“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KISKIRÁLYOK A NAGY KIRÁLY ELLEN (4/5)
Félix, a vő
“Felelt pedig Pál, miután intett néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendo óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében.” ApCsel 24,10
“Avagy ezek magok mondják meg, vajon találtak-é bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács elott álltam. Ha csak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felol vádoltatom én toletek e mai napon.
Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztotta dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felol, és monda: Mikor Lisias ezredes alájo, dönteni fogok ügyetekben. És megparancsolta a századosnak, hogy Pált orízzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen.
Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony volt, maga elé hívatta Pált, és hallgatta ot a Krisztusban való hit felol. Mikor pedig igazságról, önmegtartóztatásról, és az eljövendo ítéletrol szólt, megrémülve mondta Félix: Most eredj el, de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged. Egyszersmind pedig azt is reméli, hogy Pál pénzt ad néki, hogy ot szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hívatván ot, beszélget véle.
Mikor pedig két esztendo elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lett, és a zsidóknak kedveskedni akarván, Pált fogságban hagyta.” ApCsel 24,20-27
Imádkozzunk!
Uram, egyedül Te tudod, hogy újjá lett-e már az életünk? Könyörülj rajtunk, nehogy valami módon hiába múljék el ez a hét fölöttünk, és minden a régiben maradjon. Kérünk, áldd meg az idonket, annyira szaladnak a napok. Állíts meg minket, és adj Veled teljes találkozást. Dicsoségedre, és a mi üdvösségünkre.
Ámen.
A Heródes-nemzetségrol beszélgetünk, férfiakról, akik majdnem megtértek. Már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy befejezodjön ez a hét, amikor valóban kimondja valaki ezt a szót: “Majdnem rávettél, hogy megtérjek.”
Életükben végig láthattuk, amikor mindegyik Heródes eljutott arra a pontra, hogy majdnem. Az a borzasztó, hogy a majdnem-bol nem lesz semmi. Az a kérdés, hogy a mi életünk majdnem-jébol nem lesz-e újra nem, vagy végleg nem?
Félix beletartozott a Heródes családjába. Mindnek a neve elott ott volt a Heródes. Láttuk a gyermekgyilkos Heródest. Vajon nem te vagy az, aki már az elso kicsi gondolatot megölöd? Felébred benned a gondolat: nem ez volna mégis a megoldás? A megölés szava ez, hogy nem. Talán volt már úgy, hogy az a kicsiny gyermek, Jézus, megmozdult volna benned. Nagyon sokszor kicsin kezdodik. Egy kicsi vágy, amire azt mondom, hogy nem.
Heródes Antipás Keresztelo János gyilkosa. Lehet, hogy már eljuttál oda, hogy egyszer igent mondtál, aztán a benned feltámadó gondolatokat mégis megölted. Maradt a nem.
Láttuk Heródes Agrippát, akinél a hiúság ölte meg benne az új életet.
Akirol ma beszélünk, az Félix, Heródes családjában a vo. Felesége Drusilla, zsidó asszony. Félix helytartó, hatalma van valakit elengedni, és fogvatartani. Pállal meg is teszi. Lehetosége lett volna elbocsátni, de nem tette. Pilátus ugyanezt tette Jézussal. Meg is mondja neki: Nekem nem válaszolsz, volna hatalmam, hogy elbocsássalak. Van hatalmam, hogy megfeszítselek. Nagyon komolyan beszéltünk arról, hogy egyszer minden ember ott ül Pilátus székében. Ezen a héten te is. A döntés hatalma most nálad van. Mit fogsz tenni? Nálad is elhangzik majd a nem?
