“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÓZSEF, JÉZUS ELŐKÉPE (4/5)
Záróvizsga
“Azután parancsolt József az o háza gondviselojének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel, amennyit vihetnek, és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába. Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedett, amint beszélt.
Reggel, virradatkor elbocsáttattak azok az emberek, szamaraikkal együtt. Kimentek a városból, de nem messze haladhattak, amikor monda József az o háza gondviselojének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred oket, mondd nékik: Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe? Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendolni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek! És utolérte oket, és ilyen szavakkal szólt nékik.
Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk, meghoztuk néked Kánaán földérol, hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? Akinél megtaláltatik a te szolgáid közül, haljon meg az, sot mi is szolgái leszünk uramnak.” 1Móz 44,1-9
“És keresgélt, a legnagyobbikon kezdte s a legkisebbiken végezte, és megtalálta a poharat Benjámin zsákjába.” 12. v.
“És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott.” 16. v.
“Mivel a te szolgád e fiúért az o atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom ot hozzád, mindéltig bunös legyek az én atyám elott. Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájául: e gyermek pedig menjen fel az o bátyjaival.” 32-33
Imádkozzunk!
Szeretnénk hálát adni Uram azért, amit naponta mondtál. Köszönjük mindazt, amit a mai napon akarsz közölni velünk. Kérünk, nyisd meg szívünket, hogy értsük Igédet.
Ámen.
A záróvizsgához érkeztünk. Sok-sok minden történt a testvérekkel. Sok mindent tanultak, sok mindenbol vizsgáztak közben. A következo lépés már az lesz, amikor József megismerteti magát, amikor megismerjük Jézust. Mindig mondottuk, hogy József Jézus eloképe. Közel vagyunk ahhoz, hogy Jézus egy életre meg akarja ismertetni magát velünk.
Akik már úgy érezték, hogy ismerik, – lehet, hogy csak a kis vizsgágon mentek keresztül. Most elérkeztünk az utolsó nagy vizsgához. A testvérek mind itt vannak, és valami olyan dolog történik, ami mindent kiderít felolük.
Isten útja úgy kezdodik az ember életében, hogy elrejti a bunt. Nagy bolondság ez, amit az ember csinál. Sokszor olyan jól elteszünk egy kulcsot, hogy saját magunk sem találjuk. Lehet, hogy kerested már: mi is a bunöm? Nagyon eldugtad. De Isten megteszi, hogy megkeresi. Az Úr Jézussal való találkozás úgy kezdodik, hogy rájövök arra, hogy nem találom. Aztán megadja az Úr amit így mondtunk, hogy bunlátás. Talán évek, évtizedek takarják, azt hittük, soha nem fog elojönni. De egyszer csak megadja Isten, hogy mintha ma történt volna, olyan élesen és világosan szemben áll velem a bunöm.
Ezek a testvérek keresztül jutottak ezen. Isten az éhségen, a nyomorúságon keresztül egyre jobban megnyitja a szemüket. Szenvedés közben elkezdek látni. Akkor meglátom azt is, amit Isten keres rajtam, a buneimet. A bunlátás után következik a bunbánás, bunvallás, és a bocsánat. Mind a három történgetett itt közben velük. Mondogatták, hol az egyik, hol a másik: Emlékezzetek, hogy sírt a gyerek, és nem segítettünk neki. Látni kezdenek. Kiáltott, és nem hallottuk, otthagytuk a kútban. Ha végignézzük az egész történetet, láthatjuk a fokozatos bunbánatot. Már van, amikor fáj nekik. A koszív már lágyulni kezd. Már az atyjukkal is gondolnak. Akkor nem volt érdekes, mi lesz atyjukkal, ha nem megy haza József. Olyan jó az, amikor kezdem látni, mit okoztam a szüleimnek. Már gyerekkoromban mennyi fájdalmat okoztam. Törodtem én azzal akkor? Lehet, hogy a házasságommal is fájdalmat okoztam nekik. Lehet, hogy sírva mondták, hogy nem lesz ez jó gyermekem. Nem törodtem vele. Azt akartam, az tetszett. Lassan kezd világosodni.
