“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
URALMA NÖVEKEDÉSÉNEK NEM LESZ VÉGE (2/5)
A tanításra hallgassatok
“Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi! És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézoktol és a jövendomondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétol tudakozódik-é a nép? Az élokért a holtaktól kell-é tudakozódni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk: Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve, és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed, és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé. És aztán a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, o pedig a suru sötétben elhagyatva.” Ézs 8,18-22
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük az adventi idot, és azt, hogy minden napon, minden órában kopogtatsz a szívünk ajtaján. Hadd áldjunk Igédért, hadd köszönjük meg Szentlelkedet, aki együtt munkálkodik az Igével, és belesúgja, mondja szívünkbe szavadat. Kérünk, hogy a magunkból való gondolatok el ne nyomják amit mondasz. Áldd meg ezt a napot, hogy valóban hallhassunk Téged. Köszönjük, hogy azt ígérted, meghallgatod kérésünket.
Ámen.
“Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul.” Ugyanezt a mondatot megtaláljuk az Újszövetségben is. “Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket Isten nékem adott.” (Zsid 2,13). Jézusról mondja ezt az Ige, akinek mindig vannak gyermekei, fiai, akikkel együtt jár a földön és akikkel összetartozik.
Ezalatt a rövid ido alatt már harmadszor halljuk ezt, hogy “a seregek Urától.” “A Sion hegyén lakozó seregek Urától vagyunk mi!” Azok, akik az Úr Jézushoz tartoznak. A kérdés, hogy odatartozol? Felmentél már a szent hegyre, a Golgotára? Megtapasztaltad már, hogy mit jelent, hogy megbocsáttattak a buneid? Hogy új élet kezdodött, amelyik Jézushoz tartozik, mert belole született? Erre mondja az Ige, hogy itt vagyok én, és a fiak, akiket nékem adott az Úr. Odaadhatott már az Isten Jézusnak, az O tulajdona vagy? Így mondja az Ige: “Önkezével írja: én az Úré vagyok.” (Ézs 44,5). Írtad-e már önkezeddel, hogy az Övé vagyok, Hozzá tartozom.
Egy embercsoportról beszél az Ige, akik a seregek Urától valók. Hogy hova megy az ember tudakozódni, kérdezni, ez mindig attól függ, hogy hova tartozik. Mindenki odamegy tájékozódni, ahová tartozik. Erre mondja az Ige: “Ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézoktol és a jövendomondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétol tudakozódik-é a nép?” Vajon kire hallgatsz? Azokra, akikre azt mondja az Ige: A seregek Urától vagyunk mi? Azok Istentol tudakozódnak. “A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok!” Vajon arra hallgatsz, ott kérdezosködsz? Az Úr akaratát, gondolatait keresed?
Az Édenben az ember Istennel boldog kapcsolatban élt. Aztán váratlanul megjelent a másik hatalom, és magához csalogatta az embert, hogy rá hallgasson. Mindent megkérdojelezett, ami eddig biztos volt. Milyen rettenetes volt, amikor azt mondotta a kígyó: Csakugyan azt mondta Isten? Nem mese ez az egész? Hányan mondták már el, hogy mindig az volt az érzésem, üres szöveg az egész. A Sátán mindent bizonytalanná tett, amit addig az elso ember hitt. Rettenetes a bizonytalanság, igaz, nem igaz, van Isten, van örök élet?
A másik dolog, hogy a Sátán önállóvá tette az embert. Olyan leszel, mint Isten. Mindent tudsz, jót, rosszat, magad igazíthatod az életedet. Rettenetes, amikor az ember nem tud már mibe fogódzni, csak önmagába. Az ember olyan, mint a folyondár, rá kell valamire futnia. Olyan, mint a hajnalka, ha idejében nem kötöztem fel a kerítésre, önmaga köré tekeredett. Nagyon sok ember önmagára tekeredik, saját eszére, ügyességére. Irtózatos állapot.
Megláthatjuk a kétféle állapotot, az egyik, hogy a seregek Urától valók vagyunk, és meglátjuk a másik csoportot is. Kétféle szellemi hatalom van. Talán sokan azt sem hiszik, hogy egy is van, nemhogy ketto. Két hang szól mindig és a ketto ellentmond egymásnak. Mindkettot hallhattuk beszélni gyermekkorunktól. Az egyik biztat, hogy tedd meg, csináld. A másik azt mondja, hogy nem lesz ez jó, ne tedd! Vitatkozik, harcol a ketto egymással. Rádióban hányszor nem tudsz valamit tisztán fogni, mert egy másik adó beleszól. Hol az egyik hangosabb, hol a másik.
Azt mondottuk, hogy Istennek seregei vannak, de sajnos van egy másik sereg is, és annak is van ura. A démonvilág is hatalmas sereg. Vigyázz, mert nemcsak orzo angyalok vannak, orzo ördögök is. Meg vagyok gyozodve, ide is eljöttek veled az orzo ördögök. Ki tudja, miket súg itt neked, hogyan mondja: mese az egész amit itt hallasz. Vigyázz, mert éles adó, és sajnos, közel van hozzád.