Félix a vo. Talán vannak közöttünk olyanok, akik eloször Jézusról a feleségükön keresztül hallottak. Félix nyilván sok mindent Drusillától hallott és tudott. Mégsem fogadott el semmit. Életében itt van a dönto pillanat. Ott áll elotte a fogoly Pál. Most a két utolsó férfi életében nem emberekrol beszélünk, hanem az Igérol. Pálon keresztül Félixet az Ige utoléri. Aztán majd Agrippa királyt. Ok már nem emberekkel találkoznak, hanem az Igén keresztül magával Jézussal. Testvér, az Igével van dolgod. Vagy igent mondasz rá, – mert a majdnem az nem. Újra és újra elhangzik ez a szó: “majd”. “Majd még meghallgatlak.” Majd még lesz alkalom. Majd otthon. Hallottam, de majd döntök. Nálunk is van bibliaóra, istentisztelet.
Ma ez a szó hangzik felénk, hogy “majd”, és holnap az, hogy “majdnem”.
Félix, a helytartó áll elottünk, akinek hatalma van, hiszen o a bíró. Pál azt mondja: bátorságosabban szólok, hiszen ismered ezeket a dolgokat. Drusillán keresztül, vagy úgyis? Lehet, hogy sok minden eljutott már hozzá errol a nemzetségrol. Engem már megközelített ez az új tanítás, ez az új eros élet, amelyik szerteszét árad az országban. Talán már neked is beszéltek emberek megtérésrol, talán már sok minden történt körülötted. De most itt a pillanat, amikor Félixszel személyesen találkozik az Ige. Jaj, el ne mulaszd, Félix! Nehogy úgy járj, mint Pilátus. Egy elmulasztott alkalom, – ami soha többé vissza nem tér.
Egy törvénykezo teremben vagyunk, ott vannak a zsidó fopapok, ügyvédet is hoznak magukkal, és ott van a fogoly Pál. Tárgyalás van. Olyan érdekes, amit az ügyvéd mond: “Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember.” Pál apostol veszedelmes ember. Vajon milyen ember vagy az ördöggel, a sötét hatalmakkal szemben? Vajon hogy beszélnek rólad a pokolban? Pál veszedelmes ember volt, és te is azzá lehetsz. Ha valakivel beszélgetek, mindig az a vágyam: bár sokkal veszedelmesebb ember lenne, mint én. Bár sokkal komolyabb követoje lenne az Úrnak. Azért hozott ide az Úr, hogy itt, most, ezen a héten veszedelmes emberré legyél. Hogy féljen toled a sötétség, a bun. Mi lesz itt, ha ez hazajön? Vagy legyintenek rád, – minden a régiben maradt. Nem lett veszedelmes ember.
Félix ott ül, és hallja, amint Pál a halottak feltámadása felol beszél. Amikor Félix ezeket hallotta, elhalasztotta a dolgot. Ezt nem bírta hallani? Ekkor mondta ki eloször, hogy majd. Majd, ha Lisiás elojön, majd akkor. Mi lehetett ennek az embernek a lelkiismeretében, hogy ezt nem tudta hallani? Mi támadhatott fel elotte? Egyszer a János evangéliuma alapján arról kellett beszélnem: “Hol vannak azok a te vádlóid?” (Jn 8,10). Kérdezem: hol vannak a vádolóid? A sírban? Emlékezzünk, hogy megijed Heródes Antipás, amikor azt mondja: “Keresztelo János támadt fel a halálból!” (Mk 6,14). Milyen rettenetes ez, a lelkiismeret megölte, o tudja, hiszen fejét vétette. Félix, feltámadnak a halottak! Talán a szüleid, akiket te vittél a sírba. Rettenetes az ítélet. Mindenki elojön, kicsik és nagyok, halottak és élok, mindenki ott lesz és mindenki szembesül mindenkivel. Azzal is, akinek tönkretetted az életét. Aki talán miattad sírt. Mi juthatott eszébe Félixnek, hogy erre a szóra azt mondta: halasszuk el. Most nem – majd.
