“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AMÁSIA URALKODÁSA (1/5)
MEGOSZTOTT SZÍV
“Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni, és 29 esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán volt, Jeruzsálemből való. És kedves dolgot cselekedett az Úr előtt, de nem tiszta szívből.
Lett pedig azután, hogy országában megerősödött, megölte az ő szolgáit, akik a királyt, az ő atyját megölték volt. De azoknak fiait nem ölte meg, hanem a szerint cselekedett, amint a törvényben, a Mózes könyvében megíratott, amelyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem ki-ki az ő saját bűnéért ölettessék meg.
Összegyűjté annak felette Amásia a Júda népét, és választott közülük a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálta őket a húsz esztendősöktől fogva, és akik feljebb voltak, és talált azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és pajzsosokat, háromszázezret. Annak felette az Izraeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz tálentum ezüstön.
Eljött pedig az Isten embere őhozzá, mondván: Óh király! Ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival. Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.
Akkor mondta Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz tálentum ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? És felelt az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat. Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, amely Efraimból jött ő hozzá, hogy mennének helyükre: mely dologért igen megharagudtak a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.” 2Krónika 25, 1-10
Imádkozzunk!
Uram! Szeretnénk hálát adni, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy minden akadályon át elhoztál. Hadd áldjunk azért, hogy Veled lehetünk együtt, és egymással. Segíts, hogy igazán közösségünk lehessen Veled. Szólíts meg bennünket Igédben! Hadd tudjunk őszintén, teljes szívből válaszolni Neked.
Ámen.
Egy fiatal, huszonöt esztendős királyt látunk. Valami nagyon jót olvasunk róla. Olyan király volt, aki kedves dolgot cselekedett Isten előtt. Mindannyiunk életében az egyetlen komoly kérdés, hogy amit teszek, kedves-e Isten előtt. Nem tudom, hogy ezzel a mértékkel mérjük-e dolgainkat. Emberek előtt cselekszünk olyat is, ami nem tetszik az embereknek. De vajon Isten szemszögéből nézzük-e a dolgokat?! Talán helyes is, amit csinálok. A hívők mind elégedettek volnának vele. De vajon Isten? Komoly szemszög az, ahonnan néznünk kell dolgainkat!
Valaki életének döntô fordulata az volt, amikor az a kérdés merült fel benne, hogy mit szólna ehhez Jézus? Jó volna cselekedeteinket úgy nézni, hogy Isten, Jézus elôtt hogyan állnak meg döntéseink, szolgálataink.
Milyen csodálatos csengése van ennek a mondatnak, hogy Amásia kedves dolgot cselekedett az Úr előtt! Vajon mik voltak ezek a kedves dolgok? Édesapjának, Joásnak ugyanezzel a mondattal kezdődik az élete: “És cselekedett Joás az Úr előtt kedves dolgot…” (2Krón 24, 2). Joástól tanulhatott a fia.
Gyermekeink, akik körülöttünk élnek, vajon tanulhatnak-e az életünkből, cselekedeteinkből? Milyen hatással vagyunk azokra, akik körülöttünk élnek? Milyen benyomásokat visznek tovább gyermekeink? Nagyon sok hívő apának ismertem a gyermekeit, és megdöbbentő dolgokat tudok róluk. Gondoljunk azokra, akik körülöttünk élnek, akik bennünket látnak, hogy milyen hatások érik őket? Vannak-e olyanok, akik a mi életünk hatása alapján indulhatnak el? Nézzünk vissza egy kicsit.
Joás életében a kedves dolog az volt Isten előtt, hogy minden pénzt arra szánt, hogy az Isten házának romlását kijavítsák. Ugyanezt olvashatjuk a 2Krónika 29-ben Ezékiás királyról. Az első, amit tesz, hogy a papoknak, Isten népének megújulását, megtisztulását keresi. Először az emberek, azután a ház.
Úgy szeretném minden hívő testvéremnek, különösen lelkész testvéreimnek mondani, hogy először a gyülekezet, azután az Isten háza! Mi nagyon sokszor a házakat javítgatjuk. Döbbenten hallom, ezt renoválnak, azt építenek – és a gyülekezet? Nem lesz, aki üljön a renovált templomokban, a nagy gyülekezeti termekben. Isten nem kézzel csinált templomokban, hanem az övéi között lakik. Ahol az övéi között a szakadás, a romlás megépíttetik, magától megépül a ház is.
