“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÓZSEF, JÉZUS ELŐKÉPE (5/5)
Kijelentett szeretet
“És nem tartóztathatta magát tovább József, mindazok elott, kik körülötte álltak és felkiáltott: Vezessetek ki minden embert mellolem. És nem maradt senki nála, mikor megismertette magát József az o atyjafiaival. És hangos sírásra fakadt, úgy, hogy meghallották az Egyiptombeliek, és meghallotta a Fáraó háznépe is.
És monda József az o atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem feleltek néki az o atyjafiai, mert megrettentek tole. Monda azért József az o atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb mentek. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. És most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok: mert a ti megmaradástokért küldött el Isten ti elottetek.” 1Móz 45,1-5
“Az Isten küldött el engem ti elottetek, hogy muveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.” 1Móz 45,7
“És mikor tudtára adták, mondván: József még él és uralkodik egész Egyiptom földén, az o szíve elalélt, mert nem hisz nékik. Elbeszélték azért néki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt, és látta a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy ot elvigyék. Akkor föléledt az o atyjoknak, Jákóbnak lelke. És monda Izráel: Elég nékem, hogy József, az én fiam még él, lemegyek hát, hogy meglássam ot minekelotte meghalok.” 1Móz 45,26-28
“Üzenetet küldtek azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az o holta elott, mondván: Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bunüket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír, amikor ezt mondják néki.
Járultak pedig ohozzá az o testvérei is és leborultak elotte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk. József pedig monda: Ne féljetek: Avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa. Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalta oket és szívükre beszélt.” 1Móz 50,16-21
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy ide is Hozzád jöttünk. Áldunk, hogy most továbbmehetünk, egészen a színed elé. Áldd meg számunkra Igédet, könyörülj rajtunk, hogy tudjunk menni mindent otthagyva, elhagyva, mindentol elfordulva, egészen Hozzád.
Ámen.
Ezeken az igehirdetéseken keresztül Isten Szentlelke a megtérésrol beszélt. Láthattuk a különféle lépéseket, az eltitkolt bunt, amivel minden kezdodött. Életünk legnagyobb baja az eltitkolt, és mélyen elrejtett bun.
Az elso dolog, ami a testvérekkel történt, hogy meglátták a bunt. Aztán elkezdodött bennük a bunbánás, talán ugyanakkor a bunvallás. Ezek a megtérés egyes lépései, amiken talán már végigmentetek. De jó volna meglátni, hogy komolyan így volt, hogy megláttam, megbántam, megvallottam? Az utolsó lépés a bunbocsánat. Ma bunbocsánatért mehetünk az úrvacsorához.
A történetben is ideérkeztünk. Amikor az elozo részben elmondanak mindent igazán, megtörténik a záróvizsga. Ma az Isten feleletét látjuk erre. Jóel könyvébol olvashatjuk: “Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat.” A mi bunbánatunk sokszor csak ruhaszaggatás. Külso dolgokat mondogatunk, de nem a szívünkbol. József testvérei eljutottak oda, hogy a szívüket szaggatták meg. “Úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert könyörülo és irgalmas O, és nagy kegyelmu, és bánkódik a gonosz miatt. (Jóel 2,13). Megtörténik a komoly bunbánat. Összegyujtik a népeket, sírnak a papok is, a nép is. “A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái.” (17). Az Úr válasza a 18. vers: “Erre buzgó lett az Úrnak szeretete az O földe iránt, és kegyelmezett az O népének. És választ tett az Úr, és mondá az O népének: Ímé, adok néktek….” Innen kezdve elmondja, hogy mi mindent akar adni.
Itt is azt láthatjuk, hogy amint a testvérek eljutottak a teljes megtérésre, egy pillanat alatt minden megfordul. József nem tudja tovább tartóztatni magát, nem tudja tovább a szigorút játszani. Kiárad a teljes szíve. Buzgóbb lett az Isten szeretete. Olyan, mint mikor egy forrás elkezd buzogni. József hangosan sír, már nem megy ki a szobából, nem mossa meg az arcát. Nyiltan és világosan megmutatja a mérhetetlen szeretetét. A Fáraó egész háza hallotta József sírását. Láthatjuk Istennek ezt a kiáradó szeretetét, ezt a nagy szánalmát, ami megvolt fölöttünk eddig is.
Lehet, sokszor úgy éreztük, hogy nem lát, nem hall bennünket. Valaki azt mondta: Most már tudom, hogy nincs Isten. De ha van, tudom, hogy nem jó. Hiába könyörgött, hiába sírt. Lehet, hogy te is így voltál. De el kellett következnie ennek a pillanatnak, hogy Isten a teljes szívét megmutassa. A teljes szeretetét. “Én vagyok József.” Megismerteti magát. Az a csodálatos, amikor valaki igazán megismerheti Istent. “Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged.” (Jn 17,3). Az örök élet itt kezdodik, hogy egyszer csak látom Jézusban Isten mérhetetlen szeretetét. Felismerem azt, hogy a kereszten minden értem történt. József kiküldött mindenkit. Lehet, nálad is így lesz, hogy négyszemközt kell lenned Vele. Akkor ismerteti meg magát veled.
