“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A GÍRÁK (1/5)
Kereskedjetek, míg megjövök
“És mikor azok ezeket hallották, folytatta, és mondott egy példázatot, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Monda azért: Egy nemes ember elment messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. Eloszólította azért tíz szolgáját, adott nékik tíz gírát, és mondta nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. Az O alattvalói pedig gyulölték Ot, és követséget küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy o uralkodjék mi rajtunk.
És lett, mikor megjött az ország vétele után, parancsolta, hogy az o szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ohozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. Eljött pedig az elso, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. O pedig mondta néki: Jól vagyon jó szolgám: mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. És jött a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. Mondta pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. És jött egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenoben eltéve tartottam, Mert féltem toled, mivelhogy kemény ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél. Mondta pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem amit nem én tettem el, és aratom amit nem én vetettem. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak mondta: Vegyétek el ettol a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.
És mondták néki: Uram, tíz gírája van! És o mondta: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még amije vankereskedjetek is, elvétetik tole. Sot ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én o rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elottem!
És ezeket mondván, megy elől, felmenvén Jeruzsálembe.” Lk 19,11-28
Imádkozzunk!
Urunk, áldj meg bennünket, és készíts fel visszajöveteledre! Segíts Úr Jézus, hogy készen találjon az a nap, amikor találkoznunk kell Veled színrol-színre. Áldd meg számunkra az Igét, és végezd bennünk általa munkádat.
Ámen.
Azért olvastam el ezt az igerészt, hogy az egészet összefüggésében lássuk. Olyan ez az rész, amit majd reggelrol reggelre olvasunk és tanulmányozunk, mint ami benne van egy keretben, – ahogyan a képek is. Eloször a keretet nézzük meg, amibe Isten Szentlelke foglalta. Ha nem ismerjük a körülményeket, a helyzetet, amiben az Ige elhangzott, nem érthetjük az egészet.
A 11. versben azt olvastuk, hogy Jézus közel volt Jeruzsálemhez. A befejezo vers pedig így hangzik, hogy Jézus megy elol, “…felmenvén Jeruzsálembe.” A kerethez hozzátartozik, hogy ez a példázat egyike azoknak, amit Jézus a kereszthalála elott mondott. Már megy fel Jeruzsálembe. Már közel volt a kereszthez, hogy felvigyék Ot a Golgotára. Pár mondattal késobb látjuk, hogy mint Király vonul be Jeruzsálembe. Látjuk, hogyan sír felette, mert látja a nagy romlást. Jézus, aki nem sírt a korbács alatt, most Jeruzsálem felett a könnyei hullanak.
Megrázó ez az utolsó mondat, – amivel még hét végén találkozunk: “És ezeket mondván, megy elol, felmenvén Jeruzsálembe.” Egy ember megy a tanítványok elott, akit kevésbé ismernek, aki hátra nem fordul, csak megy elore a kereszt felé. Milyen komoly dolog, ha az ember tud menni a szenvedései felé, ha nem ijed meg, nem szökik meg, hanem megy a kijelölt úton, a kijelölt vég felé, ami az Úrtól való az életében. Jézus megy elol. Vajon követed-e Ot?
A kereszt metszo, világos fényében lelkileg legnagyobb világosság a Golgotán van. Isten szeretetének valami olyan hihetetlen fénye ragyog ott, és az egész példázatot ez a nagyon éles fogalmazás jellemzi. Voltatok-e már úgy, hogy hirtelen nagy fényben megláttátok magatokat, hogy milyen csúnya vagyok? Ne keseredjünk el, hogy a kereszt fényében minden ilyen élesen van fogalmazva.
Isten jól tudja, miért adta ezt a példázatot erre a hétre. Jézus az a nemes ember, aki elment, hogy országot vegyen magának, és azután visszatérjen. Jézus a tanítványainak mondja, hogy elmegy messze tartományba, hogy országot vegyen, nemcsak magának, hanem nekünk is. Emlékezzünk a Jézus elmenetelére, mikor arról beszél: “Az én Atyámnak házában sok lakóhely van. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (Jn 14,2). Az O országa azoknak országa, akik az övéi.
Jézus magáról beszél. O az, aki elmegy. Beszél arról, hogy Jeruzsálembe megy, a keresztre, és onnan az Atyához. Milyen drágán vette meg Jézus ezt az országot. Egy királynak, hadvezérnek, országot venni azt jelenti, hogy harcba megy. Jézus háborúba ment az Ördög ellen. Megy a sötét hatalmak, a bun ellen, az iszonyú, véres háborúba. Ott gyozi le a világ fejedelmét. Ott tapos a kígyó fejére átszögezett lábakkal. Nem kicsi háború volt az, ami ott a Golgotán történt.
