“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ORSZÁGOD ÖRÖKKÉ FENNÁLL (2/5)
ESENDŐ, MEGGÖRNYEDT
Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.” Zsoltár 145, 14
Imádkozzunk!
Uram, áldunk az erős, hatalmas kezedért, amellyel megtámogatod az elesendőt. Könyörülj rajtunk, hogy az eséseink okát most megértsük, és megtaláljuk belőle a kiutat.
Ámen.
Tegnap két hely állt elôttünk, mint az Isten uralkodásának színtere: a világ, mint az egész teremtettség, és az Ő országa. Amikor az ég és a föld elmúlik, ez a lelki, láthatatlan ország megmarad, örökké fennáll.
A következô versben megint két állapotról beszél az ige. Az egyik így hangzik: “elesendô”, a másik: “meggörnyedt.” Mind a két állapot rossz állapot. Nem jó elesni, és nem jó meggörbedtnek lenni. Ezt a két állapotot nézzük most meg a lelki életben. A Biblia a lelki állapotunkról beszél. Az első kérdésem: ez az Ő országában is megvan? Nem csak az Ő uralkodása minden helyén, hanem az Ő országában is lehet elesni? És lehet meggörbedtnek lenni? Azt hiszem, mind a két helyen megvan ez állapot, amibe az ember itt is, ott is benne lehet.
Mit jelent ez, hogy “elesendô”? Sokszor mondjuk, hogy az ember esendő. Annyit jelent, hogy bűnbe eshet. Az “elesendô” mintha több lenne. Nagyon sokszor olyan az elesés, mintha nehezebben kelne fel az ember belőle. Először beszéljünk erről a fajta emberről, hogy nem te vagy-e ez, aki nagyon könnyen esik. Ennek is két oka lehet, mint mindennek. Belső, vagy külső. Először a belsőt nézzük. Kik szoktak sokat elesni? A gyerekek esnek újra és újra, amikor járni tanulnak. Mindig fel kell őket emelni. Ha te sokat esel, azért van, mert gyermek vagy még az Isten útján. Az Úr felemeli az elesendőt. Egyszer valaki azt mondta, mikor így lelki gyerekkorában elesett: most már engem nem is szeret az Úr, akkorát estem. Azt kérdeztem tôle, amikor a gyereked elesett, rögtön kidobtad az ablakon? – Nem. – Az Úr rosszabb, mint egy anya, aki fel tudja emelni a gyermekét, aki újra és újra elesik, és meg tudja vigasztalni? Ha te ilyen elesendő vagy a lelki korodnál fogva, ismer az Úr és tudja, hogy miért vagy elesendő.
Mi az oka, amikor még később is elesik az ember? Egy beteg, leromlott szervezet gyönge. Ha valaki betegágyból kell fel, nagyon sokszor nem tud egyenesen járni, támogatni kell. Lehet, hogy az Úré vagy, de leromlott állapotban vagy. Nem tudsz biztosan járni, mindig újra bajok történnek. Egy nem jól táplált, gyenge, leromlott szervezet elesendő. Nagyon emlékszem, amikor súlyos betegségben voltam, és újra meg kellett tanulnom járni. Az első pár lépésnél rögtön elbuktam. Gyenge voltam. Lehet hogy Isten gyermeke vagy, de nagyon rossz állapotban. Ezért esel folyton. Talán már kétségbeestél azon, hogy nem is vagyok az Úré, ha ennyit esem.
Sokat esik a sánta ember. A kétfelé sántikáló hívő ember, aki a világnak is tetszeni akar, és az Úrnak is szeretne engedni. Ha az ember két helyen akar élni, járni, rengeteget esik. Még egy fajta ember esik sokat: a részeg ember. Látjátok, hogyan megy és esik el az utcán. Van lelki részeg is. Így olvastam nemrégen: “A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje” (Péld 18,12). Nem tudja, hogy ő milyen, többnek, nagyobbnak gondolja magát. Milyen rettenetes, hogy vannak lelki részegek. Beképzelt, önhitt emberek, és muszáj nekik újra és újra esni. “Utálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy büntetlen nem marad” (Péld 16, 5). Egészen biztos. Ha beképzelt, nagy valaki leszel, nagyon sokat fogsz esni.
A dicséret, a hízelgés leitat minket. A legkomolyabb ember is elhiszi, ha szépet mondanak róla. Sokszor az eszem is megáll, mikor valaki olyanokat hisz el, amit világosan látni lehet, hogy nem igaz. Nagyon jól tudja az ember, hogy nem igaz, de iszom, mert dicsérnek. Ügyes vagyok, okos vagyok, szép vagyok, valaki vagyok. Aztán jön az esés. Mert az esés előtt felfuvalkodottság jár. Ha esel, tudd meg, hogy ezért, mert megint részegre ittad magad.
