“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MAGSZTALJÁTOK AZ URAT (4/5)
Tervek, kívánságok
“Akik hajókon tengerre szállnak, és nagy vizeken kalmárkodnak, Azok látták az Úrnak dolgait, és az Ô csodáit a mélységben. Szólott ugyanis és szélvészt támasztott, amely felduzzasztotta a habokat. Az égig emelkedtek, a földig süllyedtek; lelkük elolvadt az inségben. Szédültek és tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze veszett. De az Úrhoz kiáltottak az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezette őket. Megállította a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. És örültek, hogy lecsillapodtak, és vezérlé őket az ő kívánságuknak partjára. Adjanak hálát az Úrnak az Ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! És magasztalják fel Ôt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék Ôt a vének ülésében!” Zsolt 107,23-32
Urunk, Te jól látod a mi célt tévesztett életünket. Tudod, hogy merre megyünk ezen a hihetetlen nagy tengeren. Könyörülj rajtunk és légy segítségül, hogy a mai napon Feléd fordíthassuk a kormányt. Kérünk, hadd tegyük meg ma azokat a döntő lépéseket, amelyek Veled hoznak kapcsolatba, hogy tovább vezethesd az életünket.
Ámen.
Ezt a fizikai világot a Biblia nagyon sokszor tengernek nevezi. De a világ szellemiségét a nagy paráznához hasonlítja. Így mondja a Biblia, hogy a nagy parázna ül a tengeren. A mai időkben nagyon nagy valóság ez, hogy a nagy parázna, a világ lelkülete, szellemisége rajta ül a tengeren, ezen a világon. Mindnyájan tudjuk, hogy életünknek keresztül kell menni ezen a világon. Ezért mondja az Ige: “Akik hajóba szállnak.” Minden embernek hajóba kell szállnia. Végig kell járnia ezt a nem veszélytelen utat. Valaha gondoltunk-e arra, hogy ez az élet nem veszélytelen út? Bármelyik pillanatban hihetetlen viharok, hullámok közé juthatunk. Az ember egy napon nyugodtan elindul, és nem tudja, mi minden fog történni. Sokszor voltam úgy, mikor így váratlan dolgok csaptak le ránk: ezt reggel még nem gondoltam. Soha nem tudjuk, hogy ezen a veszélyes utazáson, a világ tengerén keresztül mi minden fog érni. Lehet hogy holnap ér már valami, vagy amikor hazamégy. Olyan sokszor éljük át, hogy távirattal elhívnak valakit. Rajta vagyunk a tengeren, benne a hajóban. Persze nem mindegy, hogy milyen ez a hajó, amiben vagyunk.
Háromféle hajózásról beszél az Ige. Az elsőről azt írja, azért indultak el, hogy kalmárkodjanak. “Akik hajókon tengerre szállnak és nagy vizeken kalmárkodnak, Azok látták az Úrnak dolgait, és az Ô csodáit a mélységben.” Lehet hogy az életed elindult kalmárkodni. Lehet hogy olyan életben jársz, aminek egyetlen fontos célja a nyereség. Jakab levele is ír erről egy pár sort. Év elején szokott ez Ige lenni, és annyira megmaradt bennem: “Nosza immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt és kalmárkodunk, és nyerünk; Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap.” (Jak 4,13-14). Elindultak: kalmárkodunk és nyerünk. Életüknek egyetlen komoly célja a nagy nyereség. Olyan életem legyen, hogy sokat keressek, hogy mindent megszerezzek magamnak, amire csak vágyom.
Jó volna az első komoly kérdést feltenni: mit akarok ezen a nagy tengeren? Mit keresek ebben az életben? Az a dolgom, hogy kalmárkodjak és nyerjek? Az a megdöbbentő, hogy amikor az ember leginkább nyerni akar, akkor veszít a legtöbbet. Jézus mondja egyszer az üvéinek: “Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.” (Lk 19,46). A kalmárság barlangjává tettétek! Isten azt akarja, hogy az életed, a hajód, imádság házává legyen. Közben egészen más dolog folyik ott belül. Talán rettenetesen jól tudsz számolni, hogy miből mi a hasznod, miből mit kaphatsz. Akkor tudd meg: házad a kalmárság háza, nem az Isten temploma. Gondolkozz egy kicsit, nem ez-é a célod, hogy minél többet nyerhess?
