“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A ROSSZ ÉS JÓ EMBER (5/5)
Egyik felvétetik, másik elhagyatik
“Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik elhagyatik. Két asszony oröl együtt, az egyik felvétetik, a másik elhagyatik. Ketten lesznek a mezon, az egyik felvétetik, a másik elhagyatik.” Lk 17,34-36
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram azokat, akik szívbol énekelhették, hogy újjá lett életem parancsra vár. Áldj meg mindenkit, aki valóban befogadhatott, és úgy ment Hozzád, hogy új élettel mehet haza. Könyörülj rajtunk, hogy valóban mindig várjunk a parancsodra. Áldd meg napról-napra az életünket, hogy tudjunk akaratod szerint élni, dicsoségedre, ott, ahova állítasz és ahová küldesz.
Ámen.
Egész héten kettorol beszéltünk: a rosszról és a jóról. Ez a ketto váltakozott és állt egymással szemben.
Ma a végrol beszél nekünk az Ige. Hallottuk, és ismerjük a közmondást: Minden jó, ha jó a vége. Vajon milyen lesz számodra a vég? Valóban jó vége lesz ennek az életnek, ami az életed?
Lehet, hogy hétközben sok minden összekeveredett, sok keseruség, zurzavar lett bennünk. Azt is mondjátok talán, hogy kár volt eljönni. Eddig olyan jónak tudtam magamat. Most mindent másképp látok.
Jó volna, ha ennek a sok mindennek, álmatlan éjszakáknak, gyötro gondolatoknak, félelmeknek mondhatnánk, hogy a vége jó. Gyerekkoromban elobb mindig a regény végét olvastam el. Közben voltak izgalmak a fohos körül, de mivel tudtam, hogy a vége jó, nyugodt voltam. Mikor Jézust megismertem, arra gondoltam, hogy milyen jó, teljes nyugalommal élhetem tovább az életemet, mert Isten megmutatta a végét. Így mondja az Ige: “A vége pedig örök élet.” (Róm 6,22). Ha ezt megtudtad, és megkaptad, akkor mi félnivalód van még? Olyan jó így élni ezen a földön, hogy semmi nem izgathat tulságosan, mert tudom, hogy jó a vége.
Próbáljunk most az elottünk levo útnak a végére nézni. Így mondja az Ige: “Mondom néktek, hogy azon az éjszakán”. Éjszaka lesz akkor, mikor ennek a világnak vége lesz, vagy az ítélet lesz? A Bibliából, és ebbol az Igébol is tudhatjuk. Emlékszem, amikor még nem hittem, és nem voltam biztos benne, hogy a Biblia minden része igaz, – akkor valaki elmondta, hogy amikor ezt a Bibliát írták, a tudomány azt tanította, hogy a föld korongalaku, és körülötte folyik egy folyó, a Tix, azon kell majd átkelni az embernek. Ez nem volt igaz. Valaki azt mondta: Ne gondold azt, hogy a Bibliát igazolnia kell a tudománynak. Soha ne keresd, hogy vajon úgy van-e a tudományban? A tudomány igazolja a Bibliát. Csak az a tudomány marad meg, ami egyezik a Bibliával. Ne foglalkozzunk olyan tudománnyal, amik ellenkezot mondanak, azok nem maradnak meg.
Ebben az Igében egy pillanatról beszél, – amikor Jézus visszajön, – és azt mondja, hogy ketten alusznak az ágyban, ketten orölnek a malomban, és ketten vannak kint a szántóföldön. Hogyan lehet ez egyszerre? Úgy, hogy az egyik földtekén nappal van, a másikon éjszaka. Hogy a föld gömbölyu, ez nem fog megváltozni, ez egyezik a Bibliával. Nálunk reggel van, Amerikában most este van. Amikor Jézus egy pillanat alatt visszajön, az egyik oldalon alszanak az emberek, a másikon dolgoznak. Tehát nem volt igaz, amit akkor tanítottak, mert nem egyezett azzal, ami a Bibliában van. Jegyezzük ezt meg örökre. Ami nem egyezik a Bibliával, tíz, húsz, száz, ezer év múlva megváltozik. Majd a tudomány a Bibliához igazítja magát.
Amikor Jézus visszajön, mindenki a maga napszakja szerint csinálja a dolgát. Nem lesz bejelentve, mindenkit aközben talál majd, amiben éppen van. Különbözo szekták annyiszor kiszámították már a világ végét. Rosszul számolták. Ne engedjük magunkat ezzel becsapni. Váratlanul jön el az a pillanat. Az Úr azt akarja, hogy minden nap és mindig készen legyünk.