A nagy itató a Sátán. Nagyon vigyázz, a hízelgés mindig onnan van. Ő az, aki azt szeretné, hogy Isten gyermekei mind beképzelt, felfuvalkodott valakik legyenek. Csak essenek minél többet. Had tapsoljon és nevessen a világ. Nagyon vigyázz, lehet, hogy azért esel el, mert mindig újra leiszod magad. “Meg ne részegedjetek bortól”, mondja az ige. (Ef 5, 18). Meg ne részegedj dicsérettől, csodálattól, elismeréstôl –, jaj meg ne részegedj! El fogsz esni! Ezek a belső kok, amiért egy ember elesendő.
Vannak külső okok az úton, amikor megy az ember, és valamibe belebotlik. Valahol elcsúszik. Sok-sok mindent szintén az ördög tesz oda. Nagyon sok ember bukik, ha már valami nehéz jön a családban, vagy a saját életében. Már nem tud hinni, bízni, az Úrban maradni, csak bukik, bukik. Így ismer téged az Úr, hogy elesendő vagy? Van, aki rögtön tönkremegy, ha már a gyerekkel egy kis baj van. Már elesett.
Életünk útján a bűnök a buktatók. Tudod-e, hogy mibe szoktál elbukni? Sokszor csak egy szalmaszál az úton, és már buksz, már fel kell emelni, mert tönkrementél. Nagyon sok hívő ember van úgy, hogy többet fekszik, mint áll, többet bukik, mint jár. Buktatók, csapdák vannak elôttünk az úton. Csak Ő húzza ki lábadat a csapdából. Az ördög beleteszi a csalétket, és bolond módra mindig belelépsz ugyanabba. Az egereknek nem lehet kétszer ugyanazt az egérfogót felállítani. Közben ki kell füstölni. A hívő ember ugyanabba a csapdába többször is belelép. Az ördög nem fárasztja magát azzal, hogy kifüstölje. Hányszor estél már ugyanabba bele. Nem vagy te elesendő?
Azzal szerettem volna kezdeni, hogy “Jó az Úr!” Had maradjon ott ez a mondat a hetünk fölött. “Az Úr megtámogat minden elesendôt,” szeretetével, jóságával, megelőző kegyelmével. Úgy tetszett nekem, hogy elesendő, aki el fog esni. Az Úr megelőző kegyelemmel vesz körül. Már előre megtámogat. Voltál-e már úgy, hogy miért örülök most annyira, és miért olyan jó minden? Lehet hogy rövid időn belül jött egy próba. Előre megtámogatott a megelőző kegyelem. Már a reggeli igében, a napi eseményekben annyi örömöt ad, hogy majd akkor lesz erőm, amikor jön a buktató.
Egy kéz támogat, és ezt közben érzem. Nagyon sokszor esés közben már tapasztalom, hogy valaki támogat. Valaki egyszer azt mondta: úgy éreztem, hogy egy láthatatlan kéz tart engem. Istennek a földre lenyúló keze Jézus. Mindig tudd, Ő az, aki lejött erre a földre, aki testté lett. Nagyon sokszor emberen keresztül támogat. Valaki elmondta: kórházba kerültem és nagyon kétségbe voltam esve. Azt gondoltam, mindennek vége. Rossz lelki és testi állapotban feküdtem. A mellettem fekvő betegnek a kislánya jött. Egyszer csak hallom: tudod édesanyán, amikor az Úr Jézus –, ilyen tisztán, ilyen világosan hangzott Jézus neve, és abban a pillanatban már meg voltam támogatva. Csak hallani kellett a nevét.
A saját életemből szeretnék elmondani valamit. Valahol evangélizáltam. Ti nem is gondoljátok, hogy azoknak, akik szolgálnak, mennyi nehézségük van. Olyan helyen evangélizáltam, ahol nem volt egy nyugodt hely, ahol imádkozni, készülni lehett volna. Minden olyan ellenséges volt, az egész környezet. Ültem a Bibliám fölött, oda sem tudtam figyelni, és azt mondtam, én ezt nem csinálom tovább. Elesendő voltam. Arra gondoltam: elutazom. Abban a pillanatban egy csengô férfi tenor világos, tiszta hangon énekelte: “Kéklő tengernek partján, Ott, hol mosolyg az ég, Ott kérdezte Jézus: Péter, szeretsz-e még?” Últem, és folytak a könnyeim: Szeretsz-e még? Csengően beleszólt a lelki állapotomba. Felálltam, mentem tovább, folyt az evangélizáció végig a héten –, de elesendő voltam. Az ördög mindent megtett, hogy elessek. Azt mondja az ige: “Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem” (Zsolt 118, 13). Akkor engem igen taszított. Egy ének, egy mondat, és belől rendben volt minden. Csak nagyon fájt, hogy tudtam ilyen lenni, amikor szeretem az Urat. Egy ének, egy ige, és az Úr megtámogat. Megsimogat, közel jön hozzám, és minden jól van, még ha a feje tetején áll is körülöttem minden, mert támogat ez a kéz.
