“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MEGVIZSGÁLTÁL ENGEM ÉS ISMERSZ (4/5)
ISMERD MEG GONDOLATAIMAT
“És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?“ Zsolt 139, 24a
Imádkozzunk!
Had áldjunk Uram, hogy ma visszamehetünk az orvoshoz. Kérünk, segíts, hogy megtaláljuk az utat Hozzád. Kérünk, hogy Te mondhasd ki a diagnózist felettünk, és mutasd meg a gyógyulás útját.
Ámen.
Aki az Útmutató szerint olvassa az Igét, az ma reggel olvashatta a 10. Zsoltár 14. versébôl: “Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot, és a fájdalmat, hogy rávessed kezed.” Az áhítatot is ezzel kezdjük ma: “Lásd meg.” A reggeli ige már azt mondja, hogy látja. Az Úr látja, és rátekint. A baj az, hogy mi nem is látjuk, és sokszor nem is nézünk rá úgy igazán, hogy másoknak is, nekünk is mi a bajunk. De Valaki most azt mondja, hogy látom.
De most egészen másról beszél az ige. Eddig csupa felkiáltójel volt. “Vizsgálj meg! Próbálj meg!” És most egy kérdőjel: “Lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?” A kezdetén is mondtuk már, hogy vizsgálatra jöttünk. Hiszen kértük: Vizsgálj meg, próbálj meg Urunk! Ezért jöttünk. Kezünkben vannak a leletek. Mostanáig a vizsgálati helyeket jártuk. Amikor minden megvan, akkor vissza kell menni az orvoshoz. Mi is visszamentünk az Orvoshoz a lelkünkkel, a gondolatvilágunkkal Jézushoz. Ezzel a kéréssel megyünk oda: “Lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?” A lelki orvosnak van türelme, szeretete és ideje számunkra, hogy végignézze dolgainkat és válaszoljon kérésünkre, és megmondja, hol van a bajunknak, a bűnünknek a gyökere. Úgy érzem, a testi életben legfontosabb a bizalom az orvos felé. A lelki életben is nagyon fontos, hogy bizalmam legyen ahhoz, akinek most kezébe tettem a vizsgálati leleteket, és aki kimondja a diagnózist. Van-e bizalmad az Orvoshoz?
Az elsú komoly kérdés: mi lett a gyökerekből? Láttuk az érzelmi és az értelmi gyökereket. Azt mondtam, két fő gyökérből indul ki minden, az érzelmi világunk és az értelmi világunk. Milyen cselekedet és milyen életút lett belôle? Nézz vissza: sikerült az életem, vagy csődben vagyok, tönkrement minden?
Most már ezekről beszél az ige, és nagyon komolyan figyelj oda, mi lett az érzelmi gyökerekbôl, a testi szeretetből. Ha nézed a gyermekedet, talán a férjedet és a körülötted élőket, mi lett a bálványimádásból, a nagy-nagy érzelmi szeretetből? Elkényeztetett gyerekek. De sokszor elkényeztetett férj. És akkor, amikor olyan, amilyen lett, haragszol rá. Nálad, melletted, veled kapcsolatban lett olyan. Bár kicsit elgondolkoznánk ezen, hogy ez a testi szeretet milyen életveszélyes. Ez a bálványimádás, amikor nekem mindenem az a gyerek, vagy az a férj, vagy valaki a családban.
A testi szeretet hullámzó. Egyszer a nyakába borulok és összecsókolom, utána pedig ütöm. Hogy lehet ezt a hullámzó, ezt a szeszélyes szeretetet kibírni? Ha jó kedvem van, akkor drágám, szívecském, aztán pedig jönnek a durva és goromba szavak. Hogy bírja ki ezt egy ember? Ne csodáld, hogy olyan lett, amilyen lett, mert a testi gyökerekből mindig olyan valami származik, ami romlásba visz. Tudjátok mi a legfontosabb a melletted élőnek, akár férj, akár gyerek, akár felnőtt, akár kicsi? Egy nyugodt, csendes, következetes élet. Hogy ő tudja, mit várjon. Egyszer megvered, egyszer megdicséred a gyereket ugyanazért. Honnan tudja akkor a szerencsétlen gyerek, hogy mikor csinálja jól? Emlékszem egy gyerekre, aki a szeme sarkából mindig az anyját leste, hogy most milyen arcot vág. Most kedves lesz, vagy dühös. Soha nem tudhatta. Egy szeszélyes embernél soha nem lehet tudni, hiszen egyszer el van ragadtatva tőlem, máskor a legkisebb dologért halálra szid. Újra mondom: a testi szeretet szeszélyes, változó, nem következetes.
