“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AMÁSIA URALKODÁSA (2/5)
KI SEGÍT? FIGYELMEZTETÉS!
“Összegyűjté annakfelette Amásia a Júda népét, és választott közülük a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálta őket a húsz esztendősöktől fogva, és akik feljebb voltak, és talált azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezret. Annakfelette az Izráeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz tálentum ezüstön.
Eljött pedig az Isten embere őhozzá, mondván: Óh király! Ne menjen el teveled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival. Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.” 2Krónika 25, 5-8
Imádkozzunk!
Uram! A kettős életünkkel nem tudunk célegyenest futni. Kérünk, szabadíts meg mindentől, ami ebben akadályoz. Könyörülj rajtunk, hogy meglássuk, és tegyük le az akadályt, hogy valóban tudjunk továbbmenni. Add meg, hogy az életünk Lelked által, igéden keresztül célegyenesen Hozzád jusson.
Ámen.
Egyetlen mondat az, ami fölötte áll igerészünknek, és Amásia életének, hogy “Kedves dolgot cselekedett az Úr előtt; de nem tiszta szívből.” Más fordítás szerint: “nem teljes szívből.” A kettő ugyan az. Mégis jó volna szembenézni ezzel a “de” szóval.
Egyszer, egy egész héten keresztül erről a “de” szóról szólt az ige. Olyan dolgokról beszéltem, ahol minden jó, csak ez az egy “de” szó tönkretett mindent. Gondolhatunk egy fővezérre, aki erős és bátor volt, nemzetségének a fővezére, aztán következik, hogy: “de bélpoklos volt” (1Kir 5, 1). Ez az egy szó Naámánnál mindent megváltoztatott. Egy sorozat ilyet tudnék elmondani a Bibliából.
Amásiánál látjuk a kedves dolgot, amit cselekedett: hogy rendet tesz az országában. Emlékezzünk, hogy előbb a múltat rendezte, a bűnöket, amik előtte történtek Most a saját birodalmát rendezi. Összegyűjti Júda népét, választ közülük harcosokat, ezredeseket, századosokat, megszámlálja a fegyverfogható népet. Rend van a birodalmában.
Nálatok rend van-e abban a szolgálatban és birodalomban, amit rád bízott az Úr? Az első dolog a családban, hogy a férj és feleség, a férfi és az asszony között rend van-e? Rend van-e abban a kicsi országban, ahová Isten állított? A rád bízottak a házad népe. Jó volna itt komolyan körülnézni. Timótheus levelében az van: “Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára? (1Tim 3, 5). Hogyan tudná igazgatni az Isten házát, az egyházat? Aki nem képes saját házában rendet tartani, hogy áll meg a gyermekei között?
Leírja az Ige, hogy: “Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók; Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségeik hasonlóképpen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek. A diakónusok egyfeleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.” (1Tim 3, 8-12). Jó volna szembenézni ezekkel a követelményekkel, amik nemcsak a püspöktől, lelkésztől, hanem a diakónusoktól, minden szolgálatban lévő embertől megkívánnak. Hasonlókat ír Péter levele is.
Ha az Úr szerint szeretnénk járni, kedves dolgot cselekedni tiszta szívből, gondoljuk végig ezeket a dolgokat. Kérdezzük meg magunktól, lehet nekem bizonyságot tenni azok után, ami otthon van? Amásia ilyen rendet tett országában, és ez volt az, ami kedves dolog volt Isten előtt. Rend van-e a házad táján, rend van-e a műhelyben, ahol dolgozol, vagy a kertben, mindenütt, ami a házad tája. Isten akarata szerinti rend van-e nálad? A legkomolyabb kérdés, hogy rend van-e a belső életedben? Minden külső rendezettség abból jön, ami belülről kiárad.
Péter levelében még azt is leírja: “Legeltessétek az Istennek köztetek levő nyáját, gondot viselvén arról nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.” (1Pét 5, 2-4).
Amásia megnézte, hogy milyen hatalommal rendelkezik, megszámolta harcosait. Látta, hogy milyen kegyelmi ajándékot kapott Istentől. Vajon tudod-e testvér, hogy mire hatalmazott fel Isten? Mire adott felülről való erőt és hatalmat? Mire hívott el igazán? Rettenetes, hogy emberek, akik hívőknek mondják magukat, évtizedek óta fogalmuk sincs, mi az, amit rájuk bízott Isten, és mit kaptak lelkiekben.
