“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A FÜGEFA (4/5)
Megmunkálom
“Köröskörül megkapálom és megtrágyázom.” Lk 13,8b
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy Eléd állhatunk. Kérünk, ismertesd meg velünk eloször, vagy teljesebben kegyelmedet. Könyörülj rajtunk, hogy mindent megérthessünk amit mondasz. Kérünk, hogy nyisd meg szívünket, gondolatvilágunkat, hogy be tudjuk fogadni az Igét. Kérünk, hogy igehirdetés után is munkálkodj bennünk tovább, áldott Igéden keresztül.
Ámen.
A Bibliát bárhol nyitjuk ki, Jézusról, és rólunk beszél. Jézust mint vincellért láthatjuk most, magunkat pedig mint egy terméketlen fügefát. Jézus képekben beszél, hogy jobban megérthessük, amit számunkra mondani akar. Képekben érthetjük meg a mennyei dolgokat, mert az egy más világ. Csak az Igén keresztül, és Jézus képeibol ismerhetjük meg.
A fügefa te vagy, Istentől rendelt helyedre, az Ô szőlőjébe ültetve. Sehol nem mondja az Ige, hogy rossz helyre volt ültetve. A helyeden úgy kell élned, mintha egyedül volnál fügefa, hogy gyümölcsöt teremj, és áldás lehess környezeted számára. Isten keresi a gyümölcsöt a családodon, szeretteiden keresztül, és szomorú, hogy azokon keresztül sem talál. Vannak, akik gorombán keresik rajtad a gyümölcsöt. Rettenetes, hogy se szépen, se csúnyán nincs rajtad gyümölcs.
Három éve jár már a gazda gyümölcsöt keresni. Milyen türelmes volt veled szemben, amíg kimondja ezt a mondatot: “Miért foglalja a földet is hiába?!” Isten szempontjából teljesen hiába foglalod a földet. Ennyi év alatt mennyi gyümölcsöt teremhetett volna már az életed Érte, és Neki? Tudom, hogy a családodért, magadért sok mindent megtettél. Tudom, hogy sokat dolgoztál életedben, de mi az, ami Oérte volt abból, amit tettél?! Talán nagyon kevés, – vagy semmi. Azért mondja, hogy “hiába”. “Miért foglalja a földet is hiába?” Ki is mondta: “Vágd ki azt!” Nincs értelme tovább.
Jó volna még megnézni, hogy az a föld, amit foglalsz, nagyon jó föld. Ézsaiás 5-ben olvashatjuk: “Kedvesemnek szoloje van nagyon kövér hegyen.” Sokszor, mikor magunkra gondolok, erre a világra, és mindarra, amit Isten itt adott, nagyon kövér hegyen vagyunk testileg, lelkileg. Mindenünk megvan, semmi nem hiányzik. Lelkileg mérhetetlen kövér hegyen vagyunk. A mi korosztályunk még tanult hittant, vasárnapi iskolába járhatott. Volt, akinek már konfirmációkor kezében volt az Ige, mert Bibliát kapott. Hát mi hiányzik neked lelkileg? Sokan átélték az ébredést, amikor emberek sokasága fogadta el az Urat. Isten két kézzel kínálja most is a kegyelmét, szeretetét. Nagyon kövér hegyen van a mi fügefánk. Ezért kérdezi Isten: “Mit kellett volna még tennem szolommel, mit meg nem tettem vele?” (Ézs 5,4).
“Ítéljetek köztem és szolom között.” Mondjátok meg: Uram, ezt és ezt kellett volna tenned. Elküldte az O Egyszülött Fiát, hát mit tehetett volna még ennél többet? Ki tud valamit mondani, ami több annál, hogy Jézus az életét adta, hogy az O vérével gondozta azt a kertet. Olyan fájóan mondja az Úr: “Mit meg nem tettem vele?” Lelkileg, testileg nagyon kövér hegyen van a fügefa, és mégis az a szomorú, hogy gyümölcsöt nem terem.
Teljesen igazságos az ítélet, amikor kimondja a gazda: “Vágd ki azt!” Így mondja Ézsaiás könyve: “És parlaggá teszem: nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri fel, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esot ne adjanak!” (Ézs 5,6). Jaj, ha elmégy innen, és az Úr kimondja, hogy nincs tovább. Nem tudjuk, nem ez volt-e az utolsó alkalmad. Lehet, hogy ülnek közöttünk olyanok, akiknek ez a hét volt az utolsó alkalmuk. Nem szeretném, ha a Szentlélek szememre hányná, hogy nem mondtam elég komolyan, elengedték a fülük mellett. Isten megtette veled, hogy türelmi idot adott még, hadd jusson az Ige a füledbe, szívedbe.