Beléptél-e az örök életbe? Megismerhetted-e Ot igazán a szeretetében? Csak O jelentheti ki magát. Az ember hiába próbálkozik, tudakozódik, a maga idején, amikor valóban odajutottál, O kijelenti magát.
Amikor József kijelenti magát, a testvérek megfélemlettek. Még mindig féltek? Azt mondja az Ige: “Örüljetek reszketéssel.” (Zsolt 2,11b). Olyan sokszor ott van bennem, hogy mennyire nem vagyok méltó arra, hogy így szeressen Isten. Amikor József ezt meglátta, így mondta: “Jöjjetek közelebb hozzám!” Még mindig nem voltak elég közel. Most már csak Ot lássátok. Még mindig magadat látod, hogy milyen is voltál?
A testvérek közelebb mentek. Ma az úrvacsorában mondja ezt neked az Úr. Jertek egészen a kereszthez, ahol igazán megláthattok. Elmondja József: “Most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elottetek … hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.” Minden ezért történt. Ezért járta végig Jézus a szenvedés útját. Jöjj közelebb Hozzá ezen a napon. Jöjj közel az úrvacsorához, hogy megérthesd és megláthasd, hogy mit cselekedett érted. Jöjj, hogy megszabadítson nagy szabadítással.
Világosan, egyszeruen elrendezett múltról beszél az Ige. Egy rendezett múlt, – de vajon teljesen rendezett? Még valami hiányzik. Amit elolvastam a Jákób halála után, abban hangzik el eloször a bocsánatkérés. A mi atyánk meghagyta nékünk, hogy így szóljunk hozzád. Tudsz-e bocsánatot kérni? Nemcsak Istentol, – mert lehet, hogy az már megtörtént. Embertol is. Elore mondja az Úr, a megtérésed akkor lesz teljes, amikor el tudod majd mondani az otthoniaknak. Így mondja: “Szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bunüket, mert gonoszul cselekedtek te ellened.” Lehet, hogy a férjednek, szüleidnek, talán a gyermekeidnek kell megmondanod, hogy Isten megbocsátott, de most kérlek, hogy te is bocsáss meg. A megtéréshez hozzátartozik ez az út is, hogy azoknak, akik ellen vétkeztél, el kell mondanod. Amikor Jákób meghal, a testvérek azután teszik meg azt a dönto lépést. Lehet, hogy hazamégy innen, és akkor meg kell tenned neked is.
“József pedig sírt, mikor ezt mondták neki.” Valakinek azt mondtam: kérj bocsánatot a szomszédtól. – Lehetetlen, a baltával fog nekem jönni. Aztán mégis megtette. Megkérdeztem, – na és, a balta? – Mikor meglátott, o is sírt, én is sírtam. Egymás nyakába borultunk egy évtizedes harag után. Ne félj megtenni azzal kapcsolatban ezt a lépést, akire azt gondolod, soha nem volna képes megbocsátani. Tedd meg, amit az Úr parancsol, mondd ki, hogy vétkeztem ellened, és most jövök, hogy bocsáss meg. A teljes megtéréshez ez is hozzátartozik. Lehet, hogy ez még elotted van. Még dobogtatja a szívedet, hogy merem ezt megtenni? Döntsd el, akármi lesz, elindulok házon belül, házon kívül, ismeros, rokon, szomszéd, – tökéletesen mindegy. Mondd el József testvéreivel együtt, hogy bocsáss meg.
“Járulnak pedig ohozzá az o testvérei is, és leborultak elotte és mondták: Ímé, mi a te szolgáid vagyunk.” És jött a válasz: “Ne féljetek!” A rendezett múlthoz ez is hozzátartozik, hogy rendezd azokkal, akik ellen vétettél. Isten lelke megmutatja, kihez menj eloször. Jó volna végig megtenni az útakat. Minél teljesebben megteszed, annál nagyobb az örömöd. Így olvastam: a gyozelmes élet legnagyobb akadálya a rendezetlen múlt. A rendezetlen múlt utána nyúl az embernek és visszahúzza. Olyan jó, hogy a testvérek életében ez is megtörtént, kimondták, hogy bocsáss meg.
