“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A FÜGEFA (1/5)
A gazda gyümölcsöt keres
“És ezt a példázatot mondá: Volt egy embernek egy fügefája szolojébe ültetve, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált. És monda a vincellérnek: Ímé, három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába?
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendoben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt.” Lk 13,6-9
Imádkozzunk!
Uram, hadd köszönjük meg, hogy számadásra hívsz most bennünket. Áldunk, hogy tiszta, világos szemed elé állhatunk. Köszönjük, hogy mindent látsz. Szóljál hozzánk, cselekedj bennünk, és végezd el, hogy neved dicsoségére élhessünk.
Ámen.
Ugye tudod, hogy te vagy a fügefa, akit Isten a szolojébe, ebbe a földbe, a világba ültetett. Vajon csak egy fügefa van? Hiszen számtalan ember van! Miért csak egyrol beszél az Ige? Jézus mindig egyrol, és egy emberrol beszélt. Figyeljétek meg, amikor mentek hozzá vádaskodni, hogy igazságtalan a gazda, mivel ugyanazt fizette azoknak, akik egy óráig munkálkodtak, mint akik a napnak hoségét szenvedték, Jézus egy embernek mondta: “Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled.” (Mt 20,13). “Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20,15b). Miért morogsz azon, hogy a másik nem imádkozik, és mégis minden sikerül neki? Jézus ezzel azt akarja mondani, hogy ne nézegesd a másikat. O az egyes emberrel beszél. Ezen a világon úgy kell élned, mintha egyedül volnál ember, egyedül volnál az övé. Hányszor morgunk azon, hogy a másik megtehti, nekem miért nem lehet? Szeretném aláhúzni, hogy veled Isten ezen a héten úgy beszél, mintha egyedül volnál hívo ember ezen a világon, egyedül volnál az az ember, akivel számolnivalója van. Egyetlen dologgal foglalkozz most: Hogyan állsz majd meg Elotte.
“Volt egy embernek egy fügefája szolojébe ültetve.” Lehet, hogy ebben a kertben is nagyon sok fügefa volt. De csak errol az egyrol beszél az Ige. Testvér, úgy kell élned, mintha rajtad múlna minden Isten munkájában, szolojében. Mintha rajtad múlna, hogy a faludban megtérjenek az emberek. Ne nézd a többi hívot, mert Isten egyedül téged lát. A gazda nem véletlenül ültet fát ide-oda. Isten sem véletlenül tett oda, ahol vagy. Isten meggondolja, hogy fügefáját hova ültesse. Ne légy elégedetlen a helyeddel. Ne mondd azt, hogy más családban, más környezetben mennyivel jobban tudnál szolgálni.
A növényeket, fákat, a legjobb helyre ültetjük. Ha nekünk van ehhez értelmünk, hogy kikeressük, melyiknek van napra szüksége, melyik szereti az árnyékot, hidd el, Isten is olyan helyre tett, ahol a legnagyobb pompájában nyílhat ki a belso életed. Nem arról van szó, hogy minden nagyon jó legyen. Isten a lelked, a belso életed szempontjából rendezett mindent. Lehet, hogy árnyékos helyre ültetett, sokféle olyan növény van körülötted, amit nem szeretsz, sokféle ember, de ez mind azért van, hogy a legszebben fejtsd ki a szeretetedet, a türelmedet. Csak ott fejlodhetsz ki, ahol vagy.
Lásd meg komolyan, te vagy a fügefa, akit Isten ültetett. Ne légy hát tele türelmetlenséggel, és azzal, hogy mennyivel jobban tudnék szolgálni, ha más helyen élnék. Adj Neki hálát a rendelt helyedért, környezetedért. Köszönd meg az Úrnak férjedet, gyermekeidet, szüleidet, akikre eddig csak morogtál, hogy miért ilyen? Tudta az a drága Atyai kéz, hogy hova ültessen. Tudta az az átszögezett kéz, amelyik úgy szeretett, hogy önmagát adta éretted. Akarhat O neked valami rosszat?
Egy perc alatt megváltozna minden, ha ma el tudnád fogadni helyedet, és kezébol vennéd a körülötted élo embereket. Rögtön hálás emberré lennél. Hidd el, minden azért van, hogy megváltozzon a szíved, az életed, hogy valóban bemehess majd az O országába. Mert egy önfeju, önzo, hiú, magát szereto ember nem mehet be. Ott kell gyümölcsöt teremned, ahová Isten ültetett. Mindenre szükséged volt, ami eddig ért.
