“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A HÁROM SZÁZADOS HITE (3/5)
Kornelius százados
“Volt pedig Cézáreában egy Kornélius nevu férfiú, százados, az úgynevezett itáliai seregbol, Jámbor, és istenfélo egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat a népnek, és szüntelen könyörög Istennek. Ez látta látásban világosan, a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala bement ohozzá, és monda néki: Kornélius! O pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért. Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek. O egy Simon nevu tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. O megmondja néked, mit kell cselekedned.
Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliussal beszélt, szólított kettot az o szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak. És elmondván nékik mindent, elküldé oket Joppéba.
Másnap pedig, míg azok mennek, és közelgetnek a városhoz, felment Péter a háznak felso részére imádkozni hat óra tájban. Megéhezett azonban, és akart enni: míg azonban azok ételt készítettek, szálla oreá elragadtatás. És látta, hogy az ég megnyilt, és leszállt ohozzá valami edény, mint egy nagy lepedo, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben voltak mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszó-mászó állatok és égi madarak. És szózat lon ohozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. És ismét szózat lon ohozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. Ez pedig három ízben történt, és ismét felviteték az edény az égbe.
Amint pedig Péter magában tunodött, mi lehet az a látás, amelyet látott, ímé a férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkeztek a kapuhoz. És bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felol gondolkodott, monda néki a Lélek: Ímé, három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ovelük: mert én küldöttem oket.” ApCsel 10,1-20
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük, hogy kérhetünk: szólj hozzánk! Áldd meg áhítatunkat, hadd halljunk beszélni Téged. Segíts, hogy közelebb mehessünk, és mi is szólhassunk Hozzád.
Ámen.
Ma újra bemutatkozik egy százados. Egy Kornélius nevu férfi az itáliai seregbol. Az Ige így tesz róla bizonyságot: “Jámbor és istenfélo egész háznépével egybe.” Vagyis a körülötte lévok is követték az o hitét. Azt is elmondja az Ige: “Sok alamizsnát osztogat a népnek, és szüntelen könyörög Istennek.” Két dolgot tudunk meg errol a férfirol. Az egyik, hogy megismerte ezt a nagyon komoly igazságot, hogy: “Jobb adni, mint venni.” (ApCsel 20,35). Mi úgy érezzük, sokkal jobb kapni.
Amikor a keresztfiam a Duna Hajózáshoz ment dolgozni, elmondta: Ha tetszene tudni, hogy a nagy hajókat milyen kicsi motor mozgatja! Akkor gondolkoztam azon, hogy minket is egy kicsi motor hajt. Az indulat, ami bennünk van, mindig azt mondja, hogy nekem, nekem. Motorcserére van szükségünk, ha igazán az Úr útján akarunk járni. Jézust mindig a szeretet hajtotta. Egyetlen mozdulata nem volt a kezének, ami maga felé mozgott volna. Csak adott. Mi azt hisszük, abban van az öröm, ha mindent megszerzünk, amit akarunk. Kornéliusról azt mondja az Ige, hogy alamizsnát osztogatott, tehát tudott adni.
A másik dolog, amit megtudunk róla: “Szüntelen könyörög Istennek.” Egy férfi, aki imádkozik. El lehet ezt képzelni? Az imádság nem az asszonyok dolga? A férfiak cselekvo emberek, hogy-hogy imádkozott? Ráért ez a százados a tennivalói között állandóan imádkozni? A Biblia nekünk is mondja: “Szüntelen imádkozzatok!” (1Thess 5,17). A testvérek szoktak imádkozni? Talán gyerekkorukban megtanulták, hogy este lefekvés elott, talán ha felkelek, imádkozni kell. Ha baj van, az ember nagyon hamar megtanul imádkozni. De más ez, hogy egy férfi, egy százados szüntelen imádkozott. Az ilyen imádság kapcsolatot jelent Istennel. Mindig tudok Hozzá szólni. Mindent elmondhatok, ami történik velem. Nem olyan ez, mint egy imamalom, hanem abban az állapotban vagyok, hogy mindig meg tudom Ot szólítani. Jézus mondta: Szüntelen látom az Atyát. Ha mindig látod, tudod magad körül Jézust, tudsz Hozzá szólni.