Az Úr csak annyit mondott: “Azon az éjszakán.” Lelkileg feltétlen éjszaka lesz. Tudjuk, hogy két dolog a testi éjjel-nappal, és a lelki. Azt is láthatjuk, hogy lelkileg egyre jobban sötétedik. A lelki éjszaka a bun, a legkülönbözobb ördögi mesterségek. Akinek van egy kis szeme, az utóbbi tíz évben megállapíthatta, hogy rettenetesen sötétedik. Természetes lett a bun. Évekkel ezelott nekem nem kellett fiataloknak megmagyarázni, hogy az olyan szexuális élet, ami nem Isten szabályai szerint való, az bun. Most azt mondják, hogy mióta úgy élek már, de nem érzem bunnek. Minél sötétebb van, annál kevésbé lehet látni. Mindig elrémülök, ha fiatalokkal beszélgetek, hogy tizenéves korában nyugodtan benne él a legkülönbözobb szexuális bunökben. Régen legalább azt mondták, hogy éreztem, hogy ez bun. Olyan sötét van, hogy már a legsúlyosabb bunök sem látszanak.
A Biblia is ír errol, hogy a szeretet sokakban meghidegül, a bunt nem nevezik már bunnek. Az önzés az egész földön elterjed, az emberek egymás ellen támadnak. Bármelyik pillanatban eljöhet az éjfél. Éjfélkor kiáltás lesz: “Ímhol jo a volegény!” (Mt 25,6). Akkor már késo. Megtérni, hinni csak akkor lehet, amikor még nem látható. Mikor már látható lesz, akkor már senki nem hihet.
Ha igazán az a vége az életednek, hogy “A vége pedig örök élet”, akkor onnan visszanézve azt mondod, hogy semmi sem volt az egész. Pillanatnyi könnyu szenvedés, a legnehezebb is nulla. Egyik énekünk mondja, hogy ami itt elviselhetetlennek látszik, ha onnan majd visszanézel, csak szállongó pehely.
Az utolsó idokrol azt mondja az Ige, hogy akkor az emberek futnak majd, hogy keressék Isten beszédét. Akkor már nem találják. Lesznek olyan idok, amikor az emberek beleakaszkodnak egy hívo emberbe, és tudni akarják az Isten útját. De már nem lehet. “Ímé, napok jonek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre, nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertol tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.” (Ám 8,11-12). Akkor már nem hallható sehol. A hívo embereket már elobb elviszi az Úr. Akkor már nem találsz embert, aki felvilágosíthatna, mert amíg lehetett, nem hallgattál oda.
A vég is kettos: jó, vagy rossz. “Egyik felvétetik, a másik elhagyatik.” Az “egyik” vagy? Mert akkor ezen a héten felvétettél. Még tart a felvétel az üdvösségbe, a kegyelembe, a bunbocsánatba, még hirdettetik az Ige. Ezért voltál itt, mert az Úr nagyon szeretett volna felvenni. “A másik elhagyatik.” A rossznál és jónál így mondtuk: “Elveszett és megtaláltatott.” Vajon a megtaláltatottak között vagy? Nem a jók között, hanem akiket Isten megtalált a buneikben, az elveszettségükben, és felvétettél. Jó volna, ha ezzel az örömmel ülhetnél itt, hogy felvétettem.
“Egyik felvétetik, a másik elhagyatik.” Isten elhagy embereket? Megdöbbento, mikor rájövünk, hogy egymás után hagynak el dolgok. Talán az erom, a képességeim, emberek, örömök. Hányan elmondták már, akik ittak, hogy érdekes, most már az sem jó. Szerettem enni, most már nem érdekel. Már elhagytak az örömök, az élvezetek. Talán már az emberek is. Akiket szerettél, elhagytak. A végén a saját szíved is elhagy. Nem tudsz már hinni, vagy bízni. Ez egy lassú folyamat, mint az öregedés. Sorban minden elhagy, a jó szemem, a jó fülem, a jó képességeim, és megyek a halál felé. Rettenetes szó ez, hogy “a másik elhagyatik.”
