“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ORSZÁGOD ÖRÖKKÉ FENNÁLL (3/5)
KIRE NÉZEL?
“Mindenki szemei Tereád vigyáznak, és Te idejében megadod eledelüket.” Zsolt 145, 15
Imádkozzunk!
Kérlek Uram, vidd véghez bennünk, hogy gyermekként bízzunk benned, és a szemünk valóban Téged nézhessen. Áldd meg ezt a napot, és teremts mindegyikünkkel egészen személyesen kapcsolatot. Hadd tudjunk majd innen Veled továbbmenni. Kérünk, végezd el ezt bennünk, neved dicsôségére.
Ámen.
Soha ne felejtsük el, amikor elkezdjük a napot, hogy “Jó az Úr!” Otthon is így nézzünk, és fogadjunk majd mindent, bármi is történik az életünkben, hogy jó, Aki adja.
Tegnap azt mondta az Úr, hogy elesettek, meggörbedtek vagyunk, és szeretne felegyenesíteni, megtámogatni. Csak az a kérdés, hogyan támogat, és hogyan egyenesít fel? Elmondja ezt a mai ige: “Mindenki szemei Tereád vigyáznak, és Te idejében megadod eledelüket.” A szememen keresztül egyenesít fel és támogat meg.
Nagyon jó mindig arra gondolni, hogy egy szempár néz minket. Ha nem tudod, akkor is, éjjel és nappal is. Nemcsak a külsődet nézi, hanem a belsődet. Azért vagyunk itt és azért jöttél ide, mert megkeresett ez a szempár, és elkezdett vonzani, hogy szeme találkozhasson a tieddel. Nagyon fontos, hogy hova nézünk. Ha valaki meggörbedt, lefelé néz. Ez kétségbeejtô dolog. Mindig azt látom, ami rossz, ami nehéz, ami elkeserítő, és lehúz ez a tekintet. Reggel fölébredsz, és már lenézel mindarra, ami nagyon nehéz az életedben.
Hátranézni is veszélyes. A Biblia azt mondja: nem alkalmas Isten országára, aki hátratekint. (Lk 9, 62). Vajon nem szoktunk-e mindarra visszanézni, ami rossz, és nehéz volt az életünkben? Isten szeretne felegyenesíteni és megtámogatni, hogy Reá nézzél. Vasutas koromban, mint vonatvezetô utaztam. A mozdonyban van egy felírás: Szemed a pályán legyen! Annyit jelentett, hogy előre nézz. Olyan sokszor megszólított ez a felírás. Az előtted levô pályán legyen a szemed. Annyiszor tanítottak engem a felírások. Jó volna kicsit figyelni, hol mit írnak fel. Nagyon sokszor annak is van mondanivalója. Aki hátranéz nem alkalmas. Ha előrenézünk, akkor félünk. Mi jön, jaj mi lesz? Nagyon sok ember most különösen előrenéz, hogy mi lesz, ha folytatódik ez a gazdasági válság? Mi lesz, ha mi is elveszítjük az állásunkat? Mi lesz, ha már minden olyan drága lesz, hogy nem lehet semmit megvenni. Az előrenézés sem segít. Hova kellene akkor nézni? Felfelé! Noé bárkájában csak felfelé volt ablak. Gondoljátok el, ha lenéztek volna a hullámokra, és mindarra, ami körülöttük volt. Nem volt arra ablak, csak a menny felé. Dánielről is ezt mondja az ige, hogy napjában háromszor kinyitotta az ablakot Jeruzsálem felé, az Úr felé, és leborulva imádkozott. Az Úr azt szeretné, ha neked is lenne felfelé nyíló ablakod, és mindig arrafelé néznél. Akkor egyenesen járnál.
A Biblia azt mondja: “Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem” (Zsolt 121, 1). Amikor Jézus felment a mennybe, a tanítványok néztek utána, és azt mondták nekik, ahogyan elment, úgy fog majd visszajönni. Onnan várhatod, onnan jön a te szabadításod. Ha felfelé néznél, nem volnál meggörnyedt. Akkor egyenesen járnál nagyon nehéz idôkben is.
“Mindenki szemei Tereád vigyáznak.” Nem is csak azt mondja, hogy néznek, vigyáznak. Más vigyázni, mint nézni. Egy vadászkutya hihetetlenül tud a gazdájára vigyázni. Minden mozdulatára figyel, mert tudja, hogy onnan történik valami. Onnan kap utasítást, parancsot. Ha valaki vigyázban áll, nem lehet meggörbedni. Azt szeretné az Úr, ha mindig vigyázban állnál. Lehet, hogy a következô pillanatban ugorni, lépni kell. Jó volna, ha ma vigyázba volnál egész nap és szemeid mindig Ő reá figyelnének, hogyha mozdul, rögtön tudjam, mit kell tennem.