Az a baj, hogy nagyon sokszor azért vagyunk kemények, keseruek, azért okolunk mindenkit körülöttünk, mert tudjuk, hogy nem termünk gyümölcsöt. Ennek aztán mindenki oka, csak én nem. Látjátok, a fügefa nem hibáztatott senkit. Többször is olvassuk, hogy a gazda elment, hogy gyümölcsöt keressen rajta. Jogosan keresi a gyümölcsöt, hiszen ezért ültette. Hogyan jön hozzánk az Úr gyümölcsöt keresni? Életed minden idoszakában jön. Mióta várja már az Úr, hogy végre termore forduljon az életed?
Mérhetetlenül türelmes gazdánk van. Idonként jön, hogy megnézze, terem-e már gyümölcsöt? Embereken keresztül jön. Azt mondja a Biblia: “Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40). O jön már gyermekkorodban, a szüleiden keresztül, akik vártak volna toled valamit. Szeretetet, engedelmességet, szófogadást, és még ki tudja, mi mindent. Ézsaiás 5-ben mondja az Ige, ahol az Úr terméketlen szolojérol van szó: “Várta, hogy majd jó szolot terem, és az vad szolot termett.” (5,2b). A legközelebbi gyümölcsszedok a családod. Talán még most is várják az öreg szüleid, hogy meglátogasd oket, hogy egy kis szeretetet, jó szót kapjanak toled. Lehet, hogy sokszor megkérdezik, hogy miért nem jön már? Szeretnék, ha egy kis idot rájuk is áldoznál. De jaj, soha nem érek rá. Lehet, hogy már a sírban vannak, de most visszaemlékezhetsz, hogy bizony, ok is keresték volna rajtam a gyümölcsöt.
Gondolj most arra, hogy a férjed hányszor várt volna egy kedves szót, egy simogatást, mikor szeretett volna együtt lenni veled, de csak komoly visszautasítást kapott toled. Szeretné toled a gyümölcsöt, és nem talál. Bár meglátnád most a gyermekeidet, mint gyümölcsszedoket. Nagyon sokszor talán durván szedik, követelodznek. Akik szedik a gyümölcsöt, nem mindig kíméletesek a fához. Amikor a diót leverjük, tele van a fa alja gallyal, levéllel. Nincs a Bibliában megírva, hogy a gyümölcsöt kíméletesen kell szedni. Vajon a gyermekeid találnak-e rajtad gyümölcsöt?
A szomszédaid, és akik egy faluban laknak veled, akik tudják rólad, hogy templombajársz, hogy hívo-féle vagy, mit szednek rólad? Talán csak türelmetlen szavakat? Talán, mert egyszer durván szedett volna rólad gyümölcsöt, most már egy életen keresztül haragszol rá? Micsoda fa az, amelyik nem tud megbocsátani? Mi lenne, ha jövore nem teremne a fánk, mert az idén durván szedtük a gyümölcsöt? Azt mondaná, hogy slussz, ezeknek nem termek többé. Fogadd el, hogy azért vagy a szolobe ültetve, hogy bárki gyümölcsöt szedhessen rólad.
Nézzünk szembe ezzel is, hogy a Biblia azt mondja: “Szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5,44). Azoknak is kell adnod, azok is éhesek, azokért is vagy, és értük is ültetett a gazda a szolobe. Talán az iszákosok, azok a nagyon nehéz emberek, az értelmetlenek, a kicsik, akiket csak megvetni tudtunk. Ezek mind keresték rajtad a gyümölcsöt. Vajon találtak-e, kaptak-e? Olyan rettenetes ez a rövid mondat: “És nem talált.” Vajon nem igaz-e mindnyájunkra nézve, hogy jöttek volna, szedték volna a megkötözöttek, az iszákosok, szegények, nyomorultak, és nem találtak. Jön a gazda, és mindig ezzel a szomorú mondattal kell elmennie: “És nem talált.”
