“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MEGVIZSGÁLTÁL ENGEM ÉS ISMERSZ (2/5)
ISMERD MEG SZÍVEMET
“Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van e nálam a gonosságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján.”Zsolt 139, 23-24
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük, hogy hálát adhattunk, és kérhettünk. Úr Jézus, kérünk, hallgass meg, mert, saját akaratunk szerint kértünk most. Látod, aláírtuk a vizsgálati papírt. Kérünk, hogy vizsgálj meg! Áldunk a tegnapi szavadért, és kérünk, hogy most is nagyon mélyen világíts bele szívünkbe és életünkbe, Lelked által.
Ámen.
A mai igerész amirôl beszélünk, így hangzik: “Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat.”
A kérdés tegnap az volt: miért jöttél. És megértettük, hogy tudtunkon kívül vizsgálatra jöttünk. És amit az előző esti Zsoltár mondott: azért jöttél, hogy éljen a lelked. Sokszor mondták nekem emberek: amit én élek, az nem élet. Lehet, hogy teljesen igazuk volt. Amikor Jézust megismertem, akkor értettem meg, mi az élet. Attól kezdve van életem. Az orvosi vizsgálat is az életért folyik. A testi életért. Most az Úrnak, a nagy Orvosnak a vizsgálata is ezért folyik: a lelkednek az életéért. Hogy valóban olyan életed lehessen, ami szeretet, öröm, békesség.
A lelki életünknek kettős gyökere van. Az egyikrôl már tegnap beszéltünk: az érzelem világunkról. Azon keresztül érnek a hatások és kerülnek a lelkembe. Azért örül a lelkem, mert az érzelemvilágom jókat közvetített, szeretetet, örömöt.
Most a másik gyökeret nézzük: az értelemvilágot, a gondolatvilágot. Sok-sok hatás éri rajta keresztül az életünket, a belsőnket, a lelkünket. Nemrégen valahol olvastam ezt, hogy háromféle halál van. Szívhalál, infarktus, agyhalál, agyvérzés, a harmadik pedig a rák halál. Egy kicsit megálltam és gondolkoztam. Azt mondtam: ez igy van. Mi most a két fontos gyökeret nézzük. Az egyik a szív, ami közvetíti az életet, a másik az agy, a gondolatvilág. Vizsgálatunk tárgya most az, hogy ott mi van, és hol van a baj. A szívnél a szeretetről volt szó, és a sok-sok baj itt van az életünkben. Az önszeretet, a dolgoknak a szeretete.
A mai igerészünk így mondja: “Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat!” Tegnap azt mondta, hogy “Vizsgálj meg engem”, most azt mondja: “Próbálj meg engem!” Ez kettô? A vizsgálat a szem dolga. Amikor egy beteg elmegy az orvosához, ha az az orvos jó, akkor már az egész emberrôl megtud valamit. A szemével műár sok mindent észlel. Tudja, hogy itt és itt baj van. De van még egy sokkal mélyebben látó szem, amit úgy hívnak, hogy röntgen. Az nemcsak a felszínt látja, hanem belül a veszélyes részeket. ahol a baj van. Amit szemmel megállapított az orvos, azt megnézi röntgennel, és sokkal többet megtud a betegről.
A mi Urunknak röntgen szeme van. Át, meg átlát. Jó volna, ha gondolnánk arra, hogy nemcsak akkor vizsgál, ha itt ülsz majd a beszélgetésen, vagy igehirdetésen, vagy ahogy jössz mész otthon. Ez a szem állandóan vizsgál, és mindennek a gyökeréig lát. Most is itt van, és látja a gondolataidat. Nem tudom valaha megrémültél-e már ezen, hogy valaki látja a gondolataidat, és ki nem mondott gondolatokra válaszol. Aki beszél veled, tudja, hogy miközben itt ülsz, miket gondolsz. Miközben valakihez roppant kedvesen beszélsz, Ő látja, mi van benned, és mit gondolsz róla. Egy kicsit ijesztő ez, ha az ember erre gondol.
