“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN KÉRÉSE (3/5)
NE SZABD MAGAD A VILÁGHOZ
“És ne szabjátok magatokat e világhoz.” Róma 12, 2a
Imádkozzunk!
Köszönjük, Uram, hogy lassan már világosodik, hogy milyen mérhetetlenül szeretsz bennünket. Hadd áldjunk mindenért, amit eddig adtál, mondtál, cselekedtél. Kérünk, hogy ez a szeretet hadd vonzzon oda bennünket hozzád. Segíts, hogy minden akadályon, ellenálláson keresztül közeledbe jussunk. Áldd meg ezt a napot, el ne múljon úgy, hogy ne egészen, és ne igazán a Tieid legyünk.
Ámen.
Gondoljátok el, milyen nagy kérés az, amit egy héten keresztül minden reggel kér Isten. Lehet, hogy még mindig nem jutottál oda, hogy megadtad volna, amit kér. A Lukács ev. 20, 25. versben mondja az Ige: “Adjátok meg azért, ami a császáré a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.” A tested az Istené, Ő teremtette, Ő tartotta meg, Ő táplálja –, az Ő tulajdona. Megdöbbentő, hogy neki kérni kell azt, ami öröktől fogva az Övé. Harmadik napja, hogy kéri, és még mindig nem mondtál teljes, osztatlan igent. Félsz, hogy elveszítesz valamit, amikor megadod Istennek azt, ami az Övé.
Beszéltünk arról, hogy a testünk egy ház, és valaki lakik benne. A Biblia beszél a szívnek elrejtett emberéről (1Pt 3, 4). Van bennünk egy elrejtett ember, aki nagyon el tud bújni, nagyon nehezen jön elő. Olyan jól meg tudja magát játszani. A szívnek elrejtett embere te vagy. Ebben a házban sok mindenki lakik. Kevés ház van, amiben csak egy ember lakik.
Jézus mondja: Nem tudjátok minemű lélek lakik bennetek. Volt egy asszony, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki. Laktak benne. Emlékeztek, a gadarénusból egy egész légiót űzött ki Jézus.
Az ember sokszor maga sem tudja, hogy mi minden lehet bennem. Csak csodálkozik, mi jött ki belőlem. Nem tudtam, hogy ilyen indulat van bennem. Sokszor csapjuk be magunkat azzal, hogy ez csak a számon jött ki. Nem testvér –, a szádon az jön ki, ami benned van. Meg vagy győződve, hogy tisztességes, rendes, csendes ember vagy, és egyszer csak kijön belőled egy tisztátalan mondat, és csodálkozol, hogy ezt én mondtam? Mi lakik abban a házban, amit próbálsz, ha lehet, valahogy rendben tartani, időnként tatarozni, hogy legalább valahogy nézzek már ki. De nem gondolsz arra, hogy mi lakik abban a házban, amit a te nevedről neveznek.
Gondolj az irigységre, hányszor bánt, ha a másiknak jobban sikerül valami. A versengés, én is vagyok olyan, mint ő, miért akar ez különb lenni? Sokszor magam is ráámulok arra – mi az, te fösvény vagy, te nem szívesen adsz? Szembenézek vele, Istenem, ez is bennem van? Egy nagy adag hiúság is lakik bennünk. Sokszor mondják emberek – hiú aztán igazán nem vagyok. Ezt hiszed, és hiszem? A legöregebb és legcsúnyább férfi és nő egyformán hihetetlenül hiú.
Valaki mondotta –, nem tudok haragudni. Legszívesebben azt feleltem volna: meséld ezt másnak. Hogyne tudnál, mindenki tud. Sok tisztátalan lélek lakik benned, és bennem is ebben a házban, társbérletben együtt. Nagyon sokszor nem is látszik, jól el tudjuk rejteni, hogy mik laknak bennünk. Jézus az Isten újával űzi ki az ördögöket. Isten úja az Ő Igéje, amelyik egyszer csak ránk mutat, mint ahogy Nátán rámutatott Dávidra: “Te vagy az az ember!” (2Sám 12, 7a). Milyen felháborodottan ítélkezett Dávid a fölött, aki “elvette a másik ember kis bárányát, és ő mondta ki: “Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember!” (2Sám 12, 7a) Vajon rád mutathatott-e már Isten úja, Isten Igéje ezen a héten arra, hogy milyen is vagy igazán?