Mi az a gyümölcs, amit a gazda keres az életünk fáján? A Bibliát a Biblia magyarázza. A Gal 5,22 ezt mondja: “A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketurés, szívesség, jóság, huség, szelídség, mértékletesség.” Kezdjük lentrol a gyümölcsszedést. Az alsó ágat így hívják: mértékletesség. Termi-e az életed evésben, ivásban, munkában, szórakozásban, pihenésben? Nem vagyunk-e nagyon mértéktelenek? Nem úgy néznek-e ránk a körülöttünk élok, hogy hol itt a mértékletesség? Hány ember azon megy tönkre, hogy nem tud mértéket tartani a munkában. Nem tudja abbhagyni, nem tud pihenni. Vajon megvan-e a fádon ez a gyümölcs, hogy amikor az Úr mondja, meg tudsz-e állni? Talán mondja, hogy most már imádkozz, légy egy kicsit csendben. Még nem érek rá. Aztán soha nem értél rá, mert mindig volt valami munka. Mértékletes vagy-e a beszédedben? Vagy állandóan megy a sok üres, felesleges szöveg? A Biblia azt írja: “Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” (Ef 4,29). Egy férj elmondta, hogy nem bírom tovább, annyit beszél a feleségem. Átmegyek a másik szobába, és jön utánam, ott is mondja. Mit szenved egy hallhgatag ember, ha összekerül egy sokat beszélovel. Vajon rólad nem azt mondja-e a férjed, hogy be nem áll a szája attól kezdve, hogy fölébredt. Termed-e a mértékletességet az alsó ágakon? Tudod-e, hogy mikor, és meddig elég abból, amit csinálsz?
A mértékletesség után azonnal a szelídség, a huség, a jóság. Tudsz-e szelíd lenni, vagy mindig perelsz, mindig haragszol? Nagyon a szívemig ért ez a gyümölcs, és nagyon megkérdeztem magamat, hogy termem-e a szívességet? Lehet, hogy megteszek valamit, de nem szívesen. Ahhoz, amit teszel, amit mondasz, vagy adsz, hozzá adod-e a szívedet, vagy csak úgy tessék lássékból adod? Benne van-e a szíved abban, amit mondasz, teszel, vagy adsz? Ahogyan Pál apostol is mondja: “A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.” (2Kor 6,11). Ha segítesz, szívesen teszed?
A másik, ami nagyon megállított: A türelem. A szeretetrol egyszer így beszéltünk, hogy hosszúturo. Olyan növény, amelyiknek hosszú szára van. Az enyém igen rövid. Hosszúturo vagy, vagy pedig hamar kimondod, hogy hagyd abba, eleget turtem.
Aztán már a felso ágakon vagyunk. Béketurés. Vajon meg lehet-e találni rajtad ezt a csodaszép gyümölcsöt, hogy nem lehet kihozni a békességedbol? Jézussal mit megtettek, és nem lehetett kihozni a békességébol. Aztán az öröm! Életed talaja termi az örömöt? Jellemzo-e rád, hogy örömteli ember vagy? Vagy pedig mindig búval bélelt? Mindig van valami, amiért morogsz, és örömtelen vagy? Micsoda fa az, amelyiken nincs öröm, mikor az Úr azt mondotta: “Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4). Minden helyzetben! Úgy ismernek-e, hogy mindig mosolyog, mindig van oka az örömre?
A legfelso ágon van a szeretet. Mindig a szeretet a csúcs. Hiába csinálsz akármit, ha szeretet nincsen benned, semmi hasznod abból. Végignézem a gyerekeket, akiknek a drága játékoktól kezdve mindent megadnak szüleik, és mégsem boldogok, mert szeretet nincs az otthonokban. Miért van annyi öngyilkos ember? Nem volt szeretet az életükben. A világban nincs szeretet. De benned sincs?! Micsoda ítélet, ha nem termed ezt a gyümölcsöt! Ha a családodnak azt kell mondania, hogy olvassa a Bibliát, de szeretet nincsen benne. Lehet, a szomszédodnak azt kell mondnia, hogy futkos ez minden alkalomra, csak szeretet nincsen benne. Ezt nem lehet csinálni, nem lehet gyártani, ha nincs, minden hiába.
Érted már, hogy mit keres rajtad a gazda a szolgáin keresztül? Szomorúan mondja az Ige: “És nem talált.” Lehet, hogy sok mindent talált, de szeretetet nem. Nálad vajon talált-e? Próbálj becsületesen szembenézni az egész eddigi életeddel. Nehogy azt kelljen mondania az Úrnak: Hiába jöttem, hiába küldtem a szolgákat. “Miért foglalja a földet is hiába?”
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm ítéletedet. Áldalak, hogy szembenézhettem vele, hogy olyan sok mindent megteszek, talán éjt nappallá téve, és mégis sokszor ez az egy: a szeretet hiányzik belolem. Hadd kérjelek, könyörülj rajtunk, töltsd meg a szívünket szeretettel! Úr Jézus, a Te szereteted hadd áradhasson át az életünkön, hogy minden nyomorult gyümölcsszedonek juthasson belole, kicsinek, szegénynek, betegnek. Segíts elfogadni ítéletedet, hogy kezdhess most velünk egészen újat, neved dicsoségére.
Ámen.