Tanítványainak azt is elmondja Jézus, hogy visszajön. Testvérek, közel vagyunk az O visszajöveteléhez. Készülsz-e rá? A mi királyunk visszajön, megmondotta, mielott elment. A Jelenések 1,7 így mondja: “Ímé, eljo a felhokkel, és minden szem meglátja Ot, még akik Ot által szegezték is.”
A példázat kétféle emberrol beszél: szolgákról és alattvalókról. Az alattvalóit a példázat végén ellenségeinek nevezi az Ige. Ezen a földön mindenki alattvalója, – nincs senki fölötte lévo. Az a kérdés, alattvalója vagy, vagy a másik csoporthoz, a szolgái közé tartozol-e? Ne döntsd el azonnal, hogy a szolgái közé tartozol, mert nem biztos. Egy mondat dönti el: akarod-e, hogy uralkodjon fölötted? Az alattvalói, az ellenségei ezt az üzenetet küldték utána: “Nem akarjuk, hogy o uralkodjék mi rajtunk.” Lehet, hogy soha nem mondtad ezt ki, de nem akarod, hogy uralkodjon fölötted. Magad akarsz uralkodni, ahogyan elgondolod. Szeretnéd, ha mindenkivel szemben az akaratod érvényesülne. Elhangzik-e nálad a kérdés: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9,6). Mert ha nem, akkor az alattvalói közé tartozol. Nem merted ugyan az üzenetet soha elküldeni, de Isten az életedbol hallja: nem akarom, hogy rajtam uralkodjék. Ezért van állandó háború nálatok. Egyedül te tudod, mit hogyan kell csinálni, mennyi pénzre van szükség, a gyerek hol tanuljon tovább.
Nagyon nehéz letenni a koronát, és leszállni a trónról. Nagyon félek, hogy az elso megállapítása az Igének most az, hogy nem a szolgái, hanem az alattvalói közé tartozol. Megdöbbento mondat, hogy: “Az O alattvalói pedig gyulölték Ot.” A gyulölet abban állt, hogy nem akarták, hogy uralkodjon felettük. Isten ezt gyulöletnek hívja, azért mondtam, hogy éles fénybe kerülünk. Isten élesen fogalmaz! Szerinte gyulölöd, ha nem akarod, hogy uralkodjon rajtad, rajtatok. “Aki velem nincs, ellenem van.” (Lk 11,23). Aki a királynak ellene van, arra azt mondja: az ellenségem.
Lásd meg most magad a teljes metszo fényben. Uralkodik életedben Jézus? Kimondtad-e életedben egyszer teljes szívbol minden dologgal kapcsolatban: Legyen meg Uram, az akaratod?! Ha még nem, akkor alattvaló vagy, végso fogalmazásban ellenség, és gyulölöd Ot. Nagyon kérem, egyikünk se bújjon most ki Isten világossága alól. Azt mondja az Ige: “A világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az o cselekedeteik gonoszok voltak.” (Jn 3,19). Lehet, hogy bújni akarsz, nem vagyok ellenség, nem gyulölöm Ot, de nem kell mindenben az akaratát keresnem. Magamtól is tudom, mi a jó. Ez az elso komoly kérdés, amivel már eldol, hogy a két csoport közül melyikbe tartozol.
A másik csoport: az O szolgái. Így mondja az Ige: “Eloszólította azért tíz szolgáját.” A sok alattvaló között milyen kevés ez a tíz. Vajon beletartozol-e ebbe a kicsi számba? Nagyon sok vallásos, templomba járó ember mondja, hogy alattvalója vagyok, csak éppen az akaratát nem keresem. Csak tíz volt! Kevés szolgája van. Eloszólította oket. Vajon eloszólíthat-e minden reggel a színe elé? A szolga napi parancsot kap. A szolga nem azt csinálja, amit akar. A szolga eloáll, hogy Urának akaratát keresse. Azt mondja a 123. Zsoltár 2. verse: “Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre.” Az O kezére nézel, hogy mit akar cselekedni, hogy együtt munkálkodhass Vele? Akinek volt már önfeju szolgája, tudja, milyen nehéz vele, mert mindenben keresztülviszi akaratát. Milyen nehéz Istennek, ha azt mondod, hogy szolgája vagy, – de nem nézel a kezére, nem keresed akaratát, nem állsz elo kérdéseddel: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”
A szolgákat eloállítja az Úr, és ad nekik valamit, amit az alattvalóknak nem ad. Egy-egy gírát. A gírákról szóló példázat más, mint a tálentumokról szóló. Itt egyformán kap mindenki. Kaptál-e gírát, kaptál-e kegyelmet? Átvetted-e a gírát? Azért adta át a szolgáknak, hogy kereskedjenek, és hogy amikor majd visszajön el tudjanak számolni. Az O szolgái olyanok, mintha teljesen önállóak lennének. A nemes ember elutazott, a gírával a szolgák azt csinálnak, amit akarnak, eláshatták, vagy használhatták önállóan. De egyszer eljön a számonkérés, eljön az a pillanat, amikor azt kérdezi az Úr: mit csináltál azzal a kegyelemmel, amit kaptál?! Most semmibe veheted, eldughatod, senkinek nem szólhatod, tehetsz vele, amit akarsz, a felelosség a tied.
