“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN KÉRÉSE (4/5)
VÁLTOZZ EL!
“Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által.” Róma 12, 2a
Imádkozzunk!
Uram, még mindig nem tudjuk és nem értjük egészen, hogy hogyan szeretsz. Azt sem, hogy miért szeretsz. Segíts, hogy mégis felfogjuk, megtapasztaljuk a Te kimondhatatlan, végtelen szeretetedet. Áld meg számunkra az Igét, és jöjj hozzánk. Amit elkezdtél bennünk, folytasd Lelked által. Köszönjük, hogy itt vagy, és hogy van hozzánk szavad.
Ámen.
“Kérlek titeket” – mindig újra ez a kérés hangzik felétek. Jó volna, ha a kérés parancs lenne számodra, és tudnád, ha Isten kér, akkor valamit feltétlenül meg kell tenni.
Ez a kérés tulajdonképpen megkérés. Aki asszony, az tudja, hogy egyszer megkérték, és erre a kérésre válaszolnia kellett. Isten a saját maga számára kér, menyasszonynak választott. Erre a kérésre az egyetlen helyes válasz, hogy adod magad.
A kérdésem – megtetted-e már? A menyasszony a választ a vőlegénynek adja meg. Ha majd csendben leszel, akár reggel, akár este, mondd meg egészen személyesen: Uram, neked adom az életem. A hátralévő életem csak a Tied. Egészen adom. Négyszemközt mondd el. Ez nem közügy, egy megkérés nem a család ügye –, majd meg fogják tudni ők is. Ez két személynek az ügye, és neked kell választ adnod. A válasz igen – vagy nem. A nemet is kimondhatod őszintén: Uram én nem vállalak, ezen az úton nem akarok járni, nem akarom az életemet Neked adni.
“Szánjátok oda… mint a ti okos tiszteleteteket.” Minden istentiszteleten elmondhatod – Uram, neked adtam magam. Mint mikor az ember újra elmondja társának: még mindig szeretlek ennyi év után is, talán jobban, mint akkor először. Ez az igazi istentisztelet.
Lehet, az van benned – igen-igen, de erre én nem vagyok alkalmas. Erről is beszélt az Ige. Azt kérte: “Ne szabjátok magatokat a világhoz!” Ha valaki nagyon szeret valakit, ahhoz szabja magát. Ahogy a vőlegényemnek tetszik a ruhám, a hajam, a külsőm. Lehet, hogy eddig a világ volt a szerelmesed. Az Ige komolyan mondja: “Ne szeressétek a világot!” (1Jn 2, 15a). Itt választani kell!
Amikor még nem voltam az Úré, én sem értettem, mennyi elszabott ember jár ezen a világon, és hogy milyen furcsára szabjuk magunkat. Mi a divathoz igazodunk. Sokszor mikor egy asszonyt látok furcsa frizurával, csak nézem – hát ez meg mi? – Nem tudod? – ez a divat. A világ mindig új szabásmintákat ad. Egyszer olyan hosszú a szoknya, hogy az ember majdnem rálép, máskor olyan rövidet. A baj, hogy a rövidből nem lehet hosszút szabni.
Mikor az Úré lettem, a budapestieknek nem tetszettem, mert hosszú volt a szoknyám. A falusiaknak a rövid szoknyám miatt. Szétszedhető dolgok kellenének, Pesten felhúzni, vidéken le, ha nem akarom botránkoztatni az embereket. Fárasztó dolog a világhoz szabnom magam.
Ha menyasszony akarsz lenni, és Hozzá akarsz tartozni, a legelső, amit mond, miután azt mondta: “Szánjátok oda a te testeteket” –, a másodikat ma mondja: “Ne szabjátok magatokat e világhoz!” Nem könnyű! Az embernek a legmélyebb vágya a tetszeni vágyás. Ha ósdi vagyok, kinek fogok tetszeni? Jó volna végignézni magunkon – miben szabom magam a világhoz. Amikor hitre jutottam az egyik első dolgom volt, hogy odamentem a ruhásszekrényhez – nagyon modern, nagyon hiú lány voltam –, de azonnal megértettem, mi az, amit többet nem vehetek fel. Isten Szentlelke azonnal rámutatott azokra a ruhákra, ami neki nem tetszett. Jó volna, ha úgy néznénk a dolgainkra – Uram, tetszik ez neked? Ha tükörbe nézel – ez a külső tetszik Neked? Mi az, amit ezután másképp kell tennem?
