“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MEGVIZSGÁLTÁL ENGEM ÉS ISMERSZ (1/5)
VIZSGÁLJ MEG ENGEM
“Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-é nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján! Zsolt 139, 23-24
Ismételjünk meg néhány mondatot az esti Zsoltárunkból: “Ajkaim dicséretet zengjenek. … Nyelvem a Te beszédedrôl énekel. … Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen Téged.” (Zsolt 119, 171-172. 175). Ne felejtsük el, Őt illeti a dicséret az egész napért, mindazért, ami történt. Soha ne feküdjünk le addig, amíg nem dicsérjük az Urat. Akár jónak látszik, amit adott, akár nehéznek –, mindenképpen jó. Vallásos korukból olyan sokan megtanulták ezt, hogy: “Jó Isten.“ Ő valóban jó, Isten. És amit ad, az feltétlenül jó. Okunk van rá, hogy dicsérjük Őt. Minden este az Ő dicséretével aludjunk el.
Ma pedig kéréssel kezdjük. Kérésünk így hangzik: “Vizsgálj meg engem, óh Isten és imerd meg szívemet!” A kérésünk az, hogy vizsgáljon meg. Olyan sokan elmondják, akik először jönnek hozzánk, mennyire megdöbbentette ôket az ajtó fölötti mondat: “Barátom, miért jöttél?” (Mt 26, 50a). Talán te sem tudod, miért jöttél. Az ige most megmondja: vizsgálatra, Isten nagy Sztk-jába. Amikor orvoshoz megyek, egy csomó vizsgálati papírt adnak a kezembe. Az ember csak néz, hogy fogok ennek a végére jutni?
Isten most kezedbe adja a vizsgálati papírokat. Öt napunk van, amíg sorba járhatjuk a vizsgálatokat, mindig egy-egy papírral, mindig egy-egy osztályra. Ez a vizsgálat csak akkor történik meg, ha én is akarom. Senki nem lök be a rendelőbe. Senki nem beszél rá. Magadnak kell eldönteni, most az elején, akaraod-e, hogy Isten megvizsgálja az életedet.
Amikor kértük, hogy vizsgálj meg engem, akkor már eldöntöttük, hogy engedem magam megvizsgálni. Hadd kérjem tőletek, dőljön el ez ma bennetek, akármilyen kellemetlen lesz is, akármi hámlik is majd le rólad. Egy bélpoklos így mondta az Úrnak: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” (Mt 8, 2). Az Úr most megvizsgálhat, mint a legjobb orvos, és kiderülhet az egész életednek igazi nyomorúsága. Sokszor úgy csodálom az Urat, hogy rögtön odateszi kezét, ahol a baj gyökere van. A vizsgálat folyamán te is megtudod majd, hogy hol van a bajod.
Szeretném, ha most újra elékelnénk az éneket, amivel kezdtük az áhítatot. De azt kérem, csak azok énekeljék, akik igazán akarják. A többi hallgasson.
“Vizsgálj meg engem, vizsgálj Uram! Jól ismered Te minden utam,
Tudod, hogy lábam rossz úton jár, Reám az élet sok szennye száll.
Vizsgálj meg engem! Vizsgálj meg hát!”
Az esti igében nagyon megdöbbentett az az egy mondat, amivel befejezôdött az esti imádság. Így mondta az ige: “Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen Téged” (Zsoltár 119, 175). Az életednek célja, hogy Istent dicsérje, és ehhez tiszta szív kell. “Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ôk az Istent meglátják.” (Mt 5, 8). És akik Őt meglátják, azok feltétlenül dicsérik Őt. Azért kell most a vizsgálatot kérnünk, hogy ez a beszennyezett szív megtisztulhasson, és betölthessük életcélunkat: az Isten dicséretét.
Élet és lélek vizsgálatra jöttünk. Élet a lelkünkben van, a belsőnkben. Minden bajunknak, betegségünknek gyökere a belsőnkben van. Lélek vizsgálat –, csak kérésre. Akarod? Ha igazán énekelted, akkor akarod. Mondtad, és Isten megértette. Vannak olyan műtétek, amit elôbb alá kell írni. A mostani vizsgálatot is személyesen alá kellett írnod, hogy akarod, vállalod, és nem fogsz ellenállni.
