“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MEGVIZSGÁLTÁL ENGEM ÉS ISMERSZ (5/5)
VEZÉRELJ ENGEM
“És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt 139, 24b
Imádkozzunk!
Az egész hét üzenetét hadd köszönjük most meg Urunk. Köszönjük azokat az igéket, amelyek utolértek. Áldj meg most még ezen a napon, hogy végtelen kegyelmed is utolérhessen. Készíts még fel bennünket az egész napra, hogy elvégezhesd bennünk munkádat, nevedért.
Ámen.
Emlékszünk az első nap komoly kérése: Vizsgálj meg engem! Aki komolyan kérte, azzal meg is történt. A legjobb Orvostól, Jézustól kértük. “Az Orvostól!” Az ige mondja: “Doktornak se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.” (Mt 23, 10). Ő az egyetlen Orvos, aki igazán felismeri a betegséged, és segíteni tud rajtad.
Végigmentünk a vizsgálatokon, volt, akinek már sok is volt egy kicsit, amit látott, hallott és megértett önmagával kacsolatban. Aztán a vizsgálati papírokkal, úgy, ahogyan ez szokás, visszamentünk az Orvosunkhoz.
Közben még egyet mondott nekünk az Úr: “Próbálj meg engem!” Had mondjam: ez most kezdődik. A vizsgálat most ér véget és a próba most kezdődik. Nagyon szeretnélek kérni, ne féljetek a próbáktól. Ne gondoljatok arra, hogy most otthon rátok fog szakadni a ház. Isten a hitünkhöz mért próbákat ad csak. Az Úr a hitünket próbálja. A hited nagyságához és erősségéhez mérten adja a próbákat. Most jön a legjobb időszak, amikor megpróbálják az aranyat. Csak az az arany érték, amelyiken rajta van a próba jele. Egyik asszony így mondta: alig várom már, hogy hazaérjek, és valaki megsértsen. Vajon te is úgy vagy-e most, alig várod, hogy megtapasztald, hogy az Úr meg tud tartani a próbában.
Arról is beszéltünk: “Lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja!” Megláttad a gonoszságnak azokat az útjait? Nem lehet győzelmes életed, ha a gonosz útak megmaradnak. De olyan jó, hogy nemcsak a gonosz útainkat láttuk meg, hanem közben az Orvosunkat, aki nemcsak vizsgál, ítél, hanem végtelenül szeret. Őt mindig úgy láthatjuk meg, mint aki a legszigorúbb, és a legszeretőbb. Ne félj a szigorától, azon keresztül jön a szeretet. Jó volna így hazamenni: láttam Őt, most már semmitől sem félek. Ő a legszeretőbb, és leghatalmasabb, nincs kitől, és nincs mitől félnem.
Az utolsó igerészünk így mondja: “Vezérelj engem az örökévalóság útján!” Uram, vezess! A próbába is Te vezess bele. Mutasd az útat, mert járni akarok rajta. Ha cselekedni akarod Isten akaratát, mindig megmutatja a következô lépést az Ő útján, hogy járhassak azon. “Szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsolt 32, 8b). Ne felejts el minden reggel belenézni ebbe a szempárba. Akkor is jó, ha ítél, akkor is jó, ha vigasztal. Ha sebez, ha gyógyít. Hadd vezethessen minden reggel oda az Atya elé, hogy kérjed: vizsgálj, próbálj, vezess.
Ma ez az üzenet hangzik: “Vezérelj engem az örökévalóság útján.” Úton járunk. Megláttuk az eljárásainkat, az életvitelünket, ami nagyon sokszor a gonoszság útja. Többen meglátták azt is, hogy nem mentek át igazán a szoros kapun. Ma még átmehetsz. Ez a kapu a kereszt. A bűnbocsánat, az új élet kapuja. Ma vagy átmégy a kapun, vagy újra elmész mellette. Ha újra csak elmész mellette, akkor veled nem történt semmi. Ha már átmentél a szoros kapun, ma újra átmehetsz rajta sokkal teljesebben. Azokkal is, amikkel eddgi nem mentél. Az úrvacsorakor újra ott állunk a szoros kapuban, és vagy átmész azzal, amit most láttál meg, vagy pedig hazamész azzal, hogy nem történt semmi. Az örökkévalóság útja ezzel a kapuval kezdődik. A bűnnek az útja, a gonoszságnak az útja, amiről eddig beszéltünk, elvezet mellette. Kikerüli.