Lehet, nem tudtad, hogy a babonaság lelke lakik benned. Talán égre-földre mondtad: nem vagyok babonás. Én is azt mondtam, de Isten rámutatott az újával. Ahol az Ige hirdettetik, ott mozog az Isten úja. Tudjátok, hogy ez milyen nagy ajándék, mert Ő ezzel az újával ki akarja űzni belőled a tisztátalan lelket. Nem azért mutat rá, hogy elkeseredj, hogy szégyenben maradj. Légy hálás, ha már rád mutathatott, mert akkor már közel van az idő, hogy ki is űzi. Mondjad: köszönöm Uram, hogy már látok, és már kezdem tudni, amit Te is tudsz.
A tegnap reggeli Igében olvastuk, hogy mikor a tisztátalan lélek kiment az emberből, víz nélkül való helyeken járt nyugalmat keresve, de nem talált. Emlékeztek, hogy visszajött, maga mellé vett hét más lelket, és ott laktak. (Lk 11, 24-26). Nagyon sokszor megtörténik, hogy üres a lakás. Sok mindenki, aki hívőnek ismeri magát, azt mondja, hogy megtértem, de nem adta át a lakást. Boldog volt, föl volt ékesítve, mondogatta: megismertem az Úr Jézust, bizonyságot tett, de mivel nem adta át a lakást, Jézus nem költözhetett be. Pár nap, vagy hét múlva rosszabb volt az állapota, visszajött ugyan az a lélek, és még sok más vele együtt.
Ezért mondja újra és újra komolyan az Úr: add oda a lakást, szánd oda a testedet. Semmit nem ér az, hogy Jézus rámutatott, és kiűzte, ha te nem adtad át a lakást. A legnagyobb védelem a visszaesés ellen, ha átadod magad az Úrnak. Amikor a házban Jézus lakik, azt meg sem közelíthetik a tisztátalan lelkek. Jönnek kísértések, hiszen Jézust is megkísértették, de egyszerűen menekültek onnan.
Valaki úgy mondta: az a terület, amit nem adtam át az Úrnak, a sátán lakóhelye maradt, és onnan bentről kezdi rontani az egész életedet. Ezért fontos a teljes életed átadása, minden zugával, minden részlevével együtt. Szánjátok oda a ti testeteket, azért, hogy a Szentlélek elfoglalhassa.
Szeretnék egy komoly tévedést eloszlatni, ami a mostani divatos irányzatnak az alapbaja. A szentlelkesek és nyelveken szólók elválasztották Jézust a Szentlélektől. A kettő ugyan az a személy. A Biblia elmondja az 1Kor 15, 45-ben: “Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.” Jézus az első új ember. A második Ádám. És azt írja: lett a második Ádám megelevenítő szellemmé, lélekké, Szentlélekké. Mielőtt elment Jézus, azt mondotta: “Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek, elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az én Atyámhoz” (Jn 14, 28). Úgy jövök vissza, hogy nemcsak veletek leszek már, hanem bennetek lakom.
Ha Jézus nem lett volna Szentlélekké, nem költözhetne a szívünkbe. A test szerint járó Jézust nem fogadhatnád be. Ő Szentlélekké lett, és ebben a formában lett befogadható. Ha Jézust befogadtad, Vele együtt a Szentlelket fogadtad be. Vigyázzunk, valaki nehogy becsapjon, és álruhában egy idegen lélek költözzön be a szívedbe. Ne legyünk félrevezethetőek!
Jézus magának söpri ki a házat –, nem a tisztátalan léleknek. Ha valaki egy lakást elfoglal, első a nagytakarítás, azután a költözés. Itt van Jézus, hogy benned nagytakarítást végezzen, hogy megnyiss előtte minden ajtót, és fogadd be Őt. Akkor mind elmenekülnek a tisztátalan lelkek, gondolatok, ahogy csak tudnak. Küszködhetsz te a gondolataiddal, azok maradnak, de Jézus elől futva menekülnek. Isten minden nap belekiáltotta a füledbe: végre szánd oda a testedet, hogy elfoglalhassa!
