“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A ROSSZ ÉS JÓ EMBER (1/5)
Gonosz fiú, jó fiú
“Monda pedig: Egy embernek volt két fia. És monda az ifjabbik az o atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eso részt! És az megosztá köztük a vagyont.
Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözött, és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Lk 15,11-13
“Az o nagyobbik fia pedig a mezon volt, és mikor hazajött, közelgetett a házhoz, hallotta a zenét és táncot. És eloszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg, és atyád levágatta a hízott túlkot, mivelhogy egészségben nyerte ot vissza.
Erre o megharagudott, és nem akart bemenni. Az o atyja annakokáért kiment, és kérlelte ot. O pedig felelvén monda atyjának: Ímé, ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott túlkot.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott, és elveszett, és megtaláltatott.” Lk 15, 25-32
Imádkozzunk!
Köszönjük, Uram, hogy megérthettük, egyikünk sem tudja igazán, hogy o maga kicsoda. Ez a legnagyobb bajunk, hogy nem ismerjük magunkat. Áldj meg most azzal, hogy világosságot nyerünk önmagunkra, és méginkább világosságot arra, hogy ki az, aki igazán vár, igazán szeretett, és képes volt értünk meghalni. Urunk, hadd ismerjük meg ezt a kettot, hogy megoldódjon az életünk.
Ámen.
Olyan érdekes, hogy mind a két fiú messze volt az atyától. Az egyik térképileg volt messze, a másik a szívben, belülrol. Majd meglátjuk, hogy mennyire messze volt a jó fiú. Talán a végén megállapíthatjuk, hogy melyik volt messzebb. Egészen ijeszto, hogy jó emberek milyen mérhetetlen távolságban vannak az isteni szeretettol. “Az Isten szeretet!” (1Jn 4,16). Vigyázzunk, mert minden ami önzés, önszeretet, távol visz Istentol.
Az elveszett fiúról azt olvastuk, hogy azt mondta atyjának: “Add ki a vagyonból rám eso részt.” Aztán az atyától messze költözött. Ez a fiú térbelileg, kilométerben nagyon messze ment az atyjától. A maga akarata szerint akart élni. Nem akarta, hogy neki valaki parancsoljon, még az atyja sem. Úgy élek, ahogyan akarok, odamegyek, ahova szeretnék, úgy költöm a pénzem, ahogy elgondoltam. Én, én, én! Mivel ezt otthon nem tehette, elment messzire.
Az Ige nem mondja, hogyan zülött, miféle társaságokba keveredett, milyen rettenetes dolgokat vitt véghez. Csak annyit mond: “És ott eltékozolta vagyonát.” A legnagyobb vagyonunk nem az a kis pénz, amink van. Hihetetlen vagyon az idonk, az eronk, a képességünk, amit az Atyától kaptunk. Amit hoztunk magunkkal. Csak az a kérdés, ezzel a vagyonunkkal hogyan élünk. Mennyi évet, mennyi évtizedet tékozoltál már el? Számodra volt már kérdés, hogy veled mit akart Isten? Mi volt az O gondolata, terve, amikor erre a földre olyan embert teremtett, mint te? Istennek minden emberrel megvan a gondolata, akarata. Valaha megkérdezted már: Istenem, mit akartál velem? Vagy csak az a kérdés, én mit akarok?
Ismerjünk egy kicsit magunkra. Messze vidéken élünk az Atyától, a magunk akarata szerint tékozoljuk az idonket, eronket, képességeinket. Az a rettenetes, hogy ez az élet bármennyire a magunk akarata szerint folyik, – nem boldog élet. Hadd kérdezzem, – boldog vagy?! Volt már aki dühösen nézett rám, hogy lehet ilyet kérdezni? Persze, hogy nem. Talán ezt mondanád: világos, hogy nem. Miért volnék boldog, mitol volnék boldog?
Ha minden sikerülne, ha úgy menne az anyagi életed, ahogyan szeretnéd, ha olyan lenne a házaséleted, amilyennek elképzelted, ha megvolna mindened, testvér, pontosan úgy legyintenél, – dehogy vagyok boldog. Olyan bolondság azt gondolni, hogy bizonyos anyagi, családi dolgok megoldanák az életünket. Messze az Atyától, nem az O akarata szerint élve, lehetetlen boldognak lenni. Isten valamire teremtett.
Egy kedves emlékem, hogy amikor a novéreméknél voltam, bejött a kisfia és azt mondotta: Mamikám, hallgasd meg, milyen szépen énekel ez a kis csap. Akkor javította meg a szerelo. O úgy érezte: folyik rajta keresztül a víz, azt csinálja, amire adatott, amiért van, és ezt a gyerek szép éneknek hallotta.
