“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A FÜGEFA (3/5)
Kegyelmi év
“Uram, hagyj békét néki még ez esztendoben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom.” Lk 13,8a
Imádkozzunk!
Könyörülj rajtunk Urunk, és mutasd meg gyümölcstelen életünknek az okát. Tedd a kezedet arra a helyre, ahol a baj gyökere van az életünkben. Kérünk, gyógyíts meg minket, hadd lehessünk jó fák, hadd lehessen áldás az életünkön. Köszönjük, hogy Téged kérhetünk, más nem tud rajtunk segíteni. Kérünk, hallgass meg, az Úr Jézusért.
Ámen.
Isten közöttünk jár, hogy gyümölcsöt keressen az életünk fáján. Családunk, környezetünk, mind a gyümölcsöt keresi rajtunk. A Biblia azt mondja a felsobb hatalmasságokra: “Isten szolgája o, a te javadra.” (Róm 13,4). Ne felejtsd el, Isten szolgája minden hatalmasság, és ok is a gyümölcsöt keresik. Ok is szeretnék látni a hívo ember életében a gyümölcsöt. Szeretnék látni, hogy másképp viselkedik és viszonyul dolgokhoz. A mai idokben nagyon kézzelfoghatóan teremhetnénk gyümölcsöt, amikor mindenki panaszkodik, amikor azt mondják a hatalmasságokra, hogy felháborító, amit csinálnak. Milyen jó volna, ha Isten gyermekei ezek között a körülmények között is teremnék a jó gyümölcsöt. Az Úrtól tudnák elfogadni, amit a Biblia így mond: “Minden lélek engedelmeskedjék a felso hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentol.” (Róm 13,1). Az a rettenetes, hogy a hívo ember is belekeveredik abba, hogy mi lesz ennek a vége, kevés a pénz, és minden drága. Sokszor csak a keseru, rossz gyümölcsöt teremjük. Isten ezekben az idokben nagy alkalmat adott nekünk a gyümölcstermésre. Minden nehéz helyzet Isten gyermekei számára nagy lehetoség arra, hogy ne azt csinálja, amit a többi ember. Így mondja az 1Pét 4,4: “Csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába.” Nem futtok velük együtt a panaszkodásba, a jajgatásba, abban, hogy félek, hogy mi lesz? Jó volna most dicsérni az Urat. Isten megadta a nagy alkalmat, hogy elmondhasd: az Úrra bíztam életem, és mindig meg lesz mindenem.
Azt mondja a Biblia: “A világosság a sötétségben fénylik.” (Jn 1,5). Isten azt mondja gyermekeirol, hogy csillagok, akiknek a sötétségben kell fényleni. Csillag vagy ott, ahol élsz, vagy beleveszel a sötétségbe? Isten olyan lehetoséget rendelt most, hogy úgy lehet fényleni, amit lehetetlen meg nem látni. Ha ebbe a rettenetes panaszkodós világba belép egy Istent dicséro ember, lehetetlen meg nem látni, hogy ez boldog, elégedett, ennek most is jó minden.
Termed-e a gyümölcsöt, amikor ez a hatalmasság a gyümölcsszedo?!
Sokszor a fonök is egy hatalmasság, ahol dolgozunk, akiket Isten fölénk rendelt. Minél nehezebb idok következnek, számodra annál nagyobb lehetoséget ad Isten a gyümölcstermésre. Egy hívo emberre dühösen mondták a munkatársai, hogy ennek soha semmi baja, ez mindig ki van segítve, ennek minden jó úgy, ahogyan van. Egy faluban mondta valaki: Nem jó az ido. Megszólalt egy hívo ember: De jó, Aki adja! Nem jó a felso hatalmasság, de jó, Aki adja. Azért adja, hogy teremhesd a szívességnek, a békességnek, a szeretetnek a gyümölcsét.
Olyan gyümölcsszedok is vannak, akik nehéz emberek az életedben, a környezetedben. Igazságtalanok, rosszindulatúak, bántanak. Ezek is gyümölcsszedok. Gondolj most valakire, aki a legnehezebb ember körülötted. Adj hálát érte, o a gyümölcsszedod. Gondolj arra, milyen csodálatosan megáldhatja Isten az életedet, ha éled ezt az Igét: “Ne gyozettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyozd meg.” (Róm 12,21). Örülnöd kellene, ha valami rosszat tesznek veled, mert tehetsz valami jót. Ha a gonoszt jóval viszonzod, nagyobb prédikáció, mintha egy hetes evangélizáció lenne a gyülekezetetekben. Ha valaki a keresztyénséget a gyakorlatban éli, az olyan bizonyságtétel, amin nem lehet könnyen túljutni. Isten nem adott alkalmat arra, hogy egy hetes evangélizációt tarthass, de arra igen, hogy ha jönnek és rázzák az életed fáját, adhasd a legcsodálatosabb gyümölcsöket. Isten-küldte gyümölcsszedok ok.
Az Ige szerint három éve jár a gazda gyümölcsöt keresni. Isten most nem így jár. Valamikor Jézus járt testben ezen a földön. Jézus most azokban jár, akik hozzád jönnek, a legkisebbek, a legkeményebbek. Amit megcselekedtél eggyel a legkisebbek közül, – érted már, hogy Jézus most is itt jár az O kicsinyeiben? Valaki így mondta, hogy folyton hozzám jár a szomszédasszony, és annyi felesleges dolgot mond. Már találkozni sem szeretek vele. Jézus jön rajta kereszül, O várja toled a gyümölcsöt. Vajon hiába jár? Nem talál gyümölcsöt?
