“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A HÁROM SZÁZADOS HITE (2/5)
Szólj csak egy szót
“Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam, és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy, vagy a másiknak: Jövel, eljo, és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék orajta, és hátrafordulván monda az ot követo sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találták.” Lk 7,7-10
Imádkozzunk!
Uram, szólj hozzánk ezen a napon csak egy szót. Kérünk, hogy igazán érintsen az Ige. Segíts, hogy engedhessünk annak, amit mondasz. Áldd meg a mai napunkat!
Ámen.
Tegnap már néhány tulajdonságát megláttuk a Kapernaumi századosnak, akit bemutatott az Ige. Nagyon sokszor szeretnénk olyan emberek lenni, akiknek hatalma van.
A százados olyan ember volt, akinek állásánál fogva hatalma volt, tudott parancsolni, és tudott engedelmeskedni. Hatalma mellett szeretete is volt. Nagyon sok embernek van hatalma, de nincs szeretete. Sok embernek van szeretete, de nincs hatalma. A ketto együtt csodálatos. Egyedül Jézusnak van hatalma és szeretete.
Lehet, hogy a századosnak is természetétol fogva megvolt mind a kettő, mert Jézust még nem ismerhette. Egy olyan valaki volt, aki tudott vezetni, de megértette azokat, akiket vezetett. A szolgáját annyira szerette, hogy a zsidók véneit elküldte Jézushoz, és kérte, segítsen rajta. A neki alárendelt, megvetett zsidó népet is annyira szerette, hogy zsinagógát építtetett számukra.
A foemberek elmentek Jézushoz, kérték Ot, és szavukra Jézus elindult velük. Látjuk, hogy amikor Jézus a házhoz közeledik, a százados megint követeket küld. Az ember azt kérdezi: miért? Megérthetjük, ez a hatalmas, közkedvelt ember félt. Jó volna megkérdezni: százados, mitol félsz? Ez a félelem Isten-félelem volt.
Péterrol tudjuk, hogy eros, hatalmas valaki volt, jó halász. De amikor Jézus a hajójában van, és Péter meglátja a halak sokaságát, lábaihoz esik, és egy furcsa mondatot mond: “Eredj el én tolem!” Péter is fél. Ez az Isten, aki ezt meg tudta tenni, ismeri a halak járását. Péter reszketni, félni kezd. Minden ember, aki igazán Isten közelébe kerül, reszketni kezd. Ha ezt soha nem élted át, nem voltál még Isten közelében. Pétert elfogta a félelem, és kimondta: “Eredj el én tolem, mert én bunös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8). Péternek hiába prédikáltak volna napestig, hogy milyen eroszakos, kemény ember vagy. Mikor Jézus közelébe jutott, mindent tudott.
Hebich Sámuel könyvében olvastam, hogy féltek tole az emberek, mert mindenkinek megmondott mindent. Egy angol tiszt azt mondotta: Jöjjön csak hozzám, majd megmutatom, hogy nem félek tole. Maga írta le, hogy egy forró napon, délben, valaki felemeli a függönyt és megáll elottem. Azonnal tudta, hogy a misszionárius. Annyit mondott: Vegye elo a könyvet! Sok könyvem volt, de tudtam, hogy a Bibliáról beszél. Engedelmesen felálltam, és hoztam a könyvet. – Kérem, olvassa. Olvastatja a Mózes elso könyvét, ahol leírja az Ige: “A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg a vizek felett.” (1Móz 1,2). Aztán azt mondja: Imádkozzunk! Letérdel, és nem tudom, mi van velem, mellé térdelek. Dühös vagyok magamra, miért csinálom azt, amit mond? Mikor elment, az volt bennem, hogy jönne csak vissza még egyszer, majd akkor!
Másnap minden megismétlodik, de akkor már értem az imádságát. Értem imádkozik, hogy Isten mutassa meg buneimet. Akkor már tudtam, én vagyok az az ember, akirol az Ige mondja, hogy sötétség volt a mélység színén. Micsoda mélységek vannak bennem. Azért imádkozik, hogy Isten Lelke lebegjen felettem. Aztán elment. Lefekszem, de elottem van az egész szennyes ifjúságom. Úgy éreztem, hogy itt van Isten Lelke. Akkor már kívántam, hogy csak jönne még egyszer! Amikor belépett, nem kellett, hogy egy szót is szóljon, azt mondtam: mindent tudok.