Az Ige világosan beszél, amikor azt mondja: “Tudakozzatok a halottidézoktol és a jövendomondóktól, akik sipognak és suttognak, hát nem Istenétol tudakozódik-é a nép? Az élokért a holtaktól kell-é tudakozódni?” Ha valaki elvesztette az Istennel való kapcsolatot, ha onnan nem kap tanácsot, ha nincs hova mennie kérdezni, az ember egyszeruen rossz irányba indul. Lehet, hogy hallgattál és mentél ide, vagy oda tanácsért, mert nem tudtad, hogy mit csinálj. Órákon keresztül beszélgettem egy pszichológussal, aki kiváncsi volt, hogy a hitbeli életben hogyan vannak a dolgok. Szerinte az ember egy határozott, önálló lény, aki tudja, mit akar, aki képes megállni a saját lábán. Azt mondtam, a Biblia szerint az ember egy eltévedt gyermek, aki nem ismeri ki önmagát, nem tudja, hogy hova, merre lépjen.
Errol a fajta emberrol beszél itt a Biblia, amikor azt mondja: “Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk.” Borzalmas dolog, hogy ennek az embernek az életében, aki erre a hangra hallgat, nincs hajnal, belevész az élet sötétségébe. Azt mondják, nincs élet a halál után, nincs igazi boldogság, meghalunk és vége. A halál egy örök sötétséget jelent, amibe beleesünk majd, de hajnal nincs, mert nincs hajnalcsillag. Jézus ama fényes hajnali csillag, aki jelzi a hajnalt. Testvér, közeledik a hajnal! Neked is? Tudod, mi lesz majd veled, ha egyszer ez a kis halandó életed véget ér? A Biblia azt mondja: A gazdag kinyitotta szemét a pokolban, Lázár pedig Ábrahám kebelében, Isten közelében. Itt mind a kettő becsukta a szemét, ott kinyitotta.
Ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk, akik belevesznek a sötétségbe egy életen keresztül. Van hajnalod, tudod, hogy hova mész? Felkelt már a hajnalcsillag a szívedben? Ott van már szívedben a békesség, az öröm? A Biblia azt mondja: “Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17,21). Benned ott van-e? Rettenetes dolog úgy élni, hogy nincs hajnalom.
Mikor Jézust megismertem, nagyon nagy örömöm volt. Gyerekkoromban mindig a regény végét olvastam el eloször. Amikor megtudtam, hogy mi lesz a vége, nyugodtan olvastam tovább, nem kellett izgulnom. Amikor megtértem, úgy éreztem, elolvastam életem regényének a végét. Láttam, hol végzodik: “Amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Ot szeretoknek.” (1Kor 2,9). Mikor megkaptam a bizonyosságot, hogy hova megyek, azt mondtam: most már bármi érhet az életben, láttam a boldog véget.
Akiknek nincs hajnaluk, azoknak fogalmuk sincs, mi a vége. Csak nézik, hogy egyre sötétebb lesz körülöttük minden. “Ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk. Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve.” Mi ez, hogy bolyong? Gazdátlan. Nem tudja, hogy hova tartozik. Egyszer ehhez csapódik, egyszer ahhoz. Mindig azt hiszi, ez oldja meg az életét. Valaki így mondta, hogy ez az igazi. De hányadik igazi már? Hányszor csapódtak már tanításhoz, dolgokhoz? Aztán rájöttek, hogy ez sem jó! Csalódott mindenkiben, mindenben. Testvér, nem vagy ilyen bolyongó, gazdátlan valaki? Bárki, aki kicsit kedvesen beszél veled, már szeretnél hozzátartozni.
A bolyongókról azt mondja az Ige, hogy szorongnak és éheznek. Amikor valaki szorong, annyit jelent, hogy minden emberrel, minden dologgal szemben félelem van benne. Aggódva hallgatja a rádiót, nézi a tévét: Jaj, háború lesz? Egy asszony nézte a gyerekeit és közben arra gondolt: vajon mire nonek fel? Bolond vagyok, hogy ilyen világra gyermekeket szülök, mi lesz ezeknek a sorsuk? Lehet, hogy az egészségi állapotodban ijeszto dolgok jelentkeznek. Talán rák? Nem megyek orvoshoz, nem akarom megtudni, hogy mi a valóság. Látjátok, mit jelent bolyongani ide-oda, szorongva és éhezve? Nem azt mondom, hogy nincs ennivalónk, lelkileg éhezünk. A testi éhezés is borzasztó, de a lelki! Gondolj a szeretetéhségre. Sokszor azért csapong ide-oda az ember, hogy valakitol kapjon egy kis simogatást, egy jó szót. Ezen a földön csupa szeretetkoldus jár. Hányan gondolják, a testvéremet szerették a szüleim, engem nem. Hány ember csalódik a szerelemben, amikor rájön, önmagát szereti a másik, nem engem.