Aztán egy magánbeszélgetés történik. Hárman vannak együtt: Félix, Drusilla, és Pál. Meghallgatják az Igét. Pál az élo Ige. Te is sokszor hallottad már, nemcsak ezen a héten, eddig is. Megint szól az Ige, ugyanarról. Azt mondja itt: “Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony volt, maga elé hívatta Pált és hallgatta ot a Krisztusban való hit felol. Mikor pedig o igazságról, önmegtartóztatásról, és az eljövendo ítéletrol szólt, megrémült Félix.” Nem szeretjük, ha az igazságról beszélnek elottünk. Jézus így mondja: “Én az igazat mondom néktek.” (Jn 16,7). Akarod-e, hogy Isten Lelke megmondja az igazat feloled? Félix tudta, hogy nálam minden hazugság. A kedvességem, a szívességem, a beszédem és az imádságom. Valaha megértetted-e igazán, hogy még imádságban sem mondasz igazat?!
Pál beszélt az igazságról, az önmegtartóztatásról, és Félixben belül ott volt a nem, ezt nem. Ki akarom élni magamat. Az élvezeteimnek akarok élni. Olyan életet akarok, hogy mindent megvehessek magamnak. A kielégített kívánság soha nem tesz boldoggá. Vajon te is azt mondod az önmegtartóztatásra, hogy nem? Az énem hadd élje ki magát. Itt azonnal utána jön a másik nagy isten: a pénz. Félixnél most megismerhetjük, hogy mi tartotta vissza az Úrtól. Szinte látom magam elott Pállal szemben ülni, hallja a beszédet, és a keze fogja a pénzt. Olyan, mint Júdás, aki három éven keresztül hallja Jézust, látja a csodákat, a jeleket, és nem segít rajta semmit. Vajon nem vagy-e az az ember, aki Jézust a pénz miatt nem találod meg? Nem tudod elengedni, nagy erovel fogod. “Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak!” (Mt 6,24). Félix – válassz! Kimondja: “Mostan eredj el!”
Lehet, most arra gondolsz, elmúlik ez a hét, aztán megint szabad leszek, azt csinálok, amit akarok. Nem leszek ebben a szorosságban. Egy-két napot kell még kibírnom és az Ige elmegy. Kimondod: most menj el, majd valamikor meghallgatlak. De most nem! Olyan megdöbbento, hogy kétszer is, amikor az ítéletrol van szó, Félix azt mondja: nem. Gondoltál már arra, hogy mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítéloszéke elott? Egyszer majd ott állsz, és akkor mindent látsz és mindent tudsz. Akkor nem lesz egy szavad sem. De megjelenik elotted ez a csendeshét, minden, ami itt elhangzott. Akkor majd eszedbe jut, mennyire dobogott a szíved, hogy rólam van szó. Akkor már nem mondhatod, hogy majd. Meg kell jelenned, elovezetnek, nem lesz kiút. Nem lesz majd. Most még elküldheted Keresztelo Jánost, hogy eredj el Ige, eredj el ítélet, eredj el igazság!
Félix még magához hívja egy párszor Pál apostolt. Lehet, hogy néha még eloveszed a Bibliádat, most ráérek egy kicsit. Érdekesek ezek a beszélgetések. Figyeljünk egy kicsit. “Mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.” Jaj, ha majd alkalmatosságod lesz, kezedbe veszed az Igét. Amikor majd lesz egy kis idod, – nem akarod még kidobni a Bibliát. Csak mostanra nézve.
“Egyszersmind pedig azt remélte, hogy Pál pénzt ad neki.” Micsoda beszélgetések lehettek ezek, amiben a szíve és a szeme a pénzen volt. Hallgatta az Igét, de a pénzt nem engedte el. Nem engedte szívéig az Igét. Mintha Júdást látnánk, aki mindent hallott, mindent tudott, de nem akart. Lehet, hogy mindent hallasz, tudod is, hogy úgy van, de valamit nem akarsz elengedni. Az Úr nem fogja kicsavarni a kezedbol.