Tudod, hogy mire rendeltettél? Mire teremtett Isten? És ezt be is töltöd? Nagyon-nagyon nem tiszta, nem szép hangok jönnek az életedbol. Veszekedés, méreg, káromkodás! Nem vagy benne a harmóniában, az Isten akarata szerinti gondolatokban. Ez a kicsi gyerek úgy hallotta, hogy az a csap egy szép éneket énekel. Minden életbol, – amelyik az Úrral van kapcsolatban, – ez az igazán szép ének hangzik.
Vajon nem élek messze az Atyától?! Nem magam döntöttem el mindent? Hol tanulok, hova megyek dolgozni, ki lesz a feleségem, hány gyerekem lesz. Vajon kit érdekel Isten akarata? A tékozló fiút, attól kezdve hogy elment, nem érdekelte az atya akarata. Nem hiszem, hogy leveleket írogatott volna, boldog volt, hogy megszabadult az idegen akarattól, csinálhatta, amit akart. Tékozolhatta az életét. Nem érdekes, hogy miben, kicsapongásban-e, vagy másban, de eltékozolta, mert a maga feje szerint élt. Világosan olvassuk, egyszer csak elfogyott, amit az atyai házból hozott. Talán elkezdodött nála, mint nálad is a nyugtalanság, az idegeskedés. Elfogyott az öröm, és nem volt már semmi. Itt persze mindig arra gondolunk, hogy testileg nem volt mit ennie. De jaj, neked már rég nincs mit enned lelkileg. Hol van a szeretet az életedbol? Minek tudsz igazán örülni? Van-e még egyáltalán valami, amiért érdemes élni? Olyan sok emberrel beszélek, aki azt mondja, hogy csak az tart vissza az öngyilkosságtól, hogy sajnálom a családom, mi lesz majd velük? Különben ráébredtem, hogy semmi értelme nincs az életnek.
Az Istentol elszakadt, önálló életben nincs boldogság. Messze az Atyai háztól nincs! Az örömödben, az élvezetedben, az anyagiakban nincs. Rossz helyen keresed. Kerested egyáltalán a boldogságot? Megtaláltad? Fogadd el az elso üzenetet, hogy rossz helyen kerested, – ott nincs.
Az egyik fiú elköltötte minden vagyonát, benyúlt a zsebébe, és semmi nem volt már. Aztán jött az éhség, a disznóvályú, süllyedt lefelé az élete lépésrol-lépésre.
Na és, a jó fiú? Úgy tunik, hogy o igazán jó volt. Testvérek, neki sem volt jobb, pedig o otthon maradt, az atyánál. Megdöbbentoen nyilatkozik. Látjátok, hogy nincs benne szeretet. Amíg vissza nem kapod a szeretetet, amit Isten adni akar, amíg nem élsz szeretetben, addig egyszeruen otthon vagy talán, és mégsem vagy otthon.
Megdöbbento, ahogy ez a fiú hazaér, a többiek örülnek, és ünnepelnek, mert megjött a kisebbik fiú, de o abban a pillanatban megharagudott. Miért haragudott meg? Tulajdonképpen igaza van. Pontosan azért boldogtalan, mert igaza van! Nem szeretete, hanem igaza van. Nagyon élesen elmondja, amikor az apjával beszél: “A te fiad!” Semmi köze nincs hozzá. Megharagudott, és nem akart bemenni a házba. Utána el is mondja az atyjának: “Ennyi esztendotol fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam.” Nem tudom, nem áll-e el a lélegzeted. Ki mer ilyet mondani Istennek, hogy soha nem hágtam át a parancsodat? Sajnos, nagyon sok ilyen emberrel találkoztam. Nem öltem, nem loptam, nem, nem. Mered ezt mondani az Atyának, hogy nem vétkeztem, nem hágtam át.
A másik rettenetes dolog, amit elmond ez a fiú: “nekem pedig nem adtál!” Talán mondod, hogy milyen jól megy azoknak, akik lopnak, csalnak, hazudnak, – én soha nem tettem ilyet, és mégis az járt jól. Nekem nem adtál annyi pénzt, mint annak a hitetlennek. Nem adtál olyan kocsit, olyan körülményeket! Pedig sokkal rendesebben éltem, mint az a másik. Azoknak mindenük megvan. És nekem? Rettenetes, ahogyan ez a fiú, a jó fiú, az otthon maradt fiú panaszkodik. Magáról azt mondja, hogy nem vétkezett. És te?! Mit mondasz magad felol? Mondod, hogy ilyeneket nem csináltam. Nem vagy sokkal jobb, mint a többi ember? Mint a szomszéd, aki csalja a feleségét? Rendes ember vagyok, mi a kifogás velem szemben? Megnézed a környezeted, és azokhoz képest, akik mindennap leisszák magukat, úgy gondolod, hogy jó ember vagy.