A Biblia kétféle bunösről beszél: paráznák és vámszedők. Amikor a bunösről beszél ezt a két szót használja. Hát csak ezek vannak? Igen, csak ezek. Van ember, aki csak az élevezetet szereti és ezt keresi az élete útján és hajóján. Mindenféle fajta élvezetet, hogy nekem jó legyen. Talán a házasságában, mindenféle kapcsolatában ezt keresi. Útjának célja az élvezet. A másikfajta embert pedig így hívja, hogy vámszedő, amikor az anyagi a célja az utamnak. A vámszedő mindenből hasznot akar húzni. Minden ismeretségből, családból, idegenekből egyaránt. Egyetlen kérdése van a vámszedőnek, ha elmegy mellette egy ember: mi hasznom lehet ebből. Mit kaphatok, mit nyerhetek? Így mondta a Jakab levele: “kalmárkodunk és nyerünk.”
Mi az utazásod célja? Boldog ember akarsz lenni az utazásaidon keresztül, vagy gazdag ember akarsz lenni, hogy boldog lehess? Egyszer amikor a vámszedésről beszéltem, ilyet mondtam, hogy: a szerelem vámszedése. Az is vámszedés. Keresem benne az örömömet, az élvezetemet. Hány asszony elmondta: a férjemnek semmi más keresnivalója nincs rajtam, csak az élvezet. Ez az egyetlen ok, amiért vagyok. Amiért engem elvett, amit tőlem vár, tulajdonképpen semmi mást. Nem is ismerjük egymást, nincs semmi más közünk egymáshoz. A szerelem vámszedése! Ott is csak kapni akarok. A házasságoknak az a tragédiája, hogy két ember összekerül, és mind a kettő kapni akar. Egyik sem akar igazán adni.
Sajnos a szeretet is vámszedés. Gondoljunk a gyerekeinkre, velük kapcsolatban is mindig ott van bennünk, hogy szeressenek, engem szeressenek. Hányszor panaszkodnak férfiak, a gyerek csak az anyját szereti, csak ahhoz ragaszkodik. Ezt várod tőlük? A vámszedő élet mindig csak örömöt, élvezetet, szeretetet szeretne kapni, és mindig csak kapni akar.
Mi az utazásod célja? Testvér, akár akartad, akár nem, a hajó, az életed elindult. Nem tudom miben vagy most benne valahol a középen? Isten azért hozott ide, hogy ráeszmélj, mi a cél? Most mit vársz, miért csinálod a dolgaidat? Mi az, ami éltet? Nem vagy-e parázna, vagy vámszedő, vagy mind a kettő együtt. Kalmár mind a kettő. Rettenetes, mikor rájövök arra, hogy minden üzlet. Miért segítek valakinek, amikor építi a házát? Hogy majd visszasegítse, ha én is építkezem. A barátság is üzlet. Viszek valakinek virágot a nevenapjára, de ha ő nem hoz az enyémre, mélységesen felháborodom. Ô nekem semmit nem küld? Mindenre rá van írva, hogy: vissza! Ha a másik nem kedves, én sem leszek az. Ha nem köszön, én sem.
A gyerek is üzlet? Nagyon megdöbbentett, mikor egy házaspár azt mondta: nem jól fizet a gyerek. Hiába fektettünk bele mindent, hiába taníttattuk. Minden üzlet, még az olyan nagyon szépnek mondott szülői szeretet is? Hogy a szerelem üzlet, ezt már egy kicsit értjük. Nagyon kérlek, próbáld ma megnézni, van-e valami, amit ingyen csinálsz, amiért nem vársz semmit, köszönetet sem, hálát sem, anyagiakat sem.
Kalmárkodunk ezen az életveszélyes nagy tengeren, és nem gondolunk arra, hogy minden pillanatban lecsaphat a vihar. Minden pillanatban felborulhat minden körülöttem. Ha ez az életed értelme a kalmárkodás, nagyon vigyázz!
Pár szóval szeretnék még két viharról beszélni. Az egyik vihar az engedetlen szolgát, Jónást érte. Lehet hogy vannak közöttünk akik Isten szolgáinak érzik magukat, mert megismerték az Urat, Neki akarnak szolgálni. Nézzétek az engedetlen szolgát: Jónást, aki nem oda megy, ahová az Úr küldte. Magának keresett útvonalat, célt. Utoléri a vihar! Annyira megdöbbentem, mikor arra gondoltam: az engedetlen szolgát még a vihar sem ijeszti meg. Tudjátok mit csinált Jónás? A legnagyobb viharban lement a hajó aljába aludni.
Itt legalább azt mondja róluk az Ige, hogy iszonyú félelembe kerültek, szédültek, tántorogtak, úgy érezték: vége az életüknek. Az engedetlen szolgával még ez sem történik meg? A hajósok imádkoztak, Jónás lebujt a hajó aljába és aludt. Alvó, hívő testvérem, vigyázz, hol alszol! Minden pillanatban felborulhat a hajó. Nem is félsz, nem is reszketsz, nem is imádkozol? Jónásnak nem volt elég a vihar, neki be kellett jutni a cethal gyomrába. Rettenetes, ha neked is sok vihar volt már az életedben, de mindig kibírtad, mindig ugyanaz maradtál, soha nem kiáltottál igazán az Úrhoz. Nem tértél meg. Hány vihart éltél már át, Istennek engedetlen szolgája? Keményebb a szíved, mint a világiaké.