Az első a szív vizsgálat. Minden kórházban első az EKG. vizsgálat. Nem tudunk továbbmenni, amíg nem megyünk szív vizsgálatra. Így mondja az ige: “Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet!” (Zs 139, 23a). Ő nem ismeri? Ő ismeri! Testvér, te nem ismered! Mondhatnánk, hogy ismerd meg szívedet. Azt az állítólag olyan nagyon jó szívedet. Sokan mondták már nekem: sok bűnöm van, de a szívem jó. Óriási tévedés. Ennek kell most majd kiderülni, hogy itt van az alapbaj.
“Ismerd meg szívemet!” Annyit jelent, hogy a szeretetemet. A szív mindennek a központja az emberi testben. Ha erről beszél az ige, és errôl beszélünk, nagyon sokszor a szeretetrôl beszélünk. A törvény betöltése a szeretet. Az Úr mindig arról beszél, ott van a baj gyökere, hogy “Szeretet pedig nincsen én bennem.”(1Kor 13, 3b). Ez az, ami hiányzik, ez az, ami beteg, és nem az Úr szerint való. Ezt kellene megvizsgálni. Mindig az a kérdés, hogy kit szeressek?
A szív vizsgálatot a szívritmussal szeretnénk kezdeni. Lehet, hogy nagyon gyors, de nagyon szabálytalan. Talán nagyon gyorsan megszeretünk valaki. Ha valaki szimpatikus, gyorsan felébredt felé az az emberi szeretet, ami Isten szerint nem szeretet. Amilyen hamar fellobban, ugyanolyan hamar megszünik. Ezért mondom, hogy szabálytalan. Gondoljunk azokra az emberekre, akiket egyszer talán nagyon szerettünk, és rövid időn belül már gyűlölni tudom. Olyan hamar elmúlik és eltűnik az emberi szeretet.
A Biblia megmondja a szeretetnek a szabályát. “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből és minden erôdből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10, 27). De nálunk fordítva van. Akit legjobban szeretek, az magam vagyok. Rettenetes szabálytalanság. Ha rólam van szó, akkor azonnal mozdul a szívem, persze, hogyne. És fordított a körülöttünk lévőkkel szembeni szeretet is. Az enyéim, a család. Sokszor mosolygom, amikor bemutatkozunk, és ha valaki elmondja a családját, mindig abban a sorrendben mondja, ahogyan szereti ôket. Nagyon sokszor az unokával kezdi, aki talán a szíve közepe. Valaki így mondta: utolsó nagy szerelmem az unokám, most féléves. Aztán jönnek a gyerekek, aztán sokáig semmi, és azután a férj. Valakit megkérdeztem, mikor mindenkit elmondott –, és a férjed hol maradt? Ottmaradt, hogy már nem szereti. Egyszer nagyon szerette, amikor hozzáment, akkor mindene volt. Akkor senki nem tudta volna lebeszélni, hogy hozzámenjen ehhez az iszákos emberhez. Hányszor megkérdeztem már asszonyoktól: nem gondolkoztál, mikor hozzámentél? Mondták nekem, hogy nem lesz ez jó, de annyira szerettem! Akkor is fellobbant valami, aztán nagyon hamar elaludt, és most, mikor itt bemutatkozott, a férj már a legutolsó volt. Vagy már el is vált tőle, mert ránézni sem tudott.
Ilyen a mi szeretetünk, nagyon hamar fellobban, és nagyon hamar csalódik, már az elsô sértésnél, vagy nem várt dolognál. Nem ilyennek képzeltem, – mondta valaki. Hát miért kell valamilyennek képzelni? Egyszer megkérdeztem valakitől a férjével kapcsolatban: mondta ő, hogy olyan? – Nem, csak én gondoltam, hogy mindenben nagyon rendes. Feltettem a férjem egy nagy piedesztálra, hogy pontos, rendes, elmondtam róla minden jót. A végén kiderült, hogy egyik sem. Szegény, hát tehetett ő róla, nem mondta soha, hogy ő rendes, meg pontos, hogy betartja a szavát. Az illető felruházta a bálványt mindennel. Szegény bálvány, hát nem tehet róla, hogy aztán a gyakorlatban egyszer csak leesik arról a magasról. Sajnos, nemcsak a bálvány üti meg magát, hanem az is, aki lelkesedett érte.