Aki felvétetett, átélte, mit jelent ez. Örömmel el tudja majd mondani: Átéltem, hogy az Isten szeretete átölelt. Mint ahogy a tékozló fiút is megölelte, és ráadta a fehér ruhát, gyurut húzott az ujjára. Tudjátok, mit jelent a gyuru? Két ember között a jegygyuru kapcsolatot jelent. Isten önmagával ad kapcsolatot. A tékozló fiúnak ennyit jelentett a gyuru: Az Atyai házhoz tartozom, kapcsolatom van az Atyával, gyermeke, fia vagyok! Jó volna most felhúzni a jegygyurut, a hit bizonyosságát, Isten szeretetének a bizonyosságát. Az atya megölelte a fiút, gyurut húzott az ujjára. Vajon úgy mégy-e el innen, hogy a gyuru az ujjadon van, és üdvbizonyosságod van, mert tudod, hogy Isten elfogadott, fehér ruhát adott.
Valaki most írta, hogy a mezore szeretnék kimenni, és kiáltani, hogy üdvbizonyosságom van. Megírtam, hogy ne a mezore menj, az embereknek mondd. Azoknak kell hallani, hogy milyen boldog vagy. Szeretnélek kérni, engedjétek, hogy az Úr ujjatokra húzza a gyurut, az üdvbizonyosságot. A morzsaszedésen merjétek majd elmondani, hogy mit kaptatok, és attól kezdve otthon a családban, a gyülekezetben kiáltsátok bátran, hogy új életem, örök életem van.
“Egyik felvétetik, másik elhagyatik.” Az Úr Jézus váltsága az a ko, amit az építok megvetettek. Megvetették, elvetették. Lehet, hogy Jézust elvetetted. Ha nem fogadtad el, elvetetted. Akkor kénytelen elhagyni, mert senkire nem erolteti rá magát. Valaki elmondta, amikor a jeruzsálemi templomot építették, elore ki volt faragva minden ko. Így parancsolta Isten. Egy furcsa alakú ko volt, sehova nem illet a falba. Amikor az építés végére értek, akkor derült ki, hogy a szegeletko volt. Annak sok oldala van, nemcsak ketto. Akkor jöttek rá, és keresték mindenütt, mert eldobták. Olyan jó, hogy megtalálták. Nem lehetett volna befejezni az épületet.
Jézus a szegeletko! A bunbocsánat, az üdvösség Rajta múlik. Elfogadtad-e ezt a követ? Vagy azt mondod, hogy miért beszélnek ezek mindig Jézusról?! El ne dobd! Eloször te hagyod el Ot, aztán O kénytelen elhagyni. Senkire nem erolteti rá magát. Ha nem választod Ot, O sem választhat téged.
Mindig olyan szívdobogtató nekem, hogy van “másik”. Ketto van. Egész héten láttuk, hogy ketto van. A szívem dobog, hogy itt is van olyan? Itt nemcsak “egyik” van, hanem van “másik” is. Van, aki megvetette, elvetette amit hallot, és nem építette bele az életébe. Akkor már itt kezdodött, hogy o hagyta el, neki nem kellett. Ez a rettenetes sors vár rá, hogy egyre inkább “elhagyatik”.
Amikor még itt vagyunk, olyan jó mindenre emlékezni. Egy másik Igében olvastam, hogy: “Krisztus jó illatja vagyunk Istennek.” (2Kor 2,15). Még itt van az illatja annak, hogy milyen jó volt együtt. Milyen nyugodt, örömteli hét volt. Aztán elindulunk majd az úton, és mindig messzebb száll az illat. Még egy kicsit érzem a szagát, milyen kedvesek voltak hozzám, mennyire megtettek nekünk mindent, mennyire a lelkemre beszéltek. Eszembe jut, hogy mondták: Fogadd el Jézust. Még kísér ennek a hétnek az illata. De minél messzebb mégy annál halványabb lesz, és mire hazaérsz, már olyan, mintha igaz sem lett volna. Elszáll az egész, mint egy emlék. Kedves emlék, de elhagyatsz. Az emlék is elhagyott. Az a szokásunk, ha valaki elmegy a háziak körül, a többi kiáll a kapuba és integet, ameddig csak látjuk egymást. Egyszer valaki látott így elmenni, és azt mondta, hogy magát nagyon szeretik a szolgatársai. Mert én is szeretem oket. Egymást szeretjük, azért integetünk. Isten is utánunk integet. Egy emlék, egy kis illat, aztán az is elhagy, és ott állsz elhagyatva.
Mindig annyira megdöbbentenek Ézsaiás könyve 8. részében a következo versek: “És ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézoktol és a jövendomondóktól, akik sipognak és suttognak, hát nem Istenétol tudakozódik-é a nép? Az élokért a holtaktól kell-é tudakozódni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem, ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk: Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve, és lészen, hogyha felgerjed, megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, És aztán a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongattatásnak éjszakája, o pedig a suru sötétben elhagyatva! (Ézs 8,19-22). Ez lesz a véged? Testvér, ez lesz a véged! Isten most el akarja mondani a véget. Az egyiknek a vége egy kiteljesedo boldog élet, ami az örök üdvösségben ér véget. Az örök örömben. A másik: egyre jobban elhagyatott. Amikor Isten fel akart venni, akkor nem akartad.