Aztán megsértődik és jönnek a lehetetlenebbnél lehetetlenebb dolgok. Nagyon vigyázz, az a férj, aki olyan amilyen, akire most halálosan haragszol, melletted lett ilyen! Hány éve éltek együtt? Ne mond az anyját, meg a gyerekkorát –, melletted formálódott ilyenné. Már teljesen megváltozhatott volna, ha Isten szeretete sugárzik rá, az a következetes, állandóan ragyogó tiszta szeretet. Sokszor mondom szülőknek: a gyerekeknek napfény kell. Nyugodt, következetes, napfényes élet. Amikor eső kell, akkor azt kapjon. Az emberi szeretet egyszer csak váratlanul átcsap a haragba, azért, amiért azelőtt soha nem szóltál. Jó kedved volt, és mindent lehetett. Ha rossz kedved van, akkor mukkanni nem mernek, akkor lábujjhegyen jár az egész család. Bár ma bűnbánatra jutnál azon, milyenné lett melletted, és hogy hova jutott a családod.
A búza és a konkoly példázatánál olvassuk, hogy a búza közé konkolyt vetett az ellenség. Aztán egy idő múlva így mondja: Mikor pedig megtetszik a gyümölcs, akkor vették észre, hogy konkolyt vetettek közé. A gyümölcs csak egy idő múlva tetszik meg. Engeded a gyerekedet a legfantasztikusabb tévéadások előtt ülni, mert addig nyugton van. Ülj csak ott egész nap gyerekem, mit érdekel engem, hogy mit hallasz, és hogy mit vet az ördög a lelkedbe. Majd egyszer megtetszik a gyümölcs. Egy sorozatot tudnék elmondani ilyen dolgokból. Egy kisfiú mindig krimiket nézett, és egyszer egy dróttal megfojtotta önmagát. Ott tanulta. Annyit nézte, annyira izgalmas volt, hogy a végén megtette önmagával. Hála Istennek nem halt meg, de közel volt. Fuldoklott, mikor rájöttek, hogy mit csinál.
Egyszer egy nap megtetszik a gyümölcs. Talán ebben élsz, és a gyerekre haragszol, hogy honnan vetted ezt? A életed érzelmi gyökereiből egyszer harag, egyszer méreg, veszekedés, egyszer babusgatás, csokoládé, meg nem tudom, mi jön még elő. Szegény gyerek! Nálad lett ilyen. És szegény férjed, aki végigélte a hangulataidat, aki kezdetben úgy mutattad magad, mint akinek csupa arany a szíve, aztán pedig jöttek a dühös jelenetek, a féltékenység és sok-sok minden. Kiderült, hogy sértődős vagy, ha valamit nem úgy mondanak, már ott vannak a viharfelhők. Szegény férjed! Érzelmi gyökerekből ilyen változó érzelmek erednek, és a végén a gyümölcs: a harag, a veszekedés, a gyűlölet. A válás! Ezt az embert nem bírom! Melletted lett ilyen. Ezért kellett neki kocsmába menni, mert nem kapott melegséget, nem kapott napfényt. Ezért lett iszákos. Majd egyszer, ha az ítélőszék előtt állsz, olyan világos lesz minden. Úgy leszel majd, mint akit megkérdezett a király: “Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.” (Mt 22, 12). Nem szólt egy szót sem. Nem mondta, hogy: de, de. Te úgy vissza tudsz beszélni Istennek. Ha jönnek a bajok, a nehézségek, az első, hogy visszafeleselsz. Ott már nem fogsz feleselni. Ott már látod majd, hogy a szeszélyes, önmagadat szerető életed érzelemvilágából mi lett. Meglátod a gyümölcsöt. Az az ember akkor ott engedte, hogy kivessék a külső sötétégre, a kárhozatra. Csendben, magában azt mondja: igazad van Uram, csak azt kapom, amit érdemeltem.