Bár ma megértenéd, hogy a kereszt örökkévaló kereszt. A bűn a születéseddel kezdődött. Rászülettél a gonoszság útjára. Ha abban vagy, amiben megszülettél, akkor tudod, hogy hol vagy. Egyszer ráébredtem, hogy a kegyelem előbb volt, mint a bűn. Azt mondja az ige a keresztről, hogy felállíttatott a világ alapjainak felvettetése előtt. (Jn 17, 24). Isten szeretete előbb volt, mint a világ. Sokkal előbb! És tovább lesz, mint a világ! A kereszt az Isten szívében megvolt, mielőtt még teremtette az embert, mielőtt még bűn volt, és meglesz mindvégig.
A magad útjáról most átléphetsz a bűnbánat kapuján át az Ő útjára. Azért fejezôdik be egy csendeshét úrvacsoraosztással, hogy aki akarja, az átmehessen most az örökkévalóság útjára. A bűn a legnagyobb valóság, az életedben is. Nem tudsz tőle szabadulni, mindig újra visszatér, ez a rettenetes valóság. Ha neked még nem valóság, akkor nem értettél most semmit. Ha nem érzed, hogy ez iszonyú, kikerülhetetlen, rettenetes valóság, akkor nálad minden a régiben maradt.
Úgy szeretem ezt a szót: örökké valóság. Csak a keresztig valóság. Ha eljutottál oda, akkor neked sokkal nagyobb valóság Isten ítéleténél az Ő szeretete. Akkor ezen az úton járhatsz tovább. Ezen akar vezetni, mert ez az út az örökkévalóságba visz, a mennybe. Olyan jó azoknak, akik velem együtt az út végén járnak, és örülnek annak, hogy már közel vagyok a kapuhoz. Egy váratlan pillanatban kinyílik a kapu, és ott vagyok az örökkévalóságban, a csodálatos, el nem képzelt, soha fel nem fogott isteni szeretetben. Az örökkévalóság útján járni a legnagyobb öröm, mert mindig közelebb jutok a legjobbhoz. Az öregedésnek ez a borzalma, hogy emberek mindig messzebb jutnak a jótól, és mindig közelebb a félelmes halálhoz. Aki átjutott az örökkévalóság útjára, közelebb jut ahhoz a legjobbhoz, ami egy embert érhet, amit így mond az ige: “Mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4, 17b).
A Biblia nagyon világosan mondja: “Menjetek be a szoros kapun!” (Mt 7, 13a). Ha Isten megmutatta a bűneidet, ki ne kerüld ezt a kaput. A legnagyobb valóság az Isten szeretete. Elôbb volt, és örökkévaló. Belekerülsz-e most ebbe az Ő mérhetetlen szeretetébe? Már beszéltünk róla, hogy a szoros kapu után a keskeny út jön. Nem arról van szó, hogy ott csellengj mindig a kapuban. Valaki azt mondta: ha ott állsz a kapuban és nem mész be, tőled nem tud bemenni a többi ember! Kizársz egy csomó embert. Menj a keskeny úton mindig beljebb, mindig teljesebben.
Bár ma megértenéd, hogy a kereszt nem az a két fa ott a Golgotán. A kereszt nem is egy döntés pillanata. A kereszt egy életút, a Jézus útja. Ezen kell járnod mindennap, mindenben. Szeretném röviden megmondani, mit jelent a kereszt, azt, hogy a gonoszt jóval viszonzod. Amit Isten tett. Minden bűnödet azzal viszonozta, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta. Amit Jézus tett, hogy minden engedetlenségedre, hűtlenségedre azzal válaszolt, hogy meghalt érted. Ha ezen az úton jársz, legyőzhetetlen ember leszel. Az a legyőzhetetlen ember, aki minden rosszat az életében jóvá tud változtatni Isten szeretete által. Ha átmégy erre az útra, akkor téged már csak jó érhet. A legnagyobb szenvedés lesz a legjobb, ami érhet. A legnehezebb dolog mind alkalom arra, hogy másoknak megmutasd a keresztet. Sok ember szenvedett úgy, hogy megtértek mellette szenvedésének láttán.
Milyen jó lenne, ha életed, szenvedésed és halálod bizonyság lenne. Akkor veled nem történhet semmi, mert a legrosszabból lesz a legjobb. Egy hitetlen, zsarnok uralkodónak az egyik minisztere megtért. Persze, azonnal besúgták. Akkor a legnagyobb bűn volt hívőnek lenni. Beidéztette miniszterét maga elé –, hallom, hogy elfogadtad Jézust! – Igen, Uram. Mérgében azt mondta: minden vagyonodat elkoboztatom! – Uram, nem teheted, minden vagyonomat odaadtam az Úrnak. Ráüvöltött: kivégeztetem a családodat! – Nem teheted uram, azokat is átadtam Istennek. – Felkoncoltatlak! – Nem teheted, a halál már mögöttem van. A zsarnok kétségbeesetten kiabált: mit lehet tenni egy ilyen emberrel? – Semmit! Ha egyszer igazán átmentél arra az útra, ami a Jézus útja, veled semmit nem lehet tenni. Mert mindenből, ami veled történik, áldás lesz. Azon keresztül emberek Jézushoz jutnak.