Kornélius “látá látásban világosan.” Szeretném ezt a látás-dolgot megmagyarázni. A Bibliában is van ilyen? A Zsidók 1,1 azt mondja: “Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idokben szólott nékünk Fia által.” Az Ige mindig cselekvést jelent. Tennünk kell valamit. Meg kell tanulni a lelki életben is. Sokszor mondják, hogy van mennyei látomás a Bibliában, különösen az Ószövetségben. Gondoljunk Józsefre, aki álmokat álmodott. A Zsidókhoz írott levél most megmondja, hogy akkor nem volt még Biblia, hogy szólhatott volna Isten egy pogány férfihez, aki azt sem tudta, mi a Biblia. Nem volt még meg a bibliai Kánon sem, amikor íródott a Biblia. Hajdan sokféleképpen szólt Isten, most már, amikor mi élünk, az O Fia által szól. Jézus által, aki a testté lett Ige. Az Ige lábainknak szövétneke. Ha vezetést várunk az Úrtól, figyeljünk, mit mond az Ige. Mert Isten ebben az utolsó idoben az O Fia által, az Igén keresztül szól.
Megdöbbento, hogy Kornéliusnak egy angyal jelenik meg. Örültem annak, hogy néven szólította: “Kornélius!” Az Ószövetség is azt mondja: “Neveden hívtalak téged.” (Ézs 43,1). Pál apostolt maga a feltámadott Jézus szólítja meg: “Saul, Saul!” Bennünket is megszólít majd az Úr. Aki vagyok, azt a nevet mondja. Lehet, hogy már kimondta a neved, hogy indulatos, haragos, parázna. Jákób neve annyit jelent: Csaló. De új nevet kapott: Isten harcosa! Izráelben a név mindig az illeto lényét jelentette. Jó volna kimondani, mi az, ami reám a legjelemzobb. Otthon talán jobban tudják a nevedet, mint saját magad. Figyelj, amikor Isten kimondja azt a bunt, ami a legközpontibb az életedben.
Itt is kimondja az angyal: “Kornélius! O pedig … megrémülve mondja: Mi az, Uram?” Pál apostol azt kérdezte Jézus néven szólítása után: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9,6). A kérdés ugyanaz, mint Kornéliusnál: Mi az, Uram, mit kell cselekednem? Ha néven szólít az Ige, ez kell, hogy a válaszod legyen: Uram, mit akarsz, hogy megtegyem? Tulajdonképpen ez a megtérés. A tékozló fiú azért ment el otthonról, mert nem akarta az atyja akaratát cselekedni. Megvan a tervünk, az akaratunk. Megkérdezed-e ma az Úrtól: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem, mi az akaratod felolem?
“Mi az, Uram?” – kérdezi Kornélius. “Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.” Isten nemcsak a buneinket látja. Azt is látja, amit Érte tettünk. Nem felejti el. Egy pohár víz, amit az O nevében adtál, nem veszti el jutalmát. O azt is látja, hogy igyekeztél Vele járni, hogy engedelmeskedni akartál. Isten nem olyan, mint mi vagyunk, hogy csak az emberek hibáit látjuk. O egészen lát.
Az angyal elmondja, mit kell Kornéliusnak cselekedni. “Most azért”. Most, hogy megszólítottalak. Ha igazán akarod tudni, megtudhatod, mi az, amit cselekedned kell. Kész vagy-e megtenni, akármit mond? Ha eldöntötted, hogy megteszed, akkor megtudod, mit vár toled az Úr. “Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek.” A megtérés lényege az alárendelés. Mindnyájan nagyon önálló, önfeju és akaratos emberek vagyunk. A legnehezebb dolog valakinek, vagy valaminek engedelmeskedni, alárendelni magamat.
Itt két vezeto férfit látunk, aki tud parancsolni, akik alatt emberek vannak, és mégis tudnak engedelmeskedni. A kapernaumi századosnál is világosan láttuk, – elmondja az Ige, – tudja, mit jelent engedelmeskedni, mert vitézek vannak alatta, és amit mondok, azt teszik. Megszületett-e benned a készség, hogy Uram, bármit mondasz, megteszem. Isten akaratát csak az tudhatja meg, aki cselekedni is akarja. Nem úgy van, hogy mondjad Uram, aztán majd döntök, ha nem túl nehéz, megteszem. Kimondod-e most: Uram, látatlanban megteszem, amit mondasz. Isten eléd tesz egy papírt, és azt mondja: írdd alá. Majd azt írok fölé, amit akarok. Aláírod-e így?
