“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS KÉRDÉSE (1/5)
KINEK MONDOTOK?
“És elment Jézus, és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdezte az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? Ők pedig feleltek: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.” Márk 8, 27-28
Imádkozzunk!
Szeretnénk hálát adni Úr Jézus, hogy vagy, hogy ismerhetünk, hogy szerethetünk. Áldunk a megváltásért, mindenért, amit Tőled kaptunk, és még kapni fogunk. Áldj meg minket, hogy ezen a héten megismerjünk Téged, hogy valóságos új életünk lehessen. Kérünk, teremts bennünket újjá, új életre.
Ámen.
Igénk azzal kezdődik, hogy Jézus útközben megkérdezi tanítványait. Gondoljunk arra, hogy még mi is mindannyian útközben vagyunk, születés és halál között. Jó, hogy még az úton lehetünk, mert ez után az út után már nincs tovább, vagyis nincs tovább változás az életünkben. Óriási lehetőség, hogy útközben még megtalálhatjátok Jézust, és még lehet új életet nyerni. Visszanézve láthatjátok, mennyi minden történt már veletek. Valaki így mondta: öt regényt lehetne írni az életemről.
Jézus beszélget a tanítványaival. Olyan jó, hogy ezt az öt napot most mi is együtt tölthetjük, és együtt mehetünk az úton. A elmúlt héten annyira megszerették a testvérek egymást, és aztán olyan nehezen váltak el egymástól.
Hisszük, hogy mi is együtt megyünk most Jézussal, ahogyan a tanítványok is mentek. Ő itt van, és azt ígérte, hogy ahol ketten, hárman együtt vannak az Ő nevében, ott van közöttük. Jézus útközben megkérdezte tanítványait. Ne izgulj, téged is meg fog kérdezni. A bemutatkozástól félek –, mondta valaki – mit fognak itt kérdezni? Előre megnyugtatlak benneteket, hogy semmit, csak amit el akarsz mondani, azt mondod el. Jézus kérdez, senki más, de Ő kérdezni fog.
A tanítványoktól azt kérdezte: “Kinek mondanak engem az emberek?” Súlyos kérdés! Miért érdekli ez Jézust? Hát Jézust is érdekli, hogy mit mondanak az emberek? Mi azonnal izgatottak vagyunk, ha halljuk, hogy mit mondanak rólunk mások. Azonnal hegyezzük a fülünket. Nekünk ez kicsit hiúsági kérdés. Mindig azt reméljük, hogy nem mondanak rólunk semmi rosszat. A kérdés mögött tetszeni vágyás van. Mi attól félünk, hogy valaki valami rosszat tud rólunk. Reméljük, hogy senki nem tud rosszat. Vagy rólad nem lehet rosszat tudni? Ezt is jó volna kicsit megnézni, hogy olyan rossz az, amit felőled mondhatnak? Sok emberrel volt már dolgom, aki nagy erővel állította, hogy mindenkivel rendes volt, mindenkit szeretett. Most kérdezem – komolyan gondolod, hogy senki nem tud rólad rosszat mondani? Az Ige azt mondja: “Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek” (Lk 6, 26a). Veszélyes dolog az, ha valakiről csak jót mondanak, mert az vagy nem őszinte, vagy megjátssza magát.
Valahol, amikor együtt voltunk testvérek, eldöntöttük, hogy most megmondjuk egymásnak az igazat. Hamar le kellett állnunk. Talán csak ketten-hárman mondták el, és már is sírás, sértődés volt a vége.
Akkor Jézus miért kérdezi, hogy kinek mondják őt az emberek? Nála is tetszeni vágyásból, félelemből fakad ez a kérdés? Jézus mindig olyat kérdez, ami a te szempontodból fontos. Számodra a legfontosabb élethalál kérdés, hogy kinek mondod Jézust. Először az emberek véleményét kérdezi, azután fordul a tanítványokhoz: “Ti pedig kinek mondotok engem?” Az emberek azt felelték: “Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.” Keresztelő János, ahogy Jézus mondja, a legnagyobb ember volt. “Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál” (Mt 11, 11a). Ő volt a legnagyobb evangélista, a legnagyobb ébresztő ember abban az időben. Egy országot ébresztett fel, a nép özönlött oda, ahol ő hirdette az Igét. Nagy ember volt, aki Jézus előtt járt, és Róla beszélt. Döntő kijelentése volt Jézusnak Keresztelő Jánosról: a legnagyobb ember!
Illés pedig az Ószövetség legbátrabb embere, aki odamert állni Akháb király elé, és azt merte mondani: “Él az Úr… aki előtt állok” (1Kir 17, 1). Nem Akháb előtt állok. Ahhoz képest, aki előtt állok, te nem vagy senki. A legbátrabb ember, aki megmerte mondani az igazat annak, akinek kezében volt az élete. Gondoljunk arra, hogy Illés 450 Baál próféta, és egész Izráel előtt állott egymaga és mert bizonyságot tenni arról, hogy az az Isten, aki az áldozatra tűzzel fog válaszolni. Tudja, hogy mit mondott, bátor volt arra, hogy rátegye az életét.