“Az Úr megtámogat minden elesendôt.” Jó volna most visszagondolni azokra a pillanatokra, amikor kis híja volt, hogy a lábam eliszamodott. Van egy kéz, Istennek erre a fölre lenyúló, csodálatos, szerető keze, Jézusban. Ő az, aki veled járt az úton. Ő az, aki látja minden bajodat, nehézségedet és megtámogat minden elesendőt. Mert jó az Úr! Itt vagyunk sokan, akik mindig újra és újra esnek, és akiknek szükségünk van arra, hogy ez a láthatatlan kéz támogasson.
A következőfajta ember akirôl beszél az ige: “Felegyenesít minden meggörnyedtet.” Nem vagy-e most is görbe? Sok a teher. Túl sok a nehézség a családban. Hány ember jár állandóan meggörnyedten. Szinte látni lehet rajta, hogy nagyon nehezet cipel. Ne felejtsük el, ezt a túl sok terhet mindig mi vesszük a nyakunkba.
Így olvastam Modersohn könyvében: nézd meg a vagonokat, rájuk van írva: maximális terhelés. Ha a vasut tud erre gondolni, hogy ezt a vagont csak ennyire lehet terhelni, hát Isten ne gondolna arra, hogy mi a maximális terhelésed? Ő nagyon vigyázz rád, jó az Úr. Csak éppen mi veszünk magunkra gondokat, munkát, nehézségeket, amiket nem Ő tett ránk. Mikor nagyon túlterheltnek érzem magam, mindig tudom, tettem magamra valamit, amit nem az Úr tett rám. A meggörbedtségnek ez az egyik oka. A másik pedig: a túl kevés erő. Megszakadt a kapcsolat közted és az Úr között.
Amikor tegnap azt az igét kaptam: “Mindenre van erôm a Krisztusban” (Fil 4, 13). akartam mondani: persze, mindenre van erő az erőforrásban. Bennem nincs. De lehet kapcsolat az erőforrással, Jézus Krisztussal. Ha megszakadt a kapcsolat, akkor minden sok, minden nehéz, minden kibírhatatlan. Egy perc alatt helyreállhat. Aztán csodálkozom, hogy ez alatt nyögtem?
Neked is mindenre lehetne erőd, nem kellene görbedten járni. Szaladhatnál, ugrálhatnál, örülhetnél, mert mindenre van erő. Hogy jöttél ide? Elesetten, meggörbedten? Érted az Isten szeretetét, amivel fogad minket, hogy megtámogat, felegyenesít? Úgy mégy majd haza, mint egy gyertya, olyan egyenesen. És azt mondod mindenre: ez probléma, hát mi ez nekem? Istennek semmi sem lehetetlen, és utána azt mondja: a hívőnek semmi sem lehetetlen, mert ugyanazzal a hatalmas, mennyei erővel él.
Miért vagy meggörbedt? Miért jöttél úgy ide, hogy alig bírtál már jönni? “Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörbedtet.” Mert jó az Úr! Az Ő szeretete hozott ide. Nem akarja, hogy így menl tovább innen. Cselekedni akar veled, azért vagy itt. Jó volna úgy hazamenni, mint akiket az Isten felegyenesíthetett, megtámogathatott. Újra mondom: Jó az Úr, lenyúlt erre a fölre Jézus Krisztusban. Jézus Krisztuson keresztül cselekszik most a földön. Ő az, akin keresztül mindent megcselekszik, feljebb, mint ahogy azt képzeled.
Mielőtt az Úr Jézus felment a mennybe, így mondta tanítványainak: visszajövök ti hozzátok. “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek.” (Jn 14, 1a). Eljövök hozzátok. Jött pünkösd, és Jézus Szentlélek formájában visszajött, és most benned lakik, ha befogadtad. Azt mondja az ige: “Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Krisztus ti bennetek van?” (2Kor 13, 5). Isten Krisztusban mindennel megajándékozott, amire szükséged van. Ha Ő benned van, akkor gazdag vagy, akkor mindened van.
Isten lenyúlt erre a földre a Megváltó által, és aztán a Szentlélek által. Jézus az érted lenyúló isteni kéz, a Szentlélek a benned munkálkodó isteni kéz. Vajon elfogadod-e Őt, mint Megváltót, és elfogadod-e Őt, mint benned lakozó Szentlelket?
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük, hogy láttál minket abban az időben, ami ez előtt a hét előtt volt. Láttad az életünket, amikor sokszor azt mondtuk: nem bírom tovább. Hallottad sóhajainkat, imáinkat. Áldunk Téged, hogy megmozdult a kezed. Köszönjük, hogy itt lehetünk, és megmondod, mit akarsz tenni velünk. Megtámogatni, felegyenesíteni, megtölteni önmagaddal. Kérlek Úr Jézus, ne legyen ennek semmi akadálya az életünkben, hogy keressünk, és elfogadjunk Téged. Cselekedd meg, amit most ígértél. Egyenesíts fel, támogass meg, hogy úgy mehessünk úgy haza, hogy Téged láthasson ez a világ rajtunk keresztül.
Ámen.