Az angyal azt mondja Kornéliusnak: “Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek, O egy Simon nevu tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van.” Istennek egy nagyon komoly rendelkezését szeretném elmondani: megtérni embereken keresztül lehet. “Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívoket.” (1Kor 1,21). Hát Isten mennyei küldötte, az angyal, nem mondhatta volna meg, amit Jézus mondani akar? Lélegzetelállító volt nekem, hogy a feltámadott Jézus, aki Pállal beszél, nem hirdet evangéliumot. Így olvassuk: “Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” (ApCsel 9,6b). Majd jön egy ember, akit Ananiásnak hívnak, o majd megmondja neked mit cselekedj. Ez az Isten útja.
Az angyal nem mond semmit, a feltámadott Jézus nem mondja meg, mit kell tenni, csak egy engedelmes lépésre hív fel. Vagy megteszem, vagy nem. Vegyük nagyon komolyan, hogy Isten embereken keresztül szól. Itt is hívatja Pétert. Miért kellett ehhez Péter? A mennybol jövo angyal nem volt elég jó? Mert ez az Isten útja! O nem kerüli meg az embert, rajta keresztül szól. A megdöbbento az, hogy Kornélius azonnal megteszi. Amint az angyal elment, azonnal szólított kettot a szolgái közül. Az engedelmességnek ez a komoly feltétele, hogy azonnal, egészen, örömmel. Nagyon kérlek, ha valamit meghallasz, engedj annak azonnal, egészen és örömmel. Úgy szeretem, amikor az Úr Filepet a komornyikhoz küldi, és az örömmel futott. Nem vár semmit, nem mondja, – majd holnap. Hányszor vagyunk úgy, hogy megteszem Uram, de majd máskor. Majd megtérek, de elobb otthon mindent elrendezek. Nem most, itt, majd otthon.
Kornélius elküldi a vitézeket, és azok elindulnak. Az engedelmes embernek engedelmeskednek. Vigyázz! – engedetlen szüloknek engedetlen gyermekei vannak. Ha nem engedelmeskedsz Istennek, a gyermekeid, a többi emberek sem engedelmeskednek neked. Jó volt nekem, hogy Kornélius elmondhatta a vitézeknek, ami vele történt, mert azok ismerték ot. Kapcsolata volt Kornéliusnak azokkal, akikkel együtt élt.
Kornélius ugyanezt Péternek is elmondja. Istennek csodálatosak az útjai és vezetései. Valaki így mondta: a vezetés olyan, mintha valakinek kezébe adnának egy névjegyet, aminek fele a másik ember kezében marad. Ha találkoznak, pontosan összeillik a ketto. Amit neki mond, összeillik azzal, amit nekem mondott, és ez az Úr. Házastársaknál olyan jó látni, úgy kerültek össze, hogy mind a ketto ugyanazt a vezetést kapta.
Péter és Kornélius milyen messze voltak egymástól. El kellett küldenie Péterért. Lehet, a világ egyik részén mond nekem valamit az Úr, és a másik részén valakinek ugyanazt mondja. Csodálatos az Úrnak a vezetése, ahogyan értesíti Pétert. Elhárítja az akadályokat. Mert Péterben sok akadály van, hogy ezt megtegye. Látja ezt az érdekes dolgot, hogy egy lepedo leereszkedik, és benne mindenféle állatok, földi vadak, csúszómászók, olyanok, amiket zsidó embernek nem szabad megenni. Egy megdöbbento mondatot hall Péter: “Kelj fel Péter, öljed és egyél!” Ez tilos volt Péter számára. Isten elhárítja az elso nagy akadályt: a tövényt. Péter pontosan ismerte a zsidó törvényt, ami akadályozhatta volna abban, hogy engedelmeskedjen. Péter tudta, hogy tisztátalan lesz, ha ezekbol eszik. Most Isten egyszer csak egészen mást mond. Ez tévedés, ez hiba, nem lehet Istentol való, ez becsapás. Megdöbbento a Péter szava: “Semmiképpen sem, Uram.” Látjátok, hogy a mi egész emberi természetünk hogy mond ellent? Óriási akadály a sokféle megkötözöttségünk, és Isten nem tud használni. Bele vagyunk kötözve vallási szokásokba. A zsidó ember olyan, mint most a vallásos ember. Megvannak a vallásos szokásai, és nem tud másként gondolkozni. Bele vagyunk merevedve bizonyos szokásokba. Ha valaki ezt felborítja, akkor azt mondjuk, hogy semmiképpen nem.