Hadd kérdezzem meg – te nem vagy-e mérhetetlenül megalkuvó, gyáva, nem vagy-e úgy a munkahelyeden, a barátaid között, hogy nem mersz bizonyságot tenni, nehogy baj legyen belőle? Hol vagy az Illés bátorságától, a Keresztelő János erejétől?
Azután így mondják a tanítványok – “egy a próféták közül.” A próféták a látók voltak abban az időben, akik sok mindent láttak, amit mások nem. Nekik kijelentésük volt Istentől. Ez is igaz volt Jézusra. Ő volt az, aki nem úgy beszélt, mint az írástudók, hanem aki maga mindezt látta. Neki valóság volt az Isten dolga és ügye. Egy látó ember volt a sok vak között. Ezt a hármat mondják itt el a tanítványok, amikor elhangzik a Jézus kérdése: “Kinek mondanak engem az emberek?” Mind a három teljesen igaz.
Ezután jön a személyes kérdés: “Ti pedig kinek mondotok engem?” Péter, kinek mondasz engem? Halld ezt a kérdést most a te neveddel: Te kinek mondasz engem? Ha most hangosan kellene válaszolnod, mi volna az, amit Jézusról mondanál? Péter azt mondja: “Te vagy a Krisztus.” Minden ezen dől el. János az 1Jn 4, 1-ben elmondja: “Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba.”
Péter Jézust Krisztusnak mondja. Krisztus az Úr, a felkent Király. Krisztust várták akkor, a felkent Királyt, az Urat. Te Úrnak mondod Krisztust? Péter nem azt mondja – Jézusnak, hanem Krisztusnak, Úrnak. Amíg nem mondod Úrnak, nem térhetsz meg. Sőt a házad népe sem. Világosan mondja az Ige: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Ap Csel 16, 31).
Nem is az a kérdés, hogy a nyelveddel mit mondasz, hanem az életed mit mond. Komoly kérdés ez, hogy nálad úr-e a Krisztus? Elsősorban az életedben, azután hogy ki az úr nálatok otthon. Sokszor azért van háború egy családban, mert vagy a férj, vagy a feleség az úr. Úgy lesz, ahogyan én mondom, vagy ahogyan ő mondja. Két pártra szakad a család. Valaki azt mondta: a fiúk az én pártomon vannak, a lányok az apjuk pártján. A két tábor között háború van. Rettenetes, amikor ilyen háborús légkörben nőnek fel a gyerekek. Állandóan ropognak a puskák, hangzanak egymásra a megjegyzések. Gondoljátok el, hogy fáj ez a gyermeknek. Aztán ha felnő a gyermek, ott a harmadik, aki szintén azt akarja, és azt szeretné, hogy az ő akarata érvényesüljön.
Valaki megkérdezte: hol van az Isten országa? Egyszerű a felelet: ahol az Isten akaratát cselekszik. Ahol az egész ház azt kérdezi, mi az Úr akarata. Nálatok Jézus az Úr? Mered-e Őt nemcsak a száddal, hanem az életeddel is Úrnak vallani? Pál apostol megtérése olyan egyszerű, egy mondatot mond: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Ap Csel 9, 6a). Vigyázz, mert neked is meg fogja mondani akaratát, ha komolyan kérdezed. Lehet, hogy még ma világosan meghallod, mit kell tenned. Meg ne kérdezd, ha nem akarod tenni akaratát. Isten ismeri a hamis szíveket.
Lehet, sok mindent el tudnál mondani, hogy kicsoda Jézus. De mondod-e Őt Megváltónak, mondod-e Őt Úrnak? Azt mondja az Ige: “Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Ap Csel 4, 12). Neked csak egy Megváltod van, csak egy Urad lehet! Azt is mondja az Ige: “Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Kor 3, 11).
Valóban Megváltód neked az Úr? Amikor kimondod, hogy Jézus a Megváltód, tudod-e, hogy Jézusnak mibe került ez? Megrendülsz-e azon, hogy mit vállalt Ő érted?
Szeretném, ha mindenki személyesen válaszolna Jézus kérdésére: Te kinek mondasz engem? Ma vallást tehetsz Róla. Ettől a kérdéstől függ az örök életed, a házad népe üdvössége. Mert ígéretképpen szól, hogy: “Üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.” Olyan sokan elmondták már, hogy hány éve hívők, és senki nem tért meg a családjukban. A gyerekeiknek eszük ágában sincs, nem is törődnek vele.
Ma újra dobbanjon meg a szíved azon, hogy Megváltóm nekem Jézus Krisztus? Juss el a kérdésig, ha valóban megváltóm vagy: “Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”
Imádkozzunk!
Lehet, Úr Jézus, hogy soha nem voltál igazán Megváltónk. Lehet, hogy az egész vallásos életünk csupa erőlködés volt, saját akarásainknak saját cselekvései. Lehet, hogy soha nem hódoltunk igazán előtted. Mutasd meg ma ezt nagyon világosan. Akik pedig befogadtak már az életükbe, hadd lássák meg, hogy valóban Úr vagy-e náluk. Segíts, hogy ne úgy meneküljünk meg, mint egy tűzön keresztül, és minden megégjen körülöttünk. Kérünk, ne legyen így egyikünkkel sem. Segíts, hogy Megváltónknak, Urunknak mondhassunk.
Ámen.