A vincellér elmondja, mit tesz a türelmi idoben. “Megkapálom.” A kapálás tisztítás. Az Úr meg akar tisztítani. A növény nem nagyon lelkesedik a kapálásért. Megsérthetik a gyökereit, fájdalmak érhetik. De a gazda azt mondja: megteszem, ha sikolt is. Emlékszem, hogy életem fájdalmas vizsgálatánál azt kértem: Tessék abbahagyni. A növény is mondja: hagyd már abba, tedd le azt a kapát! Talán mondtad az Úrnak, hogy nem bírom már, amit velem csinálsz, ami a gyerekemmel történik.
“Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól,” mondja a 2Kor 7,1 verse. Melyek a lelki tisztátalanságok, amiket ki kell, hogy kapáljon, ha be akarsz jutni a mennybe? Egyetlen tisztátalan sem juthat be oda, hiszen vége lenne a mennyországnak, ha bekerülne oda a harag, az irigység. Az O kegyelmessége ez, mert ha csak egyetlen hiú, önzo bekerülne oda, veszélyeztetve volna a békesség, az öröm. Vagy engeded magad megtisztítani, vagy ki kell, hogy vágjon. Ez a két eset lehetséges.
A vincellér tisztítani szeretne. A galáciabeliekhez írott levél elmondja a test tisztátalanságait: “Házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.” (Gal 5,19). Az egyik testi tisztátalanság a paráznaság. Komolyan nézz körül, engedted magadat a gyerekkori parázna játékaidtól megtisztítani? Hányszor mondták el falusiak, hogy libalegeltetés közben mit játszottak. Vagy otthon titokban. Valaki azt mondta, nem tudtam, hogy ez bun. Ugyan már, – akkor miért bujtál el vele? Miért nem a szüleid elott csináltad? Engedd magad megtisztítani a testi tisztátalanságoktól. Aztán fiatal korodban, te tudod, mi is történt a házasság elotti idokben, amikor a szívedben ott dobogott, hogy ezt nem szabad. Mikor átlépted a határt már sikoltott a lelkiismereted. Csak belementél a másik és a saját kedvedért. Valaki azzal védekezett: Azért nem mondtam nemet, mert féltem, ha nem engedek, elhagy. Elore megrontotta a házasságát. Megmaradt benne az a rossz érzés, hogy ez bun, és már nem tudja elhinni, hogy a házasságon belüli szexuális élet Isten akarata és rendje. Nem tudja oszintén, szabadon odaadni magát férjének, mindig feszültség van benne. A házasság elotti tisztátalansággal egész házasságát tisztátalanná tette.
Szeretném, ha végiggondolnál mindent, mert nem mehetsz be a mennybe, ha nem engeded magad megkapálni. Ha odaér az Ige a fájó ponthoz, azonnal azt mondod, hogy ezt nem, ezt szégyellem. A vincellér most az éles kapáját a legkényesebb részedre veti. Bunnel teli szívvel nem juthatsz a mennybe.
A Galata levél a test tisztátalanságai után sorolja a bálványimádást, a varázslást. Ördögi kapcsolatokkal nem mehetsz be Isten országába. “Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyülölködések, harag, patvarkodások.” (Gal 5,20). Azt hiszed, ha valakinek nem tudsz megbocsátani, bejuthatsz oda? Engeded-e kikapálni a magad igazát, mikor a másik bántott meg? Minden lelki és testi tisztátalanságodtól szeretne most megtisztítani.
“Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók, melyekrol elore mondom néktek, amiképpen már ezelott is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gal 5,21). Életünkben részegség a dicsekedés. Magunktól vagyunk lerészegedve. Az ember boldog, ha magáról beszélhet, milyen ügyes, hogyan neveli gyermekeit. Aztán, mikor a gyermekei egyás után tönkremennek, akkor kezd kiábrándulni, akkor már muködik a kapa. A körülötted élok mindent láttak az életedben, csak Jézust nem. Látták a jókodásaidat, a hiúságodat, a kapzsiságodat, hogy mindened a munka, és mögötte a pénz. Hát hogyan tértek volna meg?