Azt mondja a Biblia: “Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” (Péld 4,18). Fölkel a szívemben a szeretet, azok a gondolatok. Soha nem gondoltam arra, hogy mit okozok a szüleimnek, hogy talán miattam sírtak. Mennyire nem gondoltam azzal, hogy a házasságom mibe fog futni.
A testvéreknek már világosodik. Ezek már kezdenek érteni. Már ki is mondják. Már mintha vizsgáznának itt-ott, hogy mit is csináltunk? Nem volt szívünk sem a testvérünkre, sem az atyánkra. Csak magunkra gondoltunk. Egy hosszú történet ez, lehet hogy az életedben is. Lehet, hogy a saját bajaidon keresztül egyszer csak beleláttál, hogy mit okoztál. Sokszor saját gyerekünk tanít meg arra, hogy milyen voltam, hogy voltam ezekre képes, hogy fájhatott ez az anyámnak.
Az élet útja ennyi, hogy Isten belevezet a saját buneim felismerésébe. A nyomorúság, a szeretet, az éhség, – mikor te voltál szeretet-éhes, és vártad, hogy a gyereked majd elmond valamit, – de nem mondott semmit. Emlékszem, mennyire nyakas gyerek voltam. Ha kérdeztek tolem valamit, biztos, hogy nem mondtam el. Bezáródtam, és szegény édesanyám kérdezhette, nem kapott választ. Utólag gondoltam, hogy mennyi szomorúságot okozhattam ezzel. Ha már kezded látni, akkor már a testvérek útján vagy, a bunlátás útján. De lehet, hogy egy halál, egy koporsó kell hozzá, hogy elkezdj látni. Isten a nyomorúsággal megnyithatja szemeinket.
A testvérek már vallották, csak nem egészen. Egyikünk nincs meg. Emlékezz a felemás bunvallásaidra, csak éppen a lényeget nem mondtad. Elmondtad egy testvérnek, de nem igazán. Csak szépítve, megmásítva, mint a József testvérei. Sok kis vizsgán mentek már keresztül, de most a záróvizsgához érkeztek. Egészen megrázó. Vizsgáztak már az anyagiakból. Amikor visszakapták a pénzüket, nem tették zsebre. Már volt bennük istenfélelem. Féltek attól a pénztol. Testvér, hányszor nem adtad meg Istennek, ami az Övé volt? Nem féltél attól a pénztol amit adni kellett volna? Amit Isten azért adott, hogy valakit segíts. Ezek már visszavitték a pénzt, már kezdték megérteni, hogy Józsefnél mindent ingyen lehet kapni. Ott nem lehet megfizetni semmit. Az Atyai házban soha nem fizetnek. Mindig visszatették a pénzüket. Ha már megtanultad azt, hogy a pénz a legértéktelenebb dolog a földön, akkor lásd meg, hogy ez után futottál egy életen keresztül. Istennél semmit nem kapsz érte. Se szabadulást, se örömöt, se boldogságot, se új életet. A kegyelemért nem lehet fizetni. Ha még azt hiszed, hogy mindent valamiért, akkor még nagyon az elején vagy a testvérek útjának. Mindig visszakapták a pénzüket, és mindig meglátták, hogy most sem lehetett fizetni, most sem.
Lehet, hogy még az elso leckénél tartasz, talán még a pénz a középpontja az életednek. Talán még örökségen vitatkozol, hogy mi kié lesz. Még az elso osztályból sem vizsgáztál? A testvérek ebbol már levizsgáztak. Vissza tudtad-e már adni, ami nem téged illetett Isten szerint? Volt-e már olyan, amire azt mondtad, hogy ez nem az enyém. A testvérek már haladtak előre Isten iskolájában. Már bunlátásra jutottak, már fájt is. Hogy okozhatnánk atyánknak ilyen fájdalmat, hogy nem visszük vissza Benjámint? Ugyanazokból a tárgyakból vizsgáztak. Látjátok, már-már úgy nézett ki, hogy megtanultak valamit. Ha végigolvassuk az egész történetet, láthatjuk, már jól válaszolnak, már megértettek valamit.