Testvér, neked változni kell! Ha nem változol, nem lehetsz az Ő menyasszonya. Mindennek változnia kell körülötted, méghozzá az Ő gondolatához és akaratához. Mennyire a világhoz vagyunk kötve a beszédmódunkkal. Lehet, hogy egy csomó szó, megjegyzés, pletykamondás nem mehet tovább! Amikor Péter azt mondotta, hogy nem ismerem az Urat, egy ott álló azt mondotta: “hiszen a te beszéded is elárul téged” (Mt 26, 73b). Egy pár szót szólsz, és már elárultad magad. Vannak modern, divatos mondatok, amiket megtanul az ember. Aztán megint más, megint új kifejezésmód jön, a köszönéstől kezdve nem tudom meddig. A gyerek azt mondhatja a nagyanyjának: szia mama! Mennyi mindennek kellene változni, amikor mindenféle divatos most használt beszéd tetszik nekünk.
Nem biztos, hogy az Úrnak is tetszik a beszédmódod, a viselkedésed, a hanghordozásod. Van, hogy ámulva veszem észre – rám is rám ragadt? Valami belül rögtön figyelmeztet, hogyan mondhattad? Nagyon sokszor egy másik ember mozdulatához szabod magad, ami most szokás, és neked is tetszik és utánozod. Milyen borzasztó, ha Isten gyermekei is elszabják magukat.
Ez a szabás nem kívülről kezdődik. Ha már kívülről is látszik, az már a legvége. Belülről kezdődik! Ezért mondja az Ige: “változzatok el” – nem azt mondja, hogy a ruhában, a külsőben, hanem: “a ti elméteknek megújulása által”. A Biblia eredeti szövege görög. A megtérés annyit jelent: az elmémnek, a gondolkozásmódomnak a megváltozása. Nem a beszédmódomnak –, az már következménye lesz a gondolkozásomnak, ahogyan gondolkozol a dolgok felől.
Sokszor nagyon nehéz nekem, amikor emberek elmondják a babonás dolgaikat, és azt mondják: nem tudok ezeken megszomorodni. Nem fáj nekik. De a gondolkozásmódját megváltoztathatná. Eddig rossz szokásnak, tréfának, butaságnak gondolta, most bűnnek gondolom. Ezek nem butaságok, ezek súlyos bűnök. A Biblia annak mondja, tehát én is annak mondom. Nem tréfa, nem rossz szokás. Ha megváltozik a gondolkozásmódod, azt fogod rá mondani, hogy a legsúlyosabb bűnök egyike.
Amikor Németországban voltam, egy nagynénémmel beszélgettem. Tudtam, hogy utoljára találkozunk, hiszen nagyon idős volt már. Kezdtem Jézusról, bűnről beszélni, de mindent visszautasított. Felrémlett nekem, nincs-e ördögileg megkötözve. Aki nem tud hinni, aki egyszer odaadta hitét az ördögnek, egyszerűen nem tudja visszavenni onnan. Megkérdeztem, voltak-e babonás dolgok az életében. Nevetni kezdett –, egyszer gyerekkoromban asztalt táncoltattunk, de hát ez játék volt. Amikor elmondtam, hogy ez milyen súlyos bűn, azt felelte: van nekem ennél sokkal súlyosabb bűnöm is, ez csak szórakozás volt.
Isten adott egy gondolatot, hogyan győzzem meg. Azt mondottam: ha most téged megsértelek, és te azt mondod, hogy megsértettél, én rögtön bocsánatot kérek. Lehet, nem érzem, hogy megsértettelek, de te vagy jogos megmondani, mivel sértettelek meg. Isten azt mondja, hogy ezzel a gyerekkori játékkal súlyosan megsértetted Őt. A sértett fél jogos ezt megmondani. Hajlandó vagy-e tőle bocsánatot kérni? Rám nézett – így igen. Ha Ő mondja, hogy megsértettem ezzel a babonával, játékkal, akkor bocsánatot kérek. Együtt imádkoztunk, és a nagynéném bocsánatot kért. Pár hónap múlva meghalt. Ez volt az utolsó lehetősége, hogy bocsánatot kapjon. Neki nem fájt, nem volt bűnbánata. Nem sírt rajta, hanem megváltoztatta a gondolkozásmódját.
