“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS KÉRDÉSE (2/5)
A HIT DICSŐSÉGE
“És monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. És rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle” Márk 8, 29-30
“Monda pedig nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda néki Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelve Jézus monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz” Máté 16, 15-19
Imádkozzunk!
Hálát adunk Úr Jézus, hogy ismerhetünk, és jöhetünk hozzád, mert te vagy az egyedüli, aki megoldhatod az életünket. Hadd tudjunk hozzád kiáltani, Téged kérni, várni. Cselekedd meg bennünk, amiért ide hoztál. Áldj meg minket nevedért.
Ámen.
A párhuzamos részt azért olvastam el, mert ott Jézus és Péter bővebben beszélnek. Tegnap elhangzott a személyes kérdés, nem tudom, válaszoltál-e? A legfontosabb kérdés ebben az életben, és ezen a földön, hogy kinek mondod Jézust, mert ezen fogsz elveszni, vagy ezen fogsz üdvözülni.
Jézus nem azért volt kíváncsi, hogy kinek mondják az emberek, mert dicsőíttetni akarta magát, vagy érdekelte, hogy mi az emberek véleménye –, ami nekünk olyan fontos – nem erre irányult a Jézus kérdése. Ő miattunk kérdezte, nem maga miatt. Neked fontos, nem neki, hogy kinek mondod Őt. Jézus tőlünk függetlenül, ha az egész világ nem mondja Őt Úrnak, Krisztusnak, Ő akkor is Úr, csak éppen ez a világ elveszik. Üdvösség kérdése az, hogy meg merem vallani Őt az emberek előtt. Az Ige mondja: “Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre” (Róma 10, 10).
Nagyon sok olyan emberrel találkoztam már, akinek nem volt üdvbizonyossága, mert soha nem merte megvallani Jézust. Amíg a szád nem meri Őt megvallani, nem lesz bizonyosságod az örök életed felől.
Jézusnak a beszédét sokan kemény beszédnek tartották, és ezért elhagyták. Sokan visszavonultak a követői közül. Jézus meg is kérdezte tanítványait: “Vajon ti is el akartok-e menni?” (Jn 6, 67a). Tegnap beszélgettünk arról, hogy az akaratnak milyen fontos szerepe van. Elmehetsz, Jézus nem tart vissza senkit erővel. Péter azt mondja Jézus kérdésére: (megint Péter), “Uram, kihez mehetnénk?” (Jn 6, 68a). Vajon ott tartasz-e már, hogy nem tudsz sehová menni? Emlékszem arra az időre, amikor először értettem meg, hogy Jézus nélkül nem tudnék már tovább élni. Vajon az életed ráépült már ennyire Jézusra? Ha egy nap azt mondanák, hogy ez mind mese, képzelet, ez nincs, tudnál nélküle tovább élni? Kihez mehetnél? Te sem tudsz már sehova menni?
Péter elmondja ezt a csodálatos bizonyságtételt: “Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Jn 6, 69). Te hiszed ezt? Jézus elmondta Keresztelő Jánosról, hogy a legkiválóbb ember, követni kell őt –, de János nem Isten fia. Ez az unitáriusok iszonyú tévedése, hogy Jézus nem Isten Fia. Ha Ő nem Isten Fia, akkor minden hiábavaló. Egyik ember nem válthatja meg a másikat. Mindenki csak a saját bűnéért halhat meg. Aki ezt a világot megváltja, annak bűntelennek kell lenni.
Jézus nem saját magáért, értünk, és érted kérdezi, hogy Isten Fia alapja-e már az üdvösségednek? Hitetlen koromban semmit nem jelentett számomra ez a szó, hogy üdvösség. Megtérésemkor értettem meg, hogy az üdvösség örök boldogság.
Péter kimondja a bizonyságtételét: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia! És felelvén Jézus monda néki: Boldog vagy Simon”. Üdvözültél Simon, mert ez az örök boldogság. Az emberek össze-vissza keresik a boldogságot. Jézus nem is azt mondta Simonnak, hogyan leszel boldog, hanem: boldog vagy Simon, mert megismerted az üdvösség útját, Jézust. Ezt az örök boldogságot nem test és vér jelentette ki neked. Itt nem az ész számít. Hány értelmes ember van, mégsem tudja az üdvösséget megragadni.