“Mindenek szemei Tereád vigyáznak.” De gondoljunk arra, hogy Isten nem a testünkkel beszél, hanem a lelkünkkel. A külső, a testi embered a két szemed, és van egy belső embered, a lelked. Lelkünk szeme a hit. A hitedet kell az Úr felé fordítani. Külső szemeddel nem láthatod. Akik azt mondják, hogy látták Jézust, nem láthatták. Jézus világosan megmondta: “Én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem” (Jn 16, 10). Ne próbáld Őt ezzel a szemeiddel látni. De vajon a belső szemed, a hited nyitva van? Midnyájan vakon születtünk lelkileg. Találkoznod kell Jézussal, hogy megnyissa szemedet.
Emlékszünk, amikor Jézus a vaknak megérintette a szemét, és mikor megkérdezte: mit látsz? “Az pedig föltekintvén monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.” (Mk 8, 24). Csak valami sejtése volt. Most azokhoz szeretnék szólni, akiknek már egyszer volt valami sejtésük, akiket az Úr egyszer már érintett. Hányan voltak már itt, akik elmondták, hogy imádkoztam, és tudom, hogy van Isten, hogy minden igaz. Dehát csak “mint járkáló fákat.” Teljes világosságában nem látja Isten dolgait, csak sejtése van róla, hogy ez igaz lehet. Valamit kértem, az Úr megadta, azóta tudom, hogy van. Jézus ezt a vakot másodszor érintette. Talán azért vagy itt, hogy másodszor érintsen az Úr. Talán eddig is történt már valami veled, de most az Úr azt szeretné, hogy lássál messze, világosan, mindent. Lehet hogy az első érintés évekkel ezelőtt megtörtént, csak valami bizonytalanságban jártál mindig. Nem volt világosságod.
Vajon megnyílt-e már a belső szemed? Lelkileg látsz-e már, és mennyire látsz? Persze, nem tud a szemed Rá vigyázni, ha nem látsz világosan. A hitedet fordítsd az Úr felé. Ne önmagad felé, ne emberek felé, ne előre, ne hátra. Ő felé! “Mindenek szemei Tereád vigyáznak.” Tudjuk már, hogy nem a két szememről van szó, hanem arról a belsőről. A hitemrôl van szó. Ha még nincs, akkor hadd hangozzon az üzenet: “Legyen hitetek Istenben!” (Mk 11, 22). A teremtô szavával mondja ki Jézus. Ha Ő mondja, hogy legyen, akkor van. Az egész világ erre a “legyen“ szóra lett. Ha tudod, hogy nincs hited, kérjed most: Uram, mondd ki felettem, hogy legyen. Láss! – mondta a vaknak Jézus. És akkor látsz. Csak vigyázz, hogy a hitedet soha ne fordítsd másfelé. Hiteddel fordulj Felé, és várd Tőle az eledelt, a segítséget, a támogatást, a parancsot. Vajon a megváltott életed vár-e parancsra? Ha látsz, emeld Felé a szemed, és mondd: Uram, parancsra várok. Vigyázok, figyelek Reád.
Olyan jó volna, ha így mennél haza, hogy ettől kezdve nem a férjedet néznéd, nem a gyereket, se magadat, hanem Őt néznéd. Minden nap megvan a napi parancs. A katonaságnál is elő kell állni és átvenni a napi parancsot. Isten napiparancsot akar neked adni. Várj rá! A napi igehirdetések között folyton arra figyelj, hogy nekem most mit mond Isten, mit vár tőlem, hogyan kell lépnem. Ez a legcsodálatosabb élet, ha minden nap megkapod majd a parancsot. Milyen jó volna, ha majd össze-vissza gondolkozol, egyszer csak rád kiáltana valaki belül: vigyázz! Lehet, hogy pont akkor jön a parancs, amikor nem figyelsz, amikor másfelé fordulsz.