“Változzatok el”. Isten azt várja tőled, hogy minden dolog felől másképp gondolkozz, mint eddig, és akkor az egész életed szabása teljesen más lesz. Ha nem az elmém szerint változok, akkor az csak egy fölvett álarc, egy látszat lesz. Ami belülről jön, az a valami. Ami kintről változik, le fog hullni, és nem lesz semmi. Isten azt nézi, ami belülről jön.
A nagy tetszeni vágyásomnak, hogy tetszem az embereknek, és a világnak is, meg kell változni. A gondolatainknak mindig az önzés a vége. Így szeretném mondani: az én-zés! Mi annyira én-központúak vagyunk. Az önzés annyit jelent: először én, és aztán sokáig semmi, azután a családom. Valaki mondotta: a családomért mindent megteszek. Tudod mi a családod? Az időben meghosszabbított énem. Mikor fiatal voltam, én akartam tetszeni, most azt akarom, hogy a lányom tetsszen. Aztán megy tovább – most már az unokám. A világnak mindig ez az útja: én, meg az enyéim.
Ha megváltozik a gondokozás módod, akkor mindenkit egyformán tudsz szeretni. Hitre jutásom után ébredtem rá, nem az az öröm, hogy mindenki engem szeret. Már az iskolában is így voltam: miért nem engem szeret minden tanár? Nem az az öröm, hogy szeretnek, hanem, hogy szeretni tudok mindenkit. Isten a legnyomorultabbat is szereti, sőt azt szereti a legjobban. Ha személyválogatás van Istennél, mindig a legszegényebb, a legnyomorultabb a legnagyobb. De ehhez belülről kell megváltozni.
Nézzünk szembe az anyagiasság lelkületével. Isten Igéje azt mondja: “Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak!” (Mt 6, 24b). A Mammon a pénz. Miért kell egy embernek másodállás? Nem elég, ha egy helyen dolgozik? Nem hiszi, hogy Isten egy helyről is el tudja tartani, és meg tud neki adni mindent. Nem szolgálhat senki két úrnak, mert akkor már csak a másiknak szolgál. Vagy abbahagyom a pénz szolgálatát, és akkor szolgálok az én Uramnak, és Istenemnek, aki mindent meg tud adni, nemcsak anyagiakat, mindent.
Amikor otthagytam az állásom, hogy egészen az Úrnak szolgáljak, a főnököm azt mondta: én is így élnék, ha nem volna családom, de nekem három gyermekem van. Azt mondtam – főnök kartárs, olyan szegény az Isten, hogy csak egy embert tud eltartani, ötöt már nem? Pár év múlva úgy szerettem volna idehívni, nézzen körül: harminc, negyven embert is el tud tartani, sőt százat is. Olyan Istenünk van, aki mindent meg tud adni, feljebb, mint ahogy kéred, miért kell a pénznek szolgálnod? Miért kerültél bele ebbe az iszonyatos szolgaságba?
Amikor a drágaságról beszélnek emberek, mindig eszembe jut az Ige: “A… drágaságot neveted” (Jób 4, 22a). Ha az Úré vagy, sokat fogsz nevetni mostanában. Minden drágulást nevetni fogsz. Mi közöm nekem ehhez? Nekem az Úr ad meg mindent. Neki van! Mindene van! “Enyém az ezüst, és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agg 2, 8).
Vajon neveted a drágaságot? Tudod-e, hogy nem vagy hozzákötve? Valaki így mondta: Vigyázz, a pénz az ördög trágyája! Ne légy a pénzen keresztül az ördöghöz kötve. Olyan ember légy, akinek mindig megvan mindene, mert abban a világban, amiben élsz, nincs drágaság, nincs anyagi csőd, nincs devalváció.
Milyen jó volna, ha elváltoznál gondolkozásmódodban a jövőd miatt való félelemtől is. Isten szerint súlyos bűn a hitetlenség és bizalmatlanság. Ez csak erre a világra vonatkozik, a mi világunkban semmi nem drágult, ott minden ingyen van.