Úgy szeretem azt a jobboldali latort, aki világosan kimondja: “Mi ugyan méltán” (Lk 23, 41a). Kimondod-e ma mindarra, amit történik az életedben, hogy méltán? Méltán ilyen a férj, a gyerek, méltán vagyok ilyen, mert a saját testedért is felelős vagy. Azt is tönkretetted. Megtetszik a vetés, megtetszik a gyümölcs. Rettenetes, hogy mi lesz ezekből az érzelmi gyökerekből. Sokszor mikor bekerülök egy családba, csak nézem, hogy a szerencsétlen gyereket hogy dobálják ide-oda a szülők érzelemvilága szerint.
A másik fő gyökér pedig a gondolatvilágom. Rettenetes, hogy mi minden fakad az anyagi gyökérből. Az értelem gyökeréből. Talán már kimondtad: nem éri meg az egész, nincs ennek semmi értelme. Mindig ez a kérdés, hogy mit fizet? Az értelem mindig ezt méregeti, mi az, amit érdemes csinálni.
Egyszer arról beszéltünk, hogy a szeretet nem keresi a maga hasznát. Döbbenten jöttünk rá, mennyire így vagyok, hogy nem segít a férjem! Felháborító! A szereteted ezen múlik, hogy nem segít? Emlékszem arra az anyósra, aki a vővel volt így. A vő dolgozott, és mikor hazajött fáradtan, az anyós mondta: nem látod, mennyi munka van itthon, nem tudod, hogy mit kellene tenni? Te most döglesz? Azt mondta ez a férfi: nem sokáig fogok dögleni. És öngyilkos lett. Ez a szó vitte őt a halálba. Nem vált be az anyós érdeke, hogy majd a vő munka után megműveli a kertet. Nem volt haszna belőle.
“Mit használ az embernek” –, kérdezi Jézus. (Mt 16, 26a). Döbbenten álltam meg: Uram, Te is ezt kérdezed, hogy miből mennyi hasznunk van, amit mi is kérdezünk? Ebből a férjből mi hasznom van? Semmi! Csak enni jár haza, meg aludni. Ez szeretet?
Valakinek itt tréfásan azt mondtam: te haszontalan. Csak ezt a szót ki ne mondd! Miért? – Mert az apám folyton ezt mondta. Mindig hallotta, ahogy mondta, és belevésődött a szívébe. Én csak tréfásan mondtam, és nem tudta elviselni. Az értelem gyökerei pontosan mérlegelnek: mit érdemes, mit kellene, és mi a hasznos. Egyik kis keresztlányomat megkérdeztem egyszer, hogy szereti-e a testvérét? Hallgatott, aztán azt mondta: ha add nekem valamit, akkor szeretem. Megkérdeztem: és szokott adni? – Nem, soha. Ha ad a testvérem, ha ad a gyerek, ha legalább egy kis szeretet ad, ha egy kis érzelmit ad, ha hozzám bújik, ha megsímogat, ha ad valamit, anyagiakat, örömöt, akkor szeretem.
Figyeljétek meg, milyen rettenetesen tönkremennek idős emberek. Már mindent odaadtam, rájuk írattam, mit akarnak még? Mit csináljak még, hogy kellene még fizetnem? Mert ebben az életben ott van az értelmi gyökér, amelyik a legjobb üzletember. Ha adok, akkor kapni is kell! Az értelemgyökér mindig vár, mindig adok-veszek. Valaki elmondta: amikor valami rosszat csinálok, akkor az anyám mindig elkezdi sorolni: tudod te, hogy mit ápoltunk gyerekkorodban, hány éjszakát ültem végig az ágyad mellett? Azután kitaníttattunk, házat építettünk neked, és mondja – mondja. Hát miért kell ezt mondani? – kérdezi a gyerek. Miért kell most a számlát benyújtani? Ez a szeretet, hogy mindig újra az orra alá dörzsölöm, hogy ezt is kaptál, azt is kaptál, mindent kaptál! Az értelemgyökér a szeretetben is számol. Nem akar túlköltekezni egyetlen emberrel sem.
Ebből a két gyökérbôl lesznek a cselekedetek. A gondolatvilágodban mondogatod, amikor megint ott fekszik részegen, akkor mondogatod: mi mindent megtettem ezzel az emberrel, segítettem, szerettem, hozzámentem, mosom a ruháját, főzök neki. Az az idős asszony jutott eszembe, aki azt mondta férjének: vedd tudomásul, nem főzök többet! Menj, ahova akarsz! Milyen cselekedetek teremnek a gondolatvilágodban? Mert látjátok a cselekedet már gyümölcs. A láthatatlan világból átmegy a láthatókba. A sértő, goromba szavaid, amiket odavágsz, azok már tettek.