Egy asszony az evangélizáció után hangosan imádkozott. Másnap felháborodva kérdezte a lánya, – édesanyám, miért kellett bennünket ilyen szégyenbe hozni? Az egész falu errol beszél, hogy hangosan imádkozott. Hiszen ez a papok dolga! Valaki bizonyságot tett, mire azt mondották, ne prédikálj nekünk, nem végeztél teológiát. Eddig ez nem volt szokás, tehát nem lehet jó. Jó volna meglátni, mi az, amibol képtelen vagyok kijönni, amitol nem tudok továbblépni.
Milyen nehéz lehetett Péternek, aki a legkomolyabb zsidó hívo ember volt, hogy most mindent fel kell borítani. Emberek szokták itt mondani, amikor már két-három napot eltöltenek: Bennem most minden felborult. Hadd boruljon. Amikor Jézus belépett a templomba, ott is minden felborult, a pénzváltók asztalától kezdve minden. Ha behívod Ot az életedbe, mindent felborít. Péter azt mondja: Uram, ezt nem.
Nekünk is megvannak a vallásos szokásaink, és olyan szépen közlekedünk benne. Vasárnap el kell menni a templomba. És most egyszer csak borul minden. Azt hiszem, nekünk ennél még komolyabb kötözöttségeink vannak. Megvannak az elképzeléseink saját életünkrol, terveinkrol, igazunkról. Szerintem ez nem így van. Tudjátok mit jelent ez a szó, hogy szerintem? A kis én isten. Minden embernek megvan a maga kis birodalma, ahol a maga elképzeléseit próbálja érvényesíteni. Azért van baj a családokban, mert két külön világ egy területre kerül, és harcol egymással. Nálunk otthon furcsa háború volt édesapám és közöttünk. Az volt az elgondolása: nem szabad a szappant vízbe tenni. Mi pedig mindig beletettük. A fogkrémet a végérol kell nyomni. Valaki megint a közepérol nyomta. Szerintem ez nem jó. Ki kell nyitni az ablakot. Szerintem be kell csukni, mert kihül a szoba.
Olyan nehéz ezeket a dolgokat elengedni. Jó volna kicsit belenézni, hogy a saját természeted korlátai nem engednek szabadon, hogy igazán engedelmeskedj Istennek. Nagyon sokszor szemét, semmi dolgokon háborúzunk. Nem tudjuk elengedni a korlátokat, és akadályok vannak. Isten most azt akarja mondani: vigyázz Péter! – nem biztos, hogy az a jó, amiben most nem akarsz engedni, amire azt mondod, hogy semmiképpen nem, Uram.
Lehet, hogy azt kérdezed: miért kell megvallani buneimet egy másik embernek? Nem elég, ha a Lélek indításából elmondok dolgokat Istennek? Szeretném kérni, fogadjuk el a Bibliát abszolut tekintélynek. Jakab 5,16. verse azt mondja: “Valljátok meg buneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Különösen a megközöttségek azok, amikbol gyermekkorunk óta nem tudunk kijönni. Ha Istennek az az útja, hogy emberen keresztül, akkor miért nem akarod ezt az utat járni? Nekem is ez volt a harcom. Azt mondtam, Isten elott nem szégyellem a buneimet, de ember elott? Nem tudnék többet arra az emberre nézni, akinek a buneimet megvallanám. A legközelebbi lelki testvérem lett az az ember. Ne félj tole, ha ez az Isten útja számodra. Merdd megtenni a dönto lépést. Ne mond, hogy semmiképpen nem. Az akadály a nagy én, amelyik nem akar megalázkodni.