Egyszer azt mondta valaki Pesten, mikor külföldiek járnak itt, azonnal megismerjük – ezek külföldiek. Azt feleltem: milyen jó lesz, ha egyszer már te is külföldi leszel, Isten országából való mennyei követ, akinek látszik az öltözetén, a viselkedésén, a szavain, hogy nem idevaló. Milyen jó volna, ha mennyei nyelven beszélnél, ha nem ugyanazt mondanád, amit ez a világ. Ha egyszerűen rajtad lenne a mennynek az illata, Krisztus jó illata, az a szabadság, az a békesség, és az a boldogság, ami mindentől függetlenít, ami ebben a világban van.
Azért nincs benned az Atya szeretete, mert a világot szereted. Amíg ez a szeretet nincs benned, addig hiába erőlködsz, hiába próbálkozol. “Változzatok el a ti elméteknek megújulása által”, a gondolkozásmódotokon keresztül. Az e világból való ember önmagát szereti, az anyagiakat szereti, az élvezetekhez kötődik. Élvezet annak az embernek kell, akinek nincs öröme. Ha örömöm van, fütyülök az összes élvezetekre. Gyerekkoromban, amikor kikaptam, vagy valami baj volt otthon, egy kis csokoládét ettem. Legalább legyen egy kis örömöm, míg lecsúszik a torkomon.
Ne szeresd a világot, sem azt, amit kínál. Hadd legyen benned az Atya szeretete. Legyél független tőle, ha egy csöpp örömöt nem ad, akkor is boldog vagyok.
Komoly kötözöttsége az embernek a tetszeni vágyás. Mit szólnak hozzá, ha elfogadom Jézust. Talán azt mondják: már ez is megbolondult. A szemed sarkából figyeled, hogyan néznek rád az emberek.
Jézus Krisztus teljes szabadságban élt. Nem kötötte semmi. Ugyan úgy meg merte mondani Pilátusnak, Heródesnek, mint az utolsó koldusnak. Nem érdekelte, hogy hallelujáznak, vagy feszítsd meg-et kiáltanak. Jó volna, ha neked sem számítana, mit szólnak majd otthon a megváltozott gondolkozásmódodra.
Lehet, hogy most talán eljutottál oda: igen-igen, odaszánom az életemet. Isten azt szeretné, hogy belőled semmi más ne áradjon, csak az Ő végtelen szeretete mindenki felé. Azt szeretné, hogy az Ő menyasszonya, követe lennél. Hogy az az öröm, amit neked ad, megmaradhatna végig az életedben, bármi történik is, és bár mit mondanak is az emberek.
A Biblia beszél a menyasszonyról. Azt mondja Jánosnak az angyal: “Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét” (Jel 21, 9b). Valaki így mondta: Az új ember olyan, mintha egy cigánylányból királynő lenne. Persze, meg vannak még a cigányszokásai. Mi mindnyájan cigányputriban születtünk, és cigányéletet élünk. Megvannak a bűn-szokásaink, gondolkozásmódunk, önző, hiú, kritikus, dicsőségvágyó gondolkozásmódunk, és ebből kellene királylánnyá lenni. De ez már Isten munkája.
Abban a pillanatban, amikor valaki megtér Jézushoz, királylány, mert a Király örökbe fogadta. Még az összes cigányszokása megvan, úgy viselkedik, mint azelőtt, ha behozzák a tálat, belenyúl a kezével. Olyan dolgokat tesz és mond, ami nem illik az Úrhoz. Emlékszem, hányszor ütött szájamra az Úr, amikor valami olyat mondtam, ami nem illett Hozzá.
A Szentlélek elkezd majd nevelni, és arra a napra, amikor ott állunk az Úr előtt – arra a napra királynő leszel szokásaidban, viselkedésedben, egész lényedben. Nem lesz rajtad sem folt, sem szeplő. Elkezdődik életedben a megszentelődés folyamata, amelyik az életed minden részletét megújítja. Akkor ott állsz majd a Királyfi mellett, mint az Ő menyasszonya.
Imádkozzunk!
Köszönöm Szentlélek Isten türelmes, nevelő szeretetedet. Áldalak, hogy mindenki, aki most engedi magát változtatni, és igazán odaszánja magát, belekerül a Te csodálatos iskoládba. Köszönjük, hogy belülről kifelé formálsz bennünket. Köszönjük, hogy a Te szent, tiszta méltóságod lesz majd látható rajtunk is. Hadd legyenek közöttünk olyanok, akik komolyan gondolják, hogy egészen, mindenestől Neked adják magukat.
Ámen.