Valaki egy kertet örökölt, és pontosan felírta, mennyi bokor, mennyi gyümölcsfa van benne. Arra gondoltam: Istenem, valaha számba vette-e így a lelki dolgokat, amit az Úrtól örökölt, ajándékba kapott, és használnia kellene? Vajon mi számba vettük-e, hogy mi az, amit nekünk adott Isten? Nem járunk-e úgy, mint Amásia, hogy többet akart annál. Megállapította, hogy mi az, amit Isten adott neki, a hatalmat, az anyagi képességeket, és nem volt neki elég.
Szeretném, ha ezt a szót is komolyan aláhúznánk, hogy “annak felette”. Azt, amit Isten adott igazán használjuk, de többet soha ne akarjunk. Jobbnak látszani, többet mutatni, jobban dicsekedni, jobban szerepelni. Amásia életében itt volt a rettenetes bűn, a dicsőségvágy. A végén majd meglátjuk, hogy szomszédai felismerték, Izráel királya megüzeni neki, hogy ne dicsekedjen. A 19. versben olvassuk: “Te magadban így gondolkodtál: Megvered az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elvesszen általam.”
Nagyon sokszor annak felette akarunk élni, mint amit Isten belénk helyezett és adott. Annak felette szeretnénk ügyesebbek, erősebbek, okosabbak lenni. Jó volna, ha megelégednénk azzal, amit Isten adott. Mindenből baj lesz, amit annak felette akarsz. Élj mindig abban a keretben, amit Isten adott, de annak felette soha! Valakinek mondottam: Ne próbálj a saját magad feje fölött élni. Hívőbbnek, imádkozóbbnak, szentebbnek, tökéletesebbnek látszani. Testvérek, a dicsekedésnek, a nagyra vágyásnak az indulatát az ördög oltotta belénk. Olyanok lesztek, mint az Isten. A mindig feljebb-nek nincs határa.
Isten határt szabott mindnyájunknak. Vajon a határaidon belül élsz-e, vagy nagyobbat szeretnél? Annak felette, amit Isten adott hatalomban, erőben, anyagiakban? Nagyon komolyan nézzük meg, mert itt van az a rettenetes rossz váltó, amin ennek a szegény Amásiának keresztülmegy az élete. Kedves dolgot cselekedett, de nem tiszta szívből.
A nagyravágyás, a gőg bűne bepiszkolja a szívet. Azért tesz sokszor ítélkezővé, keménnyé, kritikussá, mert másokat lenézel, és mert magadat nagyobbra tartod. A legnagyobb magaslat önmagad vagy. Tegnap beszéltünk a magaslatokról. Most élesen áll előttünk, hogy maga Amásia volt a legnagyobb magaslat. Nagy akart lenni, olyan valaki, aki szerepelni tud, akiről beszélnek, akire fölnéznek.
Isten őrizzen meg attól a magaslattól, amit az ördög oltott beléd, amibe magad helyezted magadat a csillagokig. És 14, 12 mondja: “Miért estél alá az égről, fényes csillag, hajnal fia!” Amásiának mondhatják: “Levágattál a földre, aki népeken tapostál!” Isten gyermekei alább szállnak, alá, alá, alázat. Jézus Krisztus mindig ezen az úton járt, a legutolsó helyen, a kereszten. Miért akarsz te mindig többet, mindig nagyobbat? A legnagyobb magaslat saját magam, ahová felültetem magamat. Miért nem olyan mindenki, mint én. Szegény Amásiánál itt látszik valami, ami nem teljes, és nem tiszta szívből van. Ez már egy szennyes szív cselekedete. Ez már annak felette van, amit Isten adott, annak felette, amit Ő mondott.