Egy katonai főorvossal dolgoztam együtt, az Úrról is beszélgettünk. Azt mondta nekem egy pár hónap múlva: maga igazán azt hiszi magáról, hogy bűnös? Persze! Tudom, nemcsak hogy azt hiszem. – Három hónapja dolgozom magával és semmi olyat nem tett, ami bűn lett volna. Akkor miért mondja, hogy bűnös. Csendben azt válaszoltam: – Doktor úr, a gondolat is bűn. Nem válaszolt semmit. Három nap múlva megszólalt: Amit maga nekem tegnapelőtt mondott, azt nem mondta komolyan. – Mit? Hát hogy a gondolat bűn. Három napig gondolkozott azon, hogy rettenetes, ha a gondolat is bűn.
Eljutottál már oda, hogy a gondolat bűn, és hogy Isten látja a gondolataidat? A gyűlölködő, a haragos, az irigy, a féltékeny gondolataidat. Ez a vizsgálat első tárgya. De most nem azt mondja az ige, hogy: “Vizsgálj meg engem”, hanem “Próbálj meg engem!” Az orvos is megpróbálja a testnek a funkcióit, a működését. Sok vizsgálat erre való. Terheléses EKG. Azt vizsgálja, mi van akkor, ha működnek a szervei. Mit szól ahhoz a szíve. És sok-sok mindent pontosan abban vizsgál, hogy a működését próbálja. Most azt kéri: “Próbálj meg engem”, hadd lássam meg a gondolataimat, és azok következményeit.
Ma reggel eszembe jutott, amikor Ábrahámmal beszél az Úr, és azt mondja neki: “Vedd fel a te fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz” (1Móz 22,2). Megpróbálta a szeretetét. Most derül ki, hogy a gyermekedet szereted, vagy engem? Ábrahám nem tudta és nem vette észre, hogy a szíve már nem az Úré. És a próbán kiderült. Talán veled is megtette már. Aki nélkül nem tudsz élni, az az istened.
Az elmult csendeshéten három asszony volt feketeruhában, és folyton csak arról tudtak beszélni, hogy az egyik a férjét, a másik kettő a fiát veszítette el, és nem tudtak belenyugodni. Semmi életkedvem nincs –, mondta az egyik. Arra gondoltam megyek utána. Nem tudok élni nélküle. Mered-e most kérni: Uram, próbálj meg engem! Emlékszünk, Jóbról leírja az ige, mennyire istenfélô, mennyire kegyes, kora emberei között a legkomolyabb szent ember, és aztán belekerül a próbába. Ha elolvasod Jób könyvét, rémülten látod, hogy mik jöttek ki ennek az embernek a száján, hogy miket tudott mondani Istennek.
Ma reggel elém jött a 73. Zsoltár, ahol valaki anyagiakban próbáltatik. Azt mondja az ige: “Bizony, jó Izráelhez az Isten, azokhoz, akik tiszta szívűek.” És utána azt mondja: “De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik és az ő erejük állandó. A halandók nyomorúságában nincs részük és az emberekkel nem ostoroztatnak. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjük gondolatai csaponganak.” (Zsolt 73, 1-7). Érdemes végigolvasni, ahogy kétségbeesik és irigykedik az anyagiak miatt, hogy a másiknak többje van. Templomba sem jár, nem is imádkozik, és mégis jól megy neki az élet. Isten megpróbálta ezt az Aszáfot. Végül azt mondja: “Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben.” (16. v).