Gondoljunk most arra, Jézussal bármit tettek, mindig teremte a gyümölcsöt. Durvábban senkirol nem lehetett gyümölcsöt szedni. Verték, arcul köpték, gyalázták, igazságtalan vádakat hoztak fel ellene, és O csak egyfolytában termi a szeretet gyümölcseit. “Atyám! bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” (Lk 23,34). Az egyetlen igazi fügefa a földön, aki termett, és aki még most is terem.
“És monda a vincellérnek: Ímé, három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok.” A gazda kimondja az ítéletet: “Vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába:” Milyen rettenetes, hogy Isten szempontjából hiába vagyunk a földön. Mit végeztél, ami áldás lett volna? Hiába foglaltad a földet?
A vincellért halljuk. Már mondottuk, egy beszélgetés folyik a mennyben. Kihallgathatjuk amikor Isten beszél Jézussal. Mi volt Jézus válasza? “Uram, hagyj békét néki még ez esztendoben.” Milyen nagy dolog, hogy van közbenjárónk. “Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (1Tim 2,5). Nekünk közbenjárónk van, aki megváltott bennünket, és aki a Biblia szerint “Mindenha él, hogy esedezzék érettük.” (Zsid 7,25b) O most is imádkozik érted. Itt is imádkozunk érted, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy a vincellér imádkozik.
Egy evangélista elmondta, hogy hány ezer levelet írt, amiben kérte, hogy imádkozzanak az evengélizációért. De azt mondotta, ha választania kellene, hogy a több ezer ember, vagy Jézus imádkozzon, azt mondanám: csak Jézus! Az O imádságát biztos meghallgatja Isten. Testvér, csak azért lehetsz itt, mert a vincellér imádkozott érted. Már régen kivághattak volna. Hányan elmondják, olyan mutéten mentem keresztül, csoda, hogy megmaradtam. Tudod miért maradtál életben? A vincellér imádkozott: Adj még neki egy kis idot. Neki van még türelme hozzád, hátha mégis gyümölcstermore fordul? Sok-sok megoríztetésünk az O imádságáért történhetett meg. Péternek mondja Jézus: “Ímé, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” (Lk 22,31-32). Hogy a hited nem fogyatkozott el, csak ezért van.
Az igazságos Istennél könyörög a kegyelem. Istenem, ne a Te igazságod szerint cselekedjél vele, ne úgy, ahogyan megérdemelné. Adj még neki egy kicsi idot. Itt egy évet kért a vincellér. Hogy nekünk mennyit kért, nem tudhatjuk. Talán egy évet, egy hetet, egy napot? Isten idot ad a megtérésre. Lehet, azt kérte a vincellér: hadd mehessen el még erre a hétre. Talán ezért vagy itt. És mi lesz, ha most sem? Így mondja, azután: “Vágd ki azt!” Az ítélet igaz, ki kell vágni. De adj még idot neki. Hátha rendbejön az élete.
Nagyon vigyázz testvér, ha ez a te idod. Olyan megdöbbentoen írja a Jelenések könyve Jézabelrol: “Adtam néki idot is, hogy megtérjen az o paráználkodásából, és nem tért meg.” (Jel 2,21). Egyik legnagyobb ajándéka Istennek az ido, amit nekünk ad. “A mi Urunknak hosszúturését üdvösségnek tartsátok.” (2Pét 3,15). Vissza ne élj az idovel. Adott még idot, de nehogy azt gondold, hogy így megy ez mindig. Ne élj vissza Isten türelmével, az idovel, az alkalmakkal, amiket adott.
Ma a vincellér imádságát hallottuk. Holnap majd elmondja, mit tesz még velünk. Azt mondja az Ige: “Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges O, hogy megkegyelmezzen néktek.” (Ézs 30,18). Valaki ott áll melletted ezen a héten, és vár. Teljes figyelemmel figyeli, hogy mi történik veled. Bár dobbanna meg most a szíved, – mi lesz, ha elmulasztom ezt az idot? Azt is elmondja az Úr: “Vágd ki azt!” Több mondanivalóm nincs a számára. Van végleg elmulasztott ido! Itt, most még adott idot, de vajon otthon ád-e? El ne mulaszd a rendelt idot, hogy megtérj.
Megdöbbento az elozo részben: “Jövének pedig ugyanazon idoben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felol, kiknek vérét Pilátus az o áldozatukkal elegyítette.” Jézus válaszképpen mondja: “Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bunösebbek voltak valamenyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sot inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” (Lk 13,1-3). Újra szeretném mondani: A vincellér imádkozott érted. Meg ne vesd az O szeretetét, hosszúturését. Megtérésre használd az adott időt. Meg ne vesd az Isten ajándékát. A vincellér imádkozik érted, segítséget kaphatsz tole, hogy el ne vessz.
Olyan kedves ez a kérés: “Hagyj békét néki.” Ne nyúlj hozzá, ne törd még el az életét. Testvér, ha most hozzád szól az Ige, ne lépj tovább. Istennek egy ideje van, és ezt úgy hívják: “ma”. “Ma, ha az O szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” (Zsid 3,7b-8a).
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük, hogy tudod, mi az, amit tolünk vársz, mi az, amiben ma kellene engednünk. Kérünk, mutasd meg világosan, és adj rá készséget. Áldunk, hogy nemcsak rendelt helyünk, hanem rendelt idonk is van a megtérésre. Kérünk, közülünk senki ne mulassza el ezt az idot. Hadd dicsoítsünk, hogy itt vagy és vársz minket. Látod nyomorúságainkat, otthoni dolgainkat. Áldunk, hogy Te vagy az egyedüli, aki világosságra tudja hozni az elrejtett dolgokat. Légy segítségül, adj megtérést, szabadulást. Uram, szeretnénk csillagok lenni ebben az éjszakában, ami egyre inkább sötétebb lesz. Kérünk, cselekedd meg velünk nevedért, dicsoségedre.
Ámen.