Azért hozott ide, hogy felvétess. Eldobtad a követ, amire azt mondtad, hogy nem érdekes. Nem építetted be Jézust az életedbe, és egyre jobban, egyre teljesebben elhagyott. Ott állsz elhagyatva! De akkor már nincs hajnalod. Egyre messzebb mégy, lehet, hogy csak a következo kocsmáig, ott már megiszod az elso féldecit. Majd ha odaérsz, jusson eszedbe, hogy most szakadok. Aztán otthon jönnek a régi barátok, minden újra a régi, és egyre messzebb leszek. Estére már az egész csak egy szép álom, egy emlék, csak egy kicsi illat még belole. Nagyon kérlek, vigyázz, melyik vagy te? Az “egyik”, vagy a “másik”? Olyan rettenetes, hogy mi lesz azután. Elhagy az erod, az egészséged. Ki lesz akkor melletted? Hány idos ember kérdezi, hogy ki ápol majd, ki lesz mellettem? Lehet, hogy ott lesz valahol egy kis szobában elhagyatva. Gyerekeidre nem támaszkodhatsz, mi lesz veled? Mi lesz az életed regényének a vége? Isten most megmutatja, most még jól dönthetsz. Még elfogadhatod a fehér ruhát, a gyurut, az új életet.
Rettenetes itt a két vég. A vége: kárhozat. Egy örök elhagyatottság, és a pokol. Valaki így mondta, hogy félek a szívemben lévo vadállatoktól: a bunöktől, haragtól, indulatoktól, a szextol, mindentol. Széttépnek engem. Nem kell kívülrol semminek történnie, nem kell ott tuznek égni, meg ördögöknek sütögetni. A belso tuz, a buneid falnak fel. Most még közel van hozzád az az út. Valaki így mondta, hogy ha Isten elhagyja ezt a világot, akkor itt a pokol. Egyik ember a másiknak támad. Ha a szeretet eltunik ebbol a világból, a családok gyilkolják egymást. A belso fenevad elszabadul. Lehet, hogy nálatok is, amikor veszekedtek, elszabadul, és a pokol van jelen.
Milyen rettenetes, ha elkezdodik az, hogy a “másik elhagyatik.” Te vagy a “másik”? Isten fel akart venni az örökéletbe, üdvösségbe, de neked nem kellett. Mondtuk, hogy az akarat dönt. “Hányszor akartam, te nem akartad” – mondja Jézus. Megint nem akartad. Lehet, hogy nem tart sokáig a tovább. Valaki azt álmodta, hogy a pokolba érkezett, ahol egy csomó ember ült és fogta a fejét. Kérdezte: mit csináltok? – Gondolkozunk. – Min? – Azon hogy mikor a földön voltunk, volt egy név, és aki azt a nevet tudta, és kimondta, Isten megmentette. Most hiába kérdezzük egymást, senki nem tudja ezt a nevet. Az ember kiáltotta, hogy Jézus! De hiába. Már senki nem értette. Mert amikor hallani kellett volna, nem akarták. Nem volt már segítség.
Ha semmi mást nem teszel ezen a napon, a szíved mélyén kiáltsd ezt a nevet. Aki ezt a nevet segítségül hívja, nem vész el, hanem megtartatik. A mai napon Isten mindennel meg akar ajándékozni. Ma ízlelheted, hogy jó az Úr, befogadhatod a szívedbe, és te vagy az, aki “felvétetik”. Kérem az Urat, ne legyen senki közöttünk, akinek el kell vesznie.
“Az egyik felvétetik, a másik elhagyatik.” Még most lehet. De az is meglehet, hogy egy óra múlva már nem. Most még léphetsz. Holnap talán késo! A legrettenetesebb a világon ez a szó, hogy “késő!”
Imádkozzunk!
Uram, mennyire a szívunkön van mindazoknak az élete, akik itt vannak. Köszönjük, hogy mindenkit azért hoztál ide, hogy felvétessenek. A teljes szívunkkel kérünk újra és újra, ne engedd, hogy valaki elvessen Téged, és azzal együtt o is elvettessen. Könyörülj rajtunk! Adj még erot, világosságot arra, hogy megragadjunk. Nagy nevedért kérünk.
Ámen.
Biatorbágy, 1993. május 3-7.