mintha egy kocsi menne a sötétben egy kis reflektorral, és a vezeto azt gondolná, csak az van, amit a kis fény bevilágít, amit látok, azon kívül semmi nincs. Tudjuk, hogy azon kívül egy egész világ van, amit a mi kis tudatunk nem fog fel. De hogy van, onnan lehet tudni, ha bekövetkezik egy tragédia, minden eszembe jut. Gyerekkori elso bunömtol kezdve mindent tudok. Ezt a terhet hordjuk, csak éppen nem látjuk. Észre sem vesszük, amikor fájdalmat okozunk valakinek. Pszichológusok mit erolködnek, hogy kihúzzák a tudat alól az elfelejtett dolgokat. Hogy lehet az, hogy elfelejtettük, és mégis terhel és tönkretesz?
Egy igehirdetés az egyik Zsoltár alapján a feledékenység földjérol szólt. Azt mondta az igehirdeto: Ha volna ilyen föld, milliók vándorolnának oda, csakhogy valamit elfelejthessenek. Nagyon sok embernek az ital a feledékenység földje, mikor pár órára mindent elfelejt. A szórakozás is a felejtés módja. A barátnomet megkérdeztem, hogy miért mégy moziba? Hogy két órára elfelejtsem a nyomorúságomat. A tévé, a regény, nekünk mind a feledékenység földje. Aztán megint visszajön az egész nyomorúságom. Most nem is a nagy terheket mondom, hanem amit nem is tudok, és mégis ott van láthatatlanul a szívemen, az idegrendszeremen.
“Terhes igáját, és háta vesszejét, az ot nyomorgatónak botját összetöröd.” Az az ember aki Jézushoz megy, azért boldog, mert megbocsáttattak a bunei. A legnagyobb öröm az, amikor Isten megbocsát. Ha ezt átéled, akkor tudod, hogy mi az öröm, mi az, amikor terhes igádat összetöri, levette rólad, sehol nincs már. “És Te elvetted rólam buneimnek terhét.” (Zsolt 32,5). Nem nyom már semmi. Ez az Ige elmondja, hogy mi a nagy öröm oka: Levetted rólam.
A másik, amirol beszél az Ige: A nyomorgatónak botja. Már láttuk ezen a héten, hogy ki a nyomorgató. A Sátán! Amint belekerül az ember a kezébe, elkezdodik a nyomorgatás. Testvér, téged hajtanak! Egyszer a megkötözött szamáról beszélgettünk, és arról, hogy az Úr Jézus eloldotta. Azt mondottuk, hogy rettenetes egy szamárnak, egy lónak az élete, amit hajtanak. Téged is hajtanak. Jó volna meglátni azt, amivel a Sátán hajtja az embert. Szerezni, szerezni! Állandóan a hátamon van. Csináld, több kell! Emlékszem egy idos emberre, aki nagyon rosszul nézett ki, rákos beteg volt. Gyermekei nem voltak, mégis dolgozott. Megkérdeztem, – miért csinálja? – Magam sem tudom, nem tudom abbahagyni. Most volna egy kicsi ideje még gondolkozni, hogy rendezze dolgait, hogy készüljön a hosszú útra, innen át egy másik világba. De a nyomorgató botja állandóan a hátán volt. Ismered ezt a botot?
Emlékszem arra a ceglédi asszonyra, aki ezt az Igét kapta: “Egy a szükséges dolog.” (Lk 10,42). Bemutatkozásnál fölállt és azt mondta: mindig is tudtam, de most már az Ige is mondja, hogy Egy a szükséges: a dolog. Beleolvasott egy “a” betut. Az Ige pont az ellenkezojét mondja: Nem a dolog a fontos. Az Isten dolga a jó rész, hogy Ot megtaláld. Az ember nem is a dolgot szereti, hanem az anyagiakat, ami abból van. Mindig megkívánok valami olyan dolgot, amire még több pénz kellene. Ha nekem már megvan, akkor a gyerekeimnek. Hátulról hajt valaki. Csináld, föl ne nézz, csak ne gondolkozz!
Valaki elmondta, olyan az ember, mint a disznó, amit a vágóhídra csalnak. A faluban volt egy fiatalember, aki után mentek a disznók. Megkérdezték, hogyan csinálja? – Tele van a zsebem kukoricával, és mindig ledobok egy szemet. A disznó csak azt az egyet látja, megeszi, és ledobok egy másikat. Ezt csinálja az Ördög is. Most csak azt várom, hogy legyen meg az új ház. Már csak addig dolgozom. És mindig jön a következo. Azt mondta a fiatalember, a disznó semmit nem vesz észre, csak mikor már a vágóhídon elkapják a fülét. Te sem veszed észre, hogyan hajtott a nyomorgató, csak amikor már az ítéletben leszel.