Százezer vitézt fogad fel, száz tálentum ezüstön. A nagyra vágyás mindig kerül nekünk valamibe. Lehet, hogy az erőnkbe, az életünkbe. A száz tálentum ezüst sok, de nekünk sokkal többe kerül: az Istennel való kapcsolatunkba. Isten drága pénze az idő. Adott éveket, évtizedeket. Mire használod? Egyszer elfogy! Vajon visszanézve hálás tudsz-e lenni, hogy a legjobbra használtam? Mit vettél az Isten drága pénzén, dicséretet, nagyságot, dicsőséget? Egyszer kihullik minden a kezedből, amit vettél. Amásia dicséretet akart venni, és ezért fizetett is. Az erős vitézeket száz tálentum ezüstért fogadta fel.
Úgy szeretem Istent azért, hogy elhangzik a figyelmeztetés. Küld egy embert. Isten emberei nem kellemes emberek, nem hízelegnek, nem mondanak szépeket. Jön egy ember, és Amásiának mindent megmond igazán. Lehet, hogy neked ez a hét lesz a figyelmeztetés. Lehet, hogy az ige megmond neked mindent, amit cselekedtél. Vajon hallgatsz-e a figyelmeztetésre? Vajon szívetekig ér-e az Ige?
Keresztelő Jánosról így mondja az ige: “Volt egy Istentől küldött ember, kinek neve János.” Hosszú ideig néztem ezt a pár szót, és kértem, hadd legyek Istentől küldött ember. Az ember vagy a pénz, vagy a munka, vagy a családja embere. Kinek az embere vagy? Ki mered-e mondani, hogy Istentől küldött ember vagyok?
Az “Isten rabjai” című könyv kezdődik ezzel, hogy jönnek gazdag emberek, akik futnak a pénz után. Jönnek a szerelmesek. Az idősebb szerzetes mondja a fiatalnak: Látod, ezek a pénz, a test, a dicsőség emberei. Megszólal a fiatalabb: Atyám, mi kinek az emberei vagyunk? Fiam, mi az Isten emberei vagyunk. Oda tartozol? Kinek az embere vagy? Tegnap már megnéztük, hogy kinek adtam az életemet, kinek szolgálok? Bár volnának itt néhányan olyanok, akik bátran mondhatnák: Isten embere vagyok.
Isten csak a saját embereit tudja felhasználni. Ő nem használ annak felette. Ő tudja, hogy hány embere van, de a más szolgáit nem használja. Amíg kettős az életed, Istennek is szolgálsz és a Mammonnak is, addig nem használhat. Annak felette, akik igazán Neki adták az életüket, senkit nem használ. Lehet, hogy nagy képességeid vannak, de értsd meg most Isten szavát, nem fog használni addig, amíg kettős szolgálatban vagy. Kimondod-e most bátran, komolyan: Uram, a bűn, a test embere voltam, az élvezetek, a dicsőség, az önmagam embere. De szeretnék Isten emberévé lenni, aki nem szolgál másnak, csak egyedül az Úrnak.
Eljutottál-e belülről erre az egyetlen komoly vágyra?
Amásia már messze elmaradt az Istennek való engedelmességtől. És jött hozzá az Isten embere. Az Ige hozzád küldetett most az Isten emberén keresztül, aki leírta a Krónikák könyvét. Hozzád jött, senki máshoz. Kiskirály vagy a saját birodalmadban, ahol uralkodni akarsz.
“Óh király! Ne menjen el veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival.” Hagyd el ma a felemás igát, küldd el azokat, akikkel nincs az Isten. Akár barátod, akár munkatársad, akár üzlettársad, akármilyen hasznos is a számodra. Szerelemmel, test szerinti dolgokkal merj szakítani. Isten nem lesz veled. Vigyázz, itt egy nagyon komoly figyelmeztetés van. Ne bánjad, ha veszítesz most, ha elveszted a legjobb barátodat, a legjobb munkatársadat, akikkel nem lehet Isten. Ha el kell veszítened a legjobb szomszédodat, ha elveszíted azokat, akikben eddig bíztál, ne ijedj meg.
Isten azt mondja Amásiának: Ne menjen el veled Izráel serege! Jó volna megérteni, kire, mire mondja most neked ezt Isten. Nagyon divatos szó most, hogy kivel jársz együtt. A szerelemre, vagy a barátságra értik, hogy együtt járnak. Ne menj el vele! Kire mondja most ezt Isten, hogy ne menj el vele, mert az Úr nincs velük. Ne járj olyannal együtt, akivel tudod, hogy nincs vele Isten. Nagyon jól ismerjük a felemás iga kérdését a saját házunkban. Sok olyan ember van, aki kereskedik, anyagias, mindent világi módon tesz. Szüntesd meg a felemás igát! Ha az Úr nincs vele, veled sem lesz, amint hozzákötöd magad.