De most jön a komoly záróvizsga: a pohár! Tudod-e, hogy milyen komoly értelme van a Bibliában a pohárnak? A Jelenések könyvében olvashatod, hogy Isten összegyujti a haragot egy pohárban. Nekünk inni kell az O haragjának poharát. Az emberek bunei felett való haragját gyujti egy pohárban. A Jelenések könyve szerint egyszer kitölti Isten ezt a harag poharat. A Jelenések könyve 14,10 mondja: “Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az O haragjának poharába, és kínoztatik tuzzel és kénkovel a szent angyalok elott és a Bárány elott.” Az utolsó ítélet, amikor Isten kitölti a haragját. Ott leszel te is, amikor majd mindenki iszik? Addig gyujti Isten a fölötted való haragját is. Sokszor csodálkozunk, hogy nem történt semmi. Sokszor, amikor engedetlen voltam az Úrral szemben, vártam, hogy valami rettenetes dolog történik, és nem történt semmi. Isten fenntartotta az utolsó ítéletre.
Isten igazságos Isten. A bunnek büntetése van. A harag pohara telik az életed fölött is. Annyira megdöbbento volt, amikor ma reggel arról gondolkoztam, sehol nincs megírva, hogy Jézus ivott. Persze evett és ivott, mert ember volt, de a Biblia nem jegyezte fel. A samáriai asszonytól kért inni, de nem olvassuk, hogy ivott volna. Egyetlen helyen olvassuk, hogy ivott: a Gecsemánéban. Amikor Isten neki kínálta oda az O haragjának poharát. Amikor azt mondja: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tolem ez a pohár!” Csak ezt ne! És nem volt lehetséges. Meg kellett innia Isten haragjának poharát.
Ha elfogadod ezen a héten, akkor helyetted is megissza. Akkor benne volt a te bunöd is. Ha igazán odaadod Neki, akkor ez benne van abban a pohárban, amit a Gecsemánéban megivott. Benne van abban a szenvedésben, amit a Gecsemánétól kezdve a haláláig végigszenvedett. Ott itta a poharat. Buneinknek büntetése rajta van! Némán issza, mert tudja, hogy miért. Azért nem vagyunk némák a szenvedésben, mert ez van bennünk: Istenem, miért? Jézus pontosan tudta, hogy miért. Értünk, érted, értem. Tudta, hogy mit iszik, és ki okozta.
A pohár következo értelme, hogy amikor az úrvacsorakor a tanítványoknak Jézus odaadja, azt mondja: Igyatok ebbol mindnyájan! Ott sem olvassuk, hogy O ivott volna. A tanítványoknak adta, osszátok szét magatok között, ez az én vérem. Megint csak Isten haragjának a következménye. A bunbocsánat bora. A holnapi napon téged is hív az Úr, neked is mondja: igyál ebbol a bunbocsánat poharából.
A pohár harmadik értelme az O dicsosége. Amikor Jézus megy a kereszt felé, a két tanítványnak anyja azt kéri Jézustól: fiaim hadd üljenek a dicsoségben melletted. Erre Jézus megkérdezi: Megihatjátok a poharat? Megkeresztelkedhettek a keresztséggel? Mert azok fognak ott ülni, azok isszák majd meg a dicsoség poharát, akik Vele együtt szenvedtek.
A zsákodban van-e a pohár? Annyira megdöbbentett ma, hogy a legkisebb zsákjában volt a pohár. Ha még soha nem érezted, hogy Jézus érted szenvedett, és hogy dicsoségébe csak ezen keresztül juthatsz be, akkor te vagy most a Benjámin. A legkisebb. Ha még nem élted át, akkor a te zsákodban van. Akkor ezen a héten kell ráébredned, hogy én vagyok a bunös, értem van minden. Akik eloször vannak itt, többen elmondták már, hogy ezen a héten minden értem volt. Minden Ige nekem szólt, minden értem történt. Vajon leszel az a Benjámin, Istennek az a kedvence, akiért egy csendeshetet rendeztetett, akiért pont ezt az Igét hirdette, amit hirdettetett, akiért lesz most itt úrvacsora, hogy talán életében eloször igazán vegye? Hogy megértse: Értem halt meg Jézus. Értem, a legkisebbért. Úgy állsz-e holnap az úrasztalánál, hogy értem. Vajon a zsákodban van-e most a pohár? Az vagy-e, akinek eloször kell megértenie, vagy talán sokszor hallottad, de most eloször ért igazán a szívedig. Képzelhetitek, hogy állhatott ott Benjámin, hogy én vagyok a bunös. Álltál-e már úgy az Úr elott, hogy én vagyok a bunös? Én feszítettelek meg. Én vagyok a gyilkosod.