“Szánjátok oda… élő, szent, és Istennek kedves áldozatul.” Kétféle áldozat van a Biblia szerint: bűnért való áldozat, és hála áldozat. Jézus Krisztus eljött, hogy Ő legyen a bűnért való áldozat. “Ímé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1, 29). Az áldozás azonnal a bűneset után kezdődött. Káin áldozata nem tetszett Istennek, mert nem a bárányt hozta. Az első bárány, amit Ábel áldozott, már Jézusról beszélt. Ábelnek a Szentlélek kijelentette, hogy neki bűnért való áldozatra van szüksége, egy tiszta, ártatlan bárányra. Ezért nézett Isten kedvesen Ábel áldozatára. Káin a cselekedeteit vitte, a saját földje gyümölcsét.
Minden igyekezetünk, jó cselekedetünk, munkánk, minden piszkos, belőlünk fakad. Dicsekszem is vele, előbb-utóbb ki is mondom, hogy senki a gyülekezetben annyit nem dolgozott, mint én. Nem kell az Istennek, elfordul tőle. Káin nem tudta még: “Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki” (Jób 14, 4). Tisztátalan szívemből, életemből csak olyan áldozatok jönnek, amitől Isten elfordul. Ha az egész idődet, erődet Isten munkájába ölöd, nem kell, mert tele van hiúsággal, dicsőségvággyal, magamutogatással. Sokszor mondják emberek: tudod, nem azért mondom –, aztán mondod. Azért mondod, hogy a másik tudomásul vegye, hogy milyen nagyszerű ember vagy. Különben nem mondanád.
Az egyetlen bűnért való áldozat a Bárány. Mert a bűnért büntetés jár, és a büntetést Isten a Bárányra vetette. “Az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette” (És 53, 6b). Vajon elfogadtad-e egyszer igazán szívből Jézust, mint áldozati Bárányt? Ha olvasod az Ószövetséget, látod, hogy vérpatakok folynak. Megtaláljuk Dávidnál, Saulnál, hány száz bika ment az oltárra. A Zsidók 10, 1 mondja: “Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat.” Szüntelenül vitték az áldozatokat, és nem használt semmit. Ha bocsánat lett volna – “megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák, és bakok vére eltörölje a bűnöket” (2-4).
A töméntelen áldozat sem törli el a bűnt. Így folytatja: “Azért a világba bejövetelkor így szól: áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem” (5). Jézusról beszél az Ige. Jézusnak is házat alkotott Isten –, testet. Ezért Ő “Egyetlenegy áldozatával” –, ahogyan mondja tovább a 14. vers –, örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” Teljesen tisztává tette. Nem kell már, hogy bűntudatod legyen. Ha elfogadtad Jézus áldozatát, örökre tökéletessé tett, és ezért Isten tisztának lát.
Lehet, hogy nem látod magad tisztának – persze, hogy nem. De az Isten és közötted ott áll Jézus áldozata, Ő azon keresztül lát téged. Ábeltől Jézusig folyt az áldozás. Jézus áldozatával megszűnt a bűnért való áldozás. Az Ószövetségben a sok előkép között nekem a legtöbbet jelent, amikor Ábrahám viszi a fiát, hogy feláldozza. Egyik évben, amikor a keresztgyermekeimnek tartottunk csendes hetet, lejátszottuk ezt a történetet. A szülők zokogtak. A legkisebb fiú volt Izsák, a legnagyobb Ábrahám. A nagyfiú megkötözte a kicsit, föltette egy székre, ami az oltárt jelképezte. Minden szülő átélte, mi lenne, ha a saját gyermekemet nekem kellene megkötözni. A nagyfiú felemelte a kést. Az egyik apa azt mondta: én ezt eddig soha nem értettem meg. Itt, ahogy a valóságban láttam a kicsi fiút, és fölötte a nagyobbat – ha nekem kellene beleszúrni a kést – nem tudnám megtenni.
Akkor hangzott fel az angyali kar – a gyerekek énekelték – Ábrahám megállj! Emlékszem a pillanatra, amikor csörögve hullott le a kés.