Egy kedves történetet olvastam a Busch lelkész egyik könyvébôl. Egy nagyon rossz fiúról szólt, akivel senki nem bírt. Konfirmandusok között szolgált ez a lelkész, és megállapította, hogy nem is olyan rosszak ezek a gyerekek, mint ahogy mondták. A gyerekek elmondták, azért nem vagyunk olyan rosszak, mert nincs itt a Fercsi. Minden rossznak az a kezdeményezôje. Minden nap vártam, hogy majd megjelenik. Mivel nem jött, elmentem a megadott címre. Egy borzalmas piszkos szobát találtam. Ahogy a sötétben körülnéztem, az ágyon egy asszony feküdt, a rák utolsó állapotában. Minden csupa szenny, csupa bűz. Kiderült, ő a Fercsi anyja. Kezdünk beszélgetni, az asszony mondja: szegény kis Fercsikém, senki nem szereti. Az apja csak veri, tanárai nem szeretik, mindig csak büntetik. A lelkésze sem szereti, mindig ő a feketebárány. Most meghalok, aki egyedül szerettem őt, és nem lesz senki, aki szeresse. A haldokló asszonynak megígértem, hogy szeretni fogom Fercsit. Törödök vele.
Már közel voltunk a konfirmáció végéhez, amikor elôkerült a Fercsi. Elkezdtem a lelkére beszélni, hogy Fercsi, három nap múlva úrvacsoraosztás. Igen, lehet – mondja –, nekem nem lesz úrvacsoraosztás. – Miért nem? – Nem mehetek oda, túl rossz vagyok. Kezdek beszélni a bűnösök Megváltójáról, Jézusról, aki annyira szerette a bűnösöket, hogy lejött értük a földre, hogy érte is életét adta. Egy konok, lehajtott fej. Nem tudott fölnézni, rám sem tudott nézni. De ahogy beszélek neki Jézusról, látom, két könnycsepp csordul ki a szeméből. Azt kértem tôle, ha túl rossz vagy, akkor most mondj el igazán mindent. Kezdi mondani a borzalmas sötét dolgait. De ahogy mondja, mintha emelkedne fel a szeme. Lassan már találkozik az enyémmel. Beszélek neki Jézusról, aki felvitte a keresztre minden bűnét, és elmondom, ha elfogadod Jézus áldozatát, akkor holnap jöhetsz az úrvacsorához, Fercsi.
Németországban a konfirmandus gyerekek a családjukkal együtt mennek az úrasztalához. Mikor az utolsó család is elvonult, látjuk, hogy egy gyerek egyedül jön, valami furcsa, túl nagy ruhában, amit valahonnan szerzett, de az arca sugárzott, mint a nap. Szinte világos lett a templomban, ahogy Fercsi végigmegy. Szemei megtalálták az Urat, és minden megváltozott. Megkapta az eledelét. Megmenekült az élete. Új ember lett belôle. Csak azon az egy tekinteten keresztül, hogy lentről, a bűnről fölnézett a keresztre.
Lehet, hogy neked ezen a héten nagyon mélyre kell lenézni, hogy meglásd, mi van az életedben. De aztán emeld fel a szemedet. Isten azért engedte keresztre feszíteni Jézust, hogy mindig látni lehessen. Minden idők minden embere láthassa azt a szeretetet, amelyik az életét adta értünk. Vajon megtanulod-e ezen a héten, hogy lentről fölnézz Őreá.
Két nap múlva mi is megyünk az úrasztalához. Vajon hogy mégy majd? Nézel magadra magabiztosan: ki, ha nem én? Igazán méltó vagyok. Vagy úgy mégy, mint Fercsi, hogy meglátod a bűneidet, és onnan nézel föl Jézusra. Ha egyszer Őt igazán megláttad, olyan élet lesz elôtted, hogy szemeid hozzászoknak az Ővéhez. Akkor minden este, mielôtt elalszol felemeled szemeidet Őreá, és megkapod a bocsánatot. Minden reggel azzal kezdheted a napot, hogy fölnézel Rá és csudálatos, örömtelien boldog életed lesz. Mindenek szemei, a te hited is, Őreá vigyáz, és akkor megadja neked mindennap alkalmas időben az eledelt.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy ismersz. Látod a kapkodó szemünket, amelyik mindig másra figyel, amelyik emberekre néz, hogyan néznek rám, mit szólnak hozzám. Úr Jézus, kapkodó tekintetünk hadd nyugodjon most meg rajtad. S hadd maradjon csak rajtad, egész napon át. Áldj meg minket, hogy olyan élet kezdődjék bennünk, ahol a szemünk, a hitünk, megnyugszik Terajtad és Rajtad is marad életünk utolsó leheletéig.
Ámen.