Az újfordítás és a többi szerint is így folytatódik: “menj magad a harcba, viselkedj bátran, különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt.”. Legyen teljes a bizalmad Istenben. Tegnap beszéltünk arról, hogy nem bízzuk magunkat egészen az Úrra. Kell még valami, vagy valaki. Izráel serege. Ha nemcsak az Úrban bízol, akkor nem bízol benne, és azért nem elég Ő. Lehet, hogy azért nem tud Isten megáldani, mert nemcsak Benne bízol. Nem Tőle vársz mindent, nem Ő a mindened.
Azt mondja az Ige: “Mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Ap Csel 2, 21). Tudod-e, hogy “Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lesz (Pld 18, 10). Erős segítség Ő maga. Megtapasztaltad-e már?
Amikor csendes heteken együtt voltunk, az evangélikusok úgy köszöntek: Erős vár a mi Istenünk. Sokszor visszakérdeztem, hogy tapasztalja is? Tapasztalod, hogy Ő az erős vár? Számodra az Ő neve a legnagyobb segítség? Vagy neked rajta kívül másra is szükséged van? Hiszel az Úrban, bízol Benne, de nem egészen. Más segítség is kell.
Isten embere megmondta: menj magad, légy bátor, különben megver az Isten téged. Utána megmondja: menj el, készülj a viadalra, de megver Isten az ellenség előtt.
Nemrégen egy igehirdetést olvastam arról, hogy: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8, 31). Ezzel kezdte: és ha Isten igazán nincs veled? Testvér, ha Ő nem megy el veled a munkádba, a szolgálatodba, az igehirdetésedbe, ha Ő nincs veled, akkor ellenedre van. A mai utolsó mondatban van: “Mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.” Mind a megtartatás, mind az elvettetés. Tud segíteni, de el is tud ejteni. Kérlek, hogy jól válassz most! Válaszd ma egészen, teljes szívből Őt. Azt mondja a Zsoltár 121, 2 verse: “Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” Ő ne volna elég?
Szeretném még egyszerűbben mondani: Isten küldött Valakit, akivel együtt járhatsz, aki nem messze van, fönt az égben, hanem melletted. Mindig megdöbbentő nekem, amikor a 38 éve beteg azt mondja: “Nincs emberem” (Jn 5, 7). És mellette áll az Istenember. Jézusnak mondja, hogy nincs emberem, aki emberré lett, hogy együtt járjon velünk. Vagy Ő az embered, vagy másokra van szükséged. Isten, felajánlja magát, hogy segítséged lesz Jézus Krisztus által.
“Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lesz.” (Pld 18, 10). Szegény Amásia máshová menekült.
Úgy érzem, ma komolyan döntened kell. Vagy szakítasz minden olyan segítséggel, ami nem az Úrtól van, és Őt választod, vagy pedig el fog ejteni Isten. Ott sem azonnal történt valami, ott is eltelt egy idő, amíg kiderült. Sokszor hosszú idő, de a vége mindig szomorúság, szenvedés, fájdalom. Nagyon kérlek, halld meg Isten emberének, Isten igéjének figyelmeztetését, és válassz.
Imádkozzunk!
Urunk, könyörül rajtunk, hogy eljuthassunk oda, hogy csak Te kellesz nekünk. Köszönöm, hogy ma reggel is azt mondattad, hogy “Én vagyok az életnek kenyere”, és kimondattad velem, hogy mindig add nekem ezt a kenyeret. A mai napon is nem akarok semmi másból enni, csak a Te kenyeredből, csak Jézusból. Kérünk, hadd tudjunk elszakadni mindentől, ami Rajtad kívül való erőforrás. Könyörülj rajtunk, hogy egyedül Benned bízhassunk, hogy ezzel az igazsággal mehessünk tovább: Az Isten velünk, kicsoda ellenünk.
Ámen.