Szegény jó ember, milyen boldogtalan, milyen irigy. Milyen rosszul látja az atyját. Nekem nem adtál. Mit nem kaptál Istentol? Mi a panaszod? Rendes, otthon élo ember, mi a panaszod? Mondd el most Istennek. Nagyon sokszor úgy érzem, ez az otthonmaradt fiú messzebb van, mint a tékozló. Nem tud bunbánatra jutni, nem látja önmagát. A tékozló fiú vissza tudott jönni. A rendes ember után ki kellett mennie az Úrnak. “Az o atyja annakokáért kiment, és kérlelte.” Ilyenkor annyira megdobban a szívem, hogy ilyen az Isten? Utána megy a dacos, kemény fiúnak, hogy kérlelje? Ez az Atya egyformán szereti mind a két fiát. Az elveszettet is. Gondoljátok el, évekig várta. Olyan megdöbbento, hogy azonnal észrevette, amikor jött hazafelé. Nézte az útat, és elésietett. A mi Atyánk olyan Atya, akinek anyai szíve van. Várta mindennap a fiút. Amikor már közeledett, elé szaladt.
Testvér, imádkozz, ha nagyon messze vagy az atyai háztól. O meghallja. “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején.” (Zsolt 50,15). Mondd magadban, csendben, vagy hangosan, hidd el, eléd siet. Lehet, hogy már mondtad, és azért vagy itt.
A másik fiú nem adott jelt, azt hitte, nála minden rendben van. Nézzétek, fölkel az Atya a trónjáról, és elmegy utána, hogy hívja abból a magabiztos állapotból, amibol a fiú nem akar visszajönni. Sosem voltam iszákos, soha nem voltam kicsapongó, nincsenek szeretoim, rendes, tisztességes ember vagyok. Megy utána , és kérleli.
Ez az áhítat a másik fiúnak szól. Most téged kérlel az Atya. Halld meg, kívül vagy az igazi boldogságon, az igazi életen. Hidd el, bejöhetnél, bent vigadoznak, és örülnek. Mi lesz, ha vége lesz a hétnek, és sokan megtalálják Jézust, örülnek és mondják, – és te kívül maradsz, mert túl rendes voltál ahhoz, hogy neked Megváltó kelljen?! A kisebbik fiú csak Jézuson, a bunbocsánaton keresztül találhatott haza. Te rendes ember vagy, magad is tudsz rendesen élni. Valaki azt mondta, hogy a vallás, a hit, csak olyan senki embereknek való.
Az Atya kimegy utánad és kérlel. Így mondja az Atya a rendes embernek: “Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” A jó fiú, a rendes ember messzebb van, mert azt hiszi, hogy neki magától is van helye Isten közelében. Amikor még nem ismertem Jézust, arra gondoltam, hogy ez nem is kérdés, hogy üdvözülök-e, vagy sem. Nem csináltam olyanokat. Egyszer majd kiderül, hogy kívül maradtál Isten szeretetén és országán.
Kit szeretsz igazán? Csak magadat. Hiába mondod, hogy szeretem a feleségem, a gyerekem. Ez az ember is csak magát szerette. Most kijön hozzád az Atya, és kérlel, próbál a szívedre beszélni. Igazán az Övé vagy, Vele élsz mindig? Naponta a társaságában vagy? Igazán nincs bun az életedben? A tékozlóról tudjuk, hogy ott vigadoz bent az atyai házban. A másikról, a jó fiúról semmit nem mond az Ige, hogy a kérlelésre bement-e. Hiába mondta el az Atya: mindenem a tied, örülnöd kellene, hogy velem lehetsz. Egy szó sincs arról, hogy tényleg bement az o Urának örömébe.
Testvérek, a menny nem valahol messze van. A menny itt van ezen a földön. A pokol is, a menny is! Nemcsak itt, de itt is. Vigyázz, te a mennyben élsz? Isten szeretetének a közelében? Igazán Vele vagy? Boldog ember vagy?
A másik hely, ahol lehetsz, a pokol. Az is elkezdodött már. Belso vádak, félelmek, rettenetes gondolatok. Isten ma át akar vezetni az O házába, ahol hangzik az ének, az öröm. Nem tudom, hogy ez elott a jó fiú elott nem záratott-e be végül is az ajtó?! A Biblia nem tájékoztat, hogy mi lett vele, csak remélhetjük, hogy engedett a kérésnek, de bizonyosan semmit sem tudunk.
Ez a két fiú van most egymás mellett. Nézz szembe vele, hogy melyik vagy? Eljutottál-e már az Atyai házba, megtértél-e már abból, amiben vagy? Van-e új életed? Jó volna ezt a legfontosabb kérdést ma nagyon komolyan tisztázni.
Imádkozzunk!
Uram, egyedül csak Te tudod, hogy kik vagyunk igazán. Segíts, hogy ma világosan, érthetoen megtudjuk mi is. Hadd tudjuk megtenni a dönto lépéseket az Atyai ház felé. Hadd mondjuk egy szívvel: Uram, itt vagyok, légy segítségül nékünk.
Ámen.