A harmadik vihar a tanítványokat éri. A kenyér megszaporítási csoda után elmennek a tanítványok és utoléri őket a vihar. Jézus nincs a hajón! Nem vagy-e olyan gyermeke az Úrnak, akinél Jézus nincs a hajódban? Olyan jó, hogy Jézus a vihar közepén jött. Tudjuk, hogy amikor a hajóban aludt, akkor is megvédelmezte a hajót. Ez a hajó akkor a gadarénusok földje felé haladt. Az ördögtől megszállott ember felé. Ez a vihar ezért volt. Meg akarta akadályozni, hogy Jézus kiszálljon a gadarénusok földjén. Nem is a tanítványok ellen, hanem az Úr Jézus ellen fordult. Amikor olyan helyen vagy, ahol megkötözött emberekkel van dolgod, ha Isten szolgája ilyen helyre kerül, lehet, hogy jön a vihar. Olyan nagyon jó, hogy az Úr lecsendesítette, odaértek, és minden megtörtént, amit Isten cselekedni akart.
Úgy érzem, ez a háromféle vihar van amiben lehetünk. A kalmárok viharában vagy? Mindhárom viharnak egyetlen megoldása van, amit reggelről reggelre mondunk: kiálts az Úrhoz! A kalmároknak is ez volt a megtartatásuk. A szívüket összetörte. Az engedetlen szolga szíve a legkeményebb. A hajósok nem bírták végig a vihart. Jónás végigbírta. De Istennek megvolt a módja, hogy ezt a szívet is összetörje, mert Istennek ez a célja, bármelyik fajta hajóban ülünk, talán két vihar között. Ha most nem tudtál igazán összetörni, lehet hogy kell egy keményebb, egy erősebb vihar. Tulajdonképpen a vihar Isten szeretete, amelyel a Tőle menekülő embert megkeresi. Volt-e már, hogy hálát adtál a nehézségekért? Jó volna ha megtanulnád, amikor a következő vihar jön, hogy ez is Isten szeretete. Valahol engedetlen vagyok, valahol a magam céljai után futok. Még mindig nem az Úr célja az életem célja. Benn van már Jézus a hajódban? Azt a hajót, amelyik a gadarénusok földje felé ment az Úr irányította. Neki kellett odamenni, Ô volt az, akiért minden történt.
Átadtad-e úgy az életed hajóját, hogy Ô legyen abban az első személy, az Ô akarata legyen meg, az Ô célja és útja? Azok a viharok, amik most keresnek, vajon engedetlenségben találnak, vagy Isten útjában? Megdöbbentő ez az egész történet, ahogy beszél a viharról. Azt mondja, hogy: “Az égig emelkedtek és a fenékig süllyedtek, lelkük elolvadt az inségben.” A tied még nem olvadt el? Még bírod? Jaj, akkor még kell egy következő vihar. Nézz most szembe ezzel: megtört-e már az én ellenálló kemény szívem? Elég volt már az, ami eddig volt? Valaki így mondta: nem bírom tovább! Lehet az, hogy Isten folyton csak szántson? Azt mondtam neki: ne félj, ha szánt, vetni is fog. Még az ember sem szánt ott, ahol nem akar vetni. A szántás annyit jelent: Isten vetni fog. Ha benne vagy a viharokban, akkor örül. Meg kell olvadni a szívemnek, hogy formálható legyen. Jó volna abban, amiben most vagyok, engedni, megolvadni. Hadd fájjon, hadd legyen nehéz, hadd adjam oda magam egészen minden ellenállás nélkül az Ô hatalmas kezébe. Úgyis utolér, ha most nem, a következő viharral.
Szeretem azt az Igét: “Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse, … ami elveszett.” (Lk 19,10). Ô nemcsak keres, – megkeres. Addig jár a nyomodban, amíg megtalálhat. Amikor ezek az emberek odajutottak, hogy a magasságba és mélységbe kerültek, – olyan sok ember életében meg lehet ezt látni, hogy egyszer egészen fent van, egyszer egészen lent. Elég volt-e már ebből a hullámzó életből? Mert amikor ezek szívük mélyéből tudtak kiáltani, akkor lecsendesett a vihar. Azt mondja az Ige, hogy: “Szédültek, tántorogtak, mint a részeg, minden bölcsességüknek esze veszett.” Tudsz-e még valamit csinálni? Még mindig meg tudod oldani az életedet? Rájöttél-e már, hogy nem tudom. Akárhogyan gondolkozom, ez az élet megoldhatatlan. Van-e még bölcsességed, amivel kijöhetsz ebből a bajból? Annyiból kimásztál már, gondolod, hogy még ebből is? Elveszett-e már minden bölcsességed? Csak akkor tudsz igazán az Úrhoz kiáltani. És akkor: “Megállította a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.” És odaértek “az ő kívánságuknak partjára.” Isten azt az életet akarja adni, amit el sem tudsz képzelni. Minden azért történik, hogy Isten szerinti útra és helyre érkezzél. Az Isten szerinti életbe. Minden nehézség szeretetből van.