Az Isten háza az övéi, az Ő gyermekei, az Ő gyülekezete. És ennek a háznak mérhetetlen romlásai vannak. Ha majd ez megépül, az majd magától megépíti a házat. Ott nem kell majd gyűjteni, sok-sok mindent tenni, mert a gyülekezettel együtt épül a ház is.
Jó volna egy percig megállni, vajon mit csinálunk? Lehet, hogy iszonyú sok a munka, de kedves dolog ez Isten előtt? Lehet, hogy beszámolunk majd – ebből ez épült, abból az –, nézzétek milyen gyönyörű! – És az Isten előtt? Elhiszem, hogy emberektől nagyon sok dicséretet kapnak a testvérek –, de vajon a gyülekezet közben nem megy-e tönkre, azok, akik az Úréi?
Ezékiás a papoknak mondta, hogy tisztítsátok meg magatokat, mielőtt elkezditek a munkát. A papokon kell kezdeni, azután a hívő népen, azután az épületen. Ez a kedves dolog Isten előtt. Az Újszövetség népe, az Újszövetség temploma Isten népe. A Szentlélek élőkövekből épít házat. Ha az élő kövek szétszóródtak, ha nincs egység, hiába építkezünk külsőleg.
Nézzünk szembe vele, hogy amit teszünk Isten rendje szerint, az Ő gondolatai, és akarata szerint tesszük? Amásia kedves dolgot cselekedett Isten előtt, mert lerontotta a bálvány oltárokat. Ha ugyanezt az igerészt megnézzük A 2Kir 14-ben, egyetlen mondatban le van írva, mi az, amire azt mondja az Ige, hogy “Nem teljes szívből.” Itt az van írva, hogy “Nem tiszta szívből”. Egyéb fordítások mindig úgy mondják, hogy “Nem teljes szívből.” Úgy érzem, ez a legjobb mondat, hogy nem teljes szívből, nem egészen.
A baj az, hogy sok ember megtér, de nem egészen. Odaadja magát az Úrnak, de nem egészen. Nem teljesen. Itt volt a baj Jósiásnál, és megtanulta tőle Amásia is. Nem rontotta le a magaslatokat, azok megmaradtak az életében. Minden az Úrnak, és az Úr szerint, és közben állnak a magaslatok, és azokon is áldoznak.
Az is-is életveszélyesebb, mint az Istentől teljesen elfordult élet. Könnyebb megtérni egy istentelennek, egy olyannak, aki ellene áll az Úrnak, aki, mint Pál apostol is, üldözi az anyaszentegyházat. Könnyebb megtérni, mint Amásiásnak, vagy Joásnak, aki kedves dolgot cselekszik az Úr előtt, de nem teljes szívből. Jó volna ezt most a saját életünkben megnézni.
Érdekes, ahogyan leírja, hogy megölték azokat, akik az édesapját megölték. De ezt is az Isten akarata szerint teszi, ahogy olvassuk, hogy ne ölettesenek meg az apák a fiakért, sem a fiak az apákért. Mindenki a saját bűnéért ölettessen meg. Az Isten törvényei szerint teszi azt is.
És a magaslatok?
Sok mindent szabályszerűen teszünk, igyekszünk, hogy az Írás szerint tegyük. És a magaslatok? Az Úr ezt szeretné most megértetni velünk, és megítélni az életünkben. Talán te is igyekszel mindent megtenni, ami Isten törvénye szerint való, ami Neki kedves. Valamire mégis azt mondja most az ige, hogy nem teljes szívből. Istennek soha nem elég a 90-92 százalék. Isten soha nem a részt, hanem az egészet keresi.