Tudsz-e már magadról mindent? Voltál-e már úgy Isten közelében, hogy láttad volna magadról a valóságot? Ha egy ember Isten közelébe kerül, annak nem kell semmit sem magyarázni. Így volt Péter is, és ezért mondta: “Eredj el én tolem, mert én bunös ember vagyok, Uram!” Hogy kerülök én Tehozzád, hogy állhatunk egymás mellett? Egyáltalán, hogy tudok megállni melletted, mikor bunös ember vagyok?
Mennyire megdöbbento, hogy a Kapernaumi százados is remegni és félni kezdett, azért mondta, hogy menjetek elébe, nem kell ide belépni, nem vagyok méltó, hogy mellette megálljak. Fogott-e már el így az Isten-félelem a tuzláng szeme elott? Félek a közelébe kerülni. Voltál-e már úgy, hogy “Magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy Hozzád menjek.” A százados kimondja azt a szót, ami a mai igénk középpontja: “Hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.” A Biblia így mondja: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4,4). Testvérek, az Ige Isten szájából származik. Ha O mond egy szót, az a szó hatalom, mert az O szájából származik.
Isten szava teremto szó. Emlékszem, mikor a Jn 1-ben találkoztam az Igével úgy, ahogy soha azelott. “Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden Oáltala lett, és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Obenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,1-4). Isten azonos az Igével, az Ô szavával? Amit az Igével teszek, Istennel teszem, az O szavával? Isten teremto “legyen” szavára lett minden. “Ami látható, a láthatatlanból állott elo.” (Zsid 11,3b). Ha a Bibliából elolvasod a teremtés történetet, Isten “legyen” szavára mindig ez a válasz: “és lett.” A világon a legnagyobb hatalom Isten szava. A 14. vers azt mondja: “És az Ige testté lett.” (Jn 1,14). Isten az Ige, Jézus az Ige. A testté lett Ige. Isten szólt, és Isten jött Jézus formájában. Világosan érthetjük, amit Lukács evangéluma mond: “Szólj csak egy szót.” Errol van szó a mostani Igében: “Hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.” Máté evangéliumában a párhuzamos hely így mondja: “Hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.” (Mt 8,8). Isten szava hatalom.
Isten Igéje közöttünk is hirdettetik. A teremto Ige ma is azonos Istennel, azonos Jézussal. Hiszel-e Isten szavában? Mert a Biblia mondja: “Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette Ot: mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az O Fiáról.” (1Jn 5,10b). Istennek ma ez a komoly kérdése hozzád: hiszel-é az Isten szavában? A Római levél elmondja: “Mert nyilván van az Istennek haragja mennybol, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Rm 1,18). Haragszik Isten, ha nem hisznek szavának. Szeretném, ha most tisztáznád, van Isten, és akkor halálosan komoly minden szava. Vagy pedig semmibe vetted a szavát. Mit teszel Isten parancsával? Pálnak mondja Jézus: “Nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod.” (ApCsel 9,5). Akkor fut rajta végig a gondolat: és ha Istennek minden szava igaz? Gondolj arra, azt mondja az Ige, hogy aki haragszik, embergyilkos. A harag egyenlo a gyilkossággal. Éveken keresztül mersz haragot hordozni? Isten szava vagy igaz, vagy nem. Ha igaz, akkor embergyilkos vagy. Nagyon kérlek, ne játssz Isten szavával!
Így mondja az Ige: “Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, ímmár paráználkodott azzal az o szívében.” (Mt 5,28). Az Ige szerint egy tekintet egyenlo a házasságtöréssel. Igaz, vagy nem igaz? Ha van Isten, akkor minden szava igaz. Ha nem igaz, akkor lehet semmibevenni, meghúzni a válladat és azt mondani, hogy nem érdekel. Ha nincs, akkor élhetsz, ahogy akarsz, csak akkor azzal kell számolnod, hogyha nyomorúságban leszel, hogy fogsz Isten nélkül megélni? Mert akkor számodra nincs. Akkor hogy mondod majd szíved mélyébol: Istenem, segíts!?
Mit csináltál Isten szavával? Isten haragszik rád a hitetlenséged miatt, mert nem hitted, hogy az O szava ennyire komoly. Haragszik a hamisságod miatt, hogy amit megértettél, azt is kikerülted. Isten igazsága sokszor közeledett már hozzád, de hazugsággal, mellébeszéléssel feltartóztattad. Újra kérdezem: hiszel Isten szavában? Hiszel az ítéletében? Igaznak és jogosnak tartod ítéleteit? Ha van Isten, van akarata, és akkor nem lehet átlépni, semmibe venni.