Neked kijelentette már Isten Szentlelke Jézust? A Szentlélek Jézust dicsőíti, Jézust fogja kijelenteni, felemelni, megmutatni ennek a világnak. A pünkösdi prédikációban Jézusról van szó, amikor azt mondja Péter: “Gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek” (Ap Csel 22, 23b). A Szentlélek mindig Jézusról beszél, nem önmagáról –, Jézusról.
Jézus azt mondja Péternek: “Boldog vagy Simon… mert nem test és vér jelentette azt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Így szeretném mondani –, boldog vagy Simon, mert Péter leszel. Jézus tudja, hogy ki vagy. Tudta, ki volt Simon. Ismerte az egész önhitt, beképzelt természetét. Ismerte a gyávaságát, amit senki nem ismert, mert bátornak mutatta magát. A főpap udvarán kiderült, hogy milyen félénk, gyáva ember, és mennyire hazug az egész élete. Ismered-e a saját ó-emberedet, minden beképzeltségét, hiúságát, nagyravágyását?
Vasárnap este beszéltünk arról, hogy honnan jössz, és hová mész? Kérdezhetjük – honnan jössz Simon? – A természetemből. – És hová mész? – Ha Jézust megismered, Péter felé mégy, az új ember felé. Akkor benned egyre jobban kiteljesedik az új élet, az új természet.
Simonra, az ingatag emberre nem lehet számítani. Gondolj arra, hogyan viselkedett a főpap udvarán. És Jézus azt mondja: Kőszikla leszel, biztos, határozott, mozdíthatatlan kőszikla.
Jézusnak hite van mindannyiunkhoz. Amikor egy embert lát, látja azt is, mit fog formálni belőle. Michelangelo egy nagy kőtömböt nézett. Valaki megkérdezte – mit néz mester? Azt felelte: egy angyal alszik benne, azért jöttem, hogy felköltsem. Elhiszed, hogy benned egy angyal alszik? Egy olyan ember, olyan új élet, amiről fogalmad sincs, hogy mit tervezett, és mit fog formálni belőled Isten. Ezt csak Ő látja. Mi mindig a kőtömböt látjuk, Simont, a Jóna fiát, a lehetetlen, makacs embert.
Jézus azt mondja: “Én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” A katolikusok Pétert nézték kősziklának, ebből lett a pápaság. De nem ezen a személyen, hanem ezen a bizonyságtételen építi fel az anyaszentegyházat. Péter azt mondta: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Ezen a bizonyságtételen épül fel az anyaszentegyház. Hogy mennyire nem Péteren, azt már a következő versekben látjuk, mikor azt mondja Jézus Péternek: “Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra” (Márk 8, 33b). Simon Péter, a Jóna fia ennek is eszköze lehet, és annak is. Isten nem emberre épít.
Péter építőanyag lehetett az Isten országában. Kegyelemből vettetik meg ez a kőszikla. A kegyelem nem a mi munkánk. A kegyelemben ott ragyog a kereszt. Péter ott akkor a hit szemével meglátta az egyszerű ácsmester fiában a Krisztust. Ezt akkor senki nem láthatta, csak a hit szeme. Csodálatos ez az alap. A Korinthusi levél elmondja: “Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Kor 3, 11). Nem azt mondja: aki Péter. A fundamentum a Jézus Krisztus, az Ő váltsághalála, a kegyelem, ez az, amire felépíti Isten az Ő anyaszentegyházát.
Amíg a kereszt, a bűnbocsánat neked nem fundamentum az életedben, addig neked nincs új életed.
A legtöbb ember úgy van vele, nincs nekem sok bűnöm, miért kellene a kegyelem. A kegyelemre a bűnösöknek van szükségük. Gondoljatok Ádámra, egyetlen engedetlenség, és egy perc alatt a mélybe zuhant, nemcsak ő, hanem vele együtt az egész emberiség. Elbukott egy lopáson, ami az Isten parancsával szembeni engedetlenség volt. Ha néha füllentek, magyarul mondva hazudok, és a többi kicsi dolog, csak ezen nem fogok elkárhozni? – kérdezte valaki. Ha Ádámnak, és az egész emberiségnek elég volt egyetlen engedetlenség, akkor te azt hiszed, hogy a számtalan bűnöd ellenére is üdvözülni fogsz? Azt hiszed, hogy elnézi majd Isten? Aki nem nézte el Ádám bűnbe esését, a tiedet sem fogja elnézni.