Olyan jó, hogy ma mondhatom: Uram, ma lásd meg! Ne haragudj, én nem látom. Te látod! Segíts, hogy én is meglássam, hogy az én bálványozó szeretetembôl, az én számító gondolataimból milyen gyümölcsök lettek. És mindig azokra haragszom, akik nem termik azt a gyümölcsöt, amit vártam volna. Mert vártam volna! Két fôgyökérből lesz a sok hajszálgyökér. A gondolataid tele vannak borzalmakkal, gyilkos, haragos gondolatokkal: engem becsaptak. Olyan érdekes, hogy mindig olyan emberekkel találkozom, akiket az örökségnél becsaptak. De hol vannak azok, akik becsapnak?
“És lásd meg, hogy van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?” Milyen gyümölcsöt termessz? Testvér, vak vagy, hogy nem látod? Isten ezen a napon rád néz, Ő látja, és neked is meg akarja mutatni, lásd meg a gonosz cselekedeteidet, a gonosz életutadat.
Istennel szemben milyen szeretetkapcsolatban vagy? Igen, engedelmeskedem, ha az eszemmel értem, hogy miért kell ezt tennem. Valaki egyszer nagyon mondta: nem értem az Isten dolgait. Azt mondtam: ha te azt érthetnéd, akkor Ő nem volna Isten. Az emberi gondolatokat értheted. Az Övét soha nem fogod érteni. Neked engedelmeskedni kellene bizalomból, szeretetbôl, látatlanból, ha nem érted, akkor is. Jó volna most megérteni, mikor nem érted az útjait, akkor majd az eszed kezd el vezetni. Akit pedig az esze vezet, az eszeveszett. És a te eszeveszett életed azért van, mert mindig az eszed vezetett. Útjaidat te választottad meg, te választottad a férjedet, a munkahelyed, a lakásodat. Saját eszed vezetett. Útjaid a saját utaid, nem Isten útjai. Ezért mondja az ige: Uram lásd meg és mutasd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?
“Minden féltett dolognál jobban ôrízd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4, 23). Minden életút. A te hiú, önző, magadat szerető, szeszélyes szívedből lett az utad, az elromlott házasságod, a gyerekek, akikkel nem tudsz együttélni. Ez az út a gyökérbôl indult ki, az érzelem és az értelemvilágodból, a saját szívedből. Ezért mondta ki a jobb lator csendesen: “Mi ugan méltán.” Ami velem történik, méltán. Ha ma nem mondod ki, akkor megint nem értetted meg. Isten pedig próbálja magyarázni: lásd meg. Végre ne csukd be a szemed, ne bújjál el, lássad meg, mi lett abból, ami a szívedben volt.
Olyan nagy öröm, hogy ezzel az egész világos, elrontott úttal odakerülhetsz az egyetlen, drága, szerető Orvos szeme elé. Az elé a szempár elé, amelyik mindent lát, és mégis szeret. Juss el most csendben, magányodban az Orvos elé.
És 57, 18 mondja: “Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem ôt, és vigasztalást nyújtok néki, és gyászolóinak.” Valaki azt kérdezte: kik az én gyászolóim? Mindenki, aki csak ismer! Akik talán egészen mást vártak tőled. Lásd meg a sok-sok embert, aki gyászol téged, hogy miért vagy ilyen? Halljad most ezt az igét, és fogadd az Úrtól drága ígéretként: “Útait láttam, és meggyógyítom ôt, vezetem ôt, és vigasztalást nyújtok néki és gyászolóinak.“
Imádkozzunk!
Látod Uram mi lett a gyökerekbôl, látod, hogy az érzelemvilágunk mennyire téves útra vitt. Látod, hogy a számító gondolataink mennyire becsaptak. Kérünk most, hadd kerüljünk az egész elmúlt számító életünkkel Színed elé. Hadd boríthasd most igazán a fejünkre az utjainkat. Te azt mondtad, hogy hagyom nenni, de a végén útjainkat fejünkhöz vered. (Ez 9, 10). Verdd most a fejünkhöz Uram, amíg nem késő. Könyörülj rajtunk, hogy még időben az örökkévalóság útjára kerülhessünk. Áldd meg így a mai napunkat, a Te szent nevedért kérünk.
Ámen.