Félixben végig ez van, amíg hallgatja az Igét, hátha pénzt kapok a végén. Azt várja, hogy Pál megvesztegeti. Halogatom még, hátha mégis ettol az embertol pénzt kapok. Így mondja az Ige: “Egyszersmind pedig azt is reményli, hogy Pál pénzt ad neki, hogy ot szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván ot, beszélget véle.” Azt szeretném kérni, hogy így ne beszélgess. Semmi értelme a magánbeszélgetésnek, ha fogod a bálványodat. Pál remélte, hitte, de egyszeruen nem lehetett. Félix nem akart. Az ember egy olyan lény, akinek Isten akaratot adott. Téged senki nem kényszerít be Isten országába. Szabadon, önként kell döntened. Csak azt ne mondd, hogy majd. Most még egy kicsit hagyom, hogy hasson rám, talán pár napig elolvasom a reggeli Igét, de a kezem töretlenül, görcsösen, fogja a bálványt.
Két év múlik el. Más lesz a helytartó, most már Félix nem tehet semmit. Elmúlt az utolsó ido, amikor szabadon bocsáthatta volna Pált.
A Bibliában emlékszünk a Fáraóra, akihez mindig újra és újra elmegy Mózes, mondván: Bocsásd szabadon a népemet, hadd szolgáljon Istennek. Minden csapás után a Fáraó akar, amint elmúlik a csapás, megint nem enged. Addig megy a sorozat, amíg a Fáraó egész népével együtt ítéletre nem kerül.
Egy történetet olvastam egyszer. Franciaországban meghalt a király, és egyetlen trónörökös volt, egy kiskorú gyermek. De ott volt egy nagybácsi, aki örökölni akarta a trónt. Amikor haldokolt a király, ezt a kis trónörököst befalaztatták. Annyi nyílást hagytak, amin az ételt beadták neki. A nagybácsi lett a király. Húsz év múlva, amikor meghalt, senki nem tudta, mi van ott a szobában, miért nem volt szabad senkinek belépni, és ekkor találták meg a befalazott embert, aki ott sírt és sikoltozott egész ido alatt. Mikor kibontották a falat, kijött egy torz ember. Járni sem tudott, látni sem látott. Hosszúra nott a haja, a körme. Néhány napot élt, aztán meghalt.
Valaki egyszer azt mondta: ezt csinálod a lelkeddel. Majd még gondolok rád, egy kicsit majd adok neked. Az ítéletkor meglátod majd a saját lelkedet. Találkozol vele. Eddig csak sírt. Csendes éjszakákon panaszkodott neked. El volt fojtva, mert élt a nagybácsi, a test. Értettük, hogy a test és lélek között ez a harc folyik. A test mérhetetlen erovel fojtja és fojtogatja a benne levo lelket.
Mózes mindig újra eljött, és mondta: Fáraó, nagybácsi, – bocsásd szabadon a lelkedet! Hadd szolgáljon nekem. Te azt mondod: majd, majd. Mi lesz veled, ha így kerülsz az ítéletre? Az ítéletkor már nincs vita. Mindenki láthatja a tönkretett, meggyötört lelkedet.
Testvérek, a gyilkosok sorában minden gyilkos öngyilkos volt. Amellett, hogy megölte a magában mozgó életet, önmagát ölte meg. Te öngyilkos, te lélekgyilkos, ne mondd, hogy nem. Ma, ha az O szavát hallod, – még lehet, még engedhetsz – meg ne keményítsd a szívedet!
Imádkozzunk!
Kérlek Uram, ma ne tudjuk bedugni a fülünket szívünket megszólító Igéd elott. Ne tudjuk befogni szemünket Jézus elott. Egész napon hadd kísérjen bennünket. Könyörülj rajtunk! Ne mondjuk most, hogy elmúlik a hét, és megyek vissza a régibe. Segíts, hogy megragadjuk az alkalmat, és engedjünk Neked. Kérve kérünk Uram! Látod, hogy nem vagyunk képesek. Légy segítségül Lelked által, eroddel!
Ámen.