Ha elalszik a villany, akkor nem szoktunk csodálkozni azon, hogy egy vékony drót elszakadása miatt aludt el a villany. Ha egy sejt elkezd burjánozni a szervezetedben, mindenki tudja, hogy ez élethalál kérdés, mert bele fogsz halni. Egy vérrög a szívedbe kerül, és megáll a szíved.
Az egyetlen alap a kereszt, hogy Jézus meghalt a bűneidért, és minden bűnödet, a legkisebbtől a legnagyobbig eltörölte. Csak bűn nélkül juthatsz be Isten országába. Itt nem az a kérdés, hogy kicsi, vagy sok, vagy mennyi. A bűn elszakít Istentől örökre, egészen és reménytelenül. Aki egy ellen vét a parancsolatok közül, az egész megrontásában bűnös – mondja a Biblia (Jak 2, 10). Olyan, mintha mind ellen vétettél volna. Próbáljátok egyszer komolyan venni, hogy nincs más fundamentumunk, csak a kegyelem, csak a kereszt, csak a Jézus Krisztus vére.
Isten része, hogy Ő megvetette az alapot, felállította a keresztet, a te részed, hogy ráállj kegyelemből, hit által. Hittel fogadd el, hogy érted áll a golgotai kereszt. Nincs más alap, és nincs más védelem. Ezen építem fel az én anyaszentegyházamat. Aki az Ő népe közé akar tartozni, és aki üdvözülni akar, annak nincs más lehetősége, csak az, hogy elfogadja ingyen kegyelemből a bűnei bocsánatát. Utána mondja az Ige: “És a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”
Mi két kapu között élünk, a mennyország, és a pokol kapuja között. Ott folyik le az életünk. Valamelyik kapun be kell lépned. Most lépj be az üdvösség kapuján. Ha beléptél is, ott van körülötted a pokol kapuja. Amíg a földön élünk, az ördög, a sötétség hatalma állandóan támad. Így mondja Jézus a Gecsemánéban: “Ez a ti órátok, és a sötétség hatalma” (Lk 22, 53b). Jézust a Gecsemánéban körülvette a mennyország kapuja, és ahogy magára vette a bűnt, a pokol kapuja.
Az életed a kettő között folyik, és amíg e testben folyik az életed, a pokol kapuja folyton támad. De van egy diadalmad: “A pokol kapui sem vesznek rajtad diadalmat,” ezen a néven, ezen a bizonyságtételen, ezen a halálon, amire épült az életed.
Egy könyv sok mindent megértetett velem. Azt írta valaki, hogy ha majd a pokol kapui támadnak, soha ne magadra hivatkozz. Mindig csak arra: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!” Ne mond, hogy megtértem, átadtam az életemet, bizonyságot teszek, mint Isten hívő gyermeke, szolgája. Erre csak nevet az ördög. És ott lesz benned a kétség, hogy megtértél-e igazán, egészen átadtad-e az életed. Amit mi cselekszünk, soha nem egészen igaz, mindig van hiánya, mindig van egy rés, amin bebújhat az ördög. Ezért ne magadról tegyél bizonyságot, hanem Jézusról, mert amit Ő tett, abban nincs hiány. Ott nincs egy hajszálnyi rés sem, ahol bebújhat az ellenség. Ezen a bizonyságtételen, hogy: Jézus, Te meghaltál értem, Te megszabadítottál –, soha nincsen rés. Ha Róla teszel bizonyságot, hogy kicsoda Ő, hogy mit végzett el benned, nem lesz a pokolból vissza beszéd, itt elhallgat minden ellenséges hang. Itt nem lesz rés, csak tökéletes, és teljes védelem. “A pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”
Ne feledkezz meg róla, ha rossz éjszakáid vannak, vagy sötét gondolataid, maradj hitben. “Engedelmeskedjetek azért az Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak 4, 7). Állj meg a Krisztusról való bizonyságtételen, állj meg a hitben. Ha ember és ördög valahol összetalálkozik, valakinek futni kell. Jó volna, ha nem te futnál, és nem te hátrálnál meg mindig, hanem látnád az ördögöt futni.