Tudjátok mindnyájan pontosan, miben vagytok most. Jó volna kiáltani és engedni az Úrnak, hogy most már Ô vezesse a hajót. Elvezette őket arra a helyre, ami a legjobb volt nekik. Testvér, add át a kormányt, ne akarj vezetni, véghezvinni akaratodat. Engedd, hogy Ô legyen a kormányos. Azt gondolom, talán nem is tudod, mit kívánsz, mi volna a legjobb számodra. Ô tudja! Mielőtt az Urat megismertem, nem erre a partra akartam jönni. Sok minden kívánsága volt az életemnek, nem az Úr. És nem az az élet, amibe Ô vitt. De most tudom, hogy soha, semmiben jobbat nem adhatott volna. Lehet, hogy vannak egészen különleges kívánságaid, elképzeled valahogy a boldogságodat. Engedd, hogy Ô vezessen most oda, ahova akar. Ô tudja, mire teremtett, miben lennél boldog, mi kell neked, azt fogja megadni. Ha nekem huszonéves koromban azt mondta volna valaki: hívő ember leszek, Igét hirdetek, azt mondtam volna: nem vagy normális. Eszem ágában sincs. A muvészetben akartam előbbrejutni, dicsőséget akartam, szerelmet, mindent, amit az ember teste kíván. Isten pontosan tudta, mire teremtett, és hol teljesül be minden kívánságom. Mióta az Istentől kapott helyemet megtaláltam, semmi kívánságom nincs. Sokkal többet, sokkal nagyobbat kaptam, mint amit valaha elképzeltem.
Testvér, ha nem leszel azzá, amivé Isten szánt, soha nem leszel boldog. Lehet, hogy minden testi kívánságod beteljesül, csak éppen boldog nem leszel. Ô tudja, mi az a part, ahova érkezned kell. Ne irányítgasd a hajódat! Ne mond, hogy ezt szeretném, meg azt szeretném. Nagyon jó volna eljutni oda, hogy végre kimond: ezzel az én hajótörött életemmel legyen meg a Te akaratod! Most már vezess, ahová Te akarod, oda, ahova Te szántál, amire teremtettél. Ne fogjad görcsösen a kormányt hanem kérjed, hogy lehess azzá, amivé Ô teremtett. Értsük már meg, testünket, lelkünket, értelmünket Isten valamire teremtette. Soha, soha nem lehetsz boldog, ha nem leszel azzá, amivé Ô szánt..
Talán még most is a hullámok és viharok között görcsösen fogod a kormányt, hogy én ezt akarom. Ennek kellene megtörténnie. Így oldódna meg az életem. Ezzel csak kihívod a következő vihart. Előidézed a következő, talán ezeknél sokkal nagyobb vihart. Így mondja Jónás, amikor kezd ráébredni mindenre: “Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat.” (Jón 2,9). A hiú bálvány te magad vagy. Itt leszel egy hétig, és elhagyod a boldogságodat. Talán lelkedet megtépte egy kicsit az Ige vihara, de kibírod, tovább mégy, elhagyod boldogságodat.
Olyan jó, ahogy szólt Isten a cethalnak és az kidobta Jónást a partra. Bár ma igazán az Úrhoz tudnál kiáltani, hogy Uram, velem az legyen, amit akarsz. A megtérésnek a középpontja az akaratban van. Leteheted a buneidet, sok mindent megtehetsz, de amíg nem adod fel akaratodat, tovább folytatódik a vihar. Vajon megteszed-e ma? Egyetlen jó akarat van a földön, az Isten akarata. Mondod-e most: Uram, egy kérésem van: vezess arra a partra, ahol Te akarsz megáldani, Te akarsz felhasználni abban az életben, amiben áldás lehetek. Átengeded-e magadat egészen az Úrnak?!
Imádkozzunk!
Uram, a vihar mindig az ellenállásaink miatt van. Lehet hogy most kijöttünk valamiből, de nem adtuk fel az ellenállásunkat. Könyörülj rajtunk, add, hogy elég legyen már az a vihar, ami eddig volt. Az a családi vihar, az az egészségemmel történő bajok, hadd tudjunk teljes, tökéletes igent mondani, hogy vezethess áldott, boldog, Téged dicsérő életbe. Nevedért kérünk!
Ámen.