Ilyen a szeretetünk, föllángol, aztán az első csalódásoknál teljesen semmivé lesz, sőt gyűlölet lesz belőle. Senkire úgy nem haragszom, mint a férjemre, hogy miért ilyen. Gondolkozzunk most a saját szívünkről. Mert látjátok, hogy Valaki vizsgál. Szívbajod az aritmia. Egyszer nagyon gyors, aztán lassú lesz. Most talán a lassú állapotban vagy. Ez a borzasztó, hogy a sorrend egészen rossz. A Biblia szerint így van: “Én, az Úr vagyok a te Istened”, nem a férj, vagy nem a szerelem, vagy nem a gyermek, vagy unoka. Az Isten szerinti szabályos szívműködés sorrendje ez: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat” (Lk 10, 27). Érdekes volt az az ember, akinek szívét ott vizsgálta az Úr, megkérdezte: “De ki az én felebarátom?” (Lk 10, 29). Aztán kiderült: az útfélen fekvő, a nyomorult, a tehetetlen ember. Ez a második személy, akit szeretnünk kell. Nem tudom nem áll-e el a lélegzetetek nektek is, hát az utolsó a második a gondolataink szerint? Az a kibírhatatlan fráter? Az a rossz, gonosz természetű, akin már senki nem tud segíteni? Az az iszákos? Az a másik személy?
Az irgalmas samaritánus példázatában elmondja az Úr: az a szabályos szívműködés, hogy lásd meg, és ne menj el mellette! Menj oda hozzá, szeresd! Istennél mindig az utolsó az első. Milyen jó lenne, ha most a szívedben a sok utolsóból első lenne. Akiket eddig nem bírtál, hogy csak ide ne jöjjenek, annyit kell velük vesződni, kilátástalan velük minden. Mi lenne, ha most ez lenne az Úr után a második? Az emberek között az első. Ez az Isten szeretet sorrendje, a szabályos szív működése. Milyen boldog ember lennél, ha így lenne.
A sorrendem azzal kezdődik, hogy én, aztán az emberek között azok, akik szeretnek. Azok a szeretteim, akik engem szeretnek. Azoknál is olyan a sorrend, ahogy szeretnek. Akik szeretnek, azokat én is szeretem. Megdöbbentő, hogy a szeretteim szeretésében is magamat szeretem. Azok közül is azokat, akik jók, akik dicsérnek, akik el vannak tőlem ragadtatva, szépeket mondanak, azok a kedvesek. Akik hozzánk nagyon kedvesek, azokat szeretjük. De ha valami olyan lép közbe, hogy egy kicsit barátságtalan, akkor már kevesebb a szeretet. Hogy tud ez ilyen lenni? Nem is gondoltam, hogy ez erre is képes? A mi szeretet sorrendünk: magamat, az enyéimet, a jókat, a kedveseket, azok közül is azokat, akik megajándékoznak, akik örömet szereznek. Vizsgáld most egy kicsit a szívedet. Tedd oda kezedet a lelki pulzusodra és lásd meg, hogy baj van a szíveddel. Fordított sorrendben dobog a szíved.
A többi ember között is, aki érdeklődik irántam, aki megismer, aki emlékszik rám, aki valamit emleget rólam, az a kedves. Az a szív amelyik ezt dobogja: engem, velem, rólam, én, én, én, az nagyon beteg szív. Az Úr azt szeretné, ha olyan lenne a szíved, mint a Jézusé. Aki úgy járt ezen a földön, hogy mindig a nyomorult, a szegény, az utolsó volt Nála az első.