A 19. versben láthatjuk, hogy micsoda lehetőségeink vannak a két kapu között: “És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz”. Kicsit eláll a lélegzetünk. Jó-jó, Péternek odaadta Jézus, és talán egy-egy hívő embernek, egy nagyon komoly szolgájának talán, aki oldhat, de nekem –, nekem?
Amikor Jézus feltámadt és találkozott a tanítványokkal, rájuk lehelt és azt mondta: “Vegyetek Szentlelket!” Utána mondta az ígéretet: “Akinek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak” (Jn 20, 22b-23). Nem ember bocsát meg, a Szentlélek Isten. Ha igazán ott van életedben Jézus a Szentlélek által, akkor Jézus az, aki megbocsáthat, nem ember. Ember nem bocsáthatja meg a bűnöket. Még a papok sem, csak a Szentlélek. De minden ember, akiben a Szentlélek lakik. Neked, Krisztus egyháza, neked, kősziklára épített ház, neked adom a mennyország kulcsait.
Vajon érzitek-e, hogy milyen dicsőség ragyogja körül hirtelen Isten hívő gyermekeit? A földön kell oldani, hogy a mennyben is oldva legyen. Isten megvárja, hogy a föld cselekedjen, hogy Ő cselekedhessen a mennyben. Bár megértenénk ezt a nagy csodát. Isten szabad akaratot adott az embernek, ha te nem akarsz, akkor Ő nem fog feloldani, mert neki az útja az emberen keresztül visz. Isten semmit nem cselekszik embertől függetlenül a földön a másik emberrel. A feltámadott Jézus nem hirdet evangéliumot. Pálhoz is Ananiást küldte el az Egyenes utcába, hogy keresse föl a Júdás házában lévő Saulust, hogy elmondja neki: “Az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és beteljesedjél Szentlélekkel” (Ap Csel 9, 17b). Ez az Isten útja, és ez az ember dicsősége. Amikor hitben kapcsolatba kerülsz Istennel, akkor tud használni.
Igét hirdetni, szabadulást hirdetni csak emberen keresztül lehet. Neked adom, te kicsi, semmi Péter, te rettenetes természetű ember, neked, akiben ott lakik az élő Isten a Szentlélek által. Amit megkötsz a földön, a mennyben is kötve lesz, amit megoldasz a földön, a mennyben is oldva lesz. A te akaratod is szükséges ahhoz, hogy Isten is akarjon. Ezért vagy felelős. “Hányszor akartam” – mondja Jézus szomorúan – “és te nem akartad” (Mt 23, 37). Hányszor akartam neked bocsánatot, új életet adni, de nem tetszett az út, te ezen az úton nem akartad. Itt Ő szabja meg az utat. Kövesd lépésről-lépésre, úgy, ahogy Ő mondja, és meg fogod tapasztalni, hogy oldozni tud, de azt is, hogy kötözni tud.
Vedd komolyan a hit valóságát, és azt, hogy megvan a hitnek a cselekvése. Cselekedetek nélkül megholt a hit. Merd megtenni, amit Ő mond, hogy megtapasztald azt az eredményt, amit eddig soha nem tapasztaltál: a teljes szabadítást.
Bár megértenénk, hogy miért kérdezte ezt Jézus, és miért volt Jézusnak olyan fontos ez a kérdése: “Ti pedig kinek mondotok engem?”
Imádkozzunk!
Olyan egyszerű Urunk, hogy Te mindent elévégeztél, csak hinnünk kell. És ez a legnagyobb baj, hogy ezt nem tudunk. Mindent képesek vagyunk megtenni, csak éppen hinni nem. Kérünk, hogy ezen a héten akaratodból, kegyelmedből, jó kedvedből munkáld bennünk a hitet, és az akarást.
Segíts, hogy ne álljunk ellen a te munkálkodó drága kezednek, hogy bennünk is mindent elvégezhess a te dicsőségedre.
Ámen.