Egy templomból jövő asszonyt megszólított valaki: érdemes magának odamenni, imádkozni, mikor mindig betegek a gyerekei? Vajon azért keresed az Urat, hogy valami hasznod legyen belőle? Igy folytatja tovább Aszáf: “Mígnem bemenék az Isten szent helyébe, és megértém azoknak sorsát. Bizony, síkos földre helyezted el ôket, pusztaságokra vetetted ki őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől” (73, 17-19. v). Kikre irigykedsz? Kikkel kapcsolatban vagy úgy, hogy nem értem? Próbál az Isten, és ott minden kiderül. Jóbról mondja az ördög: ugye méltán áld téged és dicsőít, hiszen megadtál neki mindent. De próbáld meg. Emlékeztek Jób próbájára, először anyagiakról van szó, aztán az egészségéről, amikor tele lett fekélyekkel. Nehéz próba volt. Ők egészségesek, semmi bajuk nincs. És én? Nekem mindenem fáj. Mered-e kérni most: “Próbálj meg engem!“ Vajon mi lesz akkor, ha igazán megpróbál? Ha megpróbál anyagiakban, elveszik mindened, ha megpróbál testiekben, sok minden kiderül olyankor, amikor azt hiszed, hogy teljesen rendben vagy.
De most ez a kérés hangzik el: “Próbálj meg engem, Uram, és most lásd meg, ismerd meg a gondolataimat!” Most még nem a gyakorlatról van szó, csak a gondolataidról, amelyek állandóan jönnek-mennek. Hányszor mondják el emberek: borzalmasak a gondolataim. Alapbajom a gondolatvilágom. A másik azt mondja: mit tehetek én a gondolatvilágomról, jönnek, mennek. Éjjel nappal folyton jönnek. Neked is? Persze nem mindig rettenetesek a gondolatok. Vannak nagyon szép gondolatok. Milyenek a gondolataid? Egy kicsit figyelj erre, gondolj arra, hogy nem ott van-e a bajom? Az én bajom talán nem az érzésvilágomban van elrejtve, hanem a gondolatvilágomban.
Egy kislány a megtérés küszöbén volt. És elmondta, hogy mennyire kifesti az életét, mennyi szép terve, gondolata van. Azt mondtam neki: nézd Klárikám, ha meg akarsz térni, ezt is át kell adnod. – Ezt nem! Mi marad akkor nekem? Én a gondolataimban élek. Állandóan regényeket gondolok, én vagyok a főhős, mindenki belém szerelmes. A gondolataimban élek. Életveszélyes! Tönkre is ment az egész gyakorlati élete, miközben a gondolatai csodaszépek voltak.
Isten ma a gondolataidat próbálja, vizsgálja. Múlt, jelen, jövő, mind ott forog a gondolataidban. Édesanyám, mikor már idős korában feküdt, egyszer megkérdeztem: mit csinálsz? Gondolkozom. – Mirôl? – A fiatalkoromról. Beleábrándozta magát a fiatalkorába, hogy milyen jó volt, amikor még ez, meg az volt. A gondolatok sokszor visszaszállnak a múltba, talán rettenetes dolgokra. Valaki mondta: egy bűnömet nem tudok elfelejteni, mindig újra előjön a régmúltból, gyerekkorból. Nem tudok ellenük tenni semmit.
Egy férfi elmondta: a gondolataim tesznek tönkre. Azért alszom el igealkalmakon. Akkor is gondolkozom. Miről? – Képzelje el, ha egy munkát akarok csinálni, akkor azt gondolatban megcsinálom az utolsó szögig. A munka a gondolatomban van, és élvezem. Talán végiggondolod a takarítást, talán a főzést, hogy mit, hogyan kell beletenni. Emlékszem, hogy internálásom alatt ez volt az embereknek a szórakozása, hogy egy disznóvágást végigéltek ott a börtönben. A végén meg is ették. A keserves jelent átváltoztatták gondolatban.