Ha kaptál valaha kegyelmet, ha tudod azt, hogy egyszer átéltem, mit jelent az, hogy megbocsáttattak a buneim, hogy új életem van, – a kérdés most az, hogy mit csináltál vele?!
Azt mondja az Ige: “Mikor megjött az ország vétele után, parancsolta, hogy az o szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ohozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.” Testvérek, lesz egy végelszámolás! Ez a hét csak idoszakos elszámolás. Isten azért hívott ide, hogy meglásd, szolgája vagy-e, és ha igen, eloállítson, hogy meglássa, az eddigi életedben hogyan kereskedtél. Nehogy a végelszámolás majd váratlanul érjen.
Újra ismétlem: nagyon éles fényben állunk. Az alattvalóiról, az ellenségeirol a példázat vége így szól: “Akik nem akarták, hogy én orajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elottem!” Ne ábrándozzunk azon, hogy nem olyan éles ez az egész kárhozat kérdés. Jézus nem hagyott kétséget afelol, hogy van halál, örök halál, van kárhozat, és az alattvalói odajutnak. Vigyázz, mert az emberek nagyon sokszor kicsit meghamisítják, meglágyítják az Igét, mondván: nem lehet, hogy annyi ember elvesszen. Amint odaállsz majd a teljes fénybe, az Isten Igéje öl. Abban a pillanatban magad tudod, hogy ez milyen komoly dolog.
Egyszer nagyon elcsodálkoztam azon, amikor olvastam a Máté 25,32-ben: “És elébe gyujtetnek mind a népek, és elválasztja oket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktol”, – egyetlen kecske nem mondta: bocsánat, én juh vagyok. Nem mondhatod majd: tévedés, hívo vagyok. Az ítéletkor mindenki tudja majd, hogy o kicsoda. Ott rögtön tudod, hogy bárányborbe bujtatott farkas vagyok. Ott mélyen meglátod majd, hogy az egész hívo életed hazug képmutatás. Ott senki nem vitázik majd. Isten világossága elott, – amelyik öl, ott csak megsemmisülni lehet. Engedd, hogy most öljön, amíg még kegyelmi idoben élünk. Most még öl, és elevenít. Aki elfogadja az ítéletet, az kegyelmet nyer. Aki most elbújik az ítélet elol, fenntartja magát az utolsó ítéletre.
Az utolsó ítélet azt jelenti, hogy elotte már sok kicsi ítélet volt. Csak sikerült semmibe venni, igazolni, – nem is vagyok olyan rossz. Amíg még lehet, addig engedd, hogy ez a világosság öljön és eleveníthessen. Ez még kegyelmes ítélet. Nem utolsó ítélet.
A Biblia errol beszél most nekünk, és szeretném, ha fölnéznénk arra a Jézusra, aki ment, hogy országot vegyen. O buneid büntetését magára vette, minden bunödnek az árát kifizette, és vár téged az O országába. Ma még alattvalóból szolgájává lehetsz. Ma még lehet hutlen, és engedetlen szolgából jó és hu szolgává lenni.
Egyszer már elmondtam, hogy kevés kívánságom van, mert az Úr olyan nagyon jó. Minden nap reggelente el tudom mondani: Uram, olyan jó vagy hozzám, és minden, ami körülöttem van, olyan jó. De Isten egy vágyat mégis otthagyott a szívemben. Az O szájából szeretném majd hallani: “Jól vagyon jó és hu szolgám.” Vágyol-e erre a mondatra, hogy egyszer elmondhassa neked is? Milyen jó közben is, egy-egy nap után hallani, hogy ma azt tetted, amit vártam toled.
Nagyon kérlek, ne búj el az Úr tuzláng szemei elol! Állj most bele a metszo fénybe, hogy egyszer ne kelljen elpusztulnod attól a fénytol, ami az ítéletkor megjelenik.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy ítéletre hívsz. Köszönöm, hogy mindnyájan azért vagyunk itt, hogy számot adjunk. Kérünk, segíts most fényedben megállni. Nem abban, hogy mit szólnak az emberek ahhoz, amit teszek, és mit szól a saját szívem. Úr Jézus, ha majd egyszer valóban visszajössz, ha majd minden szem meglát Téged, hadd hallhassuk azt a mondatot: Jól vagyon jó és hu szolgám. Áldj meg így Uram, hogy helyesléseddel mehessünk tovább. Nagy nevedért kérünk!
Ámen.