Így mondta az Ige: “Szólj csak egy szót.” Megértettük, most a szó Isten szava. Az ellened szóló szava is, ami ebben a pillanatban megítélt. Isten hozzád szóló szavát vissza lehet utasítani, lehet rá nemet mondani. Nem hiszel az ítéletében, de nem hiszel a kegyelmében sem. A kegyelem a meg nem érdemelt szeretet. Nem hiszel az O meg nem érdemelt szeretetében. Nem hiszel Isten legnagyobb szavában, a keresztben. Nem hiszel abban, hogy Jézus érted meghalt, ha nem hiszel abban, hogy teljes bocsánat, és teljes szabadulás van.
Egy lelkészhez ment egy bányászfiú. Elmondta magáról, hogy nem sokat törodött Istennel. Nem érdekelt sem az Ige, sem a papok. De valami történt velem. Lementem a bányába, és ahogy ott dolgozom, egy furcsa hangot hallottam, és fölöttem összedolt a bánya. Tudtam, hogy végem van, egy réteg volt fölöttem, nyomtak a kövek, és akkor azt mondtam: jaj Istenem! Kórházban ébredtem fel. Kicsit ittam, hiszen minden bányász iszik. Az ivócimborák jöttek meglátogatni. Azt mondták: nagy hülye vagy, hallottuk, mit kiabáltál, mikor a bánya összeomlott fölötted. Hiába hívtad Istent, nem segített. Mi siettünk, hogy kihúzzunk, mi vagyunk azok, akiket hívnod kellett volna. Mi mentettünk ki, és most itt vagy.
Aztán meggyógyultam, újra elmentem a bányába dolgozni. De éjszaka, amikor fekszem az ágyban, jönnek a gondolatok, hogy ott a kövek alatt ki tartott életben? Jól tudom, ha valakire rászakad a bánya, az halott. Hogy maradtál életben? Kiszedtek a társaid, de ki tartott életben? Látja, – mondja a lelkésznek, azóta minden este ezek a gondolatok motoszkának a fejemben, és azóta nem tudok nyugodni. Isten, akivel nem törodtem, szeret? Megvédett a kövek alatt? Azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogyan vannak ezek a dolgok? Hiszen másképp nem is emlegettem Isten nevét, csak káromkodásban. Tessék nekem megmagyarázni. A lelkész rámosolyog és azt mondja: Mit magyarázzak, tudja ezt már maga, hiszen átélte. – Akkor most mit kell tennem?
A lelkész beszélt neki Jézusról, a keresztrol, akire minden bunünknek a szennye rászakadt. Neki senki nem segített. O is azt mondta: “Én Istenem! Én Istenem!” Reá egy világ bune omlott rá. Akkor az én bányász barátom eloször érti meg, hogy mi az Isten szeretete. Imádkozunk, és egy más ember megy el, mint aki bejött.
Hiszel Isten szeretetében, és az ítéletében? Mert ha nem, akkor neked a golgotai kereszt csak egy szép történet, amit minden húsvétkor meghallgatsz, talán meg is siratsz. De akkor ez még neked nem a megmentésed eszköze. Megértetted-e valaha, hogy a buneidnek súlya és terhe az a sok-sok ko, ami most olyan keménnyé teszi a szívedet, az ott a kereszten mind Jézusra zuhant.
Nagyon kérlek higgy most Benne. Valaki azt mondta, egyetlen kérdés van a Bibliában, amire senki nem tud válaszolni: “Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törodünk íly nagy üdvösséggel?” (Zsid 2,3). Hogyan menekülsz meg, ha nem törodsz a szavával? Ma kérdd Ot: Uram, egy szót szóljál, egy szót, a Te szádból, amit megértek, és akkor meggyógyulok.
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy hosszú éveken keresztül talán azt sem hittem, hogy igazán vagy. Olyan valaki voltál számomra, akirol tanultam, akihez imádkozni kellett. Uram, én Téged nem ismertelek. Áldalak azért a napért, amikor hozzám szóltál. Köszönöm, hogy megláthattam magamat, és Téged, és meggyógyult a lelkem. Add meg ezt az én testvéreimnek is, most, itt, kegyelmedbol.
Ámen.