Vajon mik azok a magaslatok, amik megmaradtak az életünkben? Ezek a királyok is áldoztak és szolgáltak az Úr oltáránál is. Ez sem elmaradt ki az életükből. Lehet, hogy olvasod az Igét, imádkozol is, igyekszel szolgálni. Nagyon emlékszem, a hívő életem elején, amikor Budakesziről jártam be, együtt Mezey Máriával, aki akkor ünnepelt színésznő volt. Beszélgettünk a buszon, és kiderült, hogy halálosan boldogtalan minden ünnepeltségével, minden tapssal együtt. És ezekre nézel föl, hogy ki a nagy. Rettenetes, amikor hívő emberek is belekerülnek ilyenekbe, hogy ki a nagy a sportban, ki a nagy beat énekes, kit tapsolnak, ünnepelnek a színészek között. Vajon még mindig magaslatokra nézel föl? Még mindig áll a kereszt mellett a magaslat? Mire fordítunk még több időt, ahelyett, hogy ott állnánk az egyetlen magaslaton, és Őt néznénk? Testvér, mit nézel, mit hallgatsz, mire áldozol erőt, időt Rajta kívül? Most még talán van visszaút. Sajnos, Amásia akkor jött rá, amikor már nem volt visszaút. Most talán még dönthetsz, még talán nem vagy annyira fogoly, még nem vagy benne annyira az élvezetekben.
Egy missziós könyvben olvastam, hogy egy bennszülött király a környező ország követeit fogadta magánál. A misszionárius beüzent: Isten követe vagyok, van-e időd, hogy beszéljek veled? A király azonnal leállított mindent, kiment és azt mondta: Tessék! Isten követének mindig elsőbbsége van.
Nálad Isten követének mindig elsőbbsége van? Isten Igéjének, az Ő szavának, a neked szóló prédikációjának mindig elsőbbsége van? Ô az, akit először hallgatsz meg, vagy talán majd este, ha lesz egy kicsi időd? Nagyon félek, hogy te vagy Amásia. Lehet, hogy akkor kedves dolgot cselekedtél, amikor elfogadtad Jézust, amikor a bűneiddel odamentél Őhozzá. Talán volt idő, amikor az első szereteted az Övé volt. Azt mondja a Jelenések könyve 22, 4 verse: “Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” Jeremiás könyve mondja: “Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön” (2, 2b). Az Úr emlékszik arra az időre, amikor Ő volt a mindened, amikor egyetlen kérdésed volt, hogy mit akar az Úr. És most hová jutottál Amásia? A le nem rontott magaslatok mindig több időt és több erőt követelnek. Talán a munka, a külső dolgok, az anyagiak, a boldogulás, a család, soroljam tovább?
Azt mondja az Ige, hogy Amásia kedves dolgot cselekedett az Úr előtt, de nem teljes szívből. Döntés elé állít minket az ige. Most van lehetőséged visszatérni Hozzá. De lehetőséged van továbbmenni ezen az úton. Isten soha nem kényszerít senkit. Neked kell mellette dönteni. Az ördög mindig azt mondja: is-is, nem kell azt annyira komolyan venni. Ezt is lehet, meg azt is. Isten Igéje mindig azt mondja: vagy-vagy. Vagy egészen, vagy sehogy. Senki más nem dönt helyetted. Az ige azt mondja: előtökbe adtam az áldást és az átkot. Aztán egy zárómondat: válaszd az áldást, hogy élhess mind te, mind a te magod. Szívem teljes szeretetével kérlek: Válaszd az áldást, hogy élhess, hogy a gyülekezeted, a környezeted is az áldásból élhessen.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Urunk a felemás életünket. Szeretnénk most nagyon őszintén beszélni Hozzá, és elmondani, hogy életünknek nagy százaléka nem a Tiéd. Van más is, amit szeretünk, ami fontos. Úr Jézus, hadd kérjünk, hogy a döntő fordulat történjen meg az életünkben. Hadd legyenek itt egyesek egészen áldássá, hogy egészen használhasd őket.
Uram! Olyan nagy szüksége van ennek a világnak átadott életű emberekre. Uram, hadd legyünk mi azok. Segíts, hogy egy kis örömért, egy kis dicsőségért ne veszítsünk most el mindent. Köszönjük, hogy szólsz az igén keresztül, hogy döntés elé állítasz bennünket. Kérünk, áldj meg bennünket, és cselekedj velünk, a Te nevedért.
Ámen.