Az 1Kor 13-ban a szabályos szívműködés világosan le van írva. Mit kritizálsz mindenkit. Akit a legjobban szeretsz, talán a legjobban. A szeretet hosszútűrő, mindent eltűr, mindent remél, mindent hisz, nem cselekszik éktelenül. Valaki ezt így fordította: nem megbotránkoztató. Sok-sok mindent meglátnál, ha kezedet a szívedre téve elolvasnád az 1Kor 13-at. Istennek ez volt a szeretet sorrendje. Csak ez működik jól, mert ez volt Jézusnak a sorrendje is.
Gondoljunk most arra, mit csinált az az ember, aki odament az útfélen fekvőhöz. Az az egyetlen ember, aki Jézust példázza. Meglátta! Sajnos, nagyon sokszor meg sem látom. Nincs időm arra, hogy lelkileg lássam. Odament hozzá, volt ideje. Megtett vele mindent, ami akkor szükséges volt. Orvosa volt ott rögtön az uton. A szeretet ott volt benne, de nemcsak a saját életére nézve –, az állatja is szolgált. Hány ember van, akinek az autója nem akar szolgálni. Egyszer valaki azt mondta nekem: a faluban annyi autója van az Úrnak, de ha nekünk kell, akkor egy sincs. Pedig mind azt mondja, hogy az Úré. A samaritánusnak a pénztárcája is szolgált. Elvitte a vendégfogadó házba, oda tudta adni a pénzt, amire szükség volt. Ennek a samaritánusnak mindene szolgált. Mert volt benne szeretet, jól működött a szíve.
Ha most mégy majd el az EKG lapoddal, szeretném, ha jól megnéznéd, hogy hasonlít-e az én EKG-m a Jézuséhoz? Az a szeretet van bennem, ami Ő benne volt? Úgy jársz, ahogyan Ő járt? Igen. Énekeltük, hogy lábad rossz útra megy. A szíved miatt megy rossz útra, ahova nem kellene mennie. Jó volna komolyan megállapítani: baj van a szívemmel. Itt valaminek történni kell, hogy új szívvel menjek haza. Nemcsak egy pecamakert ajánlok nektek, hogy mindig dobogjon, hanem komoly, teljes szívcserét. Az Úr szeretné elvenni a kőszívet, hogy új szívet adhasson helyette. Ezt szeretné megtenni veled, mert teljesen, javíthatatlanul rossz.
Ki a felebarátom? Egy ember, akárki. Nincs neve, nincs kora. Valaki azt mondta: engem csak a fiatalok érdekelnek. A kor nem számít. Lehet, hogy egészen öreg, akit most szeretned kellene, akire oda kellene figyelni. Először a szív indult meg, amikor látta a samaritánus a félholtravertet, azután a láb indult meg, és azután minden. Nagyon szeretem ezt a történetet, mert egyszer arról beszélt nekem az Úr, hogy mi vagyunk a vendégfogadó ház, ahova be lehet hozni a vendégeket. Azt kérdeztem magamtól: mindig fogadom a vendégeket, akármilyenek? Meg kellett állapítanom, hogy nem.
A te házad is lehet vendégfogadó ház, ha nyitva van mindig az irgalmas samaritánus előtt, hogy be tudja hordani oda a félholtravertet.
A samaritánus önmagát adta és mindenét. Mindene szolgált. Ha az akarsz lenni, akkor el kell döntened, hogy ebben a szolgálatban el fogok égni. Ha Jézust kívánod követni, akkor kövesd, és jól működik a szíved. Lehet, hogy elégnél hamar, de a szíved békességrôl dalolna. Jézus így járta földi útját végig, egész a keresztig. Ő az életét adta érted. Hányszor elmondtad, hogy követni akarod Őt. Testvér, kövesd, és akkor jól működik a szíved.
Imákozzunk!
Uram, segíts, hogy Hozzád menjek az EKG papírommal. Bocsáss meg, hogy önző, hiú, magát imádó, öndicsőítő szívem van. Uram köszönöm, hogy teljesen kész vagyok a műtétre. Úr Jézus, aki valóban odajutott, hogy ezzel a szívvel nem lehet Téged tovább követni, kérlek, hadd engedjen most, hogy mindent megtehess vele. A Te életed, a Te békességed hadd doboghasson ott a szívünkben.
Ámen.