Péter eloször azt mondta: semmiképpen nem, aztán mégis megtette. Sajnos, törvényeknek, szokásoknak, saját magunknak a rabságában élünk. Jézus Szabadító. Egy igazán szabad életre akar kihozni, ahol semmi törvény nincs, ami engem kötözne. Az óemberemnek a nagy én a törvénye. Át kell lépned rajta, különben nem történik veled semmi.
Az Ige szavaival szeretnélek kérni: “Valamit mond néktek, megtegyétek.” (Jn 2,4). Nem tudom, kinek mit fog mondani. De valamit mond. Belül, a szívedben érzed, hogy nekem ezt mondta. Testvér, tedd meg, ahogyan Péter megtette, és ahogy Kornélius megtette. Péternek és Kornéliusnak engednie kellett.
Az Úr nagyon szeretné, ha igazán szabad lennél. “A szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg.” (Gal 5,1). Milyen szabadság ez? Szabadság a buntol, az ördög hatalmától, önmagunktól. Kornéliuson és Péteren keresztül errol beszél nekünk az Ige. Az önmagunktól, az igazunktól, a hívoségünktol való szabadságról. Lehet, hogy egy ember évek óta hívo, és benne van a maga igazságának, jogainak a kötelékeiben. Amint megszólal, érezni lehet, hogy nem szabad. Akarsz-e igazán szabad lenni?
Péternek is szabadulnia kellett. Háromszor egymás után történik meg vele ez a dolog. Azután szózat szólt hozzá: “Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.” Vigyázz arra, mit mondasz tisztátalannak. Olyan csoda, hogy az Isten világában minden hajszálpontossággal történik. Amint Péterrel ez történik, a kapu felol már hangzik a szó: “Ímé, három férfiú keres téged.” Már oda is érkeznek. Isten ilyen pontosan csinálja a dolgokat? Amíg Péter gondolkozott azon, hogy mit is akarhat tole Isten, és hogy is van ez az egész dolog, addig már meg is érkezik a három férfiú. Istennél ilyen gyorsvonati sebességgel és hajszálpontossággal történnek a dolgok.
Vigyázz, nehogy most valamiben ne engedj, és elmulassz valamit, amit Isten akar tenni. Ha Péter akkor nem engedelmeskedik, nem történhet meg ez a csodálatos dolog, hogy az evangélium a zsidóktól átkerül a pogányokhoz. Ennek az órási áttörésnek Péter eszköze lehetett, de lehetett volna akadálya is, ha megmarad az elvei mellett, a törvény mellett, ha nem tud továbblépni a kötözöttségeibol.
Szeretném most aláhúzni, hogy ezt az Igét Isten küldte számunkra. O tudja, hogy mi az, ami most akadályoz. O tudja, hogy át tudsz-e rajta lépni, akár a törvény, akár a régi vallásosságod, akár a saját természeted korlátai kötöznek. Mi az, amit Isten akar, és te nem akarsz, és most folyik benned a harc. Mondd ki most, hogy Uram, megteszem.
Szeretném, ha megértenétek, Isten eszköznek akar haszálni. Vigyázz, nehogy akadály légy az evangélium terjedésében családodban, gyülekezetedben, sok ember számára. Ha nem engedsz, akadálya leszel. Rajtad múlik, hogy engedelmes eszköze, vagy akadálya leszel Isten országa ügyének.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy Szentlelked itt van közöttünk. Áldunk, hogy reszket értünk, hogy tudjunk lépni. Két hatalom küzd érettünk, és az Ördög teljes erovel visszatart. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy egészen, azonnal, és örömmel megtegyük azt a lépést, amit vársz tolünk. Kérünk, áldj meg minket így.
Hadd áldjunk azért, hogy célod, terved van mindannyiunk életével. Köszönjük, hogy áldássá akarsz tenni. Segíts, hogy ne akadályozzunk, ne tartóztassunk fel Téged. Dicsérünk Uram, hogy Lelked segítségére van erotlenségüknek. Segíts jól dönteni, neved dicsoségére.
Ámen.