Nagyon sokszor a pénz is az élvezet miatt kell az embernek. Azért hajt, hogy inni tudj. A szórakozás, a zene, sok minden lehet élvezetvágy. Mivel muvészettörténetet tanítottam, szenvedélyesen szerettem a szépet. A szemem állandóan azt kereste. A ember annyira benne tud lenni, hogy észre sem veszi, hogy hajtják. Nagyon sokszor ki a házasságból, és bele egy másik kapcsolatba. Valakinek mondottam, nem gondol arra, milyen rettenetes dolog, hogy megcsalta a feleségét? – Miért volna ez bun? – kérdezte. Akit most megtaláltam, az az igazi. Azért, mert egyszer tévedtem, most már soha ne legyek boldog? Meg voltam gyozodve, hogy az igazi után is lett volna következo, mert valaki hajt, és meg kell találni azt, akivel majd igazán bolog lehetsz, aki kielégíti minden vágyadat. Aki kész veled együtt élni olyan módon, ahogyan akarod, kívánod, akivel megtehetsz mindent, amit akarsz.
Rettenetes, mibe hajtja bele az Ördög az embereket. Házasságon belül is lehet paráználkodni. Istennek mindennel kapcsolatban megvan a rendje. Amint engem az élvezet visz a másik felé, és nem a szeretet, – hány asszony mondja el sírva, tulajdonképpen nem is szeret, mindig csak az élvezetét kereste a férjem. Csak eszköz voltam arra, hogy ezt kielégítsem.
Isten soha nem tesz egy embert eszközzé. Ezt csak az Ördög teszi! Testvér, mivé tetted a társadat?! Vigyázz, az Ördög kerget bele abba, hogy tönkreteszel magad mellett valakit, aki szeret. Gondolkozz egy kicsit: boldog melletted a feleséged? Egyszer azt ígérted, hogy boldoggá teszed. Gondolsz arra, hogy neki mi a jó? Vagy igaz, amit az asszonyok mondanak, hogy nincs kímélet, se pardon. Miközben a boldogságot keresed, elveszted. Rettenetes bot az élvezetvágy.
A másik botja, amivel hajt az Ördög, hogy nem elég, nem elég. “Mindaz, aki ebbol a vízbol iszik, újra megszomjúhozik. Valaki pedig abból a vízbol iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik.” (Jn 4,13-14). Testvér, ittál már Isten szeretetének a vizébol? Megismerted már az igazi szeretetet?
A harmadik bot, amivel hajtja az embert, hogy legyek valaki. Gyerekkorban kezdi: mikor végzem már el az iskolát, mikor leszek önálló, mikor leszek már olyan, aki maga dolgozhat? Mikor érek már el valamit? Mikor leszek olyan emberré, akin csodálkoznak, akit megbecsülnek, akit tisztelnek. Mennyi könyökölés, hogy elobbre jussak. Mennyi embert taposunk el csak azért, hogy elébe kerüljek. Ha nem sikerül, akkor jön a kisebbségi érzés, a féltékenység, az irigykedés. Három bot, – sokszor felváltva hajt vele a Sátán. Az ot nyomorgatónak botja. Olyan jó az, hogy a végén összetört. Bár úgy összetörne most az Ige, hogy az egész nem volna tovább érdekes.
“Mert a vitézek harci saruja, és a vérben fertoztetett öltözet megég.” Ha ezen a vonalon futsz tovább, ha ezek a dolgok hajtanak, mindig háborúban leszel azokkal, akik elobbre akarnak törni, mint te. Olyan megrázó ez a vérben fertoztetett öltözet. Minden háború vérrel jár. Mindig vannak körülötted olyanok, akiket megsebeztél egy mondattal, egy cselekedettel. Ígértél valamit, és nem tetted meg, becsaptad a másik embert. Olyan jó az, hogy abban a nagy szeretetben, ami a Golgotán látható, a vérben fertoztetett öltözet megég. Semmivé lesz. Bár átélhetnéd Isten szeretetének tüzét. Így mondja az Ige: “Eros a szeretet, mint a halál.” (Én Én 8,6). Ebben a tuzben minden megég. Volt Valaki, aki minden rosszat jóval viszonzott. Ennyit jelent a kereszt. Eddig semmibe vetted, kinevetted, félre dobtad az útból, és Jézus meghalt érted. Nincs sehol nagyobb tuz, mint a Golgotán. Isten látható szeretetében minden bun elég, az egész múltad, és kezdodik egy egészen új élet, amiben minden rosszat jóval viszonozhatsz.
Buneid büntetését Jézus viselte el. Ha ezt egyszer átéled, semmi, de semmi nem fontos, csak az O szeretete. Ezt viheted, és sugározhatod minden ember felé. És a világ legboldogabb embere leszel. Engeded-e, hogy megégjen az egész múltad, az egész gonosz, önzo szíved, hogy valóban új emberként mehess tovább.
Imádkozzunk!
Úr Jézus, köszönöm, hogy úgy szeretted ezt a világot, hogy önmagadat adtad érte. Áldunk, hogy tiszta, szent, ártatlan életed vérzett érettünk. Könyörülj rajtunk, hogy a sok önzésünk, akaratosságunk, minden, amivel az Ördög hajtott, hadd éghessen most meg egészen. Kérünk, segíts, hogy igazán új élet szülessen, a szeretet élete, amelyik megtanulja: “Jobb adni, mint venni.” Áldj meg, hogy tudjunk hinni Neked, hogy most a legjobbat, és a legnagyobbat hirdeted nekünk. Hadd tudjuk köszönettel elfogadni.
Ámen.