Úgy szeretném, ha hallanád most a kapát munkálkodni. Isten Igéje az, amelyik kapál és tisztít, hogy ne kelljen még rettenetesebb dolgokon keresztülmenned. Azt mondja a Biblia: “Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében.” (Ézs 48,10). A vincellér nem akarja, a kapával szeretne megtisztítani. De ha nem lehet?- Egy barátnom elmondotta, hogy édesanyja hívo asszony volt, de volt egy pont, ahol nem engedett az Úrnak. Nagyon hiú volt. Bársony kendot hordott mindig a nyakában, hogy eltakarja öregségét. Fontos volt neki, hogyan néz ki. Gégerákban halt meg. A leányának végig kellett néznie, hogyan ég le róla a hiúsága. Pont ott volt a nyakán a sipoly, ahol a kendovel takargatta magát. Nem volt már érdekes a haja, a külseje, a szenvedésben minden leégett róla. Amikor ezt elmondta, azt kértem: Istenem, orizz meg attól, hogy valamiben ne engedjek Neked, hogy bele kelljen tenned a szenvedés tisztító tözébe, mert másképp nem boldogulsz velem.
Valaki kérdezte: hogy lehet az, hogy valakinek, aki olyan komoly hívonek látszott, most ilyen dolgokon kell keresztülmennie? Az Úr, amikor elfogadott, szavatosságot vállalt, hogy bevisz majd az O országába. De így nem lehet. A kapa valóban kapál, mert szeretne megtisztítani. Engedj most, amíg lehet. O elkezdte benned a jó munkát, rajtad múlik, hogy a tisztítást milyen eszközökön keresztül viszi véghez.
Azt is elmondja az Ige: “Ül, mint ötvös, vagy ezüst tisztogató, és megtisztítja Lévi fiait, és fényessé teszi oket, mint az aranyat és ezüstöt.” (Mal 3,3). Az ötvös, amikor beteszi az ezüstöt a kemencébe, ül, és nézi. Téged is néz az Úr ezen a héten, hogy engedsz-e? Az ötvös csak akkor veheti ki az ezüstöt a kemencébol, mikor a saját arcát meglátja benne. Az ezüst olyan tiszta lesz, mint a tükör. Jézus láthatja-e már az arcát ragyogni benned, rajtad? Addig kapál, addig tisztít, amíg igazán meg nem tisztulsz.
A másik, amit a vincellér ígér, hogy megtrágyázom. A növény számára annyit jelent, hogy megerosítem. A növény a trágyából szívja magába a gyümölcstermésre, a dús levelek számára az erot. Az Úr nemcsak kapál, hanem azt akarja, hogy erosödj. Amit ki kell kapálni, azt kivágja, és mindent megtesz, hogy a növény megerosödjön. Kegyelmébol, szeretetébol Igét adott, és szól hozzád. Dániel leírja, amikor az Urat látta: “Megrettenék és orcámra esék. És mikor szólt velem, ájultan estem orcámmal a földre, de megilletett engem, és helyemre állított.” (Dán 8,17-18). Amikor meglátod buneidet, teljesen tönkremégy, de jön Isten meg nem érdemelt kegyelme és szeretete, és megerosít.
Sokszor voltam teljesen összeesve, mikor megláttam magamat, de egy mondat, egy Ige, amit Isten mondott, megépített, és újra tele voltam erovel, örömmel. Nemcsak kapál, trágyáz is. Állandóan erosít, vigasztal. Azt mondja az Ige: “Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak én titeket.” (Ézs 16,13). Ismered, mikor egy szaván keresztül pillanatok alatt megáld és megvigasztal? Ezt is ígéri, és meg is akarja tenni.
“Ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt.” A Szentlélek itt lebeg fölöttünk, és könyörögve könyörög, hogy engedj most, amíg lehet. Így írja a próféta: “Sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken, a ti szívetek keménysége miatt, és zokogva zokog.” (Jer 13,17). Vajon örömöt fogsz-e okozni az Úrnak, vagy újra csak fájdalmat? Isten ma megmutatja neked azt a szeretetet, amibol soha, sehol többet nem kaphatsz. Nézz a keresztre, és lásd meg, hogyan szerette Isten ezt a világot, és benne téged. Átjárhat-e már ez a halálos szeretet?
Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk, hogy kérhetünk, cselekedj velünk akaratod szerint. Tudom, hogy több nehezet nem fogsz adni, mint amire szükségünk van. Hadd dicsérjünk ezért Urunk. Köszönjük a körülölelo szeretetet, az erosítést. Köszönjük, Úr Jézus, hogy ennél több nincs sem égen, sem földön. Köszönjük, hogy kegyelmed jobb az életnél. Ízleltesd meg ezt most velünk. Szeretnénk úgy elmenni innen, mint akiktol mindent elvettél, de akiknek mindent odaajándékoztál. Áldj meg így kérünk, nevedért.
Ámen.