Talán gondolkozol, hogy melyik gyermekedhez mégy majd idos korodra. Valaki így mondta, hogy egyik gyermekemhez sem szeretnék menni, egyikre sem számíthatok igazán. És ha azt gondolod, hogy számíthatsz rájuk, majd kiderül, hiába nyújtod ki kezedet egy kis megértésért, szánalomért. Gondolj a saját családodban az idosekre, talán vártad már, hogy mikor hal meg. Egyszer rád is így fognak várni. Valaki meglátta, hogy az anyja cavintont szedett és azt kérdezte: Maga ezt szedi, – hát meddig akar még élni?!
Belegondoltál már csak egyszer is, hogyan élnek az idos emberek? Az elfekvo kórházban, vagy egy öregotthonban csupa olyan ember él, akinek senkije nincs, aki csak bolyong és folyton egy kedves szóra vágyik. Ez a másik csoport. Ezekhez tartozol? Testvér, nincs hajnalod! Életed vége a sötétségbe vész, és utána jön a legnagyobb sötétség. Így folytatja az Ige: “És lészen, hogyha megéhezik, felgerjed, és megátkozza királyát és Istenét.” Milyen megdöbbento, ez az ember lázadó ember. Minden rossz. “Megátkozza királyát és Istenét.” Ezt a rendszert. Mindig, minden rossz, a családi életem, minden körülöttem. A lázadó ember a sorsa ellen lázad. Valaki így mondta: Tudod, a sorsom. Ki a sorsom? Az Istened. Sorsod mögött valaki áll. Átkozod a körülményeket, a rendszert, Istent, családot, mindent. Milyen rettenetes ez a belso lázadás.
Olyan jó, ha az ember a másik csoporthoz tartozik. Olyan sokszor mondom el: Istenem, minden olyan jó. Akár betegség, akármi más, mert minden a kezedbol jön. Körülötted minden jó? Vagy úgy vagy vele, hogy lassan minden rossz? A gyerekek is rosszak, a férj is rossz, a körülmények is. Ismeritek, hogy mi az, amikor valaki felgerjed, és egyre inkább gerjeszti magában a haragot? Egyre jobban vádolom a másik embert. Egyszer arról beszéltünk, mit jelent az Úrban maradni. Valaki azt mondta: Ha a gyerekeim rosszak, a plafonon vagyok, nem az Úrban. Ebbe a csoportba tartozó ember idejut. “Néz fölfelé, és azután a földre tekint.” Próbál fölfelé nézni, de üres a menny, nem néz rám senki. Senki, igazán senki? Testvér, eljutottál már oda, hogy senki sincsen aki szeret, senki, aki megért, senkihez nem tartozom, se fönt, se lent nincs senki. “Néz fölfelé, és aztán a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, o pedig a suru sötétben elhagyatva!” Látjátok, ez az, ami vár arra, aki a másik úrhoz tartozik. Az o seregüknek ura a sötétség hatalma. Ha eddig nem hitted, hadd mondjam most, hogy ez a két szellemi hatalom van.
“Ímhol vagyok én, és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott.” Az övéinek élete tele van örömmel, békességgel, szeretettel. Egyre világosodik az útjuk. Isten gyermekeirol mondja az Ige, hogy világosságról világosságra jutnak, egészen a teljes délig, amíg oda nem érnek Isten országába, a ragyogó fényességbe.
Hová visz az az út, amin jársz? Gondolj az utolsó öt, vagy tíz évre. Világosodott, hajnalodott az életed, vagy egyre sötétedett? Nézz most szembe vele, nem volt ilyen az életedben, hogy kétségbeesett pillanatodban a halottidézoktol tudakozódtál? Vagy talán elmentél egy jóshoz, vagy idegen eroktol vártad a gyógyulást? Mihez nyúltál, amikor elvesztetted Istened kezét? Csak két út van. Az a kérdés, melyiken jársz? Jó volna oszintén belenézni az életünkbe. Istentol tudakozódsz? Hozzá mégy? Kikre hallgatsz? Melyik adót hallgatod? Nagyon kérlek, vess ma véget annak, hogy máshová jársz! Isten Igéje élesen mondja: Ne menj! Utálja az Úr azokat, akik ilyeneket cselekesznek. A bizonyságtételre hallgass!
Isten kitárta elotted szeretetét, és várva vár egy igazi boldog, szabad életre. Jöjjetek én hozzám. Engedsz-e most a szavának?
Imádkozzunk!
Urunk, tudod, hogy beleszülettünk a sötétségbe. Kérünk, hadd lássuk meg most ennek a végét, a folytatását, félelmeit, azt a nagy sötétséget, amiben vagyunk. Könyörülj rajtunk, hadd merjünk most hinni a bizonyságtételnek, az Igének. Hadd fordulhassunk meg, hogy új irányba indulhassunk, a Te utadon, Veled. Áldj meg, hogy ne legyen hiábavaló az ittlétünk. Könyörülj rajtunk, hogy Rád hallgatva az üdvösség útján járhassunk, hogy már ezen a földön boldog emberek lehessünk, és majd egyszer örökkön örökké, Nálad.
Ámen.