Valaki kárpótlási jegyet kapott, és megtervezte a jövőt. Már mindent kigondolt, hogy mit fog venni, milyen nyaralót, hogyan fogja berendezni. Már a jegy is a kezében volt. Aztán kiderült, hogy csak alig vehet rajta valamit. De már épített, már tervezte, hogy fog napozni a Balatonon. A gondolatok szépek, élvezetesek. Valaki, aki ilyeneket gondolt odajutott, hogy sokszor félálomban úgy érezte, valaki mellette feküdt az ágyban. Annyira valósággá lettek a parázna gondolatai. Majdnem fizikailag érzékelte. Vigyázz a gondolataiddal! Azt is mondta valaki: csak ettôl a pokoltól tudnék megszabadulni, ezektôl a rettenetes gondolatoktól. Irtózatos szenvedések, gondok. Ha este időben nem jön haza a gyerek, már gondolatban a sínek alatt látom, hogy elütötte a villamos. Ha már nem bírok magammal, lerohanok az utcára, és ott várom. A gyerek hazajön mosolyogva, vidáman, és a legborzalmasabb az, hogy még össze is szidom. Pedig csak az iszonyú, gyötrő, félelmes gondolataim volt az oka mindennek.
“Próbálj meg engem, és ismerd meg a gondolataimat!” Hát Ő nem ismeri? Isten azt akarja, hogy a gondolatok forrását ismerd meg. Van-e valaki, aki az önigaz gondolataival kínlódik? Emlékszem életem egy idejére, amikor valakivel szemben igazam volt. Százszor végigmondtam az összes eseményt eleitől végig. Mindig becsapott az ördög. Azt mondta: még egyszer gondold végig az egészet, hol van a bűnöd ebben? A végén mindig odajutottam: sehol! Nekem igazam van! Nincs-e olyan, amit már százszor végiggondoltál, ami már kényszergondolattá vált. Logikailag úgy fel van építve az igazunk, valakivel, valakikkel, vagy a férjetekkel szemben, vagy akire haragszol. Rettenetes sorozat ez, aminek mindig az a vége, hogy milyen rendes ember vagy, és veled hogy kitoltak. A másik pedig milyen mérhetetlenül bűnös. Nézd meg most komolyan a gondolataidat, és engedd, hogy Isten megvizsgálja azokat. Ő azt szeretné, ha boldog, derűs, szabad, Istent dicsérő életed lenne. Ennek két központi gyökere van. Egyik az érzéseid, másik a gondolataid. Nagyon komoly kérdés, hogy mind a két gyökérsorozat milyen földben gyökerezik. Egyszer valakinek így mondtam: a hívő ember olyan fa, amelynek gyökerei a mennyben vannak. A koronája van itt lent. Fordított fa! A gyümölcsöket itt termi, de a gyökér a mennyben van. Vagy ott vannak a gyökereid, vagy a pokolban. Vagy fölfelé, vagy lefelé mennek a gyökereid. Rettenetesek az ördögi gondolatok, a pokoli kényszerek. Lehet, hogy a gyökereid ott vannak. Isten úgy teremtett, hogy Vele legyünk kapcsolatban, a bűneset után pedig a pokollal és az ördöggel lettünk kapcsolatban.
Most már nem szívcserérôl van szó, hanem gyökér cserérôl. Talaj cserérôl. Át kell ültetni az egész életedet. Öregkorban nehezebb. Fiatalkorban könyebb megtérni. Az osztályomban tizenéves gyerekek voltak, egy pár hónapon belül az osztályomnak a 70 %-a áttette a gyökereit. Nem volt nehéz. De tudom, hogy édesanyám, és idős emberek nagyon sokára tudták a gyökereiket átereszteni az új földbe. Nagyon kérlek, hogy amíg lehet, amíg értelmes vagy, most kérdd az Urat, ültessen át egészen új talajba. Hadd legyen az életed forrása Őbenne. Így mondja a Zsoltáríró: “Minden forrásaim Tebenned vannak, óh Uram!”
Imádkozzunk!
Uram, látod, hány gyökértelen élet van, ami valahol a levegőben gyökeredzik, képzelményekben, álmokban, gondolatokban. Könyörülj rajtunk! Köszönöm, hogy azért hoztál ide, hogy megvizsgálj, és meggyógyíts. Kérünk, adj nekünk teljes gyógyulást, hadd teremjünk végre jó gyümölcsöket, csodálatos virágokat és zöld leveleket.
Ámen.