A kereszt nagy győzelme után minden bukás, minden elesés, minden nehézség győzelemmé lesz. A kereszt azzá változtatja. Jó volna egy ilyen életben élni, hogy minden, ami történik veled, mások felé igehirdetés lenne. Valakit megkérdeztek: hogyan tért meg? Hát igehirdetésre. – A legtöbb ember arra tért meg, miért mondod ezt olyan különösen? – Azért, mert ezt az igehirdetést nem hallottam, hanem láttam. Elmondta, hogy a felesége megtért, és attól kezdve minden szenvedés, minden megalázás, amit ő tett vele, egyre ragyogóbbá tette.
Vajon az életed jár-e majd a kereszt útján, a keskeny úton egyre ragyogóbban? Ne félj a nehézségektől, csak áldás lesz belőle, ha igazán a Gyôztessel jársz. “Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erôs” (2Kor 12, 10). Amikor végleg összetörik az életed, akkor ragyog fel legdicsőségesebben a kereszt. Egy új út kezdődik, ha most valóban átlépsz a keskeny útra, az örökkévalóság útján. Úgy szeretem ezt a szót, hogy “örökké valóság”. Ami itt van az mind ideig valóság. Holnap már nem lesz. De van valami és van Valaki, aki örökké valóság! Ha Neki adod át az életedet, a tiéd is örökkévalóvá válik. Vezet az örökkévalóság útján.
A győzelem útja a szenvedő szeretet. Egy falusi kislány példája jött elém, akinek szülei szántóvetők voltak, és a kislány nagyon nem szeretett segíteni. Csak ami kedvére volt, azt akarta mindig tenni. Egyszer elment az anyjával füvet sarlózni. Nagyon sietett, mert már várta a társasága. Az anyja sóhajtva ránézett és azt mondta: eredj. Ő szedte össze a füvet, egy nagy ponyvába, fejére tette és vitte haza. Amint belépett volna otthon a pajtába, a fáradtságtól a küszöbbe megbotlott. A lány a sarlót, amivel dolgozott, csak úgy bedobta a pajtába és rohant a társaságához. Az anyja arccal a sarlóba esett, ami keresztülvágta az arcát. Fölkelni már nem tudott. Feküdt, folyt a vére. Mikor a moziból hazament a lány és meglátta az anyját a pajta alján vérben, egy pillanat alatt megértette: az én bedobott sarlóm! Jött az orvos, rendbetették, összevarrták az arcát. A kislány ott zokogott: édesanyám, mindent értek. Az édesanyja elmondta: sosem akartad hallani, érteni, hogy Jézus miattad vérzett, most látod.
Tegnap olvastuk Péter levelébôl: “Akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint tévelygô juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához” (1Pt 2,24b-25). Vajon látod-e majd, amikor jön a kívánságod, a bűn, a régi temészeted, látod-e majd azokat a véres sebeket az arcán is, a lábán, a kezén is. Megmarad-e legalább ez után a nap után, amikor elmész a kereszt alatt – mert remélem, hogy nem mellette mégy tovább. Vajon megmarad-e az emlékezetedben ez a vérző szempár, ezek a véres kezek, ez a halálos szeretet. Mersz-e majd járni lépésről-lépésre azon a keskeny úton? Hogy minden győzelemmé, életté, örömmé változzék benned, és körülötted. Ez az út most kezdődik, és a mennyben ér véget.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy a legkisebb szenvedéstől is félünk, pedig ezen van a legnagyobb áldás, és a legnagyobb dicsőség. Bocsásd meg, hogy mindig igyekeztünk kikerülni minden nehezet. Könyörülj rajtunk, hadd menjünk most bátran, egyenesen, Veled. Köszönöm a keskeny útat, köszönöm, hogy aki most igazán akarja, bocsánatot kaphat a múltjára, jövőjére nézve pedig erőt, örömöt, győzelmet. Köszönjük, hogy kegyelmesen meg akarod áldani jövőnket, hogy életünk lehessen magasztalására a Te dicsőségednek.
Ámen.
Biatorbágy, 1992. október 19-23.