József örömében sírt, most már rendben van minden. Ez a megtérés utolsó állomása. Jaj, de még mindig csak a fél megtérés. Csak a múltad van rendezve. Neked jövod is van. Van, aki évtizedeket él fél megtéréssel. A jövod kinek a kezében van? Isten egész embert keres, a múltját és jövojét. A testvérek életében ez is rendezve van. “Ímé, mi a te szolgáid vagyunk.” Ez a jövore vonatkozott. József, mi a szolgáid vagyunk. Ha ezen a héten átélted Isten szabadítását, akkor ez szükséges, hogy a jövodet egészen átadd Neki. Nemcsak megváltott gyermeked, hanem szolgád akarok lenni.
Ha egy rabszolga örökre az uránál akart maradni, az Ószövetség szerint az ajtófélfához kellett vinni, és fülét oda kellett szögezni. Át kellett fúrni. Attól kezdve ez a jel rajta volt. Az átfúrt fülérol ismerték meg a rabszolgát, hogy a gazdához és az o házához tartozik. Olyan kevés hívo ember van, aki ezt halálosan komolyan megteszi. Aki magára veszi egy életre az Úrhoz való tartozást. Nélküle sehova, nélküle semmit, egészen az Övé kívánok lenni.
Három lépést láttunk. Az elso, amikor valóban az Övé leszel, mikor megtörténik a teljes megtérésed. A második, amikor leborulsz elotte, hogy örökre szolgája akarsz lenni. A harmadik, amikor egy életre megteszed. Már nélküled semmit. Mindenki megtudhatja és megláthatja, hogy nekem már nincs önálló életem. Hozzád tartozom.
Az ördög is elpecsételte az övéit. Rajtad lesz-e a Jézus pecsétje? Bár lennének közöttünk olyanok, akik egy életre odaadnák most magukat az Úrnak. Akik nemcsak szolgái, de rabszolgái akarnak lenni. Olyan jó az, hogy ez felbonthatatlan és örök.
Amikor a testvérek elmondják, hogy szolgáid vagyunk, József azt mondja: “Ne féljetek!” Már van gazdátok, valakihez tartoztok, ne féljetek! Kétszer is elmondja ezt József. “Ne féljetek … Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” Ha igazán odaadtad magad, akkor sok embert fogsz Hozzá vezetni. Akkor áldássá tesz, Isten ébredést adhat körülötted. Egy falu, egy gyülekezet mozdulhat meg körülötted. Hallod-e most, hogy ez a lehetoség megvan az életedben?
A másik “ne féljetek” egy közelebbi mondat: “Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket, és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalta oket és szívükre beszélt.” Eltart téged testileg, lelkileg egyaránt. De nemcsak téged, hanem gyermekeidet is, a házad népét is. És megtart az üdvösségre. Az egyik “ne félj” a családodra vonatkozik, a másik arra, hogy sok ember megtér. Ha igazán az Úrral jársz, sokan megismerik rajtad keresztül az Urat.
Akik igazán beszéltetek, azoknak most nemcsak a múltra nézve, hanem egész életetekre nézve mondja az Úr, hogy a tieid miatt se félj, a szolgálat miatt se félj, mert megáldalak, és áldás leszel. Ezzel a csodálatos befejezéssel küld minket haza az Úr. A múltad rendezett, jövod a kezében van, – mitol kellene még félned? Sokan kérdezik tolem, hogy mi az újjászületés? Az, hogy az egész életemet odaadom. Isten beválthatja minden tervét, amit veled kapcsolatban tervezett. Minden áldását rád áraszthatja. Egy olyan életet adhat, amit el sem tudsz képzelni, amirol álmodni sem tudsz.
Vajon van-e bátorságod megtenni, hogy beírassál a mennyei anyakönyvbe, egy új életre?! “Teljes öröm van tenálad.” (Zsolt 16,11). Teljes öröm a mennyben. De öröm a földön is. És a szívedben is, el nem múló öröm. Örök öröm.
Ezzel az áldással szeretne hazaküldeni az Úr.
Imádkozzunk!
Uram, annyi lépést megtettünk már ezen a héten. Könyörülj rajtunk, hogy az utolsót is megtehessük. Add meg mindenkinek, aki megismerte ezen a héten a bunbocsánat örömét, hogy válaszul odaadhassa egész életét. Segíts, hogy ne fél megtéréssel menjünk haza. Adj egészen újat. Töltsd be egész szívünket, egész életünket, és hadd lehessen minden ígéreted egészen a mienk.
Kérünk, egyesek hadd élhessenek most úgy, hogy mi a szolgáid vagyunk. Hozzád kötöttük az életünket. Úr Jézus, akikhez még most szólsz, hadd értsék, hogy velük beszél Isten. Köszönjük, hogy egész héten beszéltél, köszönjük, hogy az úrvacsora is beszél. Kérünk segíts, hogy ezentúl beszélhess majd rajtunk keresztül is. Neved dicsoségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1991. június 3-7.