Isten Ábrahámtól ilyet nem kívánt. Önmagától kívánta. Megdöbbentő az 1Mózes 22. rész, ahogy mennek a Mórijára. Az Ige mindig mondja: mentek ketten együtt. A fiú hátán volt a fa, az apa kezében a kés, és a gyerek megszólal – édesapám – a bárány hol van? – Nem tudom. A kérdés az apa szívébe vágott.
Bár egyszer végleg megragadná és összetörné szívedet ez a szeretet, amelyik téged is úgy szeretett, hogy Isten érted is odaadta az Áldozatot! Isten áldozik bűnért való áldozattal.
A második fajta áldozat a hála áldozat. Ha elfogadod a bűnért való áldozatot – lehet, hogy már el is fogadtad, de nem adtál hálaáldozatot. Hálából azért, amit Ő tett, neked egyetlen válaszod lehet – ha válaszolni akarsz –, odaadod magad élő áldozatul. Az élő áldozat naponta odaadja magát egészen, örömmel és boldogan. Ezért szent, tiszta, és kedves áldozat Isten előtt. Istennek az a kedves, amit szívesen és örömmel, és egészen adnak. Amit mi úgy adunk, mintha a fogunkat húznák, az Istennek nem kell.
Vajon odaadod-e most magad élő, szent, és kedves áldozatul Istennek – mint a te okos tiszteletedet?
A Biblia ír a magaválasztotta istentiszteletről. A Kolosséi levél ír erről, milyen az, ha én választom, és nem azt adom Istennek, amit kér. “Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terhelitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel” (2, 20). Mennyi mindent megpróbál az ember a böjtöléstől kezdve, és azt hiszi, valami istentiszteletet végzett.
“Ne fog meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd (amik a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint. Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásában és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülnivaló, mivelhogy a test hízlalására való” (21-23). Hogy függ össze a böjtölés, és a test hízlalása? Az ó-emberem, a test nagyon hízik, nagyon nagy lesz. Böjtöltem, imádkoztam, gyötörtem magam, én mindent megtettem. Ezzel hizlalom magamat, a hiúságomat, a dicsőségvágyamat, és olyan nagy leszek, hogy egyszerűen úgy érzem: senki nem tett ilyet, mint én. Hányszor mondja az anya gyermekének: mit meg nem tettem érted, mi mindenről mondtam le, szegények voltunk, de neked mindent megadtam. Azt mondta egy gyerek: jó-jó, megtette – csak legalább ne mondaná mindig!
A magam választotta istentisztelet, amin hizlalom magam, naggyá tesz, azt akarom, a többiek hódoljanak előttem, csodálkozzanak –, milyen komoly hívő ember ez. Nem becsülnivaló a magam választotta istentisztelet. Isten ezt nem parancsolta. Ő egyet kér tőled – hadd mondjam el százszor – önmagadat. Ennél kevesebb nem elég. Mivelhogy Ő önmagát adta, életét adta, mi is kötelesek vagyunk az életünket adni. Nem a halálunkat, a mindennapodat, a gyakorlati életedet, azt add Istennek egészen. Meglátod, hogy a legcsodálatosabb élet kezdődik. Nem én élem, hanem Jézus bennem. Ez az élet nem nehéz, nem gyötrődés, nem teljesítmények, nem koránkelés és későn fekvés, hanem egy Istennek átadott boldog, szabad élet.
Úgy szeretném, ha most megértenétek Isten szavát. Félek, holnap is ezt fogom mondani, és holnapután is, és hazamentek ezzel –, a szerencsétlen egész héten egyet mondott. Igen, az egész héten egyet mondtam –, add oda magadat válaszul arra, hogy Jézus adta magát kínos halálra, iszonyú szenvedésre. A bűnért való áldozatra válaszolj szeretetből, önként, boldogan.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy naponta tanítasz arra, mit nem adtam át neked egészen. Áldalak azért, hogy az ördögűző újad ott jár az életünkön. Hadd áldjalak, hogy mindent, de mindent ki akarsz tenni az életemből, ami magamat dicsőítő, ami nem neked szól, nem a Te dicsőségedre való. Áldj meg minket, és végezd el bennünk, hogy olyan gyermekeid lehessünk, akiken keresztül Neved megdicsőül azon a helyen, ahol élünk, és akiknek életén keresztül Téged láthat mindenki. A Te nevedért kérünk.
Ámen.