A poharat megtalálták, – te megtaláltad-e már igazán? Átélted-e már, ahogy Jézus kiissza, ahogy korbácsolják, ahogy a fára szögezik. Álltál-e egyszer úgy, ha egyedül lennék ember a földön, ugyanígy kellett volna meghalnia érettem. Ez a záróvizsga. Ha ezt nem élted át, hiába voltál itt. Lehet, hogy sok szépet hallottál, sokat jegyzeteltél, semmit nem ér.
Benjámin átélheti, hogy valaki odaáll helyette. Neki kellene ott maradni a Fáraónál örök szolgaságra. De elolép Júda. Jézus a Júda nemzetségébol való. Róla mondja az Ige, hogy O a Júda oroszlánja. Eloáll Júda és azt mondja: ittmaradok helyette. Feletted is kimondta Jézus: Atyám, bocsáss meg neki! Itt vagyok helyette. Engem üssenek, engem köpjenek arcul, itt vagyok helyette.
Látod a záróvizsgát az összes tantárgyból egyszerre? Milyen érdekesen vizsgáznak le szeretetbol az atyjuk iránt. Inkább mind ittmaradunk, mert atyánk búval fogja belehajtani fejét a koporsóba. Milyen vidáman megtették ezt Józseffel. Egyszer megdöbbentem, hogy amikor megtették, leültek kenyerezni. Tudtak enni! Tudtak nevetni. Semmit nem jelentett nekik. Kobol volt a szívük, és a tied is?! Hogy tudtál ilyen fájdalmat okozni szülonek, férjnek, gyermeknek? Sosem éreztél velük? Ezek most egyszerre mindent tudnak. Együtt éreztek az apával, – inkább mi. Együtt éreznek Benjáminnal, a legkisebbel, aki a szeretett az elkényeztetett gyerek. Nincs már bennük irigység, féltékenység? Nincs bennük az, jó is lesz, ha meghal, akkor engem szeretnek majd. Hányszor éltem át magamnál ezt. Nem is volna baj, ha ez nem volna.
Vizsgáznak a testvérek a záróvizsgán. Minden tantárgy elokerül: szeretet, részvét, együttérzés, engedelmesség, alázat. Itt maradunk szolgáknak. Ebben a vizsgában minden benne van.
Olyan nagy dolog, ha a záróvizsgád elé kerülsz és meglátod, hogy mindenben csodöt mondtam. Nem szeretek senkit, a családomat sem, a gyerekemet sem, Istent sem, csak magamat. Ha odakerülsz, akkor tied a pohár! Akkor nem kerülsz az ítéletre. Azt mondja a Biblia: “Némely embereknek a bunei nyilvánvalók, elottük mennek az ítéletre, némelyeket pedig hátul követnek is.” (1Tim 5,24). Ezeknek a testvéreknek a szemük elott megy ítéletre minden. Neked is, nekem is, a szemem elott, a Golgotán. Ott éltem át Isten haragját a bun fölött, amit kitöltött a Fiúra, az igazságos ítéletet, és ott kaphattam meg a kegyelmet.
Holnap már csak a kegyelemrol beszél az Ige. Megismerik Józsefet, minden megoldódik, mindenre ott a bocsánat. Ott van egy új élet kezdete.
Átmégy-e ma velük együtt ezen a záróvizsgán?!
Imádkozzunk!
Úr Jézus, köszönöm, hogy megittad helyettem a poharat. Mennyi haragot gyujthetett Isten az én poharamba. Mennyi jogos, megérdemelt, soha jóvá nem teheto haragot.
Köszönöm Jézus, hogy láttalak, és hogy mindig újra látlak, ahogyan helyettem és értem ittad és iszod. Bocsásd meg, hogy most is szenvedned kell a szeretetlenségem miatt, a mindenféle önzésemért, irigységemért. Áldalak, hogy azóta is iszod. Köszönöm Jézus, hogy végig megittad, és hogy egyszer buntelenul, fehéren állhatok majd Elotted az országodban.
Ámen.